Okui Masami: Dragonfly

Az embernek általában csak néhány olyan előadó van életében, amely meghatározó szerepet játszik az életében, akivel az első találkozása felér egy fordulóponttal az életében. Nekem Okui Masami ezen kevesek egyike, akit hiába ismerek már 2006 vége óta, még most is rácsodálkozok a zenei munkásságára. A Dragonfly pedig egy olyan zenei album, amire van mit rácsodálkozni.

Ez Okui Masami 10. stúdióalbuma, amivel nemcsak a sorszáma okán jubilálhatott volna, hanem mert 2005-ös megjelenése lévén ünnepelhette volna első albumának megjelenésének 10. évfordulóját is, emellett az első olyan albuma, melyet a saját, független kiadója, az evolution gondozásában jelent meg. A saját, független kiadó rész kiemelendő, ugyanis elképesztő módon árad a szabadság a dalokból. Egyébként is mindig jellemtő volt Okui Masami-ra az autonómia, amit csak kevés japán előadó sajátja, ami mindig is kiemelte Okui Masami-t a japán zenei közeg sablonjából, de a Dragonfly az az album, ahol ez a fajta szabadság és autonómia hatványozottan megjelenik. A borító is ezt sugallja, hiszen a háttérben látható ég kiemelt szerepet kap, ami önmagában a szabadság és a végtelenséget szimbolizálja. Maga Okui Masami nem látható annyira jól. Árnyékban van, két kezét előre tartja. De itt most nem az énekesnő jelenléte a fontos, hanem a mondanivalója. Ez ugyanis egy olyan borító, amely kiválóan leírja az egész album mondanivalóját, hangulatát. Ezt az alábbi 12 dal testesíti meg.

1. Dragonfly
2. Fire.com
3. STAR GATE
4. A confession of TOKIO
5. Route89
6. WHEEL
7. Troubadour ~Ginyuushijin~
8. HEAVEN’S DOOR
9. nostalgia
10. Miracle GO!GO!
11. To all the things to love
12. Olive

Nemcsak a szabadság árad a dalokból, hanem az energia is. Olyan ez az album, mintha az előző, ReBirth album arról tanúskodott volna, hogy Okui Masami megtalálta a maga útját, amiben igazán jól érzi magát, de ez az út igazán a Dragonflyra érett be. Az előző albumon próbálgatta magát az új életében, hallottuk, hogy működik, jól megy, és mintha Okui Masami is érzékelte volna, hogy igen, célba ért. Ezt csiszolta, tökéletesítette, és kijött egy olyan albummal, ami minden szempontból felülmúlja az előzőt. Itt úgy műveli a rock zenét, ahogy azt igazán szereti, érzi és tudja (Dragonfly, Fire.com), mindeközben ott vannak a könnyedebb dalok, sőt még egy elektronikus trance dal (STAR GATE) is helyet kapott az albumon. A Route89-ben meg olyan gitárszólók vannak, hogy az talán egy világhírű rockegyüttesnek is dicsőségére válna.

Nemcsak a címek árulkodnak arról, hogy ez egy pozitív hangvételű album, hanem maguk a dalok is. Nagyon jó érzés Okui Masami-t hallgatni énekelni, a rock dalok nagyon jól állnak neki, a könnyedebb dalaiban meg lágyabban énekel. Ami megfigyelhető, hogy a zenében a magas hangok dominálnak, ami szintén a pozitív érzésvilágot erősíti. És valahogy nem számítanak ezek elcsépeltnek Okui Masami-tól. Hiszen hallani, hogy tényleg így gondolkodik, minden, amiről énekel, a saját gondolata. Így hihető a HEAVEN’S DOOR-t hallgatva, hogy a mennyország ajtaját tényleg kinyithatjuk, ahogy a hála érzése is szívet melengető a To all the things to love dalban.

Két dalt lehet igazán kiemelni az albumról, melyek talán a legékesebben csillognak. Az egyik, a WHEEL, mely egyébként egy nagyon hosszú dal, 7:42 hosszú, de ez Okui Masami első spirituális hangvételű dala. Olyan dal, amit tényleg becsukott szemmel érdemes hallgatni, mert tényleg eljuthatunk a legbelső énünkig. Nincs részletezve a borítón, hogy milyen hangszerek szólalnak meg a dalban, de élek a gyanúperrel, hogy élő hangszerekkel lett felvéve. A másik nagy különlegessége az albumnak, a nostalgia, amit régi zeneszerző-társával, Yabuki Toshiróval vett fel. A cím ily módon több, mint beszédes, hiszen nemcsak arról van szó, hogy ismét azzal a zenésszel dolgozott együtt, aki segített az énekesnőnek kitaposni az útját, hanem Okui Masami saját magával, a múltjával számol el. A kellemes, emelkedett hangulat pedig egyértelműen arra utal, hogy az énekesnő megérett arra, hogy a helyére kerüljenek a múlt történései, és arról oldottan tudjon énekelni. Nagyon jó hallgatni azt a dalt.

Az album egyik nagy talánya, hogy hogy képes Okui Masami annyi életérzést, annyi zenei stílust összehangolni. Az album azáltal alkot egy egységes egészet, hogy mindegyik dal, mindegyik gondolat az énekesnő sajátja. Úgy alakítja a dalokat, hogy azokat a saját képére formálja, így összhangba hozza a különböző zenei stílusokat. Ez az összhang, egyensúly látható magán a lemezen is, hiszen piros és kék színek vannak yin-yanghoz hasonló elrendezésben. Úgyhogy ezen az albumon a borító több, mint beszédes.

Ez az a fajta szabadság, amit követendőnek tartok. Ilyen az, amikor valaki tényleg harmóniában van önmagával. Itt ez nem elcsépelt kifejezés. Ráadásul a dalokon is dolgoztak, úgyhogy az album szakmailag is kiváló munka. Ahogy Okui Masami köszönetet mond a To all the things to love című dalában, úgy mi is hálás köszönettel tartozunk azért, hogy egy ilyen nagyszerű albumot készített.

Ének: 10/10
Zene: 10/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 10/10
Borító: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Az ének, a zene, a szabadság, az életérzés, minden úgy jó, ahogy van.
– Talán a Troubadour ~Ginyuushijin~ nem az igazi, de bár minden albumnak ilyen lenne a legrosszabb dala.

96%

Okui Masami: Mitsu

Alapvetően nehéz balladát írni, hiszen könnyen beleeshet az dalszerző abba a hibába, hogy túldramatizált, hatásvadász dalt ír, aminek aztán a végén nagyobb lesz a füstje, mint a lángja. Ilyenkor talán az az üdvözlendő, ha nem feltétlen közvetlen az érzelmekről énekel az előadó, hanem annak körülményeiről, vagy még inkább ha költőien mesél azokról az érzésekről, ami a lelkében munkálkodik. Okui Masami is többször tett erre kísérletet, néhányat kislemez formájában is megjelentetett. Most egy ilyet szeretnék bemutatni, ami minden szempontból különleges.

Néha komolyan elgondolkodok azon, hogy mi inspirálja Okui Masami-t arra, hogy egy ilyan dalt írjon. Az tudható róla, hogy nagyon ért az érzelmei kifejezésére, és nem egy, kifejezetten nagyobb hatású dalt adott ki, amelyek szinte mind úgy vannak előadva az énekesnő által, hogy az az érzésem támad, hogy nem egyszer komolyan próbára tehette őt az élet. Többször írtam már, hogy keveset tudni Okui Masami magánéletéről, és hogy ő inkább a dalain keresztül mesél magáról. És a mai napig elgondolkodtat, hogy lehet az, hogy még egy ilyen komoly ballada is hitelesnek, valósnak hangzik tőle.

A kislemezre 5 dal került fel, az alábbiak.

1. Mitsu
2. Paradise Lost
3. Sora ni Kakeru Hashi ~Unplugged Version~
4. Mitsu (Instrumental)
5. Paradise Lost (Instrumental)

A címadó dal egy rock ballada, mely lényegében egy gyerekről szól. Ártatlan lélekkel a világra jön, keresi a maga útját, igyekszik elkerülni azokat, akik titkon ártanak, istent játszanak. Nagyon tetszik, hogy ebben a dalban is, mint már jó néhányszor, énekel a fájdalom megélésének fontosságáról, és hogy utána minden könnyebb lesz. Itt is a refrénben először azt énekli, hogy öleljük át a fájdalmat, majd a második refrénben, hogy sírj csak, utána minden könnyebb lesz. Az ilyen dalok tudnak igazán megérinteni, mert nemcsak bátorítanak arra, hogy éljem meg az érzelmeket, hanem megvigasztalnak. Olyan érzésem van a dal hallgatása közben, mintha Okui Masami fogná a kezem, mintha akkor is velem lenne, amikor mélyponton vagyok. És talán pont ez az ének egyik fő funkciója, hogy közvetve kapcsolatot teremtsen a hallgatókkal. Okui Masami volt azon nagyon kevés előadók egyike, akinél igazán megéreztem ennek a jelentősségét. Hogy a dalaival ott van velem, beszél hozzám, üzen nekem, és nagyon szeretem hallgatni, amit mond. Nagyon szeretem azokat érzelmeket, amiket átad, mindig megérintenek. A dallamos rock zene is mélyíti a szöveg mondanivalóját. Pont azt szeretem a zenében, hogy erősen szól a gitár, de van dallama, bármikor vissza tudom dúdolni. És pont a rock zene dallamos mivolta emeli ki az érzelmek súlyát, és nem valami esztelen dörömbölésre üvölt. Így lehet komolyan venni a dal mondanivalóját. Okui Masami nagyon jól tudja, hogyan kell egy adott érzelmet kiénekelni magából, és hogy mik az ő képességei.

Ez persze nem azt jelenti, hogy csak jó dalt ír. Ugyanis a kislemez második dala, a Paradise Lost pont az a dal, amiért… Jó helyen van a God Speed albumon, de erre a kislemezre nem lett volna szabad felkerülnie. Ugyanis azzal pont az a baj, hogy túl kemény. Nem rossz, mert Okui Masami becsülettel elénekli, de nagyon megtöri a Mitsu érzelemdús mivoltát. Pesszimista, mert – kicsit elnagyoltan, de – mintha egy új világrendről szólna. De mivel nem nagyon szeretem azt a számot, ezért nem elemeztem (még) komolyabban, ezért isten igazából nem tudom, hogy miről szól. Az biztos, hogy ez nem az a stílus, amit szeretek Okui Masami-tól. De ezzel úgy vagyok, hogy nem kell nekem 100%-osan megfelelni, ha ő maga jól érezte magát, mikor énekelte a dalt, akkor rendben van. Mert amúgy maga a dal jól meg van írva, kemény rock stílusban, Okui Masami jól énekel, a God Speed albumon elmegy, de a Mitsu kislemezen nem. Mert egy olyan dal mellett kapott helyet, ami teljesen másról szól. Ez a kislemez sajnos arra is jó példa, hogy van különbség rock dal és rock dal között, olykor annyi, hogy meg sem férnek egymás mellett, diszharmóniát képeznek egymás mellett. Kár érte.

Egy extra dal is helyet kapott a kislemezen, méghozzá a Sora ni Kakeru Hashi kapott egy unplugged változatot. Ez is eredetileg egy rock dal, és azt kell mondjam, hogy kifejezetten érdekes akusztikus hangszerelésben hallgatni a dalt. Nem feltétlen a kedvencem, de szívesen hallgatom, ha az egész kislemezt hallgatom. Meg hát azért is különleges dal, mert Kageyama Hironobu gitározik, és Okui Masami-val alighanem csapattársak a JAM Project-ben. Mindig elképzelem magam előtt, hogy Okui Masami egy széken ülve zenésztársaival egy kis közönségnek előadja a dalt.

Nagyon sajnálom, hogy nincs fent a YouTube-on a videoklip, pedig nagyon jóra sikeredett. Egy kis elhagyatott teremben játszódik, ahol Okui Masami ugyanúgy fehérben van, mint a kislemez borítóján (szerintem a borítóképek és a videoklip ugyanakkor készültek) van egy kislány, mintha róla énekelne Okui Masami. Nem mernék megesküdni rá, de mintha olvastam volna, hogy ki az a kislány, talán Kageyama Hironobu egyik lánya, de erre már nem mernék mérget venni. Ami viszont biztos, hogy Endoh Masaaki az a férfi, aki látható a videoklipben, szintén fehér ruhában. Úgyhogy ez a kislemez egy “mini-JAM Project” koprodukció, hiszen még ketten is jelen vannak a csapatból. Ez Okui Masami legjobb videoklipje.

Akkor lett volna ez a kislemez szinte 100% közeli, ha nem a Paradise Lost lett volna a második dal, hanem az ezt követő zero-G- kislemez második dala, a Gift. Az egy hihetetlen jó dal. Nagyon kellemes, békés, lágy dal, és a pozitív kicsengése miatt olyan érzetet adott volna, mintha a a Mitsu dalban hallottaknak jó vége van. Hogy érdemes harcolni magunkért mert akkor megkapjuk életünk ajándékát. Tehát azzal a dallal lett volna igazán kiváló ez a kislemez. De így is nagyon jó, mert a címadó dal és a borító hihetetlen különlegessé teszik a kislemezt (a borítókép az egyik kedvenc képem Okui Masami-ról), a dallistát meg már tudom magam alakítani. A borító kapcsán meg annyi, hogy több képet tettem volna. A hátsó borítón a láng szépen mutat, de nem “tölti ki” a teret.

Végezetül elmondanám, hogy ahogy utaltam rá, akkor szeretem leginkább hallgatni a dalt, amikor egyfajta… nem is feltétlen érzelmi válságot élek meg, de nagyon sok érzelem gyűlt össze bennem, és akkor segít a dal kiadni magamból. Akkor mindig új értelmet kap a dal. És azt kell mondjam, hogy most az orosz-ukrán háború következtében most különösen új értelmet nyert a címadó dal. És sajnos a God Speed album is, melyre felkerültek a kislemez dalai, ugyanis 2006-ban azon a február 24-i napon jelent meg, amikor most kitört a háború. Nagyon sajnálom, hogy kapott egy tragikus évfordulót. De a dal nagyon ide illik, ezért írtam most erről a kislemezről.

Ének: 10/10
Zene: 9/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 9/10
Hangulat: 9/10

+ Különleges kislemez komoly érzelmekről.
– A Paradise Lost nagyon megtöri a Mitsu mondanivalóját.

91%

Okui Masami: God Speed

Többször említettem már, hogy Okui Masami ReBirth, Dragonfly és God Speed albumai mesterhármasok az énekesnő karrierjében. Talán ezeken az albumokon érzékelhető a leginkább az a szakmai és érzelmi fejlődés, amin Okui Masami keresztülment az évek során. Nálam ez a fajta fejlődés leginkább a God Speed-ben csúcsosodik ki.

Ezen az albumon olyan energiák szabadulnak fel, annyira erősek a dalok, hogy valósággal átragad a hallgatóra. Ezen az albumon minden egyes dal jelentőségteljes. De az energia leginkább abból fakad, hogy ez az album a végsőkig hiteles. Attól válik hitelessé, hogy Okui Masami teljességgel önazonos. Önazonos azzal, amiről énekel és hallani azt a fajta lazaságot, nem felel meg senkinek, csak önmagának, de saját magának végsőkig. Az a fajta erős, energikus nőiesség hallható ezen az albumon, ami nagyon-nagyon ritka a könnyűzenei életben. Okui Masami ugyanis tisztában van a maga női mivoltával és a lehető legteljesebb energiával adja át a hallgatóságnak. Ugyanakkor ismeri a saját korlátait és tiszteletben is tartja határait. Ettől hiteles ez az album, és ettől hiteles Okui Masami énekesnői munkássága. Az a sok éves munka, amit saját magába fektetett (akár szakmai, akár mentális szempontól) az erre az albumra csúcsosodott ki. Ezért a God Speed különleges ékköve nemcsak az énekesnő repertoárjának, de az egész japán zenei iparnak.

12 dal van az albumon, az alábbiak.

1. wild cat
2. SUBLIMINAL
3. God Speed
4. Mitsu
5. Red
6. Last Sun
7. Timeliness
8. Paradise Lost
9. PRIDE
10. Gift
11. Moeyo! Generation
12. TRUST ~Session Mix~

Gyakorlatilag már az elején szinte felrobban a CD-lejátszóban a korong, mert már a wild cat is hihetetlenül erős dal. Mondjuk az inkább elektropop, mert inkább a szintetizátor dominál, de utána a többi dalt többségében élő hangszerekkel vették fel, így összességében elmondható, hogy egy rock albummal van dolgunk. Mondanivaló terén pedig változatos az album. Túlnyomórészt komolyabb szövegek hallgatók, melyek például reflektálnak a mindennapi életre, az emberi kapcsolatokra. Illetve külön érdekesség a Mitsu című dal, ami az emberi kapcsolatok fontosságáról, mélységéről szól. Aztán vannak pozitív hangvételű szövegek is. A címadó dal sem arról szól, hogy ő maga mekkora energiával és sebességgel éli az életét, hanem hogy mindenkinek azt kívánja, hogy hozza ki magából a maximumot és élje az életét a lehető legteljesebb hőfokkal. A másik kifejezetten pozitív hangvételű dal a Gift, ahol az énekesnő lényegében hálát ad azokért az emberekért, akik a barátai, akik által szintén kiteljesedhet. Külön érdekesség a Red, Okui Masami másodjára próbálja ki magát a latin pop zenében. Véleményem szerint ez a dal sokkal jobbra sikeredett, mint a 2002-es crossroad albumon a mission. A Red élettel telibb, pozitívabb, optimistább, jobban kijön a latin pop zene valódi lényege. Tehát ez az album meglehetősen változatos. Többféle zenei stílus hallható az albumon, de mivel mindegyikben tetten érhető Okui Masami egyénisége, ezért végsősoron egységes az album. Maga Okui Masami az, aki ennyire sokszínű, és mindegyik személyiségével önazonos.

És amit még nagyon szeretek benne, az az ének. Amilyen természetességgel énekel. Hallható, hogy egyre jobban énekel és egyre érettebb a hangja. De ami még ennél is fontosabb, hogy egyre természetesebb. Okui Masami az az énekesnő, aki nem modorosan énekel, nincs semmi művi az énekében, konkétan nem hallható, hogy képezte a hangját. Ez egyébként pozitívum, mert nem azon volt, hogy a csillagokat is leénekelje az égről, hanem hogy a maga természetességével énekelje ki az érzelmeit. Ez sikerült, ezért is hangoztatom annyiszor, hogy Okui Masami lelki állapota tetten érhető a dalokon keresztül is. Ráadásul a szövegeket mind ő írta, ami szintén plusz pont a természetességhez.

A borító is nagyon jó. Igaz, a túl sok feketeség a külső borítón kicsit kellemetlen, de a belső oldalak színesek. A képek jó eséllyel Thaiföldön készültek (amennyire ismerem az ország jellegzetességeit) és Okui Masami mindegyiken nagyon jól néz ki. Nagyon jól néz ki, szinte mindegyik róla készült kép kifejez valamit. Az egyedüli, ami nem tetszik, hogy a külső oldalak lakkozottak, ezért látszik rajta az ujjlenyomat (annak ellenére, hogy fekete a háttér), na meg a hátsó borítón a 8. dal címe el van gépelve. Ezeket leszámítva a borító kiválóan reprezentálja, hogy miről szól az album.

Egyrészt azért is akartam írni erről az albumról, mert ma van a megjelenésének 15. évfordulója, másrészt példát akartam mutatni arra, hogy milyen az, amikor valaki harmóniában van önmagával. Okui Masami tisztában van az erényeivel, él is velük, ugyanakkor tiszteletben tartja a korlátait. Ezáltal hozza ki a saját keretein belül a legtöbbet. Attól isteni ez az album, hogy teljességgel emberi. A szó legnemesebb értelmében. Zeneileg is egyszerűen kiváló albumról van szó, az ének pedig attól kiváló, hogy természetes, érzelmileg pedig teljes mértékig átélhető. Ez az album egy hosszú folyamat eredménye. Nagyon ritka az, amikor ennyire összeáll minden egy albumra, ez tényleg csak a legnagyobbaknak sikerül.

Ének: 10/10
Zene: 10/10
Szöveg: 10/10
Hangszerelés: 10/10
Borító: 9/10
Hangulat: 10/10

+ Kiválóan megírt dalok, az ének is elsőosztályú.
– Sok a feketeség a külső borítón, de minek belekötni mindenbe?

99%

Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari

És akkor bemutatnám Okui Masami: Melted Snow kislemezének “testvérét” is. A borító-béli hasonlóság nem véletlen, hiszen nemcsak hogy ez is Fuyu no Rondo PC játék egyik insert dala, hanem Ohmi Tomoe, mint Okui Masami felfedezettje, az ő stúdiójában készültek a felvételek, és a borító is bizony közös munka volt. Ohmi Tomoe énekesnői karrierje sajnos nem tartott sokáig, csak 2005-2010 között. Alapvetően azt lehet mondani, hogy jó énekesnő, kellemes hangja van, de túl “egyszerű” az éneke ahhoz, hogy komoly dalt fel tudjon énekelni. Neki ez a képessége: Van énekhangja, szépen énekel, de nem érzelemgazdag. Ezért is van az, hogy bár a Fuyu no Himawari is egy ballada, de valamivel egyszerűbb, mind zeneileg, mind szövegileg.

Mégis nagyon jó lett, mert pont az egyszerűsége adja meg azt a báját, ami miatt hallgattatja magát a dal. Ennél a dalnál annyira nem erőltették, hogy élő legyen a hangzás, itt jobban kihallható, hogy az a bizonyos “All Instruments” csak egy szintetizátor. Tehát hangszerelés terén is egyszerűbb a dal. A szövege kevésbé szól a magányról. Inkább áttételesen, mert az énekesnő régi kellemes emléket idéz vissza, és a dal az oda való visszavágyódásról szól. De teljesen optimista a dal, olyan érzetet ad, mintha örülne annak, hogy az a múltbéli esemény megtörtént, és nagyon reméli, hogy az újra meg fog történni. Ez is erősíti a dal báját. De lehet érzékelni, hogy ennek a dalnak a szövege kevésbé reflektál a valóságra, mint Okui Masami: Melted Snow dalának szövege, de azt lehet mondani, hogy amíg ismeri az ember az álomvilág és a valóság határát, és nem okoz fájdalmat felébredni az álomvilágból, addig szabad. Addig semmi baj nincs vele. Ez a dal az álmodozásról szól.

Még mielőtt nagyon adós lennék a dallistával, lássuk gyorsan.

1. Fuyu no Himawari
2. Kirari
3. Fuyu no Himawari (Instrumental)
4. Kirari (Instrumental)

Itt is az van, mint az Okui Masami kislemeznél, hogy a második dal sokkal lazább. A Kirari viszont furcsa ambivalens érzést ad. Jobb ez a dal, mint Okui Masami: Shape of myself-je, jobban ki van dolgozva, mégis azt hallom Ohmi Tomoe énekében, hogy ő nem ennyire merész. Nem tudom elképzelni róla, hogy ennyire vad és bevállalós legyen, mint amilyen a dal. Ohmi Tomoe-t egy kedves, aranyos nőnek képzelem el, akinek pont a maga konszolidált kisugárzása adja az értékét. Ebből jött ki, és érzékelhetően nem érzi magát otthonosan a szabad, bevállalós csaj szerepében. Ami nagy kár, mert zeneileg kifejezetten jóra sikeredett a dal.

Ez is az a kislemez, ami nem tökéletes, de a pozitívumai miatt hallgattatja magát. Szerethető, kedves, bájos, Ohmi Tomoe hangja is kifejezetten kellemes. A borító itt is inkább a címadó dalt erősíti, és a hátsó borító képválasztása is kifejezetten jó, mert az, hogy ketten vannak, egy fiú, és egy lány, akik láthatóan jól érzik magukat, a szöveg merengő mivoltára reflektál. Bár nem lett annyira jó, mint Okui Masami kislemeze, de bőven érdemes ezzel is egy próbát tenni.

Ének: 7/10
Zene: 7/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 8/10
Borító: 8/10
Hangulat: 8/10

+ Kellemes zene és énekhang
– A második dal nem illik az énekesnő személyiségéhez

80%

Okui Masami: Melted Snow

Mindig megírom, hogy november 5-e a karácsonyi időszak kezdete nálam, és mindig megírom, hogy az Okui Masami: Melted Snow kislemezének megjelenésének évfordulója alkalmából. Emlékezetes számomra a kislemez, mert gyönyörűszép karácsonyi dal a címadó dal, de még mielőtt továbbmenne bárki is, hogy biztosan a szokásos, unalmas, emelkedett hangulató karácsonyi dal, hát nagyon nem! Ez a kislemez egy komoly lelki trauma után készült el. Okui Masaminak nagyon nehéz volt a 2008-as éve. Egyrészt Matsumoto Rica kiválása miatt ő maradt az egyetlen női tag a JAM Projectben, ezért a koncerteken mind a két női éneket ő énekelte. Ráadásul a szóló karrierje is nagyon aktív volt ezekben az időkben, ezért olyan szinten túlvállalta magát, hogy súlyosan megbetegedett. A koncertsorozatot orvosa tiltása ellenére is folytatta, a 2008-as Animelo Summer Live-on látszott is, hogy beteg. Ha a közönség előtt el is rejtette (amennyire lehet), de a barátai előtt nem, hogy nagyon megviselte ez az időszak. Ő maga is ki akart lépni a JAM Projectből, de Kageyama Hironobu maradásra bírta. Nem hiába, szükség van a női énekhangra, aki lágyságot visz a férfierőbe. Mindenesetre nagyjából erre az időre tehető, hogy Okui Masami áttért a spiritualitás útjára. A 2009-ben megjelent Akasha album erősen spirituális hangzásúra sikeredett. Annak egyik előfutára a Melted Snow kislemez. Érdekesség egyébként, hogy az Akasha albumot is eredetileg 2008. november 5-én tervezték megjelentetni a Melted Snow kislemezzel együtt, de az végül el lett halasztva 2009. február 25-re. Az már végképp sok lett volna együtt.

De térjünk is rá a kislemezre, a dalokra:

1. Melted Snow
2. Shape on myself
3. Melted Snow (Instrumental)
4. Shape of myself (Instrumental)

Ahogy jeleztem, a címadó dal nem egy szimpla karácsonyi a dal. Olyannyira nem, hogy nagyon súlyos érzelmileg. Mi, rajongók, úgy gondoljuk, hogy ez a dal azoknak szól, akik egyedül töltik a karácsonyt. Maga a dal egyébként a Fuyu no Rondo nevű PC játék opening dala, egy téli játék, erős 18+ jelenetekkel. De ez is az a dal, ami nagyon túlnőtte a videojáték hírnevét, és a dal saját jogán lett kedvelt a rajongók körében. És megérdemelten. Nagyon szépen szól, a végsőkig hiteles érzelmileg. Csak becsapós, mert nagyon úgy hangzik, mintha élő hangszerekkel (vonós zenekarral) vették volna fel a dalt, de sajnos nagyon kurta a “stáblista”. A dal alatt konkrétan “All Instruments” mellett egy japán név olvasható (nem tudom elolvasni), és kizártnak tartom, hogy egy ember vagy 50 hangszeren játsszon, és nagyzenekari hangzást érjen el. Még rétegezéssel is irgalmatlan munka lett volna. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy szintetizátorral lett felvéve a dal. Meg azért, ha nagyon figyeljük, akkor hallható, hogy a hangzás azért kicsit “szegényesebb”, úgyhogy kivehető, hogy nem élő hangszerekkel vették fel a dalt. De ez nem változtat azon a tényen, hogy egy nagyon szép balladáról van szó. Hallható az utóbbi hónapok érzelmi hatásai a dalban. A szövegben tetten érhető a magány, vágyódás egy társ felé. Ez azért valós, mert a karácsony egyik nagyon rossz érzése, hogy jobban vágyunk egy társra, mint bármikor máskor. Persze, ez tudható, hogy ez a fogyasztói társadalom nagy átka, hogy a szeretet ünnepévé “avanzsálta” a karácsonyt, és mindenki a családjával, szeretteivel van együtt, meghittségben, boldogságban. Emberek úgy szeretik egymást, mintha világbéke lenne. És tudható, hogy komoly frusztrációt okoz annak, akinek ez nem adatik meg. Nem véletlen, hogy karácsony táján ugrik meg az öngyilkosságok száma. Ezekről a magányos emberekről szól ez a dal, a minőség pedig a megszokott “Okui Masami-minőség”, tehát biztosra vehető, hogy a dal végsőkig hiteles, átélhető. Okui Masami pedig gyönyörűen énekel a magány érzéséről. A versében lévő mély hang nagyon jól érzékelteti az elhagyatottság érzését, és ahogy kitör a refrénre, ahogy kiadja magából a fájdalmat, az még inkább átélhetővé teszi a dalt. Okui Masami egyik titka ugyanis az, hogy nagyon hiteles érzelmileg. Úgy adja elő a dalt, hogy a hangján is lehet érzékelni, hogy nem idegen számára az, amiről énekel. Így készült el az egyik legszebb karácsonyi dal.

A kislemez B-side trackje, a Shape of myself viszont inkább rontja az összképet. Túlságosan laza, szinte teljesen ellenpontja az első dal hangulatának. Ha mindenképp lazábbra akarták volna venni a hangulatot, inkább egy olyan pozitív hangulatú dal illett volna jobban a kislemez második dalának, mint például a Gift. Ami vidám, kellemes, nyugodt hangulatú, jobban illik ehhez a kislemezhez. Egyébként nem rossz dal, de némileg elmarad az énekesnő nívójától. Egynek elmegy, de sok szót nem érdemel.

De alapvetően nagyon jó kislemez, és a borító is inkább a címadó dal érzetét adja vissza. Bár a borítón Okui Masami inkább úri hölgyként mutatkozik. Ami akkor lenne inkább hiteles, ha a főcímdal élő hangszerekkel lett volna felénekelve. Mert általában vonós dalokra szokás kiöltözni. A hátul lévő animés kép is szép. Azért akármennyire is felnőtt játék, azért visszafogják magukat a kislemez borító képére. A címadó dal miatt megéri meghallgatni a kislemezt, az nagyon szépre sikeredett. A második dalt meg fel lehet fogni úgy, hogy Okui Masami is csak ember, neki is vannak gyengébb napjai. Induljon hát 2020-ban is a karácsonyi szezon!

Ének: 9/10
Zene: 7/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 8/10
Borító: 8/10
Hangulat: 9/10

+ Gyönyörű ballada, legszebb karácsonyi dalok egyike
– A második dal némileg elmarad a megszokott Okui Masami minőségtől

86%

Okui Masami: evolution

Újabb évfordulós albumot szeretnék nagyító alá venni, méghozzá Okui Masami: evolution című albumát. Az album két kiadásban jelent meg. A normál kiadás mellett kijött a CD+DVD limitált kiadás. Nekem az utóbbi van meg. Immár 14 éve, hogy megjelent ez az album, és mondhatnám, hogy még mindig nagyon jó hallgatni, de ez nem fedi le a teljes igazságot, ugyanis van az albumnak egy óriási nagy hibája.

Az előző album, a God Speed után egyébként is nehéz lehetett összehozni egy albumot, hiszen az olyan kivételes minőségű lett, hogy ott jegyzem minden idők legjobb albumai között. Azt túlszárnyalni nagyon nehéz lett volna. Olvasható is, hogy nem sikerült, de lássuk is a részleteket. Ez az album némileg rövidebb, hiszen csak 10 dal került fel rá.

1. SOLDIER ~Love Battlefield~
2. zero-G-
3. Iteza no Tsuki no Koromo ni
4. Niji
5. Lunatic Summer
6. Kiba ~Tusk~
7. Shiranui
8. WILD SPICE -TRANCE MIX-
9. Otomegokoro Mugen
10. SOUL MATE

Valósággal felrobban a CD-lejátszóban az album, ugyanis a “SOLDIER ~Love Battlefield~” olyan kemény rock dal, ami még az igazi nagy rockereknek is dicsőségére válna. Dinamikus, ütemes, és ami még ennél is nagyobb szó: Meg van írva a zene! Van dallama, és Okui Masami is úgy énekel, hogy csak megerősíti a zenét. Ez azért nagy dicséret, mert nagyon ritka, hogy egy nőnek jól álljon a kemény rock zene, és Okui Masami ezen nagyon kevesek közé tartozik. Különleges hangja van: Japán mércével némileg erősebb, de ha arról van szó, hihetetlen gyönyörűen tud érzelmeket énekelni. Ehhez képest a másik oldal, hogy a hangja kiválóan alkalmas arra, hogy akár kemény rock alapra is énekeljen. Ezen az albumon az utóbbi képességét csillogtatja meg, bár erre az albumra is kerültek fel könnyedebb dalok. Az egyik ilyen a Lunatic Summer, amely egy teljesen könnyed, nyári “pop-song”. Igazából annyira nem hű a címéhez, mert maga a dal távolról sem annyira elmebeteg, mint amennyire az a nyár, amiről Okui Masami énekel. Ráadásul az ő mércéjéhez képest túlságosan egyszerű dal, már-már méltatlan a munkásságához. A másik dal, amire mindenképp érdemes kitérni, az a “Shiranui”. Ez az album legkülönlegesebb dala. Maga a cím “foszforeszkáló fény” jelentéssel bír. Hamis álmokról, illúziókról szól a dal, mely a sötétben világít ugyan, de nem ad fényt. Ez szimbolizálja a hamis reményt, ami ráadásul egy idő után teljesen kialszik. A zene végig teljesen nyugodt, kellemes hangzású, kicsit olyan érzetet ad, mintha az énekesnő már jól ismerné ezt az érzést. Tudja, hogy ebből sem lesz semmi, mégis, mintha átadná magát az illúzióknak. Úgyis kialszik, és aztán esély van új életet kezdeni. Az albumot lezáró SOUL MATE dal címe beszédes. A barátság fontosságáról, jelentőségéről énekel Okui Masami egy szép ballada keretében.

Amire viszont külön bekezdést szeretnék szánni, mert egyszerűen nincs szó, mekkora szörnyűség, az a WILD SPICE -TRANCE MIX-. Ez a legnagyobb hiba, amit Okui Masami elkövetett az karrierje során. Egy olyan albumra elektronikus dalt tenni, melynek teljesen rockos koncepciója van… olyan, mintha valaki pasztell színekkel színezne ki egy képet, de az egyik motívumot jó erős sötétkékkel színezné ki, hadd szóljon! És az egész kép egy kellemetlen disszonáns érzetet ad. Ugyanez a WILD SPICE -TRANCE MIX-e, ami ráadásul azért is nagyon kellemetlen, mert az eredeti WILD SPICE dal egy rock dal, ami tökéletesen beleillett volna az album koncepciójába. Sőt, mivel egy kiváló dalról van szó, nagyban emelte volna az album értékét. Erre jön az elektronikus változat, ami önmagában sem annyira jó, és rákerül egy rock albumra… Szinte kimeríti a bűnözés kategóriáját, egyszerűen nem tudom megbocsájtani, mert ott van az albumon kitörölhetetlenül, és rontja az összképet, de valami olyan szinten, hogy rossz rágondolni.

A másik, ami nem tetszik, az a borító. Pontosabban a rajz nem tetszik a borítón. Egyébként kifejező, ugyanis borítóképen Okui Masami-t, mint angyalt látjuk, a belső borítón pedig megjelenik az énekesnő ördögként is. Ez szimbolizálja a kettős személyiségét, és igazából a sötétkék háttér is tetszetős, a rajzstílussal nem vagyok megbarátkozva. Nem látok érzelmeket az arcon, nem érzékelem, hogy lenne személyisége az angyalnak és az ördögnek. Egy animés stílusú rajzzal jobban jártunk volna.

És akkor tegyünk említést a DVD-ről is. Három videoklip kapott rajta helyet, a Mitsu, a zero-G- és a WILD SPICE, a három legutóbbi dal. A teljes DVD-tartalom 17 perces, és szélesvásznú a kép. A képminőség egyébként a lehető legjobb, de ami miatt kiváló ez a DVD, az a hangminőség. VESZTESÉGMENTES 1.5 Mbps hangot DVD-n még nem hallottam. Kristálytiszta a hangzás, nemcsak a mély hang hallható kifogástalanul, de a magas hangok is. Egyszerűen libabőrös leszek, valahányszor nézem a DVD-t. Nem hiába, japán minőség. Legalább itt hallhatjuk a WILD SPICE eredeti változatát, méghozzá tökéletes hangminőségben.

Összegezve tehát egy rock albumot kaptunk, mely ugyan nem tökéletes, csak az a baj, hogy a hibái komolyan belerontanak az összképbe. Elektronikus dalt rock albumra feltenni óriási hiba, a borító is lehetett volna jobb. De van annyi előnye az albumnak, és a dalok nagyrésze azért hozza az Okui Masami-tól elvárható minőséget, de így is a gyengébb albumai között van az evolution. Túl erős volt a God Speed, olyan igazából az evolution, mintha Okui Masami-nak már nagyon sok dal volt már a fiókjában, és már akart már valamit kezdeni velük. Most már szerette volna kiadni őket. Így jött az evolution album, mely inkább egy lábjegyzet a God Speed-hez.

Ének: 9/10
Zene: 8/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 8/10
Borító: 4/10
Hangulat: 7/10

+ Kiváló DVD-tartalom, azért ott vannak a szokásos Okui Masami minőségű dalok.
– A WILD SPICE -TRANCE MIX- a bűnözés kategóriája, a borító sem az igazi.

76%

Okui Masami: Masami Life

Többször volt már szó arról, hogy Okui Masami 2006-os éve mennyire erős volt, hiszen két stúdióalbummal is jelentkezett, és bizony, egyik jobb volt, mint a másik. 2007-re kicsit lazábbra vette az énekesnő, ugyanis a Masami Life album nem lett annyira jelentős, mint az ezt megelőzőek. De nem is feltétlen zeneileg fontos ez az album, hanem más szempontból.

Az album ugyanis hű a címéhez, és hadd kezdjem most a borítóval, ugyanis tényleg olyan képek vannak rajta az énekesnőről, mintha egy napját mutatná be. Már a borítókép is kifejező, hogy egy szív van, előtte egy kereszt-szerűségen az énekesnő nevével. Mintha tényleg betekintést nyernénk Okui Masami saját életébe. De arról is többször is írtam már, hogy Okui Masami a dalaival, borítókkal kommunikál a rajongókkal, ott ismerhetjük meg igazán az ő valódi személyét, nem a semmitmondó promóciós videókban. Erre ez az album az egyik legnyilvánvalóbb példa, már a borítókép is erről árulkodik. Ráadásul a szív körül lévő motívum is szép, ízléses. Mintha az adná a szívének díszeit, mondhatnánk, a színeket az életének, ami egyéniséggé, szerethetővé teszi őt. Mert immár 14 éve ismerem Okui Masami-t, és pont azért, mert kihallható az egyénisége a dalaiban és hogy ezt ennyi év után is kellemes hallgatni, az sokat elárul a személyéről. És hogy mennyire személyes ez az album, álljon itt két kép a borítóról.

A borítóra már annak idején is rácsodálkoztam, nagyon ritka az, hogy egy énekes, előadó így beengedje a rajongóit a privát szférájába. Külön megtisztelve éreztem magam, amikor volt szerencsém hozzájutni eredetiben az albumhoz, és “offline” láthattam a képeket. Mert hát persze ezt az albumot is interneten találtam meg. Megjegyzem, ez volt az első Okui Masami album, amellyel megjelenésekor találkoztam. Nem sokkal ezelőtt volt szerencsém meghallgatni a Remote Viewing kislemezt, melynek dalai ezen az albumon is szerepelnek, és bizony az a dal is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy komolyan érdeklődjek ezen album iránt, mert kiválóra sikeredett.

De térjünk is rá a dalokra. Az albumra 12 dal került fel.

1. It’s my life
2. Limited war
3. -w-
4. GAIA2012
5. RING
6. Remote Viewing
7. Wasuregusa
8. Haitoku no KISS ~Love of a fallen angel~
9. Shion -Sion-
10. mobile magic
11. Wonderful Days
12. I wish

Nem feltétlen csak lágy dalokat kell elképzelni, vannak ezen az albumon is erős dalok, hogy azért ne felejtsük el, hogy miben is mozog otthonosan Okui Masami. Akkoriban ugyanis hihetetlenül a “-w-” hatása alatt voltam. Annyira energikus dal, és annyira átjött az erő, hogy konkrétan tényleg olyan érzetet adott, hogy bármire képes vagyok. Utat török magamnak, hatással vagyok emberekre, talán kicsit botránkoztatok is. Korábban ez engem is vonzott tudat alatt. De ugyanígy ki lehet emelni a “RING” című dalt is, mely egy Tokusatsu sorozatnak, a “Jikuu Keisatsu Wecker Signa”-nak az openingje. Az első részt láttam csak belőle, valami éttermi alkalmazott, fiatal lányok ugranak be, akik természetesen egy “titkos” életükben szuperhősökké válnak. Hogy milyenek, arra már egyáltalán nem emlékszem. Ehhez énekelt Okui Masami egy erős dalt, és íme egy újabb példa arra, hogy maga a dal sokkal jobb, mint az anime vagy a sorozat maga. A lányok csinosak benne, de ennél többre nem emlékszem. És akkor ott van még a Remote Viewing, mely optimista hangzásával, dinamizmusával, erős hangszerelésével, szintén erőt ad.

Erről az albumról sem maradhatnak ki a nagy hatású balladák. A Haitoku no KISS ~Love of a fallen angel~ kifejezetten az erős hangzásával hívja fel magára a figyelmet. A mélyből feltörő érzelmeket erősíti a hangszerelés, az ének is erőteljes. Nagyon jó, hogy ilyen dal is helyet kapott az albumon. Amire viszont külön érdemes odafigyelni, amit nagyon szeretek az énekesnőben, az az “I wish” dal, ami több szempontból is egy külön ékköve Okui Masami repertoárjának. Egy szakítós dal, illetve túl van a szakításon, de ahogy szó volt már Okui Masami kapcsán korábban is, nem bűnöst keres a másik félben, hanem azon van, hogy elengedje őt, és végül szívből a boldogságát kívánja. Ez továbbra is dicséretes tőle, és mivel megéli az elválásból fakadó fájdalmat, ezért a dal végsőkig hiteles és átélhető. A dalhoz az is sokat hozzáad, hogy a zenét az a Kuribayashi Minami írta, akire egyébként szintén érdemes odafigyelni, mint énekesnő, és ők ketten Okui Masami-val jó barátok, így vélhetően személyesen is ismeri annyira, hogy az I wish zenéjét tényleg az énekesnőre szabja.

Ami még mindenképp kiemelendő, az a GAIA2012 és a Wonderful Days, melyek szintén emlékezetesek. A szövegben is érezhető a nyugalom. A fentebb említett néhány dalt leszámítva összességében azt lehet mondani, hogy inkább az elmélkedős szövegek dominálnak most. Most nem a személyes érzelmek dominálnak, hanem az emberiségről, a társadalomról, a mindennapi életünkről szóló gondolatok. Ezt egészíti az a néhány személyes hangvételű dalszöveg, és így alkot az album szövegileg is egy teljes egészet.

Alapvetően viszont azt lehet mondani, hogy Okui Masami lazábbra vette most a figurát. Most nem akart egy Dragonfly vagy egy God Speed kaliberű albumot csinálni, most valamivel egyszerűbb dalokat hozott össze. És azt gondolom, hogy ez most teljesen rendben van, hiszen ennek az albumnak az az erőssége, hogy az énekesnő beenged a saját életterébe. Lehetne azt mondani, hogy ettől még a dalok lehettek volna jelentősek, hiszen az, hogy vannak nagyon erős albumai, az hordoz magában egyfajta felelősséget és elvárást, hogy a későbbi albumok is legyenek legalább annyira jók, vagy még jobbak. Hány olyan együttesről lehet hallani, hogy bezzeg hőskorukban, amikor elemükben voltak, milyen albumokat hoztak össze, és most meg csak ennyire futja. Nos, azt gondolom, hogy ezen album esetében nem állja meg a helyét ez a frázis. Egyrészt, mert az ezen az albumon hallható dalok nem maradnak el sokkal az előzőek minőségétől, másrészt, mert ez az album másban erős. A személyes mivolta ad egyedi színezetet a daloknak, és így van helye a többi Okui Masami album között.

Ének: 8/10
Zene: 8/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 10/10
Hangulat: 8/10

+ Hihetetlenül személyes.
– Minőség terén némileg kevesebbet nyújt az előző albumokhoz képest.

81%

Okui Masami feat. May'n: Miracle Upper WL

Okui Masami azért tett arról, hogy a 2009-es éve legalább annyira aktív legyen, mint a 2006-os. Hiszen 2006-ban is két albummal jelentkezett, amit bizony nagyon munkás lehet elkészíteni. Nemcsak a felvételek miatt, hanem kiválasztani a dalokat, amik az albumra kerülhetnek, összeállítani a dalok sorrendjét, koncepcióját, megcsinálni a borítót, utómunkálatok. És még így is bőven előfordulhat, hogy egy-egy album nem azért nem jön be a nagyobb hallgatóságnak, mert nem korrelál az ízlésével, hanem mert olyan hiba van az albumon, ami ellen bizony joggal emeli fel a szavát. Főleg, ha fizetett is érte. Mert ugye jó ideje már ez sem egyértelmű. Egy kislemez mögött is komoly munka van, még ha jóval kevesebb dalt is tartalmaz. Okui Masami 2009-es évét erősíti a Miracle Upper WL kislemez is.

Mely lényegében egy duett, hiszen May’n-nel énekelte fel a címadó dalt. Vele én ennél a kislemeznél találkoztam először, így sejthető, hogy kimaradt számomra a Macross Frontier, mely az énekesnő 2008-as nagy durranása volt. Azóta sem láttam, mindenesetre a kislemezen szereplő címadó megalapozta a bizalmat May’n felé, akit egyébként jelen generáció Okui Masami-jának tartanak. Ezt így kijelentették, de egyébként helytálló is, hiszen ugyanúgy van kisugárzása, van megjelenése, bár én személy szerint a hangját annyira nem szeretem. De ez csak személyes megítélés, mert egyébként tud énekelni. És mint a múlt nagy énekesnője, és a jelen nagy énekesnője (megjegyzem, idő tekintetében azért még közös halmazban van a karrierjük) együtt bizony nagy dolgokra képesek.

A címadó dal az Ontama! című internetes OVA (tehát ONA) betétdala, és itt ragadnám meg, hogy elmondjam, hogy rettenetesen disszonáns a borítóval a rózsaszínes háttér. Egyébként az emberiség azon kb. 2%-ába tartozom, akinek egyébként semmi baja nincs a rózsaszínnel, mindig az epres, erdei gyümölcsös édességek jutnak róla eszembe, ami egyébként az egyik kedvenc édességfajtám, úgyhogy innentől nekem jöhet a rózsaszín (módjával persze), de az első borító sötét tónusához, és egyébként ötletes képeitől nagyon csúnyán elüt a rózsaszín a hátsó borítón, akármennyire is az animét promotálja. A dal egyébként nagyon jó. Rock dalról van szó, azon kevesek egyike, mely jól áll női előadónak. Okui Masami egyébként azon kevés női előadók közé tartozik, akinek jól áll a rock zene. Ezt itt is bizonyítja, ahogy May’n is, hogy ő is tud rockot énekelni. A szöveg egyébként az a tipikusan elcsépelt szerelmes dal, de a mondanivalóját nagyban ellensúlyozza a zene ereje. Ezért nem is nyálasnak hat a szöveg, inkább mint egy öntudatos nő szerelmi vallomása. De nekem sokkal jobban tetszik a második dal, a TO DIE FOR ×××, ami már Okui Masami szóló. Sokkal erőteljesebb, és élettel telibb. Ahogy a címből következtethető, ez is szerelmes dal, de határozottan a legjobbak közé tartozik. Ennek már kemény rock hangzása van, és soha nem hittem el senkinek ennyire, mint Okui Masami-nak, hogy megingathatatlan a szerelemben, és képes bármit megtenni a szíve választottjáért. Ennyire erőteljesen, ennyi energiával nagyon kevesen énekelnek szerelmes dalt. Konkrétan olyan érzetet ad, hogy ott áll a csatatéren, még a legkegyetlenebb ellenséggel, a legvérengzőbb fenevaddal is kész megharcolni, és ha meghalt… Legalább harcosként halt meg. Hogy mit jelentett számomra akkor ez a dal, azt szavakba nem tudom önteni. Hihetetlen bátorságot, önbizalmat adott, ugyanis nagyon kevesen képesek nemcsak ekkora erőt, energiát belevinni a dalaikba, de ekkora hitelességgel is énekelni. Nyilván azóta változtak az idők, és hallgattam annyit a dalt, hogy egy kicsit inflálódott is az értéke, az akkor megélt érzelmek okán ennek a dalnak mindig is különleges helye lesz a szívemben.

A borítóról lényegében minden érdemeset elmondtam. Nagyon jó, jól néz ki, de a hátulján az a rózsaszín hátterű animés kép nagyon elüt a borító koncepciójától. Maga az ONA sem ér egyébként sok szót. Egyszer végignéztem, rendkívül sablonos, unalmas. Már azt se tudom, mi volt benne. Úgyhogy megint egy példa arra, hogy egy animének jó zenéje, de maga a mű az inkább hagyja magát. De most bőven elég a dalokról megemlékezni. Azon nagyon jók, emlékezetesek, úgyhogy egy nagyon jó kislemezzel bővült a 2009-es év japán zenei repertoárja.

Ének: 8/10
Zene: 9/10
Szöveg: 7/10
Hangszerelés: 10/10
Borító: 6/10
Hangulat: 9/10

+ Két kiváló dal egy kislemezen
– A hátsó borító képe nagyon elüt a többitől

83%

Okui Masami: Self Satisfaction

Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy gyűlöletes a “Régen minden jobb volt” frázis. Nemcsak azért, mert ezzel azt bizonyítja, hogy volt hogy egy gondtalan időszaka, amikor még úgy élt, ahogy szeretett volna, és voltak világmegváltó gondolatai, hanem azt is bizonyítja ezzel, hogy gyűlöli a saját jelenét, a sok csalódást meg nem tudta feldolgozni. Valahányszor hallgatom Okui Masami: Self Satisfaction albumát, az jut eszembe, hogy én is mondhatnám, hogy régen minden jobb volt, ugyanis 2009 volt életem legjobb éve. És tényleg arról van szó, hogy akkor kevés probléma volt az életemben, teljesen a magam ritmusában éltem, szinte semmi és senki nem korlátozott. Erre rájön még az is, hogy pont egy napra rá, ahogy megjelent ez az album, talált meg a második nagy szerelem (2009. nyári AnimeCon) ez csak még jobban emelte az album eszmei értékét nálam. De szerencsére nemcsak erről van szó. Az album ugyanis tényleg kiváló dalokat tartalmaz.

1. Divine love
2. STRATEGY
3. ADORATION
4. Yuunagi
5. Kagaribi
6. KAKERA
7. Time Limit
8. HONESTY
9. Fuyu no Himawari
10. Float ~Sora no Kanata de~
11. KURENAI
12. Ienai Kara -Piano Quintetto-

Ami miatt nagyon szeretem ezt az albumot, hogy rendkívül tartalmas. 55 perc hosszú az album, és valahányszor végighallgatom, olyan érzésem van, mintha sokkal hosszabb lenne az album, de ebből egy perc sem unalmas. A dalok ugyanis rendkívül változatosak, és nagyon jól meg vannak írva. Egyszerre vannak az albumon pörgős, vidám dalok, ahogy lassabb, szomorúbb dalok is. De a lassabb dalok is kellemes, optimista hangzásúak, így lett ez Okui Masami egyik legoptimistább albuma, és ez az album is ékes bizonyíték arra, hogy Okui Masami több stílusban is képes maradandót alkotni. Többször is bizonyította, hogy univerzális tehetség azáltal, hogy több zenei stílusban tud jó zenét írni, mindegyikben meg tudja villantani önmagát. Most sincs ez másképp. Ezért tudott sokáig életképes maradni a karrierje, mert minden egyes albuma változatos, egyedi, ezáltal mindegyik emlékezetes. Ezt bizonyítja az is, hogy ez összességében a 21. albuma, és ez is annyira szerethető, mint amennyire az elsők voltak.

Azért is összességében, mert ez tulajdonképpen egy feldolgozásalbum, tehát a másoknak írt dalait énekelte fel erre az albumra. Habár ez a második olyan albuma, mely teljességében feldolgozásokat tartalmaz, nem újkeletű tőle ez a dolog, hiszen már a kezdetektől írt dalokat más énekeseknek, elsősorban seiyuu-knak (pl.: Slayers, Bakuretsu Hunters, Bannou Bunka Nekomusume, Senkaiden Hoshin Engi animékhez), ezeket szinte mind felénekelte a stúdióalbumaira. Ezekről a dalokról szinte kivétel nélkül mindről elmondható volt, hogy Okui Masami énekelte fel úgy azokat, ahogy ő azt jó eséllyel megálmodta. Mert hát már a ’90-es években is sok seiyuu volt (sőt, ekkor terjedtek el igazán), és sokan énekeltek is character songokat azoknak a karaktereknek, akiket szinkronizáltak. Ezen dalok írásában Okui Masami élen járt, csak hát hiába elvárás a seiyuu-k részéről, hogy énekelni is tudjanak, több szempontból is rossz a végeredmény. Vagy énekelni nem tudnak jól, az érzelmek kifejezése terén hibádzott a dal. Okui Masami pedig gyerekkora óta tanult énekelni, tehát képzett énekesnő. És bizony nem egy, mások számára írt dalát énekelte ő úgy fel, hogy az az ő hangjától, énekétől lett jó a dal. Ennyire élesen nem igaz ez az Self Satisfaction albumra, mert ezek már többségében újabb dalok, amiket szintén képzett énekeseknek (is) írt. Hogy is énekelhet rossz dalt Kitadani Hiroshi (Divine love), aki legalább 3 oktávot ki tud énekelni, de akkora energiával, hogy csak győzzem libabőr nélkül. Megjegyzem, mindig én vesztek. Emellett olyanok dalait is felénekelte Okui Masami erre az albumra, mint például Ohmi Tomoe (Yuunagi, Fuyu no Himawari, Float ~Sora no Kanata de~), Miyazaki Ui (STRATEGY, ADORATION, Time Limit, KURENAI), vagy Ishida Yoko (Ienai Kara).

Többségében olyan dalok vannak az albumon, aminek az eredeti hangszerelésére énekelt rá Okui Masami (mintha az instrumental verzióra karaokézta volna fel), de vannak újragondolt dalok is a korongon. Például, hogy Kitadani Hiroshi dala lett újrahangszerelve, ami szinte törvényszerű, hiszen férfi előadónak van a dal eredetileg hangszerelve, így a dalt át kellett hangszerelni Okui Masami hangszínére. Szerencsére azt lehet mondani, hogy teljesen új értelmet nyert a dal. A többi viszont (az utolsót leszámítva), lényegében megmaradt ugyanaz, csak annyi a változás, hogy Okui Masami énekel az eredeti előadók helyett. És habár a fentebb felsorolt előadók ugyan jobb énekesek, mint a ’90-es évek seiyuu-énekeseinek többsége, akiknek írt dalokat annak idején, de azért lehet érzékelni, hogy Okui Masami külön kategóriát képvisel a japán énekesek között. De az album nemcsak emiatt különleges, hanem mert különleges érzékkel lettek összeválogatva a dalok, és felállítva köztük a sorrend. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy az album tartalmas, hanem lehet érzékelni logikát a dalok sorrendje között. Hihetetlenül erősen indul az album, a Divine love és a STRATEGY című dalokkal. Nem is csak hogy megadja az alaphangulatot, hanem, ha olyan lennék, tombolnék azokra a dalokra. Nagyon dinamikus. Aztán lenyugszik a harmadik dalra, majd a hatodikra ismét felveszi a lendületet. És amellett, hogy van logikus sorrend a dalok között, tartalommal vannak megtöltve a dalok, ezáltal külön kell rájuk figyelni. Ezeket nem lehet csak úgy háttérzajként hallgatni. Rá kell hangolódni, és amikor nagyon hangulatom van ehhez az albumhoz, akkor különleges élmény hallgatni a rajta lévő dalokat. Igazából egy nagyobb hatású dalt lehet mondani az albumról, az pedig az utolsó dal, mely zongorára és vonósokra lett áthangszerelve. Gyönyörű hangszeres játék, Okui Masami pedig olyan érzelmekkel énekel, mint a szebb dalaiban. Egyébként albumot végig átjárja a könnyed hangulat, mégis komolyan vehető, mert van munka a dalokban. Van dallamuk, és bár nem mindegyik hangszer élő, de harmonizálnak egymással a különböző hangszerek, hangzások, tehát a hangszerelés is rendben van, Okui Masami pedig mindent belead az énekbe.

Az albumról annak idején sokat írt az énekesnő a blogjában. 2009 májusában, nyarán folyamatosan írta, hogy éppen hol tart a felvételekben, melyik dalt vette fel, miért választotta azt, milyen érzelmei fűződnek hozzá. Erősen megmaradt az a kép, ahol azzal a vonós zenekarral van lefényképezve, amellyel az Ienai Kara című számot vette fel. A borítón képek meg gyönyörűek, a görögországi nyaralásán ő maga csinálta azokat. Egyébként fényképésznek is elmehetne, ugyanis kiváló érzékkel fényképezik. Nagyon jól tud fényképezni például úgy egy házat, vagy várat (egyik képen a Parthenon is rajta van), hogy megjelenít annyit a háttérből, hogy attól még több lesz a kép. Akár egy görög útikönyvben is szerepelhetnének a képek. A montázs-szerű elrendezés jó ötlet, ízlésesen vannak elrendezve a képek, a háttér is nagyon jól néz ki.

Úgyhogy minden ízében kiváló munka ez az album. Nagyon nagy kár, hogy csak a 127. helyet érte el az Oricon chart-on, de itt egy újabb bizonyíték, hogy a slágerlisták alsóbb részein is érdemes keresgélni, mert ott is lehet kincseket találni. Bár nekem, mint Okui Masami rajongónak igazán nem volt nehéz megtalálni ezt az albumot. Nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek az albumot, aki “komoly könnyedségre” vágyik. Okui Masami szokásához híven tudása legjavát tette ebbe az albumba is.

Ének: 9/10
Zene: 9/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 10/10
Borító: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Minden szempontból igényes munka
– Lesznek, akik csak legyintenek a dalokra

95%

Masami Okui: Melted Snow és Tomoe Ohmi: Fuyu no Himawari

Szerintem a borítóból kitűnik, hogy miért egyszerre foglalkozok a két kislemezzel. De majd látni fogjuk, hogy nemcsak ennem hasonlítanak, hanem a dalok szerkezetében is. És nemcsak azért, mert mindegyiket Okui Masami írta, hanem mert ugyanabból a PC játékból való, melynek neve: Fuyu no Rondo. Még soha nem játszottam vele, csak képekből láttam, annak alapján ilyen RPG-szerű erotikus tartalmakkal fűszerezett játék lehet. Mert bizony látni benne meztelen női testet, pont emiatt 18+ a játék, de hiszen tudjuk, hogy a japánok perverziója végtelen. A Melted Snow a játék openingje, a Fuyu no Himawari pedig az endingje. Mindkét kislemez 2008. november 5-én jelent meg.

Melted Snow dalok listája:

1. Melted Snow
2. Shape of myself
3. Melted Snow (instrumental)
4. Shape of myself (instrumental)

Melted Snow
Nagyon szép dal, számomra ilyen karácsonyi hangulata van. Csak a zene lenne eredeti vonósokkal feljátszva, nem pedig szintetizátorral. Ez az egy nagy szívfájdalmam, mert sokkal szebb lenne az összkép. De érdekes, hogy maga a dal így sem veszít az értelméből. Aki szereti a szép lassú dalokat, azoknak ajánlott.

Shape of myself
Egy vidám dal, ahogy a címből kivehető Masami magáról énekel. Különösebb pluszt nem kapunk, csak egy jó dalról beszélünk.

Fuyu no Himawari dalok listája

1. Fuyu no Himawari
2. Kirari
3. Fuyu no Himawari (instrumental)
4. Kirari (instrumental)

Fuyu no Himawari
Hasonlóan a Melted Snow dalhoz, lassú, kellemes. Ez a dal szerepelt Okui Masami: Self Satisfaction albumán. Tomoe Ohmi által énekelt verzió kicsit másabb. Jobban rácsodálkozik az élet szépségeire. A címe egyébként japánul a következőt jelenti: Téli napraforgó. Ennek a vonós zenéje is lehetett volna eredeti, mert sokkal szebb lett volna.

Kirari
Tomoe Ohmi is kap egy könnyed, vidám dalt, melyről szintén az mondható el, hogy nem ad sok pluszt az énekesnő repertoárjához, csak jó. A gitár nagyon jól szól.

Tehát, mint látható, hogy a dalok szerkezete, sémája is nagyon hasonlít. Ez nyilván a PC játék “érdeme”. Meg ennyire egyformává akarták tenni a két kislemezt. A Melted Snow a japán lemezeladási listán a 121. helyet érte el, és összesen 780 példányt értékesítettek az Oricon adatai szerint. Ez még csak a jobbik eset, mert a Fuyu no Himawari nem is került be az Oricon chartba, nem tudni, mennyit adtak el belőle. Nagy kár érte, mert jó lett mind a kettő.

Masami Okui – Self Satisfaction

Okui Masami (az énekesnő neve magyaros és japános sorrendben) számomra megváltás. Végre van egy olyan énekesnő a mai zeneiparban, aki igényes zene mellett képes önmagát adni. És mindezt 1993 óta műveli, és mivel anime dalokat énekel, ezért nem lett annyira népszerű, mint egy átlag japán JPOP énekes/előadó. De nemcsak ez az oka. Japánban már nagyon régóta telített a zeneipar, és ahhoz, hogy valaki érvényesülni tudjon, ahhoz nemcsak az kell, hogy tehetséges, egyéniség legyen, hanem kell egy rakat reklám, hogy mindenki lássa-hallja. Masami nagyon utálja ezt. Nem szereti a felhajtásokat, ezért az albumait csak szolidan reklámozza. Éppen ezért sajnos sok emberhez nem jut el, és sokat veszítenek vele. Most a legújabb albumáról szeretnék írni, mely a Self Satisfaction címet kapta.

Az album 2009. augusztus 21-én jelent meg a énekesnő által alapított evolution kiadó által. Ez lényegében egy – angol szavakkal élve – cover album, magyarán feldolgozásalbum. 2005-2008 között más énekeseknek, együtteseknek írt dalokat adja elő a saját stílusában.

Dalok listája:

1. Divine love
2. STRATEGY
3. ADORATION
4. Yuunagi
5. Kagaribi
6. KAKERA
7. Time Limit
8. HONESTY
9. Fuyu no Himawari
10. Float ~Sora no Kanata de~
11. KURENAI
12. Ienai Kara -Piano quintetto-

1. Divine love
Az album nyitódalának a szövegét írta, a JAM Project együttesnek, melynek maga az énekesnő is tagja 2003. márciusa óta. Az együttes 2000-ben alakult meg, és anime dalokat játszik rock stílusban. Ebből következik, hogy ezen dal is rock. Na de nem a zúzós rockra kell gondolni, hanem a dallamosra. Ez jellemzi Masami énekesnői pályáját 2004-től. A Divine love annyit jelent magyarul: Isteni szerelem. Nagyon kellemes dal, a megvalósult, átélt szerelmet énekli meg. Egyik kedvenc dalom az albumról. A dal egyébként a Saint Beast ~Kouin Jojishi Tenshitan~ anime nyitódala (opening).

2. STRATEGY
Az egyetlen igazi, az énekesnőre jellemző rock dal. Bár annyira nem lett komoly. Eredeti előadója Ui Miyazaki. Egy könnyen fogyasztható rockzene. Nagyon szeretem, ahogy Makkun (az énekesnő beceneve) angolul énekel. Nehéz érteni. Csak akkor tudtam meg, hogy egyáltalán angolul énekli a refrén első sorát, amikor megnéztem a szövegkönyvben, és ez volt írva: Don’t let her shoot you! De a japánok mind érdekesen beszélik az angolt.

3. ADORATION
Gyorsan stílust váltunk, és egy kellemes, lágy dal lett az album harmadik tételen, mely a RAY the Animation anime úgymond karakter dala. Tehát Ui Miyazaki, aki felénekelte a dalt, ő adta Aka Ribbon hangját a sorozatban. A dal az imádatról szól (ahogy a címe is sugallja), hogy milyen fontos az, hogy legyen valaki, akit őszintén szerethetünk, tartozzunk hozzá. A lány hasonló szerepet játszik az animében. Érdemes megnézni egyébként az animét, nagyon jó lett.

4. Yuunagi
Ismét RAY the Animation, de most az anime záródala (ending), melyet eredetileg Tomoe Ohmi énekelt fel. Szinte tökéletes mása az előző dalnak, kellemes, lágy, melankólikus. A dal címe valami ilyesmit jelent: Őszi falevél. Az élet bölcsességét sokan sok formában elénekelték, Tomoe Ohmi arra jött rá, hogy mindnyájan egyedül vagyunk, és igazából senkire nem számíthatunk magunkon kívül. Ennek is van valóságalapja.

5. Kagaribi
Az Ayakashi anime ending dala. Ez is az előző kettőhöz hasonlóan egy érzelmes, lassú dal, bár ebben több érzelem és egy lázadás lapul. Valami rossz ellen lép fel. Ezt a dalt elmélyülten a gondolatainkban érdemes hallgatni, nagyon kellemes hatás ér minket.

6. KAKERA
Aki hiányolta a vidám dalokat, most fellélegezhet. A Kakera japán jelentése töredék, és ismét RAY the Animation karakterdaláról beszélünk. Az énekesnő külön kötődik az animéhez, mert nemcsak ő énekelte az opening dalokat, ő írt egy jópár dalt, hanem az OST albumot is a kiadója adta ki. Visszatérve a dalhoz, Sakura Nogawa énekelte el eredetileg, egy vidám pop dal, nagyon kellemes a fülnek.

7. Time Limit
Ez a dal is Ui Miyazaki előadásában született meg. Számomra ez az album leggyengébb alkotása. Na nem azt jelenti, hogy annyira rossz lenne a dal, egyszerűen csak ehhez tudok a legkevesebb érzelmet kapcsolni. A dal egy gyors pop dal, nem egészen az a vidám kellemes hangzású. Kicsit hű a címhez, hogy Time Limit, kicsit ilyen siettetős, nincs semmire időnk hangulatú. Talán emiatt tetszik nekem ez a legkevésbé.

8. HONESTY
Harmadjára is egy RAY the Animation karakter dal, melyet Hiroki Takahashi énekelt el. Nagyon érdekes dal, melankólikusan kezd, kissé torzított hangon. Aztán megmarad végig az a búskomorság, de élettel telivé válik. Egyébként érdemes lenne megnézni az animét, a dal jelentését igazán csak akkor lehet megérteni. Már csak azért is, mert maga az anime nagyon jó. A dal nagyon jó, elgondolkodtat.

9. Fuyu no Himawari
Amikor megtudtam, hogy készül ez a válogatásalbum, akkor vártam, hogy ez a dal is szerepeljen, mert korábbról ismertem, és nagyon szeretem. Előadó Tomoe Ohmi, és egy PC játék, Fuyu no Rondo ending dala ez. Nagyon szép dal, bár megmondom őszintén, amikor először meghallottam Okui Masamitól a dalt kisebb negatív érzés fogott, nem azt kaptam, amit vártam, de aztán rájöttem, hogy tilos összehasonlítani az eredetivel. Ez így tökéletes.

10. Float ~Sora no Kanata de~
Ismét egy Tomoe Ohmi dal, ez a SoltiRei anime endingje. Magát az animét nem ismerem, de a dal nagyon kellemes, jó érzést kelt az emberekben, ha meghallja, vidám lesz tőle. Megmondom őszintén, hogy szívfájdalmam, hogy a dalban megszólaló vonós-hangzás csak szintetizátorral van, pedig nagyon fellendítette volna a dal értékét, ha eredeti lenne a hangszer. Ez több dalra is igaz, de nem nem befolyásolja a dal értékét.

11. KURENAI
Egy gyors, vidám dal így a végére. Kicsit talán hasonlít az Akasha album LOVE SHIELD dalára, legalábbis hangulat, alapdallamra. És szinte ugyanaz a dal lüktetése. Lehet, hogy Ui Miyazaki egy ilyen dalt kért? De a dal nagyon jó lett, szerethető, aki szereti a vidám, élettel teli dalokat, azoknak ez a dal lesz a kedvencük.

12. Ienai Kara -Piano quintetto-
Okui Masaminál szokás, hogy kellemes, lágy dallal zárja az albumát, most sincs ez másképp. Kellemes hangulatú dal, érzékenyebb szíveket megríkatja. És bizony élő hangszerre áthangszerelt dalról beszélünk. A dalt egyébként Yoko Ishidának írta Okui Masami, és a Puchi Puri Yuushi anime ending dala. Nagyon szépen áthangszerelte Okui Masami.

Helytelen egy feldolgozást összehasonlítani az eredeti verzióval, mert az új általában az adott énekes/előadó saját gondolatmenetére hangszerelte át, emellett az sem utolsó szempont, hogy illeszkedjen az együttes image-éhez. Ezek a dalok ebben a formában nagyon jól illeszkednek az Okui Masami által alakított igényes pop-rock sziluetthez. Az album sajnos tragikusan szerepelt a japán lemezeladási (Oricon) listán, csak a 127. helyet tudta elérni. Ez többek között annak köszönhető, hogy ez egy feldolgozásalbum, és erre nemigen figyelnek fel a japánok. A borítón található képeket maga az énekesnő készítette, amikor 2009. június 15 és 22 között Görögországban nyaralt. A saját magáról készült képet is úgy csinálta a borítón, hogy fenyképezőgép felé néz, és katt. Nagyon eredeti. És még ez az, amiben különbözik az énekesnő a többi nyugati előadótól, hogy szinte soha nem ilyen sztárosan pózoló képei vannak, hanem ilyen teljesen átlagos. A Görögországban készült tájképek pedig igazán exkluzívvá teszik az borítót. Nagyon szeretem ezt az albumot, ha értékelném, akkor 40/40 pontot adnék rá. És amikor anyagilag alkalmam nyílt rá, megrendeltem a CD-t, az aznap megjelent kislemezével együtt.

A kislemezről is fogok majd írni.

Az album weblapja: http://www.evolution-m.com/masami_okui/selfsatisfaction/ Itt bele lehet hallgatni a dalokba.

Ha valakinek megtetszett, és hozzám hasonlóan szeretné eredetiben megszerezni az albumot, itt teheti meg: http://www.cdjapan.co.jp/detailview.html?KEY=EVCA-14 3000 yen, az forintban kb. 6000. A szállítási költség pedig 1148 yen, ha jól emlékszem, de 1100 és 1200 között van.