Kimi ni wa Todokanai. DVD

Nem vallom magam BL-rajongónak, hiszen elég kevés ilyen sorozatot nézek. Leginkább azért, mert a műfaj rajongóihoz képest egyedi igényeim vannak, amit kevés sorozat tud csak kielégíteni. Fontosabb számomra a srácok közti kapcsolat minősége. Hogy az barátság marad, bromance, vagy átalakul szerelemmé, az igazából másodlagos nálam. Erre nagyszerű példa az idén vetített Hikaru ga Shinda Natsu és a Muchuu sa, Kimi ni., ami sokkal inkább a kapcsolat minősége okán nyerte el a tetszésemet. Ténylegesen párkapcsolat nem alakult ki a fiúk között.

Ezért van az, hogy kevés BL-sorozat elégíti ki a személyes igényeimet. A Kimi ni wa Todokanai. ezen kevesek közé tartozik. Már a manga borítójával felhívta magára a figyelmet, a kellemes, barátságos hangulatával és szerény ábrázolásával. Sokkal inkább olyan érzésem volt, mintha két barát sétálna egymás mellett. Pont ezzel érzékelteti azt, hogy más van fókuszban. És valóban: Az eddig olvasott fejezetek alapján sokkal inkább a kapcsolat alakulásán van a hangsúly. Hiszen két különböző személyiség próbál egymásra találni.

Alapvetően nem tartom ördögtől valónak, ha két egymástól teljesen eltérő habitusú ember keresi az utat egymás felé, hiszen könnyen meglehet, hogy szükségük van arra, amire a másik rendelkezik, és ezt kölcsönösen meg tudják adni egymásnak. Persze ehhez elengedhetetlen, hogy kölcsönösen felnézzenek egymásra és tiszteljék egymást. És onnantól a történet akár példaértékű is lehet, hiszen tiszteletre tanít. A manga ugyanakkor azt is remekül bemutatja, hogy nem elég csupán tisztelni egymást. Könnyen előfordulhat, hogy azért keresi egymást két eltérő habitusú ember, mert rendelkezik a másik valami olyan tulajdonsággal, amit magukban hiányolhatnak. Ez viszont önbizalomhiánnyal, akár kisebbségi komplexussal is járhat, így könnyen előfordulhat, hogy a fiúk félreértik egymást, amitől,ha átmenetileg is, de haragossá is válhak a kapcsolat.

Szóval ebben nagyszerű a manga. Ezért nagy örömmel értesültem a dorama adaptációról is, ahogy kijöttek az újabb epizódok, azonnal meg is néztem. Kíváncsi voltam, hogy ábrázolják a történetet, hogy játszák a színészek a szerepüket. Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy igyekeztek tartani a manga színvonalát. A közeg is annyira kellemes, barátságos volt, mint az eredeti történetben, ahogy a színészek is remekül játszották a szerepüket. Azóta Netflixen is többször megnéztem, nemrégiben meg DVD-n is sikerült beszerezni a sorozatot.

Azt hiszem, a szereposztás elég jól felismerhető. Ebben a posztban már ismertettem a történetet, ahogy fentebb is bemutattam a koncepciót. De azért vegyük át gyorsan, hogy konkrétan miről van szó. Yamato és Kakeru gyerekkori barátok. Ha lehet, mindenben ellentétei egymásnak. Yamato, a visszafogott, hallgatag fiú, aki elit tanuló, és minden apró részletre odafigyel. Kakeru ezzel szemben sokkal inkább társasági. Igencsak hadilábon áll a tanulmányaival, ráadásul rettenetesen szétszórt és feledékeny. További érdekes különbség, hogy amíg Yamatót imádják a lányok, addig Kakerut barátok veszik körül.

Ennek ellenére nagyon jól megértik egymást, egészen kiskoruk óta barátok. Kettejük közül Yamato az, aki előbb felismeri mély érzéseit Kakeru iránt. Ez nem is csoda, hiszen aki csendesebb, az általában jobban meghallja a belső hangját, így hamarabb felszínre kerülhetnek mélyben lévő gondolatok, érzések. Kakerunek eleinte viszont sejtése sincs a barátja érzéseiről irányába. Nála az érzelmek felébredése sokkal lassabb és zavarosabb folyamat. Ez konfliktust is okoz a két barát között, Kakeru boldog lenne a baráti kapcsolatában Yamatóval. A manga és a sorozat is remekül illusztrálja, hogy amint az egyik fél többet kezd el érezni a másik iránt, onnantól a barátság nem igazán fog működni, mert egyrészt egyértelmű jeleket fog adni az érzelmeit illetően, másrészt nem is lesz elég számára a barátság. Így van mivel szembenézni a srácoknak. Hogy sikerül-e? Ez a sorozat nagy kérdése.

A hátoldalán található az információk. A DVD-k árazását egyébként soha nem értettem. Alig olcsóbb, mint a Blu-ray, a képminőség pedig ugyanúgy rosszabb, mint a nyugati DVD kiadványokon.

És, hogy mit rejt a doboz? Japán szempontból a szokásosakat: Tokban a lemez(ek)et, valami külön füzetben az extra információk.

A tokban három lemez található. Kettőben a sorozat 8 epizódja négyes elosztásban, a harmadikban meg az extrák. Meg kell hagyni, meglehetősen terjedelmes, 2 és fél órányi tartalom. Még nem szántam rá magam, hogy megnézzem, de feelingesek szoktak lenni a japán extrák. Legtöbbször a forgatás körülményeiről beszélnek, beavatnak minket néhány kulisszatitokba, plusz, hogy a színészek mennyire élvezik a munkát.

És megvolt hozzá az előrendelői ajándék is, ami az első lemez mellett található. Direkt olyan eladó példányt kerestem, amiben az is megtalálható. A telefon hátuljába helyezhető tokszerűség. Inkább dísz, minthogy bármilyen hasznos funkciója lenne. Az eredeti tulajdonosa is érintetlenül hagyta, én sem tervezem használni.

A mellékelt füzetben meg képek találhatók, üzenetek, egyén információk olvashatók.

A sorozatot továbbra is szeretem. Itt találkoztam először Maeda Kentaróval és szerettem meg a színészi munkáját. Remek választás volt Yamato szerepére, hiszen nagyon jól áll neki a csendes, hallgatag karakter szerepe. Főleg azért szerettem meg, mert kifejező a tekintete, ezért sokkal inkább a nonverbális jelekre kell nála figyelni. Ezért a jelenléte figyelmet igényel, amit azért szeretek nagyon, mert mélységet ad a szerepének. Ez valamennyi alakításában tetten érhető. Már valamennyi sorozatot megnéztem, amiben ő játszotta a főszerepet, így el tudom mondani, hogy az elmúlt hónapokban annyit láttam őt, hogy szinte már álmomból felkeltve is megismerem őt.

Tehát érdemes megnézni a sorozatot, mert minden aspektusában kiemelkedő. Azonban ez a sorozat sem mentes a japán romantikus sorozatokra jellemző sablonos, drámai jelenetektől. De igyekezték úgy megoldani, hogy ne akassza meg nagyon a történet menetét. Az egyik legtipikusabb, hogy mindig akkor zavarják meg mások a beszélgetést, amikor a legfontosabb mondat hangozna el. És mintha a készítők is tudták volna, hogy mennyire idegesítő tud ez lenni, ezért igyekeztek úgy megoldani, hogy bár közbelép a harmadik, de ahogy lehet, menjen is tovább a történet. Attól viszont nem lehet eltekinteni, amikor úgy zavar be a villámcsapás a szakadó eső a kapcsolat kialakulásába, hogy jól látható, hogy süt a nap. Nem egy japán sorozatban követtek el ehhez hasonló, súlyosnak mondható bakit.

De mindennel együtt nagyon szeretem ezt a sorozatot. És nagyon szívesen vennék egy második évadot! A mangában relatív gyorsan összejönnek a fiúk, ezzel fejeződik be az első évad is. De a manga azt is remekül mutatja be, hogy nincs vége a történetnek azzal, hogy egymásra találtak. Hiszen új minőségükben lesznek együtt, ami új kihívást állít eléjük. És egy ilyen szereposztással nagyon jó lenne látni a folytatást, biztos vagyok abban, hogy továbbra is a mangához megfelelő minőségű lenne egy esetleges második évad. Az alapok megvannak hozzá.

Film: 9/10
Kép: 7/10
Hang: 7/10
Extrák: 9/10
Borító: 9/10

+ Kiváló sorozat, igényes tálalásban.
- A sablonos drámai jelenetek itt-ott rontják az összképet.

89%

Régen látott animék mai szemmel - 4. rész

Full Metal Panic!

Folytassuk a régi animék elemzését. A következő áldozat a Full Metal Panic!, melyet emlékeim szerint 2006-ban vetítettek az RTL Klubon, ahogy az A+ is műsorra tűzte annak idején. Ahogy visszaemlékszem, talán ez volt az első olyan mecha anime, amelyik magyar szinkront is kapott. Előtte nálunk teljesen ismeretlen volt a téma. Vajon egy kiemelkedő alkozással ismerkedhettek meg a magyar anime rajongók annak idején a témával? Járjunk utána.

Csak formaságból tettem fel a kérdést, hogy felvezessem a blogpostot, csapjunk is egyből a közepébe: Nagyon sokat zuhant az anime a szememben. A Full Metal Panic! első animés élményeim egyike volt 2006-ban, semmi másért nem lelkesedtem érte, csak mert anime. És akkoriban nekem az anime a minden volt. De most 2024-ben teljesen másképp fest a FMP!

Mert miről van szó? A Mithrill nevű antiterrorista szervezet Sagara Sousukét bízza meg, hogy a Jindai középiskolában védelmezze Chidori Kanamét. Mint cserediák kerül az osztályba. Hamar kiderül, hogy erre azért van szükség, mert Kaname a Suttogók egy tagja, ami azt jelenti, hogy olyan különleges információk birtokában van, amelyek terrorista szervezetek számára fontosak. Ezek az információk tudat alatt vannak Kaname birtokában. Ennek következtében az osztálya is terrorszervezet túsza lesz, ahogy későbbiekben is komoly veszélybe kerül az élete.

Az anime komoly csorbát szenved azáltal, hogy a Suttogók története egyszerűen nincs kidolgozva. Kikből lesznek a Suttogók? Hogy kerül az információ a tudatalattijukba? Ezekre az animében nemhogy nem kaptunk választ, de még utalás sincs arra, hogy Kaname tényleg különleges képességek birtokában lenne... leszámítva, hogy Sousuke megszállottként követi Kanamét mindenfelé. Nem látunk utalást arra, hogy Kanamét mondjuk nagyon érdekelné a tudomány, a haditechnika, vagy bármi. Nemhogy "egy átlagos középiskolás" (ahogy annyi anime plotja kezdődik), de ráadásul rettenetesen buta is. Borzalmasan idegesítőek a kirohanásai. Csak azért kezd az anime azzal, hogy Sousuke védelmezi Kanamét, hogy különböző vicces (inkább sablonos), bugyuta helyzetekben kommersz szintre züllesszék le. Főleg az első fele tele van fanservice jelenetekkel. Bugyik és mellek mutogatásával, a viccesnek szánt, de egyáltalán nem vicces jelenetek és ezek annyira elinflálják a történet mondanivalóját, hogy a végét sem tudtam már komolyan venni, ami már a történet fő szálára koncentrált. Pedig az jól ki volt dolgozva és a harcok is nagyon jók voltak.

Ahogy utánaolvastam, az anime az, ahol elhanyagolták a történet fő szálát. A Full Metal Panic! fandom tanúsága alapján a Suttogók komoly háttértörténettel rendelkeznek, ezt az anime egy az egyben kihagyta. Sajnos az ok nyilvánvaló: Ha ismertség oltárán fel kell áldozni a történet komplex mivoltát, helyette fanservice jelenetekkel megtölteni, hogy kedvelt legyen az animék általános célközönsége számára. A 12 részes shoujo animék kapcsán terjedt el az a tézis, hogy azért csak egy rövid részét dolgozzák fel animáció formájában a történetet, hogy felhívják a mangára a figyelmet, és azt minél többen olvassák. Hogy ez mennyire jött be, és áll-e a Full Metal Panic!-ra is, nem tudom, de az tény, hogy oly módon dolgozták fel a történetet, főleg az első felében, nemhogy sokat veszít a komolyságából, de nem is inspirál arra, hogy olvassam a mangát.

Azt is érdemes megfigyelni az anime fandom oldalán, hogy mennyivel részletesebb Sagara Sousuke karakterleírása, mint Chidori Kaname profilja. Az, hogy Sousuke karaktere messze a legkidolgozottabb, azt jelenti számomra, hogy az alkotó egy vérbeli mecha-militarista történetet tervezett. Bevallom, adós vagyok a manga olvasásával, de azt gondolom, hogy a fanservice jeleneteket a kiadó kérte, hogy eladhatóbb legyen. És hogy ennek legyen valami kerete, ami beleilleszkedik a történetbe, találta ki az alkotó a Suttogókat. A kardinális kérdés az, hogy mennyire vannak a mangában jelen a kommersz elemek és fanservice jelenetek. Az biztos, hogy az anime második fele, de inkább a vége nagyon jó volt. Bár amatőr hibán "ment el a dolog" (a vesztes fél részéről), ezért igazából hamar lehetett tudni, hogy ki fog nyerni, ennek ellenére volt izgalmas és érdekfeszítő. Az a pár rész az, ahol ízelítőt kapunk abból, hogy miről is szól a történet valójában.

A valóság odaát van

Nemcsak a 24 részes anime jutott el hozzánk, hanem a 12 részes OVA, a Full Metal Panic? Fumoffu is. Nem sok sorozat mondhatja el magáról, hogy haz OVA-ja lényegesen jobb lett, de a Full Metal Panic! viszont büszkén viselheti ezen megtisztelő címet. A Fumoffu kiváló példa az önparódiára, az OVA az, ami igazán megmutatja, hogy mennyire kell az animét komolyan venni.

Sokkal inkább spin-offnak felel meg, semmint folytatásnak. A főtörténet után 6 hónappal játszódik. Tehát a veszély elmúlt, de Sagara Sousuke nem hazudtolja meg önmagát. Mindenben végzetes veszélyt lát, ami egy picit is gyanús számára. És mivel Kanamének a haja szála se görbülhet, ezért azonnal akcióba lép, amint (úgy véli, hogy) veszély leselkedik a lányra. Gengszterek, hősszerelmes srácok, szerelmes levelek, házi feladatok reszkessenek! Sagara Sousuke elől senkinek nincs menekvés!

Mivel nincs egy konkrét főtörténet, csak mindennapokat mutat be, ezért a történések epizodikusak. Olyannyira, hogy a 12 epizódból 5 két részre van osztva. Azokban két rövidebb történést láthatunk.

Az biztos, hogy a Fumoffu az, amibe a karakterek beleillenek, és a történetek is viccesek. Chidori Kaname esetében ugyanúgy semmi utalás nincs arra, hogy Suttogó lenne, ez kiváló alapja annak, hogy feltegyük a nagy kérdést: Mitől is kellene Kanamét megvédeni? Biztos, hogy ő az, aki védelemre szorul? Nem esetleg Sousukét saját magától? A választ könnyű kitalálni, a szórakozás pedig garantált.

Ja, és az ending videó elképesztően aranyos!

Magyar megjelenés

És akkor lássuk a magyar vonatkozást. Jó nézni magyarul az animét, azt gondolom, hogy jól sikerült a magyar szinkron. Nagyon jól megtalálták karaktereknek megfelelő hangokat, egyedül Kaname szinkronjával, Molnár Ilonával van bajom. Említettem már korábban, hogy hiába van alapból kedves hangja, de az ordítozása bántja a fülemet. A szinkron többi része rendben van. Egyébként konkrétan nem mondanám kiemelkedőnek a szöveget. Senki nem mond semmi kiemelkedőt.

Az animét 2006-2007-ben vetítette előbb az RTL Klub, majd az A+. Mindkét sorozat megélt nemcsak egy DVD-kiadást, hanem díszdobozos csomagolásban is kapható volt a Klub Publishing jóvoltából. Az utóbbihoz is szerencsém volt egy kiárusítás keretében. Alapvetően nagyon jól néz ki, de nem szeretem az egymásra pakolt lemezeket, mert nehéz a hátul lévőt elérni.

Ezt leszámítva igényes kiadás. Hiányoznak a Klub Publishing igényes anime DVD-kiadásai.

Zene

Érdemes az openingről és endingről is szót ejteni, mert emlékezetesre sikeredtek. Az openinget is és az endinget is Shimokawa Mikuni énekelte. A kettő közül az opening, a tomorrow lett lényegesen jobb. A zene erőteljes, hangsúlyos, ugyanis nemcsak a énekek közötti részben, hanem végig dominál az elektromos gitár. És úgy sejtem, hogy a dob is élő, amit hallunk. Shimokawa Mikuni is nagyon jól énekel, a dallam is emlékezetes. Elsőre megmarad a fejünkben. Úgy gondolom, hogy élvezték a munkát a felvétel közben.

Az ending, a Karenai Hana viszont megítélésem szerint rosszul sikerült. Egy ballada akarna lenni az emberi kapcsolatok fontosságáról, de két megjegyzés: A japán dalok tekintélyes hányada szól erről, másfelől ebben a dalban sincs semmi olyan, ami kiemelné az átlagból. Talán a zenével nincs is akkora baj, a szöveg sablonos, leginkább az, hogy úgy érzem, hogy az énekesnőnek nem áll jól a dal. Nem érzem azt, hogy átérezné a dalt. Egy időben meghallgattam néhány lemezt Shimokawa Mikuni-tól, és az volt a személyes konklúzióm, hogy inkább a vidámabb, gyorsabb dalok állnak neki jól.

A kislemezt szerencsére megörökítették, ugyanis Spotify-on is elérhető.

A Fumoffu esetében nemcsak maga az anime jobb, hanem a zene is. Az OVA openingjét és endingjét is Shimokawa Mikuni énekelte, és valahogy azt érzem, hogy ezeket a dalokat jobban az énekesnő egyéniségére formálták. Egyik dalban sem dominálnak az élő hangszerek, de a hangzás, ezáltal a kislemez is egységesebb. A Sore ga Ai Deshou (OP) kedvességét, ártatlanságát és báját látom a kislemez borítón, az énekesnő kisugárzásán. A Kimi ni Fuku Kaze (ED) pedig nemcsak hogy kedves és bájos, de olyan apró hangszerelési ötletek hallhatók, amik nemcsak emlékezetessé teszik a dalt, hanem végtelenül aranyossá is.

Tehát minden szempontból jobb lett a második kislemez, és hogy ezt a kiadó is így gondolhatta, jelzi, hogy a Sore ga Ai Deshou kislemez dalainak írójával (aki "Sin" néven tevékenyedik) dolgozott a későbbiekben is az énekesnő.

Összegzés

Ezért érdemes régen látott animéket most újra nézni. Mennyire más fénytörést kapott a Full Metal Panic!, hogy már nem azzal az "imádok mindent, ami anime" szellemiséggel néztem meg, hanem az elmúlt évek tapasztalataival, kritikus gondolkodásával. Ráadásul a Full Metal Panic! nemcsak a kritikusi rostán akadt fenn, hanem a fanservice elemeket is nagyon rossz volt látni. Tehát egy minden szempontból idejét múlt animéről van szó.

De hogy a mű ténylegesen értelmet nyerjen, megnézem a folytatást is, amiből már nincs magyar szinkron. Most fogom életemben először látni a The Second Raid-et, és a 13 évre rá készült Invisible Victory-t. Talán ezekkel együtt új értelmet fog nyerni az anime, és jobban fogom értékelni az egész művet, de nem hiszem, hogy a borzalmas kezdést el fogja feledtetni a folytatás, bármennyire is jó legyen. Kár érte, pedig kiváló terrorista, akció, mecha anime lehetett volna. A potenciál megvolt a műben.

Régen látott animék mai szemmel - 3. rész

Cowboy Bebop

Régen sokkal kevesebb olyan anime készült, melyek célközönsége kifejezetten a felnőtt korosztály volt. (Leszámítva a hentai-okat, persze) Az animék elsődleges cél közönsége alapvetően mindig is a kamaszok voltak, hiszen ők azok, akik már nem gyerekek, tehát nyitottak a komolyabb történetekre, de nincsenek még a munka világában. Így több idejük van TV-t nézni, sőt talán legbelül hiszik is még a csodát, hogy az ő életük másképp alakulhat, mint a szüleiké. Ha egy ilyen anime még színvonalas és szórakoztató is, arra sokkal szélesebb közönség rezeghet rá.

Ha nem is feltétlen az első anime, de az elsők között volt a Cowboy Bebop, mely kifejezetten művészi igényességgel készült. A szép emlékű AnimeStars magazin az első számában is úgy vezették fel a művet, hogy "Az anime, amely műfajt teremtett." És teljességgel helyénvaló állítás is. Bár a japánok korábban is vettek át nyugati műveket, regényeket, abból készítettek animéket, de ezek jellemzően európai koprodukciók voltak, és inkább gyerekeknek készült alkotásokat vettek át. Elsősorban ezek jutottak el hozzánk, mert olcsóbb volt az öreg kontinensről megvenni a régi időkben. Tudomásom szerint a Cowboy Bebop az első olyan tényleges anime, melyet ugyan Japánban készítettek, de sok elemet átemeltek nyugati (elsősorban western) filmekből. Ezért a Cowboy Bebop mindenképp úttörő volt az animék történetében, alaposan meg is lepték vele a japán nézőket. Ez az anime nyitott utat az hasonlóan komoly, akár mélyebb mondanivalójú pszichológiai japán animációknak.

Az animéhez nemcsak magyar szinkron készült, de DVD-n is kapható volt. És hogy a magyarok is látták, hogy ez teljesen más, jelzi, hogy a szinkront nem a 2004-2007 környékén megszokott "Szinkron Systems" készítette (Az RTL Klub megbízásából), hanem a "Hang-kép szinkroncsoport". Hallhatóan másképp álltak ehhez a műhöz, nem a megszokott animés szinkroncsapat adta a hangját a karaktereknek, hanem mintha a karakterek fizimiskájához választották volna a szinkronhangokat. Egyedül a Jet Black hangját kölcsönző Rosta Sándor lehet ismerős. Karakteres hangja emlékezetessé tett néhány karaktert. Aki még esetleg ismerős lehet, az Jelinek Márk, de a többiek először debütáltak animében, és azóta se hallottuk többet a hangjukat. Kivétel nélkül hibátlan munkát végeztek, a Cowboy Bebop az egyik legjobb magyar szinkronos anime. Akármennyire is vagyok elkötelezett Hayashibara Megumi-rajongó, itt most nem bánom, ha magyarul Szitás Barbara szólal meg helyette.

Az alaptörténet röviden összefoglalható: 2071-ben, amikor az emberiség rég elhagyta a katasztrófa sújtotta Földet, benépesítette a naprendszert. Így a társadalom is sokkal kiterjedtebb lett, rendőrség bár intergalaktikus, nem bír a bűnözőkkel. Így a fejvadászok (akik magukat cowboyoknak nevezik) veszik fel a harcot a bűnözőkkel szemben a milliós vérdíjak reményében. Hőseink Spike Siegel és Jet Black is ilyen fejvadászok, akik szintén kapva kapnak az alkalmon, hogy a vérdíjak legyenek a megélhetésük forrása.
Hozzájuk csatlakozik Faye Valentine, aki semmire nem emlékszik a múltjából. Egy súlyos autóbalesetből 50 évre hibernálták, mert akkor nem ismerték a gyógymódot. (Ha úgy vesszük, ez a baleset a mi jelenünkben, 2021-ben történt! Tehát Faye valahol 3 éve alussza, ha nem is az igazak, de a hibernáltak álmát) Ebből az anime jelenében ébresztették fel, és szemmel láthatóan teljesen jól van. Viszont a gyógykezelésekből fakadóan súlyos adósságok nyomják a vállát, ezért hitelezők veszik üldözőbe. Hogy ne éljen számkivetetten, csatlakozik a két férfihoz.
Később csatlakozik hozzájuk az asperger-gyanús Edward... maradjunk csak az "Ed" névnél. Számítógépzseni és hacker. A két új tag közül Ed szerepe fontosabb abból a szempontból, hogy weboldalakat feltörve értékes információkhoz jut, aminek köszönhetően könnyebben megtalálják a bűnözőket. Kutyája Ein, a zseni Welsh Corgi.
A címben szereplő "bebop" a jazz egy műfaja, aminek lényege, hogy a swing nagyzenekari hanszerelésekkel szemben a szólóra helyezi a hangsúlyt. Azt gondolom, hogy jelen esetben a szólón van a hangsúly, hogy egyrészt a csapat csupán néhány tagból áll, másrészt a többi bandától teljesen függetlenül és elkülönülten végzi fejvadászi tevékenységüket.

A történések epizodikusak, szinte minden egyes epizódban vagy valamelyik bűnözővel veszik fel a harcot, vagy velük történik valami, ami akár sorsdöntő is lehetne. Az anime érdekessége ugyanis az, hogy a történések látszólag teljesen banálisak. Úgy tűnik, mintha valami izgalmas, sorsfordító esemény történne a csapattal, de a végén pénz nélkül a hajójukon kötnek ki, és látszólag ugyanott tartanak, mintha semmi nem történt volna velük. Pedig valójában hatással van rájuk. Az anime erősen introvertált. A történések leginkább a fejekben játszódnak le. Erről leginkább az absztrakt formában történő beszélgetésekből jöhetünk rá, ezért a párbeszédek sok esetben kulcsfontosságúak. Leginkább a mögöttes tartalmat érdemes keresni. Bár kívül úgy tűnik, mintha egyik nap telne a másik után, hőseinket csak a pénz izgatja és hogy legyen elég kaja a hűtőben, valójában az anime során komoly jellemfejlődésen mennek keresztül.

Az animéről ki lehet jelenteni, hogy célt ért, hiszen igencsak népszerű lett. A My Anime List közel 2 millió felhasználója látta az animét, és a 8,75-ös átlagértékeléssel sincs oka szégyenkezni. Ezzel szemben azt látom, hogy Magyarországon tudnak róla az emberek, sokan látták, de nálunk mintha megmaradt volna az anime rétegműfajnak. Nem is szokás cosplayezni ebből az animéből (talán régen láttam egy-egy Edward cosplayt), meg nem tudok arról, hogy a mai fiatal animés közösség körében téma lenne a Cowboy Bebop. Talán pont a túl komoly mivolta miatt? Vagy mert túlzottan nyugati? Hiányoznak belőle azok a fanservice jelenetek, amik segítik egy mai anime népszerűségét? Ezer meg egy helyen lehet keresni az okot.

A címben említett zenei műfaj nemcsak a csapatra utal, hanem akkor már ilyen stílusban írták a zenéket az animéhez. Az opening és az ending is reflektál a csapatra Az opening rendhagyó módon (talán ebben is úttörő volt az anime), nem egy előadó által énekelt dal, hanem az OST-ből emeltek ki egy zenét. Az anime soundtrackje jazz stílusban íródott, szerzője pedig az a Kanno Yoko, aki a Marcoss sorozatnak és a Ghost in the Shell-nek írt szintén egyedi zenét. Felismerhetők benne a bebop stílus jegyei, ami utalás lehet nemcsak arra, hogy ez a csapat a többiektől elkülönülten, magányos farkasként végzik a munkájukat, hanem arra is, hogy magas hőfokon élik az életet. Az animáció is elsőosztályú! Az ending meg egy blues-ballada, ami nemcsak a csapat magányát érzékelteti, hanem hogy belül van hatással rájuk az, ami történik velük. Az a sötét, és fakó színvilág, mely jellemzi az animét, az itt hatványozottan jelen van.
Ahogy írtam, a soundtrack elsősorban a jazz műfajában íródott. Külön kiemelném a 7. részben hallható Rock & Roll dalt, ami nem más, mint Endoh Masaaki LIVE in Baghdad című dala! Igazság szerint előbb ismertem meg a dalt, minthogy tudatosodott volna bennem, hogy ebben az animében már jóval korábban hallottam. Az énekes ugyanis 15 évvel később felénekelte az EXTREME V MACHINE című albumára, és azonnal nagy kedvencem lett!

Endoh Masaaki JAM Project-béli és szólókarrierjének munkásságát átfogóan ismerve, bátran kijelenthetem, hogy karrierjének egyik legjobb dala a LIVE in Baghdad! Ráadásul mivel eltelt néhány év, ezért tovább formálták a hangszerelést, és azt kell mondjam, hogy csak még jobbá tették a dalt ahhoz képest, ahogy az animében (és az OST CD-n) hallható.

Annak ellenére, hogy annyira nem rajongok az animéért, szerettem írni ezt a cikket. Értem, hogy mit akar üzenni, érdekesek az absztrakt jelentések. Inkább az, hogy nem abban a stílusban adja át, hogy a mondanivalója ténylegesen eljusson hozzám. Én úgy vagyok vele, hogy azért nézek animét, mert keleti művet akarok látni. De ez nem azt jelenti, hogy nem akarom megérteni, hogy miért szeretik olyan sokan az animét. Igyekeztem úgy nézni, hogy tudjak is kapcsolódni a műhöz, és azt gondolom, hogy közelebb kerültem hozzá. Úgy gondolom, hogy ez az anime tökéletesen a helyén van. Sokan látták, aki látta, szinte kivétel nélkül szereti, de nem feltétlen beszélnek róla. Talán erről az animéről nem is beszélni kell, hanem belül megélni. Az, hogy 7 pontot adok rá, senkit ne tántorítson el attól, hogy megnézze. Ez csak annak szól, hogy nem az én stílusom, de megértem, hogy miért szeretik az emberek.

Yu-Gi-Oh! – A mozifilm

Természetesen animék is terítékre kerülnek a DVD-ismertetők között, szeretnék minél többet bemutatni, hogy azért lássuk, hogy azért komoly felfutása volt az animéknek nálunk. Hiszen mi magyarok nem áll(t)unk annyira rosszul anime szinkron terén. Jóval kevesebbet szinkronizáltak le szlovák, vagy szlovén nyelvre, oda tényleg csak a legismertebbek jutottak el. Ehhez képest azért nem mutat rosszul a magyar nyelvű videokazetta, DVD-lista, van mire büszkének lenni. Persze, mihozzánk is eljutottak az animék alja, amiknek meg sem lett volna szabad születnie. Bátran kijelenthetem, hogy a Yu-Gi-Oh! movie közéjük tartozik.

Tekintsük át az alaptörténetet. Vannak titkok, melyekre jobb, ha nem derül fény. Hasonlóképp az ezeréves kirakó rejtélye, amit hősünknek, Yuginak végül sikerült kiraknia. Ennek hatására egy gonosz isten, Anubisz feltámadt hamvaiból, és eljön, hogy egy visszavágó keretében vereséget mérjen Yugi alteregójára. Hasonlóképp akar vereséget mérni Kaiba Seto a valódi Yugi-tól, és ahogy erről Anubisz tudomást szerez, irányítása alá veszi Kaibát, hogy visszavághasson az alterego Yuginak (hiszen a két Yugi egyesül játék közben), ezáltal elpusztíthassa az egész világot. Ennyi dióhéjban a történet.

Még akár jól is elsülhetett volna a dolog, akár komolyabb gyerekfilm is lehetett volna. Nálunk a 4Kids Entertainment változata ment le, veterán anime rajongók tudják, hogy ez eleve rosszat jelent. Bizony jelen esetben is. Nem láttam az eredeti japán verziót, esetleg van-e különbség, de az biztos, hogy a kivitelezés szörnyű! Nem is nagyon lehet róla klasszikus értelemben vett animeként beszélni, mert annyira nem veszi komolyan még a gyerekeket sem, hogy 6 éves kor felett már nem ajánlom. Rettenetesen igénytelen a kivitelezés, a magyar szinkron elképesztően idegesítő, a szöveg meg rendkívül fájdalmas. Ennél még a japán Tokusatsu, Super Sentai sorozatok is jobbak, mert azok legalább tényleg nem veszik komolyan magukat, így jókat lehet szórakozni rajtuk. De ezen nem. Soha nem voltam Yu-Gi-Oh! rajongó, ez a film meg ha lehet, még azt a kevés érdeklődésemet is elvette az egész franchise-tól, ami valaha is volt.

A kiadvány azért szerencsére hozza a tőle elvárhatót. A kép nagyon szép, és különben maga az animáció is egész jó. És tényleg, amíg csak az előzményt mutatták be, addig gondoltam is, hogy ez akár jól is elsülhet. De aztán egyre inkább csak eresztett a minőségből, kb. 30 perc után meg tudtam, hogy ez még gyerekfilmnek is gyenge lesz. A szinkron nagyon idegesítő, a magyar mellett angolul és törökül is megnézetjük a filmet. Japán nem áll rendelkezésre, mivel ez átszabott verzió. A feliratok rendben vannak, és a borító is egész jól néz ki. Bár belső képnek, fejezetcímeknek örültem volna.

Extrák tekintetében is rendkívül szegényes a DVD. Egy memóriajáték is helyet kapott, ahol három szörny képét kell megtalálni az összekevert kirakósokban. Két, a filmzene CD-n található dal videoklipje is rákerült a lemezre, de azoknak is csak rövidített változata. És mivel alatta ott látható a szöveg, hogy meghallgatható az OST albumon, ezért nyilvánvaló, hogy mire szolgál ez a kis zenei videó. Végül egy mozikban vetített előzetes nézhető meg.

Anime gyűjteménybe bekerület, de szinte biztosak lehetünk abban, hogy a polcon fog maradni.

Film: 2/10
Kép: 8/10
Hang: 3/10
Extrák: 2/10
Borító: 6/10

+ Jó képminőség, animációk
– Borzasztó kivitelezés, idegesítő hangok.

28%

Mirai – Lány a jövőből

Volt egy komolyabb felfutása az animéknek Magyarországon. 10-15 évvel ezelőtt, egyre-másra jöttek a szinkronizált animék, egy részük pedig még DVD-n is megjelent. Aztán ahogy elterjedtek a letöltések, úgy hanyatlott az animepiac is. A hanyatlás persze a DVD megjelenésekre is komoly hatással volt. Ezért is becsülendő, ha ma is megjelenik egy anime DVD, ahogy az év elején mozikban vetített Mirai – Lány a jövőből is kapható a boltokban.

A négyéves Kun éli a maga átlagos gyerekkori életét. Semmiben nem szenved hiányt. Szülei minden szeretete az övé, a nagyszülők is örömmel vigyáznak rá, játszik a kis vonataival. Az idilli élet egészen addig tart, amíg meg nem születik a kishúga, és a szülei haza nem hozzák. Eleinte a kis Kun örömmel veszi, hogy van egy kishúga. Ismerkedik vele, próbálna játszani, de hamar kénytelen konstatálni, hogy egy újszülöttel nem lehet úgy játszani, ahogy azt ő szeretné. Ráadásul szülei minden figyelmüket a kislányra összpontosítják. Így az idősebb testvér királysága erősen megingott. Ezt persze nem hagyhatja! Minden alkalmat megragad, hogy felhívja magára a figyelmet, amit legtöbbször úgy ér el, hogy valami bosszúságot okoz a szüleinek, például a kishúgát szekálja. Meg is büntetik érte a kisfiút. Egy ilyen büntetés után dühösen kimegy a kertbe, ahol az egyik fa valamilyen csoda hatására átteleportálja őt egy másik világba. Ekkor egy herceggel találkozik, aki elmagyarázza a kisfiúnak, hogy egykoron ő is a család kedvence volt, amíg meg nem érkezett a házukba egy kisfiú, aki miatt lassan háttérbe szorult. Ez eleinte bosszantotta őt, de aztán elfogadta a helyzetet, és most már inkább a jó oldalát látja, hiszen van játszótársa. Hamar kiderül, hogy ez a herceg a család kutyája, Yukko, és az a bizonyos kisfiú, aki megérkezett, nem volt más, mint Kun. A kutya a maga módszereivel igyekszik jobb belátásra bírni a fiút, akinek a movie során többször lesz része utazásban. Ezek alkalmával lehetősége lesz megismerni a családja múltját. A film csodálatos szimbólumokkal mutatja be a család fontosságát, utazásaival pedig Kun hamar rájön, hogy megvan a helye a családban, és hogy a szülői szeretet nem vész el, csak átalakul.

A mozis megjelenés relatíve sikeres lett. Volt médiavisszhangja, internetes oldalak, mozis magazinok írtak róla, talán ennek is köszönhető a népszerűsége, és hogy végül megjelent DVD-n. A B-weB Kft forgalmazza a DVD-t, egységesen 1.990 forintos áron vásárolható meg. Alapvetően örvendetes a DVD megjelenés, viszont maga a kiadvány nem nevezhető kifogástalannak. A tok maga nem mondható szépnek, kifejezetten az alacsony költségvetésű, olcsó DVD-ket szokták ilyen tokban kiadni. Illetve én személy szerint jobban szeretem, ha átlátszó tokban van a lemez, mert szeretem, ha a belső borítón is van valami kép. Emellett a lemezen semmi extra nem található. Az interaktív menüben csak a nyelv- és a felirat kiválasztására van lehetőség. A lemezen szerencsére rajta van mind a japán-, mind a magyar hang, valamint magyar felirat is választható. A film természetesen a lehető legjobb minőségben van a lemezen.

Kijelenthető, hogy a DVD felett eljárt az idő. A DVD az ezredforduló környékén jelent meg, mint a videokazetta utódja, mely kiváló kép és hangminőséget biztosított a régi CRT TV-ken. De ahogy bejöttek a HD TV-k, úgy vált elavulttá a DVD-technológia, hiszen nagy felbontásban már nem olyan szép a kép. Erre jött a Blu-ray, valamint a különböző stream szolgáltatások, melyek előfizetési díj fejében különböző filmeket tesznek elérhetővé. Ezért is sajnálatos, hogy csak DVD-n vásárolható meg nálunk a film. Ennek ellenére azt gondolom, hogy érdemes megvenni a DVD-t, egyrészt mert egy nagyon szép filmet tudhatunk magunkénak, másrészt ezzel is segíthetjük ismét fellendíteni az anime piacot. Habár mondhatjuk, hogy egy fecske nem csinál nyarat, és ez minden bizonnyal igaz is, de elindíthatjuk a hó olvadását.

Film: 7/10
Kép: 9/10
Hang: 9/10
Extrák: –
Borító: 5/10

+ Ismét egy jó anime DVD-t vehetünk magunknak
– Semmi extra, a borító is szegényes

57%

A cikk eredetileg az Animagazin 52. számában jelent meg.