5. évfordulós Utawarerumono: Lost Flag dal

Valamiért szokás lett a 2019-ben megjelent Utawarerumono: Lost Flag játékhoz minden évben egy évfordulós dalt írni. Ennek mikéntjére nem sikerült rájönni, de ha ez a záloga annak, hogy Suara megörvendeztessen minket egy-egy új dallal, akkor örömmel veszem.

Főleg, ha hozza a tőle megszokott színvonalat és ilyen szépen énekel. Azért Suara számomra a balladák koronázatlan királynője, mert teljesen a saját hangján énekel. Értsd: Nem modoros. És azzal, hogy a saját hangján énekel, hallani, hogy megéli, elmerül az érzelmekben, azt érzem, hogy azonosul a dalokkal. Suara azon énekesnők közé tartozik, aki az egyéniségét közvetíti a dalaival. Ez önmagában pozitívum, és hogy ezekkel azonosulni tudok, annál több már nem is kell.

Talán az Utawarerumono: Futari no Hakuoro anime endingje, a Hyakunichisou juthat eszünkbe az új dal hallatán, annak van hasonló lüktetése, érzelmi világa. A cím is árulkodó, a Natsukashii kono Basho de, az énekesnő egy számára nagyon szép emléket idéz fel, a múltban megélt kapcsolatáról. Több ízben is kifejtettem azon véleményemet, hogy nem az számít, hogy egy téma mennyire innovatív, mert ma már nagyon nehéz újat mondani, hanem a téma előadásmódja. Ez az, amiben Suara remekel.

És ezt a csodálatos éneket egy gyönyörű zene támogatja. Végig egyenletesen lassú, nyugodt tempóban szólnak a hangszerek. A refrén meg nagyon érdekes, hogy úgy válik hangsúlyossá, hogy sem a hangszer, sem az ének nem erősödik fel különösebben, mégis jelentőségteljessé válik. Kiváló lenne egy romantikus anime endingjének. Ami viszont furcsa nekem, hogy a refrénnél nem érzem az, hogy az ének dallama egy ívet alkot. Elindul valahonnan, de nem érkezik meg, olyan, mintha félúton abbamaradt volna az ének. Ez számomra elhúzódó, küzdelmes érzelmekről árulkodik, amit nem lehet egy refrénben elénekelni. Így talán az egész dal az érzelmek csupán egy szeletét mutatja be.

Igencsak felkaptam a fejem, amikor meghallottam a skótdudát a második bridge után. Nem emlékszem olyan Suara dalra, ahol skótduda szólalt volna meg. Kicsit idegennek is hat, de utána a furulya már visszaránt minket a megszokott Utawarerumono hangzásvilágba.

A dalnak igazából csak egy hibája van, a legvégén, a záróakkordban az utolsó néhány hang erősen disszonánsnak hat, így eléggé furcsán záródik le a dal. Ezt leszámítva egy újabb csodálatos dallal lettünk gazdagabbak Suara tolmácsolásában. Egyáltalán nem forradalmi, hallottunk már ilyet tőle korábban, de ebben annyira otthonosan mozog az énekesnő, hogy ezt bármikor szívesen meghallgatom. Sokkal fontosabb az, hogy ugyanazon a magas nívón ez a dal is, mint az énekesnő korábbi dalai. Így ki lehet jelenteni, hogy aki szereti Suara dalait és a stílusát, annak ez a dal is tetszeni fog.

Immár a negyedik évfordulós dal

Teljességgel rejtély számomra, hogy miért adnak ki minden évben egy-egy évfordulós dalt a 2019-ben megjelent "Utawarerumono: Lost Flag" játékhoz, de ezt idén, egészen pontosan 2023. december 24-én is meglépték. Ez már a negyedik évfordulós dal. Konkrétan nem tudtam erről a dalról, csak Suara dalhoz volt hangulatom ma reggel, és a Spotify megmutatta a "Nami" című dalt, mint legújabb megjelenés. Hát akkor uccu neki.

Érdekes ívet írnak le minőség terén az évfordulós dalok, mert egyébként kifejezetten jónak indult. Szerettem az első, "Eigou no Sadame" dalt, de a második évfordulós dal, a "Ruten no Inori" a csúcs nálam. Mind a két dal reményt sugároz, de a Ruten no Inori üteme gyorsabb, egyenletesebb, és ez nekem jobban bejön. Az Eigou no Sadame szaggatottabb, ezért olyan, mintha bizonytalan lenne az érzéseiben. A Ruten no Inori egyenletes ritmikájából nagyobb magabiztosság árad, ezért az jobban harmóniában van a dal érzelmi mondanivalójával.

Majd jött a harmadik évfordulós dal, a "Kono Chiyuu ni aru Seimei", amiben totális visszaesés. Se koncepciója, se igazán mondanivalója nincs. Nincs sok erénye a dalnak azontúl, hogy Suara hozza a tőle elvárt minőséget, már ami az éneket illeti. Az sem segít a dal minőségén, hogy a vége teljesen feleslegesen van elnyújtva. Erre jön rá az idei dal, a "Nami", ami egy kicsivel jobb, mint az előző. Talán akar szólni valamiről, emlékezetesebb, de még mindig messze van az első két daltól. De ez már mondható iparosmunkának, amit becsülettel megcsináltak. Ha már eddig volt évfordulós dal, ne szakadjon meg a sorozat. De nem lehet nem észrevenni, hogy van egy sablon, ami az Utawarerumono dalok alapjaként szolgál és arra írják a többi részt. Ez a dal is inkább szaggatott dinamikájú, és pont azért, mert lassabb, nem érzem, hogy mit akarnak ezzel a dallal mondani. Suara is összességében szépen énekel, de újat nem tudunk meg róla ebben a dalban. Az viszont mindenképp pozitívum, hogy ma délelőtt a szilveszteri nagybevásárlás közben hallgattam ismétlésben a dalt, és egyáltalán nem éreztem, hogy unom. Tehát nem egy rossz dal, dolgoztak rajta, meg lehet hallgatni, de olyan nagy ötlet nem hallható. Aki hozzám hasonlóan már jól ismeri Suara stílusát, annak ez csak egy dal lesz a többi között. Talán még az 5. évfordulóra ki lehet adni valami dalt, és hátha arra komolyabban készülnek, mint "félkerek" évforduló, de nem érdemes egy játék évfordulójára további sablonos dalokkal megemlékezni.

Mindenesetre csináltam egy lejátszási listát az eddigi évfordulós dalokból Spotify-on. Hallgassátok meg, hiszen én hoztam létre, és ez önmagában elegendő indok az érdeklődésre.