Okui Masami: Masami Life

Többször volt már szó arról, hogy Okui Masami 2006-os éve mennyire erős volt, hiszen két stúdióalbummal is jelentkezett, és bizony, egyik jobb volt, mint a másik. 2007-re kicsit lazábbra vette az énekesnő, ugyanis a Masami Life album nem lett annyira jelentős, mint az ezt megelőzőek. De nem is feltétlen zeneileg fontos ez az album, hanem más szempontból.

Az album ugyanis hű a címéhez, és hadd kezdjem most a borítóval, ugyanis tényleg olyan képek vannak rajta az énekesnőről, mintha egy napját mutatná be. Már a borítókép is kifejező, hogy egy szív van, előtte egy kereszt-szerűségen az énekesnő nevével. Mintha tényleg betekintést nyernénk Okui Masami saját életébe. De arról is többször is írtam már, hogy Okui Masami a dalaival, borítókkal kommunikál a rajongókkal, ott ismerhetjük meg igazán az ő valódi személyét, nem a semmitmondó promóciós videókban. Erre ez az album az egyik legnyilvánvalóbb példa, már a borítókép is erről árulkodik. Ráadásul a szív körül lévő motívum is szép, ízléses. Mintha az adná a szívének díszeit, mondhatnánk, a színeket az életének, ami egyéniséggé, szerethetővé teszi őt. Mert immár 14 éve ismerem Okui Masami-t, és pont azért, mert kihallható az egyénisége a dalaiban és hogy ezt ennyi év után is kellemes hallgatni, az sokat elárul a személyéről. És hogy mennyire személyes ez az album, álljon itt két kép a borítóról.

A borítóra már annak idején is rácsodálkoztam, nagyon ritka az, hogy egy énekes, előadó így beengedje a rajongóit a privát szférájába. Külön megtisztelve éreztem magam, amikor volt szerencsém hozzájutni eredetiben az albumhoz, és “offline” láthattam a képeket. Mert hát persze ezt az albumot is interneten találtam meg. Megjegyzem, ez volt az első Okui Masami album, amellyel megjelenésekor találkoztam. Nem sokkal ezelőtt volt szerencsém meghallgatni a Remote Viewing kislemezt, melynek dalai ezen az albumon is szerepelnek, és bizony az a dal is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy komolyan érdeklődjek ezen album iránt, mert kiválóra sikeredett.

De térjünk is rá a dalokra. Az albumra 12 dal került fel.

1. It’s my life
2. Limited war
3. -w-
4. GAIA2012
5. RING
6. Remote Viewing
7. Wasuregusa
8. Haitoku no KISS ~Love of a fallen angel~
9. Shion -Sion-
10. mobile magic
11. Wonderful Days
12. I wish

Nem feltétlen csak lágy dalokat kell elképzelni, vannak ezen az albumon is erős dalok, hogy azért ne felejtsük el, hogy miben is mozog otthonosan Okui Masami. Akkoriban ugyanis hihetetlenül a “-w-” hatása alatt voltam. Annyira energikus dal, és annyira átjött az erő, hogy konkrétan tényleg olyan érzetet adott, hogy bármire képes vagyok. Utat török magamnak, hatással vagyok emberekre, talán kicsit botránkoztatok is. Korábban ez engem is vonzott tudat alatt. De ugyanígy ki lehet emelni a “RING” című dalt is, mely egy Tokusatsu sorozatnak, a “Jikuu Keisatsu Wecker Signa”-nak az openingje. Az első részt láttam csak belőle, valami éttermi alkalmazott, fiatal lányok ugranak be, akik természetesen egy “titkos” életükben szuperhősökké válnak. Hogy milyenek, arra már egyáltalán nem emlékszem. Ehhez énekelt Okui Masami egy erős dalt, és íme egy újabb példa arra, hogy maga a dal sokkal jobb, mint az anime vagy a sorozat maga. A lányok csinosak benne, de ennél többre nem emlékszem. És akkor ott van még a Remote Viewing, mely optimista hangzásával, dinamizmusával, erős hangszerelésével, szintén erőt ad.

Erről az albumról sem maradhatnak ki a nagy hatású balladák. A Haitoku no KISS ~Love of a fallen angel~ kifejezetten az erős hangzásával hívja fel magára a figyelmet. A mélyből feltörő érzelmeket erősíti a hangszerelés, az ének is erőteljes. Nagyon jó, hogy ilyen dal is helyet kapott az albumon. Amire viszont külön érdemes odafigyelni, amit nagyon szeretek az énekesnőben, az az “I wish” dal, ami több szempontból is egy külön ékköve Okui Masami repertoárjának. Egy szakítós dal, illetve túl van a szakításon, de ahogy szó volt már Okui Masami kapcsán korábban is, nem bűnöst keres a másik félben, hanem azon van, hogy elengedje őt, és végül szívből a boldogságát kívánja. Ez továbbra is dicséretes tőle, és mivel megéli az elválásból fakadó fájdalmat, ezért a dal végsőkig hiteles és átélhető. A dalhoz az is sokat hozzáad, hogy a zenét az a Kuribayashi Minami írta, akire egyébként szintén érdemes odafigyelni, mint énekesnő, és ők ketten Okui Masami-val jó barátok, így vélhetően személyesen is ismeri annyira, hogy az I wish zenéjét tényleg az énekesnőre szabja.

Ami még mindenképp kiemelendő, az a GAIA2012 és a Wonderful Days, melyek szintén emlékezetesek. A szövegben is érezhető a nyugalom. A fentebb említett néhány dalt leszámítva összességében azt lehet mondani, hogy inkább az elmélkedős szövegek dominálnak most. Most nem a személyes érzelmek dominálnak, hanem az emberiségről, a társadalomról, a mindennapi életünkről szóló gondolatok. Ezt egészíti az a néhány személyes hangvételű dalszöveg, és így alkot az album szövegileg is egy teljes egészet.

Alapvetően viszont azt lehet mondani, hogy Okui Masami lazábbra vette most a figurát. Most nem akart egy Dragonfly vagy egy God Speed kaliberű albumot csinálni, most valamivel egyszerűbb dalokat hozott össze. És azt gondolom, hogy ez most teljesen rendben van, hiszen ennek az albumnak az az erőssége, hogy az énekesnő beenged a saját életterébe. Lehetne azt mondani, hogy ettől még a dalok lehettek volna jelentősek, hiszen az, hogy vannak nagyon erős albumai, az hordoz magában egyfajta felelősséget és elvárást, hogy a későbbi albumok is legyenek legalább annyira jók, vagy még jobbak. Hány olyan együttesről lehet hallani, hogy bezzeg hőskorukban, amikor elemükben voltak, milyen albumokat hoztak össze, és most meg csak ennyire futja. Nos, azt gondolom, hogy ezen album esetében nem állja meg a helyét ez a frázis. Egyrészt, mert az ezen az albumon hallható dalok nem maradnak el sokkal az előzőek minőségétől, másrészt, mert ez az album másban erős. A személyes mivolta ad egyedi színezetet a daloknak, és így van helye a többi Okui Masami album között.

Ének: 8/10
Zene: 8/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 10/10
Hangulat: 8/10

+ Hihetetlenül személyes.
– Minőség terén némileg kevesebbet nyújt az előző albumokhoz képest.

81%