Suara új válogatásalbuma

Tegnap jelent meg Suara válogatásalbuma, mely a The Best 2 ~Tie-Up Collection~ címet kapta. Nem jelentették be nagy csinnadrattával, követem Suarát a Twitteren, de ő sem írt sokat a válogatásalbumról.

Az album bemutatóvideójában néhány videoklip jelenet mellett listázták a dalokat. Egész jól megcsinálták, ötletes lett.

Viszont csak a Regular Edition dalait pörgették a videóban. Ez két lemezből áll, és Suara 2012 szeptemberében megjelent első The Best ~Tie-Up Collection~ album óta megjelent új anime és videojáték betétdalait tartalmazza. Összesen 31 dal hallható rajta, a 2013-ban megjelent I'm a beast-től kezdve rákerültek az újabb Utawarerumono dalok, de a 2023 karácsonya körül megjelent Namiig bezárólag valamennyi betétdalt tartalmaz az album.

A Limited Edition egy harmadik lemezt is tartalmaz, mely a Non Tie-Up Suara Selection címet kapta. Tehát Suara által választott saját dalokból hallható egy válogatás. Stúdióalbumokról válogatott ki két-két dalt, kivéve a legújabb, Infinity ~Kibou no Tobira~ albumról, ahonnan csak egy dalt emelt át. Így a harmadik lemez összesen 15 dalt tartalmaz. Többször meghallgatva a dalokat egymás után, nem érzékelem, hogy bármilyen szempont szerint válogatta volna egymás mellé a dalokat Suara. Hayashibara Megumi beszélt arról, hogy a 2021-ben megjelent VINTAGE DENIM albumra meghatározott sorrendben kerültek fel a dalok, és a veterán rajongók biztosan észreveszik a kapcsolatot az egyes dalok között. Kezdve azzal, hogy a három lemez mindegyike egy-egy címet kapott, és az adta meg a témát, ami alapján sorrendbe tették a dalokat.

Suara esetében viszont nincs ilyenről szó. Sokkal inkább lehet az, hogy azokat a dalokat választotta ki az egyes albumokból, melyekhez különleges kötődése van. Vagy különleges érzései voltak, miközben felénekelte a dalokat, vagy valamilyen különleges okból születtek meg azok a dalok. Reflektálnak Suara életének egy fontos eseményére, állomására. Nem ismerem az énekesnő magánéletét, nem arról posztol twitteren. De elképzelhető, hogy erről van szó, mert van köztük néhány komolyabb ballada. Személy szerint nagyon örülök annak, hogy helyet kapott a Koe wo Kikasete dal is, amit Okui Masami írt az énekesnőnek. Ez arra enged következtetni, hogy szeretett az énekesnővel együtt dolgozni, és egy számára kedves dalt írt.

Összességében kellemes válogatásalbummal jött ki Suara. Mivel csak az első két lemez érhető el digitális stream formájában, így ahhoz, hogy a maga teljességében tudjam hallgatni az albumot, offline hallgatom. Többször meghallgattam, és nagyon jó a 46 dalt egymás után hallgatni. Egyáltalán nem válik unalmassá. Tulajdonképpen személyes vonatkozásom is lehetne a válogatásalbumhoz, hiszen idén 15 éve találkoztam először Suara dalaival és lettem rajongója. Én úgy veszem, hogy ezt a 15 éves rajongást ünneplem meg ezzel az albummal.

Mindenképp érdemes online streaming formájáben meghallgatni az első két lemez dalait.

Nem jön a Haikyuu!! movie Magyarországra

Korábban rebesgette a Crunchyroll a Twitter oldalán, hogy egyezkedik a japán jogtulajdonossal a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie világszerte történő vetítéséről. Erről megállapodtak, tegnap pedig nyilvánosságra hozták, hogy a világ mely országaiban mikor vetítik a filmet. Üröm az örömben, hogy Magyarország nincs a listán.

— A game where it's immediately
"game over" if you lose

🎬 ANNOUNCEMENT: @Crunchyroll is bringing “Haikyu!!: The Dumpster Battle” Movie to theaters worldwide!#ハイキュー #ゴミ捨て場の決戦 pic.twitter.com/7MjcnYviSX

— HAIKYU!! (@Haikyu_EN) April 9, 2024

Ennek azt gondolom, hogy két oka fő lehet.

Egyrészt nálunk nagyot bukott a tavaly vetített Slam Dunk movie. Bár azt hozzá kell tennem, hogy tettek is azért, hogy bukjon az egyébként kiváló kosárlabdás sportanime. Hiszen csak egy hétig vetítették Magyarországon, és csak a Cinema City mozikban. Így élből kiestek azok, akiknek a városában nincs Cinema City. Legfeljebb egy utazással egybekötött mozizással tudják csak megnézni a filmet. Nem is tudtam arról, hogy promotálták volna a filmet, volt is olyan érzésem, hogy a Cinema City csak a kötelezőt akarta letudni, egyébként animét soha többet! Szerencsére az utóbbi állításomra rácáfolt az, hogy eljutott hozzánk a Kimetsu no Yaiba movie is, amit már hosszabb ideig vetítettek a hazai mozik és nemcsak a Cinema City-k. És mivel jóval többen látták is, ez némi reménysugárral kecsegtetett a Haikyuu!! movie esetében, is, de úgy tűnik, mégsem...

Másrészt a Haikyuu!! szerzői jogaival valamiért nagyon szigorúan bánnak még Japánban is. Ezzel akkor szembesültem, amikor Fantasy Expókon, amikor az Animepiacnak még tényleg piac-jellege volt, kerestem Haikyuu!!-s cuccokat, és elég keveset találtam. Posztereknél mondta nekem valaki, hogy Haikyuu!! elvileg nem kerülhet magazinokba. Ugyanez áll fenn a Crunchyroll streaming esetében is. Amíg Hollandiában voltam, addig tudtam nézni a Haikyuu!! epizódjait, de amint hazajöttem Magyarországra, eltűnt a listámról. Tehát jó eséllyel a Haikyuu!! tiltólistán van Magyarországon, ezért sem ad(hat)ják a hazai mozik.

És ahogy elnézem az országok listáját, ahol vetítésre kerül, talán számít az ország gazdasági fejlettsége és mérete is. Mert szinte mindenhol leadják Nyugat-Európában, még Lengyelország is bekerült a szórásba, de már Csehországban és Szlovákiában sem vetítik az animét. Hasonlóképp maradt ki Románia is.

De ez végsősoron azzal lehet összefüggésben, hogy hol van streamelési joga a Crunchyrollnak. Nagy kár, pedig micsoda buli lett volna az első évad vetítésének 10. évfordulója alkalmából a moziban megnézni az új movie-t. Ha esetleg valaki mégis szeretné megnézni a movie-t moziban, az anyagi lehetőségeihez mérten elutazhat Bécsig, és akár még városnézéssel is egybekötheti a mozizást. Minden szempontból tartalmas nap lenne.

Új JAM Project és SPYAIR kislemezek

Tegnap, azaz február 14-én két olyan kislemez is megjelent, ami az érdeklődésemre tart számot. Az egyik a JAM Project: Sore wa Kegare Naki Shura no Namida, a másik a SPYAIR: Orange kislemez. Vegyük nagyító alá mind a kettőt.

JAM Project: Sore wa Kegare Naki Shura no Namida

Kisebb szünet után jelentkezett ismét a JAM Project új dallal. Rajongókkal beszéltük korábban, hogy a JAM Project kiadót váltott. Ez azért nagy szó, mert a csapat tősgyörekes Lantisos volt. Minden körülmények között hűek maradtak a kiadóhoz, azt gondoltam, ott fognak elhamvadni. Ehhez képest jött a változás. Az Earkth Inc. kiadó eredetileg a HIGHWAY STAR volt, 2023-ban változtattak nevet, így nem csoda, hogy nem ismert. Konkrétan ez a JAM Project kislemez az első, amit kiadtak. De egyáltalán nem a semmiből bukkant fel, ugyanis a Sony Music Solutions Inc.-hez tartozik! És így már érdekes lehet a történet, mert ha szerves része lesz a Sony Music-nak, akkor akár az is megtörténhet, hogy teljesen új animéknek is énekelhet betétdalokat a JAM Project! Vad gondolataimban Haikyuu!! betétdal is szól a fejemben, mint JAM Project dal. Ez egyáltalán nem lehetetlen, hiszen amennyire friss és energikus az együttes, nyugodtan énekelhetnének sportaniméknek is openinget. Nagyon remélem, hogy a kiadóváltás jót fog jelenteni az együttesnek.

Ami a dalokat illeti, az biztos, hogy felfrissültek. Most letette a tollat Kageyama Hironobu és a társaira bízta a zeneszerzést. Ez azért örömteli, mert változatosabbá teszi a JAM Project zenei repertoárját. Mások más aspektusból hozzák ki a JAM Project stílust, így sokkal tovább lesz az együttes friss és érdekes.

A kislemez az új GARO sorozat, a Hagane wo Tsugu Mono betétdalait tartalmazza, a karaoke verziókkal együtt összesen 6 dalt hallgathatunk meg. Az meglepett, hogy a zenén Kajiura Yuki dolgozott, konkrétan felkerült a kislemezre a sorozat fő témája. Egy rövid, 1 perces zene, amiben a JAM Project tagok egyedi stílusban énekelnek. Volt erre korábban is példa, 2012-ben a Makaisenki fő témáját énekelték el, fel is került a THE MONSTERS albumukra. Az új dalt Kajiura Yuki írta, igazából nem érintett meg. Mondjuk egyébként is furcsa viszonyulásom van Kajiura Yuki-hoz, hiszen volt idő, amikor olyannyira nagyra tartották a zenei munkásságát, hogy olyan érzésem volt, hogy nemhogy trend volt rajongani a zenéjéért, hanem konkrétan elvárás volt őt tisztelni. Nekem is tetszik a Pandora Hearts anime zenéje, de például, amikor meghallottam, hogy a .Hack//Roots-nak milyen sablonos, unalmas openinget írt, akkor voltam vele úgy, hogy maradjunk annyiban, hogy Kajiura Yuki is csak ember, neki is vannak rossz dalai. A .Hack//Roots zeneileg az ALI PROJECT miatt fantasztikus és emlékezetes.

De hogy visszakanyarodjunk a kislemezhez, JAM Project és Kajiura Yuki régóta kölcsönösen tisztelik egymást, de megítélésem szerint a The Age of Dragon Knights albumra sokkal jobb zenét írt. A kislemez címadó dala a sorozat ending dala, és az már igen! A Sore wa Kegare Naki Shura no Namida egy Fukuyama Yoshiki - Okui Masami koprodukció, és megint tanúbizonyságot adtak arról, hogy ha ők közösen írnak dalt, abból csak jó dolog születhet! Már a NEW BLUE-val is remekül kihozták a csapattagokból az érzelgős oldalukat, ott jegyzem az legszebb dalok között, amit valaha hallottam. Az új dal dinamikus és friss. Talán azért is tett jót a JAM Project-nek a szünet, mert teljesen olyan, mintha kipihenték volna magukat és újult erővel vágtak bele a munkába. Teljesen átjárja ugyanis az új dalt a megújulás! De ami még ennél is fontosabb, az optimizmus, ugyanis jellemzően magas hangon énekelnek az énekesek. Nagyon érdekes, hogy ez a dal is lassan indul. Az ének is szerényen, lassan kezd. És itt lenne egy kis kritikám, ugyanis nincs bridge a verse és a refrén között. Mivel a verse sem úgy zárul, mintha vége lenne, ezért kicsit váratlanul jön a refrén. Ahol ráadásul be is indul a zene, úgyhogy hiányzott ott az átmenet. De amilyen erővel és dinamikával éneklik a refrént, az nagyon motiváló. A koronát a refrénre egyértelműen Okui Masami teszi a végén, amikor gregorián stílusban énekel. Idén lesz 18 éve, hogy ismerem őt és már annyiszor bizonyította, hogy nem hiába szeretem őt annyira, és kell még ez is! Mindig rácsodálkozok az énekesnői kvalitásaira. Most is csodálatosan énekel, megerősíti, mélyíti a dalt. Okui Masami többször is nyilatkozta, hogy szeret GARO dalokon dolgozni, mert közel érzi magához a sorozat mondanivalóját, ezért könnyen tud olyan dalt írni, ami passzol a franchise-hoz. Ez ebben a dalban is átjön. Mindent kihozott magából, ami csak tőle telik. Az eredmény meg egy kiváló dal, aminek méltó helye van a JAM Project repertoárban.

Ráadásul még videoklip is készült a dalból! Érdemes megnézni.

A harmadik dal, a Ran egy Kitadani Hiroshi - Okui Masami koprodukció. Ez inkább sablonos lett. Önmagában jó dal, de a címadó dal árnyékában nem tud érvényesülni. Aki szereti a JAM Project stílust, annak tetszeni fog ez a dal is. Szerintem idővel ráérzek én is a hangulatára, és akkor teljes értékű lesz a dal.

A kislemez egyébként csak digitális formában jelent meg, CD-n majd március 27-én vehetjük kezünkbe. Azt meg őszintén remélem, hogy az új kiadó új távlatokat nyit majd a csapatnak.

SPYAIR: Orange

A SPYAIR kislemez megjelenése időszerű volt, hiszen holnap kerül a japán mozikba az új Haikyuu!! film, a Gomisuteba no Kessen. A betétdalt meg értelemszerűen ezen a héten szerdán akarták piacra dobni. Két borítóval jelent meg, van egy Artist Edition, illetve egy Anime Edition, ahol Hinata mosolyog vissza ránk. Nem bonyolították túl a borítót. Egyszerű, mégis szerethető, aranyos.

A kislemezre a karaoke változatokkal együtt nyolc dal került fel. Felénekeltették ugyanis az új énekessel az összes korábbi Haikyuu!! betétdalt, ezek kaptak a címadó dal mellett helyet.

Összefoglalva a véleményemet, dolgoznia kell még az új énekesnek azon, hogy belopja magát a szívembe. Tud énekelni, jó hangja van, de nem tudja minden esetben visszaadni a hangjával a dal mondanivalóját.

Ugyanakkor az Orange kellemes meglepetés. Nyugodtabb, inkább a movie érzelgősebb oldalára fókuszáltak. Lassabb, a zene is visszafogott, az énekes is inkább kimértebben énekel. Ebben a dalban jól énekelt, a refrén is rendben van. Csakhogy a dal annyira visszafogott, hogy semmi nincs benne, ami emlékezetessé tenné. Egy jó, de átlagos dalt hallunk. Inkább arra fókuszáltak a dal írása közben, hogy a meccs érzelmi mivoltát hozzák ki, hogy ez milyen sokat jelent Hinatáéknak, nem a dinamikus oldalára mentek rá. Azt el tudom képzelni, hogy a movie endingjeként jól fog érvényesülni a dal. Aki Japánban van, mindenképp nézze meg a moziban, biztos nagy élmény lesz.

Az Imagination és az I'm a Believer új változatairól már írtam korábban itt és itt, ezért most csak összefoglalnám a gondolataimat. Továbbra is azt gondolom, hogy az Imagination új változata jól sikerült. Jól énekelte, kifejezetten kíváncsivá tett, viszont az I'm a Believer valamivel rosszabb lett. Itt jött ki nálam az, hogy nem tud az énekes erőből énekelni, ezáltal nem tudja átadni a szöveg mondanivalóját. Nem kedvencem az I'm a Believer, de az eredeti énekes nagyon jól énekelte el, ugyanis a hangjával, az énekstílusával is érzékeltette, hogy miről szól a dal.

És hogy mennyit kell még tanulnia az új énekesnek, az leginkább a One Day - New Version - dalból derül ki. A One Day pont, hogy egy nyugodt dal, aminek finomsággal kell nekimenni. Erre az énekes olyan durván nekirontott, hogy kő kövön nem maradt. Az eredeti One Day-ről sem mondanám, hogy egy nagyon jól sikerült dal, de endingnek remek. Nemcsak az anime epizódot zárta le, hanem olyan, mintha egy korszaknak is búcsút intene. És mint kiderült, ez hatványozottan igaz, hiszen az anime is ott ért véget, mint sorozat, ahogy az énekes és nem is nem sokkal utána lépett ki az együttesből a betegsége miatt. Van is egy olyan gyanúm, hogy azért is lett annyira visszafogott az előzőekhez képest a One Day, mert az énekesből se tellett már sokkal több. És talán azért is akarták az új énekessel is felénekeltetni a dalt, mert talán eredetileg így képzelték el. Ne legyen igazam, mert ez lényegesen rosszabb. Ráadásul a hang is fél hanggal feljebb van, amitől még harsányabbnak hangzik a dal. Tehát nemcsak az énekes hibája, hogy annyira rossz lett az új változat, hanem a hangszerelőé is. Azt gondolom, hogy nem is játszották fel újra a dalt, hanem fogták az eredeti változatot, és számítógéppel fél hanggal feljebb vitték az egészet.

Tud énekelni az énekes, van is hangszíne, de még nem tudja jól használni. Sokat kell még tanulnia, hogy tényleg jó énekes lehessen. Egyelőre távol áll még attól. Ettől függetlenül megveszem majd az új kislemezt. Mégis csak Haikyuu!! ...

Hát elég könnyű dönteni, egyértelműen a JAM Project kislemez sikeredett jobbra. Olyannyira, hogy a Sore wa Kegare Naki Sura no Namida igencsak jó pályázatot nyújtott be az év dala címéért. De hosszú még a 2024-es év, és még biztosan érkeznek jelöltek.

Mindent bele, srácok!

Csak mostanában láttam meg, hogy készült Live-action adaptáció a Cheer Danshi!! animéből. Az animét figyelemmel követtem, amikor aktualitása volt, de különösen nem maradt meg bennem a sztori. Csak annyi, hogy szerettem nézni, ezért úgy döntöttem, hogy a live-action movie-val felidézem magamnak a történetet. Nagyon tetszett, igazán inspiráló volt ezzel a filmmel zárni a 2023-as évet. Ezért úgy döntöttem, hogy újra megnézem az animét. Összességében pozitív benyomást hagyott bennem, minden hibája ellenére szeretem.

Miről is van szó? Bandou Haruki egy sérülés miatt kénytelen abbahagyni a Judót. A családban mindenki űzi a japán küzdősportot, ezért várták, hogy ő is folytatja a hagyományt. Haruki leginkább azért volt bánatos, hogy csalódást okozott a családjának, de inkább megkönnyebbült. Maga sem tudja, hogy mit akar csinálni, ám felfigyelnek arra, hogy mekkora hangerővel és energiával tudja biztatni a húgát a versenyén. Gyerekkori barátja, Hashimoto Kazuma szintén a Judo klub erőssége volt, de a barátjáért kész otthagyni, és vele tartani az élete további állomásában. Ő is meghallotta ugyanis, hogy micsoda lelkesedéssel tud másokat biztatni, ezért egy igencsak vad ötlet jutott az eszébe: Cheerleader klubot alapítanak. Ezzel Kazuma térne vissza a családi hagyományokhoz, ugyanis a szülei cheerleaderek voltak. Ám sajnos egy autóbaleset következtében meghaltak. Nagymamája pedig súlyos demenciában szenved, már nem emlékszik az unokájára. Ennek ellenére Kazuma ugyanolyan lelkes és életrevaló srác, mintha minden rendben lenne vele. Mondhatni a maga kedves, pozitív, mégis életrevaló szemlélete teszi őt alkalmassá arra, hogy különböző csapatokat biztasson.

Let's go BREAKERS!

Ez az alapfelállás. A két jóbarát elkezd edzeni, tagokat toborozni, eleinte hét fősre bővül a csapat. Némi tanakodás után BREAKERS nevet adják maguknak. Ismerkedjünk meg a tagokkal.

Bandou Haruki

Az anime főszereplője, ő az, aki egy vállsérülés miatt kénytelen feladni a judózást. Azt maga is kimondta, hogy ez inkább megkönnyebbülés számára, nem igazán volt lelkes a sportág irányába. Leginkább azért csalódott, mert a családi hagyományokat kénytelen feladni. Egyébként nagyon kedves és jóravaló srác, nagy hangja teszi lehetővé, hogy másfelé vehesse az irányt. Így lesz belőle cheerleader. Az első lépéseket bátortalanul teszi meg, de amint ráérez a lényegre, gyorsan elsajátítja az alapokat.

Hashimoto Kazuma

Szülei cheerleaderek voltak, de sajnos egy autóbaleset következtében elvesztette őket. Ennek ellenére megőrizte vidám életszemléletét, és nagy szeretettel ápolja a demenciában szenvedő nagymamáját, Így személyiség tekintetében alkalmas arra, hogy cheerleader legyen. Ami pedig a hangját illeti... Ha csak annyit mondok, hogy Okamoto Nobuhiko, azt hiszem, minden érthetővé válik.

Mizoguchi Wataru

Ő az egyik, akinek a fizikai adottságai nem feltétlen indokolják, hogy cheerleader legyen. Merev a testtartása, erre rájön a szintén merev személyisége. Ennek ellenére atletizált gimnazista koráig, és úgy tűnik, hogy ha közvetve is, de ismét űzné a sportágat. Kommunikációja inkább bohókás, hiszen gyakran fejezi ki magát irodalmi nyelven, gyakran idézi nagy emberek nagy mondásait. Szülei éttermet vezetnek, ez lesz a fiúk törzshelye.

Tono Koji

Ő a másik, aki esetében ferde szemmel nézhetnénk, hogy mit keres egy cheerleader klubban, hiszen kövér. Azt jobban értjük, hogy mit keres az étteremben, itt találkozik hőseinkkel. Önmaga fejlesztése céljából döntött úgy, hogy bevállalja a cheerleaderkedést, ezért elkezd sportolni. Furcsa módon ő az egyedüli, akinek barátnője van. A sportot meg komolyan gondolja. Következetes edzéseknek köszönhetően elér egy szintet, aminek köszönhetően teljes értékű tagja lesz a csapatban.

Suzuki Soichiro

Soichiro az egyedüli, akinek igazán atletikus testalkata van. Gyerekkora óta sportolt, baseballozott, sikert is elkönyvelhetett magának. Laza, szeret viccelődni, imádja a nőket, de nem igazán kedves az emberekhez. Ugyanakkor a barátaiért mindent megtesz: Még a diákmunkáját is otthagyja, hogy segítse őket az edzésben. A Kansai prefektúrából származik és a kansai nyelvjárást beszéli.

Hasegawa Gen

Soichiro gyerekkori barátja, ő is baseballozott. Barátjával szemben ő viszont nem ért el kiemelkedő sikereket a sportágban. Ő is meglehetősen laza, bohókás természet, előszeretettel viccelődik a homoszexualitással és a transzneműséggel. Eleinte nem is tetszik se neki se Soichirónak a srácok tevékenysége, mondván hogy lányos. Aztán, ahogy megnézték, hogy csinálják, rájönnek, hogy nincs ebben semmi rossz. Csatlakoznak a fiúkhoz, végül ők is lelkesen gyakorolnak.

Tokugawa Sho

Utoljára csatlakozik a csapathoz. Ő az egyedüli, akinek van cheerleader tapasztalata. Ennek ellenére nem indul neki nagy lelkesedéssel, szigorú feltétleket szab a csatlakozáshoz. Kifejezetten menő, jóképű srác, de az öltözködésével szekunder szégyenérzetet vált ki a csapattársaiból. Imádja azokat a mókusokat, akikkel különböző termékeket adnak el, és ennek a pólójával is hangot ad.

Velük indul a BREAKERS cheerleader karrierje, a többiek bemutatásától több okból is eltekintenék.

Az íróról röviden

A történetet Asai Ryo találta ki, aki a tokiói Waseda egyetemen látta meg a SHOCKERS férfi cheerleader csapat tevékenységét, ők inspirálták a történetet. Figyelemmel követte a tevékenységüket, sokat merített a munkásságukból. Írói kvalitásairól árulkodik, hogy 23 évesen elnyerte a Nana című filmjéért a Naoki-díjat, ezzel ő lett az első olyan díjazott, aki a Shouwa korszak után született. A Cheer Danshi!! történetét és a mangaadaptációt is a CooKie magazin publikálta.

A történet light novel formájában is megjelent 2010-ben, amit a Shueisha vett gondozásába. Nem olvastam még, de őszintén remélem, hogy igaz erre is az a mondás, hogy ne a borítóról ítéljük meg a könyvet, mert a rajz eléggé gagyinak néz ki. Inkább illik egy régi gyerekkönyv illusztrációjának, semmint hogy méltó legyen a történethez. Mondjuk mivel a manga ekkor még nem létezett, ezért el lehet fogadni egy első változatnak, egy vázlatnak.

Adaptációk

Manga

A DIVE!!-hoz hasonlóan a Cheer Danshi!!-ból is két kiadás jelent meg manga formájában. Az első változat 2013-ban jelent meg, Matsumoto Ayaka rajzolásában. A DIVE!!-val való hasonlóság ott is tetten érhető, hogy az első változat rajzstílusa nagyon eltér az anime rajzstílusától. Egyszerűen úgy néznek ki a karakterek, mintha gyerekek lennének. Négy kötetben publikálták a történetet.

És még mindig nem áll meg a DIVE!!-val való hasonlóság. A második kiadás (nyugodtan mondjuk, hogy a javított kiadás) az animével együtt jelent meg, és szerencsére ez már sokkal jobban néz ki, mint az eredeti. Az új kiadás Go Breakers alcímmel futott, és a Shounen Jump+ publikálta. A rajzstílus Kondo Kenichi keze munkáját dicséri, és a rajz alapján mondhatjuk, hogy remek munkát végzett. Két kötetben összesen 16 fejezetben olvashatjuk el képregény formájában a történetet. Mindenképp érdemes olvasni.

Live Performance Stage

Ahogy ma már egyre inkább szokás a sportaniméknél, musical változatot is kapott a történet. 2016. december 9-18 között játszották a tokiói AiiA 2.5 színházban. Ehhez még nem volt szerencsém, de amit olvastam kritikákat, az alapján jól sikerült színházi alakításról van szó. Mind a színészi játékot, mind az éneket dicsérik. A fentebb bemutatott hét srácra fókuszál a történet. Az viszont a képek alapján elmondható, hogy nem sok gondjuk volt arra, hogy a színészek hasonlítsanak az általuk játszott karakterekre.

Live action movie

2019-ben egész estés film is készült a történetből. Ahogy a musical, úgy a movie is az első hét szereplőre fókuszál. És azt kell mondjam, hogy kiváló adaptáció lett. Nagyon jól megtalálták azokat a színészeket, akik hitelesen visszaadják az anime pozitív hangulatát. Nem utolsósorban nagyon jól játszották a szerepüket. Arra is ügyeltek, hogy a színészek valamennyire hasonlítsanak is a karakterre, akit alakítanak. Sőt, talán túl jól is alakították a szerepüket, ugyanis a movie-ban jobban kijöttek a karakterek személyiségbeli különbségei. Wataru esetlenebb a filmben, ahogy Soichiro esetében is jobban kijön az, hogy cikinek tartja, hogy a férfiak cheerleaderkednek. De aztán a film végére nagyon jól együtt dolgoznak. Jó szívvel ajánlom, nagyon jó lett.

Zene

A zenéről az anime dalokról híres, a szerzői jogokat drákói szigorral érvényesítő Lantis vette gondozásába. Az, hogy egy anime zenéje is kiadóhoz kötődik, van egy olyan hátránya, hogy értelemszerűen azok közül az előadók közül válogatnak előadót, akik az adott kiadóhoz vannak szerződve. Így az openinget az a LUCKLIFE adja elő, akinek a dalát gyakorlatilag bármelyik Bungo Stray Dogs animéhez énekelt openinggel behelyettesíthetjük, az eredmény ugyanaz lenne. Nem jön ki az anime egyénisége. Tud énekelni az énekes, de nem adja vissza az anime hangulatát, ráadásul a zene is meglehetősen sablonos lett.

Az endinget az hét főszereplő srác seiyuu-ja adja elő, és bár az anime "Cute boys doing cute things" mivoltára erősít, mégis azt lehet mondani, hogy van valami karaktere a dalnak. Egyértelműen az animéhez írták a dalt. A seiyuu-k jól énekelnek, egyértelműen az anime könnyed mivoltát helyezték fókuszba. Az animáció is inkább az anime aranyos mivoltát emeli ki.

Az anime háttérzenéjéről pedig egy TAKAROT művésznevű zeneszerző gondoskodott. Ő írt már korábban zenét például a Free!!-hez, a Kuroko no Basket-hez, de a Cheer Danshi!! az egyedüli olyan anime, aminek a zenét ő egyedül szerezte. És mondhatnánk, hogy kár érte, mert jó zenét írt az animéhez. Teljes értékű a zene, tehát nemcsak az anime mondanivalóját emelte ki, hanem önálló alkotásként is megállja a helyét. Azt nem mondanám, hogy üti Hayashi Yuuki szintjét, mert nem annyira változatos a zene, de van annyira jellegzetes, hogy néhány meghallgatás után, most, hogy újra nézem az animét, vannak zenék, amiket már cím szerint vissza tudok mondani. Egyértelműen az elektronikus hangzás dominál, nincs a daloknak nagyzenekori hangszerelése. És talán nem is volt rá szükség. TAKAROT arcát elnézve egyébként is van egy könnyed, bulizós fizimiskája, ezt tükrözi az általa írt zene is. Úgyhogy jó választás volt. Jók az animéhez írt zenék, a többségük optimista és vidám. Külön érdekesség, hogy a szomorúbb zenék sem feltétlen depressziósak. Inkább mélypontra utalnak, amiből világosan látszik a kiút, csak elakadt az útján. Van néhány kifejezetten nyugtató hatású zene, azok nagyon tetszenek, mert valósággal átszellemülök tőlük. Tehát összességében remek munka volt. A borító meg nagyon tetszik.

Megjelent még egy Character Song Mini Album is, melyre hat seiyuu énekelt fel a karakteréhez egy-egy dalt. Ehhez még nem volt szerencsém, nem is akarom leírni. Általában ezek a karakter dalok a legtöbbször sablonosra sikerednek, hátha szabály erősítő kivétellel van dolgunk.

Egy hátraszaltó elég lett volna?

Amióta kijött a Bakuten!!, szokás lett összehasonlítani a két animét. Az összehasonlítás alapja pedig az, hogy mindkét animében fiúk olyan tevékenységet űznek, ami elsősorban a lányok privilégiuma. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen mind a ritmikus sportgimnasztika, mint a cheerleaderkedés vékony és rugalmas testalkatot igényel, az meg inkább a lányok sajátja. A túl sok izom hátrány, mert az izomnak nagyobb a fajsúlya, ezért elképzelésem szerint nehezebb is kivitelezni a nagy rugalmasságot igénylő gyakorlatokat, másodsorban a Cheerleaderkedésnél, akik alul "támogatják" (felemelik) azt, aki a csúcson van, nehezebb dolga lesz.

De még mielőtt véglegesen szakbarbárnak bélyegeznének, térjünk a lényegre. Ezeket az összehasonlításokat rendre a Bakuten!! nyeri meg. Lássuk is, hogy mely érvek mentén arat győzelmet a Cheer Danshi!! felett.

Mindenki ért ahhoz, amit csinál

Alapvetően nem lenne gond a Cheer Danshi!! esetében, hogy teljesen kezdők is csatlakoztak a klubhoz. A baj sokkal inkább azzal van, hogy ezt a fejlődést 12 részben akarták a készítők beletuszkodni. Így igazából a fejlődést se lehet látni, plusz mivel nem is ismerik egymást a fiúk össze is kell csiszolódniuk. A Bakuten!! esetében egyedül Shotaro az, aki nem gimnasztikázott korábban, de neki is olyan sportolói múltja van, aminek köszönhetően nagyon gyorsan eléri a többiek szintjét. Nem utolsósorban elég jól ismerik egymást a fiúk, így az összebarátkozással, "összekovácsolódással" sincs gondjuk.

Sokkal szebb az animáció

A Bakuten!! esetében nagyon sokat dolgoztak az animáción. Ezt már csak abból is ki lehet következtetni, hogy amikor mutatványokat hajtanak végre, akkor a 16:9-es képarány 21:9-re módosul, hogy a gyakorlatra összepontosítsuk a figyelmünket. Aztán jönnek olyan részletek, hogy a Bakuten!!-es srácok mozgása élettel telibb, valósághűbb. Például a hajuk is a valóságnak megfelelően mozog. Ami feltűnő a Cheer Danshi!! esetében, hogy amikor a fiúk cheerleaderkednek, a kamera nem rájuk helyezi a fókuszt. Ezért nem annyira feltűnő, hogy épp ott gyakorlatoznak. Ezért sem maradt meg az emlékezetekben az anime.

Épp annyi karaktert mutat be, amennyit idő van megismerni

A Cheer Danshi!! számomra legnagyobb negatívuma, hogy túl sok karaktert vonultat fel. Már az a hét srác is untig elég lett volna a 12 epizódra, akikkel indult a sorozat, de hogy a 6. résztől bejön még egyszer ennyi fiú, az egyszerűen nem lehet... Ez bosszant a legjobban a legjobban az animével kapcsolatban. Hihetetlen módon szimpatikusak, de nem ismerem meg őket komolyan. A Bakuten!! csak a 6 fős csapatra fókuszál, így van idő őket megismerni.

Épp annyit mutat be, amennyi 12 részbe belefér

Ahogy már szó volt róla, az is komoly hátulütője a Cheer Danshi!!-nak, hogy mivel a szereplők többségének nincs cheerleader múltja, ezért nincs lehetőség igazán átélni, hogy mekkora fejlődésen mentek keresztül. Erre rájön az, hogy a 6. részben bejön egy szigorú női coach, aki kerek perec kijelenti, hogy az egész, amit eddig csináltak, egy kalap szart se ér, kezdjük elölről az egészet. Úgy kell bizonyítani a fiúknak, hogy igenis dolgoztak azért, hogy fejlődjenek. Ez nem lehet opció egy rövid animében. Persze utána kedves lesz a coach, meg aztán fejlődik mindenki a maga ritmusában, de ez kizökkentette az animét a flow-jából.
A Bakuten!!-es srácok már egy alappal indulnak, a fejlődésük meg szép ívet ír le, és nagyon szép, ahogy a végére eljutnak egy állomásig.

És mégis nézeti magát

Az előző részben tehát bemutattam a Cheer Danshi!! hibáit, de én minden hibája ellenére szeretem. Méghozzá azért, mert az egyik nagy pozitívuma, hogy a srácok karakterdizájnja nagyon jó. Fizimiskára is megmondható róluk, hogy cheerleaderkedésre születtek. Láthatóan kedves, vidám természetűek, teljes mértékig szerethető fazonok. Erre jön rá az, hogy a seiyuu-kat is jól választották ki. Árad a hangjukból a pozitív életszemlélet, amivel alkalmasak lennének arra, hogy akár a való életben is kipróbálják ezt a sportágat. Hihetetlen hallani, hogy Okamoto Nobuhikónak milyen kellemes, kedves és barátságos hangja van, amikor épp nem üvölti túl az egész szinkronstábot. És csak hogy az újak közül is kiemeljek egy pozitív példát, Sakuma Ryuuzo seiyuu-ja Murase Ayumu. Kell ennél többet mondanom? Az nagyon jó jelenet volt, amikor bemutatkozott, csak akkor derült ki a többiek számára, hogy ő is fiú, amikor megmondta a keresztnevét. Még én is elgondolkodtam azon, hogy nem női seiyuu-ja van a srácnak? Amikor láttam, hogy ki is az, én végleg eldöntöttem: Murase Ayumu számomra Yamaguchi Kappei-vel egyenrangú átváltozó művész.

Igazából, ha csak a lényegre vagyunk kíváncsiak, bőven kielégítő, ha csak a movie-t nézzük meg. Jól meglátta a forgatókönyvíró, hogy ott aztán végképp nincs idő arra, hogy egy rakás karaktert behatóan bemutassanak a nézőnek. Nemcsak hogy csak az első hét sráccal találkozunk, de annyi cél állítanak a fiúk elé, ami esetében átélhető, hogy azt elérik a film végére. És hogy a színészi játékot ne dicsérjem még egyszer... Kiváló munkát végeztek a színészek. Ha ennyit láttunk volna animében, 12 részben, akkor sokkal emlékezetesebb lett volna az egész sorozat. Bááár... Ha Asai Ryo esetleg arra vetemedne, hogy Haikyuu!!-hosszúságúra írja meg a történetet, nagyon örülnék neki. Akkor mindenkit megilletne a neki járó ismertség.

My Anime List | Anilist | Anime News Network | Hivatalos weboldal | Twitter | My Drama List | Cheer Boys Stage

Az árván töltött gyerekkor veszélyei

Talán túlzás, hogy a Yuzuki-san Chi no Yon Kyoudai. a 2023-as év legjobb animéje, de hogy az egyik legszebb és érzelmileg az egyik leghitelesebb, abban biztos vagyok! Azért tudok azonosulni az anime érzelmi mondanivalójával, mert pont új élik a srácok a mindennapokat, ahogy azt én is ideálisnak gondolom. Megtesznek mindent azért, hogy a lehetőségeikhez mérten a teljes életet éljenek, de ha nehézségekkel találják magukat szembe, akkor látszik, hogy nekik nem ugyanolyan azokkal szembenézni, mint annak, aki szülőkkel éli az életét. Bár lehet azon vitázni, hogy mennyivel könnyebb annak, akinek a szülei nem töltenek minőségi időt a gyerekükkel, lesz erről is szó később.

És pont a "nem ugyanolyan" része miatt érdemes egy kicsit komolyabban elemezni az animét, illetve, ahogy a srácok megélik a mindennapokat, mert abból is érdekes következtetéseket lehet levonni. Ezek akár tanulságul is szolgálhatnak akár a mi életünkkel kapcsolatban is. Ezt azért is tartom fontosnak, mert ahogy egyre mélyebben ásom bele magam az irodalom- és a meseterápiába, úgy szembesülök egyre inkább azzal, hogy sok történet tényleg rólunk szól, a mi életünkről. A mi belső világunkról, traumáinkról, belső vágyainkról. Azokat az alkotásokat tartom igazán jónak, amik ezt a lehető leghitelesebben mutatják be. Ha valamiben, ebben ez az anime biztos, hogy jelesre vizsgázott. A fiúk élete külön-külön jól rávilágít arra, hogy milyen veszélyei annak, ha szülők nélkül nőnek fel, nézzünk is kicsit a dolgok mögé. Spoileres post következik.

Yuzuki Hayato

Joggal mondhatnánk, hogy a legidősebb fiútestvérnek lehet a legkönnyebb, hiszen 21 éves volt, amikor elvesztette a szüleit, tehát az ő gyerekkora ebből a szempontból rendben volt. Inkább a fiatal felnőttkora van veszélyben. Mert ahogy az embernek fontos a saját gyerekkorát megélni, úgy igaz ez a fiatal felnőtt évekre. Hiszen az is csak egyszer van, többé nem tér vissza.

Erre leginkább az osztálytalálkozó világított rá, ami jó eséllyel Hayato 5 éves érettségi találkozója lehetett. Ott jól láthattuk a különbséget, hogy amíg Hayato osztálytársai nagy kanállal falják az életet: Kapcsolatok, utazás a világ körül, vezetői pozíció a munkahelyen, addig Hayato mit tud felmutatni? Egy tanári állást, valamint a három öccsét, akik egyik napról a másikra a gyerekei lettek. És itt láthatunk egy érdekes kettősséget: Eleinte rácsodálkoznak, hogy 23 éves létére milyen egy felelősségtudó felnőtt férfi lett, majd három lány, akinek nem mutatják az arcát, hősünk háta mözött mondják egymás között, hogy milyen öreges lett Hayato.

A pozitív végkimenetelről talán Almási Kitti egyik könyvében olvastam. Ha jól emlékszem, nagyjából úgy fogalmazott, hogy az osztálytalálkozókon soha nem annak az osztálytársnak a története érdekes, akinek bejött az élet, hanem annak, aki göröngyös utat járt be. Ehhez képest az anime a negatív kimenetelt is jól érzékelteti, hogy miért nem szeretnek osztálytalálkozókra járni, azok, akiknek nem (úgy) jött be az élet, ahogy a többieknek. Nagyon rossz megbélyegzettnek, lesajnáltnak lenni.

És érdemes inkább a negatív oldalról beszélni Hayato esetében. Bár hangoztatja, hogy nem bánja, hogy így alakult az élete. Szereti a testvéreit és bármikor kész áldozatot hozni értük. De vajon érdemes-e annyi áldozatot hozni értük, hogy feláldozza a saját fiatalságát? Nem lesz-e emiatt később komoly hiányérzete? Nem lesz-e frusztrált időskorára? Aztán lehet, hogy csak a nyugati individualista gondolkodásom teteti fel ezeket a kérdéseket, a keleti kollektivista gondolkodás értelmében pont amiatt lenne rosszabb élete Hayatónak, ha a saját fiatalságára összpontosítana. Akkor bűntudata lenne az öccsei miatt. Jó eséllyel Hayato számára rosszabb a bűntudat, mint a hiányérzet. Ha erről van szó, példás életet él.

Yuzuki Mikoto

Mikoto esetében nagyon jó volt viszontlátni a kisgyerekkorát, ahogy harcolt a kisebbik öccsével, Minatóval. Az az általános nézet, hogy az a rossz, ha a testvérek között túl nagy a korkülönbség, mert máshol tartanak a fejlődésben, ezért nehezebben tudnak egymáshoz hangolódni. Az anime viszont jól rávilágít arra, hogy a túl kicsi korkülönbség is legalább ennyire lehet probléma.

Ismert, hogy Mikoto csak 11 hónappal idősebb az eggyel fiatalabb öccsénél. Az anime vele mutatja meg azt, hogy milyen az, amikor valaki szinte teljesen kimarad a kizárólagos figyelemből és szeretetből. Emlékezetes az a jelenet, amikor kisgyerekként Mikoto és Minato harcolnak, amiből a kisebbik testvér került ki vesztesen. Nagyon sírt, amikor beverte a fejét. Az anyjuktól meg csak annyi tellett Mikoto felé, hogy "Te vagy az idősebb, igazán vigyázhatnál az öcsédre!" Hát hogy legyen annyival bölcsebb és felelősségtudóbb, hogy tudjon rá vigyázni, amikor csak 11 hónappal idősebb?

Itt jön be a szülők minőségi jelenlétének a kérdése, amit jól láthatóan Mikoto nem kapott meg. Ha jól emlékszem, abban a jelenetben Mikoto lázadt is az anyja reakciója ellen. Minato ellen biztosan. Mindenesetre Mikoto esete jól példázza, hogy mennyire káros az, ha a szülő nincs ténylegesen jelen a gyerek életében. Nem látjuk az animében sokat a szülőket, de amit láttam, abból az az érzésem volt, hogy a szülők felelőtlenül vállaltak be (akkor) három gyereket. Szemmel láthatóan elfoglaltak voltak (amin japán szülők lévén nincs mit csodálkozni), tehát képtelenség három gyerekkel minőségi időt eltölteni.

Ezt az epizódot látva jutott eszembe az, hogy Mikoto nem "önszántából" hallgatag, hanem ilyen lett. Elsajátította a szorongó-elkerülő kötődési típust. Az elkerülő kötődési típusú gyerekekre jellemző az, hogy nagyon jól elvannak magukban, senkit nem zavarnak a jelenlétükkel. Rá is csodálkoznak a szülők, hogy "Nahát, milyen jó gyerek! Szép, csendben játszik." Ám Lukács Liza jól leírta a "Hogyan szeretsz?" című könyvében, hogy az ilyen gyerekek sok esetben azért ennyire hallgatagok, mert megtanulták, hogy az igényeik úgysem találnak meghallgattatásra, ezért magukban tartják, és nem zavarnak senkit. Pontosan ezt érzem Mikoto esetében.

Lehet, hogy ha jobban alakult volna a testvéri sorrend, akkor ő maga is akár annyira társasági lenne, mint az öccse, Minato. Hiszen szereti őt, segíti őt, amiben tudja. Sőt, a 10. rész majdhogynem túlzásba is esett. Talán túlzónak mutatják be azt a testvéri szeretetet, ahogy Mikoto viszonyul Minatóhoz, ki is írták nyíltan, hogy "brother complex"-ről van szó. Az az epizód nagyon jól ábrázolta az animáció adta fikció lehetőségével, hogy miként látja Mikoto Minatót. Ja, és hát a féltékenység... El ne felejtsük a lényeget!

Mikoto esetében tehát a legnagyobb dilemmám, hogy azért hallgatag, mert eleve ilyen a beállítottsága, vagy mert hozzászokott ahhoz, hogy nem hallgatják meg az igényeit, így nem is jelzi a világ felé? Vajon azért szereti az öccsét annyira, mert benne látja azokat a személyiségjegyeket, amiket hiányol magában, vagy egyszerűen csak felnéz rá, mert ennyire belevaló srác? Netán azért, mert látja, hogy ennyire szétszórt, és úgy gondolja, hogy gondoskodásra szorul?

Yuzuki Minato

Következzék a leghangosabb, leginkább társasági testvér, Minato. Ennek köszönhetően látszólag ő az, aki a legjobban kezeli az árvaságot, hiszen ha van társasága, jól szórakozik, sokat nevet, joggal gondolhatnánk, hogy keveset gondol a szüleire.

Akik nagyon extrovertáltak, azokról szokás azt gondolni, hogy ugyan mindenkivel jóban vannak, de nincsenek igaz barátaik. Inkább úgy látom, hogy nekik is megvannak a közeli barátaik, akikkel bármikor szívesen együtt vannak. Az ember eleve csak kevés embertársával tud igazán szoros kapcsolatot tartani, ugyanígy igaz azokra is, akik nagyon kifelé élnek. Ők is igénylik a szoros kötődést, az igaz barátságot.

Minato esetében látszik, hogy szüksége lesz közeli barátokra az életében. A legjobban a 7. rész példázta, amikor majdnem elvesztette a legközelebbi barátját, Kirishima Utát. Ennek hatására azon gondolkodtam, hogy nála talán fennállhat annak a veszélye, hogy a párkapcsolatában is függő lehet, hiszen joggal akarhatná, hogy legalább a felnőtt családja legyen teljes, ha már a gyerekkori családjában ez nem adatott meg.

Yuzuki Gakuto

Ami a legfiatalabb testvért illeti, nyugodtan lehetne akár a legidősebb is, hiszen 6 éves létére olyan gondolatai vannak, amire 10 évenként egy gyerek esetében van példa. Gakutót körbe lehetne hordozni, mint egy csodagyerek, akinek olyan agyi kvalitásai vannak, hogy akár már 10 évesen is leérettségizhet, 12 évesen meg talárban veheti át a diplomáját.

Jellemző az, hogy tényleg csodálják az ilyen csodagyerekeket, hogy alig múlt néhány éves, és milyen okos és milyen ügyes. Azt már elemezte néhány pszichológus, hogy a koraérettségnek komoly veszélyei vannak, de a legátfogóbban "Dr. Máté Gábor: A test lázadása" című könyvében olvastam. Ő írt arról, hogy ha a gyerek úgy érzékeli, hogy a szülei nem adják meg neki a szükséges stabilitást, akkor a gyerek maga vesz át felnőtt szerepeket, kezd el koraéretten viselkedni. Gakuto esetében ez az elmélet többszörösen is megállja a helyét, hiszen nemcsak ő az, aki életében a legkorábban vesztette el a szüleit, hanem látja azt is, hogy mekkora problémát okoz a legidősebb bátyjának. Hiszen alig múlt 20, és máris háromszoros apává avanzsált. Ezért önmaga is önkénytelenül átvesz felnőtt szerepeket, hogy a saját fejlődését valahogy biztosítani tudja.

A gyerekkor megélésének hiánya ezért nála jön ki a legjobban. Vélhetően külön öröm lehet számára, hogy a szomszéd baráti család legkisebb fiúgyereke ott van neki, mint barát, játszótárs. Általa biztos megél valamennyit a gyerekkorából. Keveset látunk abból, hogy viselkedik az iskolában, az egyedüli emlékezetes jelenet, az osztálylátogatás, amin a szülők (általában, de mehet nagyszülő is) részt vesznek. Azt érdekesen oldották meg a srácok.

Gakuto esetében a lényeg az, hogy ha máshol nem is, családján kívül hogy tudja megélni a gyerekkorát. Az nyilvánvaló, hogy ő is szereti a testvéreit és kiveszi a részét a családi teendőkből, amennyire csak lehetősége adódik.

Összegzés

És ne feledkezzünk el a Gakutónál említett szomszéd családra, akik készségesen felajánlották a segítségüket. Ez mindenképp nagyon jó, hogy megvannak nekik is azok az emberek, akikre számíthatnak, akiknek akár éjszaka is szólhatnak, biztos, hogy rendelkezésükre állnak.

És a manga természetesen megy tovább. Eddig 16 kötet jelent meg, mely 53 fejezetben meséli el az eddigi történéseket. Tehát biztos, hogy sokkal előrébb van, mint az anime. Nem tudom, hogy bárhol elérhetők-e online a legújabb fejezetek, én csak az első 9-cel találkoztam, de érdemes lehet követni, hogy alakul a testvérek sorsa. Második évadot még nem jelentettek be, de abban biztosak lehetünk, hogy van már egy egész évadnyi történet. Remélhetőleg idővel érkezik, remélem, hogy ez sem olyan shoujo anime, amely csak reklámot akar csinálni a mangának. Nagyon jó lenne egy folytatás, mert a Shuka kiváló munkát végzett, és lett annyira ismert az anime, hogy érdemes is legyen egy újabb évadot összehozni. 

Amit itt megírtam, természetesen saját eszmefuttatás, jelen ismereteim és tapasztalataim alapján. Könnyen meglehet, hogy a mangakának más célja van ezzel a történettel.

De azt érdemes megfigyelni, hogy Mikotónál volt a legtöbb gondolatom. Úgy tűnik, igaz az a tézis, hogy vigyázni kell a hallgatag emberekkel, mert nekik van a legtöbb gondolatuk. Így róluk lehet a legtöbbet írni.

Paradox rapperek találkozója

Amíg mindenki el volt ájulva az "Oshi no Ko"-tól, idő előtt kikiáltották az év animéjének, addig szépen lassan besettenkedett a Paradox Live és hazavágott nálam mindent. Istenemre nem túlzok, egyszerűen imádtam az animét! Szinte nem túlzás kijelenteni, hogy a Haikyuu!! óta nem rajongtam animéért ennyire, mint most a Paradox Live-ért.

Az az igazság, hogy több idol animét is láttam már, de az volt az élményem, hogy nagyrészük mind egy kaptafára készülnek, a karakterek személyisége faék egyszerűségű, a dalokat alig tudom megkülönböztetni egymástól. A Paradox Live rapperei még ha nem is kaptak komplex személyiséget, legalább jól megkülönböztethetők egymástól. Mindenkiben van valami saját, valami egyedi, valami szerethető. Nem beszélve arról, hogy a csapatoknak saját stílusuk van! A dalokat meg az elmúlt közel 3 hónapban annyit hallgattam, mintha hosszú évek óta ismerném. És már bőven van olyan, ami személyes kedvenc lett, amikről tudom, hogy legendásak lesznek számomra.

Úgy vagyok a Paradox Live-val, hogy azért hozták létre a projektet, hogy megmutassák a Hypnosis Mic készítőinek, hogy így kell rapper projektet csinálni. Mindenben két vállra fekteti a Hypmic-et, sokkal többet kihoztak a kislemezeken hallható voice drama történeteiből. Leginkább a kivitelezés az, amiben nagyon jó az anime. Egyszerűen nézeti magát. Tetszik az alaptörténet szimbolikája, és bár az egész összességében eléggé kiszámítható, aki figyeli a részleteket, nem éri különösebb meglepetés a végére, de mivel szerethetők a karakterek, ezért azt gondolom, hogy átélhető a történet. Az a rap, amit az utolsó részben lenyom az egész bagázs... Amíg élek, nem fogom elfelejteni! Sugasano Allen legendás volt, és ahogy aztán csatlakoztak a többiek... Teljesen elérzékenyültem tőle, ott az egész csapat eggyé vált! A seiyuu-k nagyon tehetséges rapperek! Szerintem külön tanították őket, mert megítélésem szerint néhol olyan magas színvonvalú a rap, hogy csak sok gyakorlással lehet odáig eljutni.

Itt szúrnám közbe, hogy nem vagyok hardcore rap rajongó, mindazonáltal egy-két dolgot tudok arról, hogy miről szól a valódi, amerikai rap háború. Elsősorban a '90-es évek-beli eseményekről tudom, hogy a rap háborúknak komoly tétje volt. Némely emberéleteket követelt. Vannak rap dalok azokból az időkből kifejezetten sötét hangulatú, hiszen az tényleg az alvilágról, a nyomorról szólt, és azok adják elő, akik abban ténylegesen érintettek. A rap másik oldala (számomra sötét oldala), amikor valaki kitört a nyomorból, és nem képes másról rappelni, hogy neki sikerült, és mennyire menő lett. A videoklipben is medencés villa, hatalmas autó, gyönyörű nők voltak láthatók. Emlékszem én ilyen dalokra, klipekre, ezek a dalok bőven tettek arról, hogy távol tartsam magam a raptől

A Paradox Live viszont egyáltalán nem ilyen. Nemcsak azért szerettem meg nagyon a projektet, mert közel áll az ízlésemhez, hanem egyszerre komoly is és játék is az egész. Játék abból a szempontból, hogy a rapperek (seiyuu-k) ideális esetben nem élték meg azt, amiről rappelnek, de komoly, mert a rap minőségét magasnak tartom. (Mivel nem vagyok szakértő, ezért a minőséget ténylegesen nem tudom megállapítani, de nagyon bejön, ahogy rappelnek.) És ahogy feljebb már írtam, a csapatok stílusa jól elkülöníthető egymástól. Lényegében azt is ki lehet jelenteni, hogy képviselnek valamit. A BAE lazaságának és szabadságvágyának köszönhetően a zenéjük és a rapjük sokkal inkább ösztönösnek hat. Ők lázadnak a toxikus szüleik ellen. A cozmez a leginkább negatív csapat, esetükben talán leginkább a depresszióra lehet asszociálni. Talán itt is megírtam, hogy a BAE és a cozmez igazi dilemma abból a szempontból, hogy szülők nélkül rosszabb élni, vagy rosszabb, de mérgező szülőkkel? Alapvetően nincs jó válasz, de az anime mégis eldönti a kérdést, hiszen kettejük közül a BAE az optimista csapat, akik hisznek a jobb jövőben, a cozmez viszont pesszimista. Esetükben még ha érthető is, inkább ijesztő, hogy a csúcsra vágynak, mert azt érzem, hogy azt nem sok jóra használnák. A négy rap csapat közül a cozmez jeleníti meg a leginkább a valódi, amerikai hardcore rap-et, néhány dalukat tényleg lesújtó lelkileg hallgatni.

A The Cat's Whiskers-ben a jazz által megjelenik az elegancia, ami szintén egyedi színezetet ad a Paradox Live repertoárjának. A dalaiknak is különleges dallama van, ráadásul mind a négyüknek megvan a maga egyénisége, de együtt nagyon erősek. A "READY GO GO GO!" szöveg óta külön figyelem őket. Az Akanyatsura pedig a féktelen bulizást jeleníti meg, nekik is vannak olyan dalaik, amiket nem fogok elfelejteni. Négyük közül a BAE lazasága és szabadságvágya áll hozzám a legközelebb. Azt gondolom, hogy abból következik aztán az Akanyatsua féktelen bulizása, tehát számomra a két rap csapat között szoros kapcsolat van.

A trap és a phantometal jó szimbóluma annak, hogy azzal, hogy önmagadról énekelsz (és rapelsz), önkénytelenül is felszínre törnek a traumáid, amit újra és újra át fogsz élni. Ha nem rendezted le magadban, akkor jön az erózió, tehát eluralkodik rajtad, aminek következménye akár a halál is lehet. Valamilyen szinten ez a való életre is igaz, hiszen nem képes jól élni az, aki nem dolgozta fel a traumáját. SPOILER! Ahogy az is érdekes volt, hogy Nayuta az ikertestvére által kreált fantom volt, mintegy érzékeltetve, hogy Kanata soha nem volt képes lélekben elengedni a testvését. Számomra az anime legnagyobb rejtélye az, hogy Nayuta hogy tért vissza az élők közé? És ahogy elnézem, nem én vagyok az egyedüli, aki nem tudja a választ, hiszen a Fandom oldalon Nayuta idővonalában van egy nagy kérdőjel. A többi rész rendben van. SPOILER VÉGE!

Azt sajnálom, hogy a második évadot még nem jelentették be. Hiszen befejezték már a második évad rap csatáit is, volt is olyan gondolatom, hogy azért siettek vele, hogy befejezzék az anime első évadának végére, hogy bejelenthessék a második évadot. Nos, ez elmaradt. De őszintén remélem, hogy lesz majd folytatás, mert a második évadra is micsoda csapatok és dalok jönnek! Mindenképp jó lenne, ha a Road to Legend is kapna animációt.

Igazából azt gondolom, hogy a Hypnosis Mic igazi érdeme az, hogy utat biztosított a Paradox Live-nak. Hiszen, ha nem létezne a Hypmic, akkor a Paralive se lenne. Most már egészen biztos vagyok abban, hogy a Paradox Live a történetével, a karaktereivel és a dalaival ugyanúgy az életem része lesz, mint a Haikyuu!! Vannak hibái az animének, hiszen sokszor nem a megfelelő dalt játszották az animében. A voice doramák a különböző kislemezeken hallgathatók meg, ezek kaptak anime adaptációt. Mindegyik voice doramához tartozik két dal, mely az adott rap párbajhoz tartozik. Ezeket nem mindig "párosították" össze jól. De így is nagyon megszerettem az egész projektet, a Yuzuki-san Chi no Yon Kyoudai. mellett számomra az idei év animéje!

Immár a negyedik évfordulós dal

Teljességgel rejtély számomra, hogy miért adnak ki minden évben egy-egy évfordulós dalt a 2019-ben megjelent "Utawarerumono: Lost Flag" játékhoz, de ezt idén, egészen pontosan 2023. december 24-én is meglépték. Ez már a negyedik évfordulós dal. Konkrétan nem tudtam erről a dalról, csak Suara dalhoz volt hangulatom ma reggel, és a Spotify megmutatta a "Nami" című dalt, mint legújabb megjelenés. Hát akkor uccu neki.

Érdekes ívet írnak le minőség terén az évfordulós dalok, mert egyébként kifejezetten jónak indult. Szerettem az első, "Eigou no Sadame" dalt, de a második évfordulós dal, a "Ruten no Inori" a csúcs nálam. Mind a két dal reményt sugároz, de a Ruten no Inori üteme gyorsabb, egyenletesebb, és ez nekem jobban bejön. Az Eigou no Sadame szaggatottabb, ezért olyan, mintha bizonytalan lenne az érzéseiben. A Ruten no Inori egyenletes ritmikájából nagyobb magabiztosság árad, ezért az jobban harmóniában van a dal érzelmi mondanivalójával.

Majd jött a harmadik évfordulós dal, a "Kono Chiyuu ni aru Seimei", amiben totális visszaesés. Se koncepciója, se igazán mondanivalója nincs. Nincs sok erénye a dalnak azontúl, hogy Suara hozza a tőle elvárt minőséget, már ami az éneket illeti. Az sem segít a dal minőségén, hogy a vége teljesen feleslegesen van elnyújtva. Erre jön rá az idei dal, a "Nami", ami egy kicsivel jobb, mint az előző. Talán akar szólni valamiről, emlékezetesebb, de még mindig messze van az első két daltól. De ez már mondható iparosmunkának, amit becsülettel megcsináltak. Ha már eddig volt évfordulós dal, ne szakadjon meg a sorozat. De nem lehet nem észrevenni, hogy van egy sablon, ami az Utawarerumono dalok alapjaként szolgál és arra írják a többi részt. Ez a dal is inkább szaggatott dinamikájú, és pont azért, mert lassabb, nem érzem, hogy mit akarnak ezzel a dallal mondani. Suara is összességében szépen énekel, de újat nem tudunk meg róla ebben a dalban. Az viszont mindenképp pozitívum, hogy ma délelőtt a szilveszteri nagybevásárlás közben hallgattam ismétlésben a dalt, és egyáltalán nem éreztem, hogy unom. Tehát nem egy rossz dal, dolgoztak rajta, meg lehet hallgatni, de olyan nagy ötlet nem hallható. Aki hozzám hasonlóan már jól ismeri Suara stílusát, annak ez csak egy dal lesz a többi között. Talán még az 5. évfordulóra ki lehet adni valami dalt, és hátha arra komolyabban készülnek, mint "félkerek" évforduló, de nem érdemes egy játék évfordulójára további sablonos dalokkal megemlékezni.

Mindenesetre csináltam egy lejátszási listát az eddigi évfordulós dalokból Spotify-on. Hallgassátok meg, hiszen én hoztam létre, és ez önmagában elegendő indok az érdeklődésre.

Erő nélküli hit

Az "Imagination" után felénekelte a SPYAIR a másik "Haikyuu!!" openinget, az "I'm a Believer"-t. Alaposan kipróbálják az új énekest, de ez alkalmas arra is, hogy felfuttassák magukat is és az animét is, hiszen az új movie-nak, a "Gomisuteba no Kessen"-nek is ők éneklik az openinget. A dal az "Orange" címet kapta, és már a kislemezt is bejelentették, két kiadásban fog megjelenni. Megvárom, melyik lesz anime borítós, és ha lesz rá anyagi lehetőségem, akkor megveszem magamnak. 2024. február 14-én jelenik meg, és a Sony Music már hirdeti is a hivatalos weboldalán.

És már ki is tettek egy rövid ízelítőt a dalból YouTube-ra.

Így elsőre benyomásra eléggé drámaira vették a figurát, mintha inkább a meccs érzelmi jelentősségét akarnák hangsúlyozni, mint a dinamikus mivoltát. Rockos, de lassú, talán vontatott is. De majd írok róla részletesebben, ha kijött a teljes dal.

Az I'm a Believer új változata pedig Spotify-on meghallgatható.

Ez a dal most sokkal inkább csalódás, mint az előző. Nagyon hiányzik az az erő, amivel az eredeti énekes énekelte a dalt. Nem rajongok az eredeti dalért sem, írtam róla egy részletesebb kritikát, de az kétségtelen, hogy az a maga nemében nagyon jó lett. Az új énekesnek megvan a hangja a dalhoz, jól is áll a hangja a egy rockzenéhez, de hiányzik az erő. És ez nemcsak abban érhető tetten, hogy az énekes nem teszi oda magát, hanem feleslegesen hajlítja a hangját. Én azt tippelem, hogy az énekesnek nincs meg a technikája ahhoz, hogy jól el tudja énekelni a dalt, mert azt hallom ki, hogy bizonyos szótagokat elhadar. Azok a részek nem mennek neki, ezért azokon igyekezett gyosan túlesni. A zene rendben van, sőt, meg merem kockáztatni, hogy az eredeti dal instrumental változatára énekelt az új énekes.

Tehát nem jött be a dal. De nem temetném az énekest, mert jó hangja van, de nincs meg a technikája ahhoz, hogy hozzátegye azt az erőt, ami ehhez a dalhoz szükséges, hogy igazán jól hangozzon. A többi dalból, amit eddig felénekelt, azt hallom ki, hogy az adottsága megvan hozzá, de még fejlődnie kell. De ha azt elsajátítja a technikáját, kihozza a hangjából minden szempontból a legtöbbet, akkor határozottan jó énekes lehet belőle.

Egy anime, mely lekörözte saját magát

Általában szokott segíteni az anime plakátja, hogy eldöntsem, megnézzem-e az adott művet, vagy ne. Hallgatok a megérzéseimre, szemügyre veszem a karaktereket, a közeget, milyen érzelmet vált ki belőlem. Ez sokszor többet mond, mint a leírás. Bár azért így is félre lehet menni, negatív értelemben jó példa erre a "Kawagoe Boys Sing", mely az idei év leghülyébb animéje. Jellemtelen, unalmas karakterek, és egyáltalán nem jön be az, ami miatt különleges akar lenni. De van olyan, amikor egy animében sokkal több rejlik, mint amit a plakát "hirdet". Nem gondoltam volna, hogy az "Overtake!" egy 10 pontos anime lesz nálam.

Szeretem a Forma 1-et, szeretem konzolon a versenyjátékokat, szeretem a sportaniméket, szeretem, ha egy animében inkább pasik szerepelnek, így nyilvánvaló választás volt számomra az Overtake! De már az első rész is nyilvánvalóan üzente, hogy ez több lesz, mint egyszerű sportanime. Láthatunk néhány Forma 4-es versenyt (az is újdonság számomra, hogy a valóságban is létezik Forma 4... azt hittem, hogy szerzői jogok kikerülése okán kitaláltak egy új versenyjátékot. Eddig csak Forma 3-ig tudtam a számozást), de a hangsúly inkább a jéghegy nem látható részén van. Mennyibe is kerül egy autó fejlesztése, milyen nehéz szponzort találni, ezért nagyon kell vigyázni, mit csinálunk, mert kihátrálnak mögülünk a támogatók, ha valami rosszat mondunk vagy teszünk. Láthatjuk azt is, hogyan készülnek fel a sportolók az egyes versenyekre, de nagy hangsúlyt kap a lelki háttér és a traumák feldolgozása.

És ami miatt a leginkább tetszett az anime, hogy kiváló a dramaturgiája. Ez az első olyan anime, amit a TROYCA-tól láttam (ja, hogy az IDOLiSH 7 is hozzájuk tartozik... akkor a második), és nagyon jó munkát végeztek. Nagyon jól mutatták be a karakterek érzelmeit, a kameraállás is pont annyira és pont addig közeli, amíg a néző átérzi a szereplők érzelmeit. És ahogy utaltam rá korábban, a felvezetés is jó volt. Az 1. rész végén, amikor Asahina Haruka sírva fakadt, az is erős volt. Már ekkor éreztem, hogy ez a sorozat több lesz önmagánál, és hogy érdemes lesz komolyan figyelni rá. Így minden hétfőn izgatottan vártam az új részeket. A sorozat legerősebb része egyértelműen a 9. rész, amikor a fotós visszatért oda, ahova a traumája köti és újra megélte azt. Azok a jelenetek nagyon szépek voltak, ott én is elérzékenyültem. Utána végül jobban lett.

De nemcsak a karakterdizájn az, ami tetszik, hanem ahogy a karakterek meg vannak jelenítve. Gondolok például arra, hogy a fotós, Madoka Kouya láthatóan nem egy karizmatikus személyiség. De ez az ő esetében ez azért érthető, mert a múltja blokkolja abban, hogy jó fotós legyen. Hiszen fél embereket lefényképezni. Ez teljesen természetesen van megjelenítve. Ahogy Asahina Karuka magabiztos személyisége is, de ugyanúgy belülről jön Harinaga Satsuki könnyed, humoros, társasági személyisége. Tehát minden karakternek olyan a kisugárzása, mint amilyen a személyisége, és ez a fajta önazonosság nem annyira sűrű egy animében, mint ahogy azt gondolnánk.

Ez a fajta természetesség is "segítette" a történetet, hogy a maga medrében folyjon. Sehol nem akadt el, sehol nem éreztem, hogy feleslegesen áll a történet, vagy siet, jó mederben haladt a történet, és azt éreztem, hogy ez a 12 rész pont elég volt arra, hogy elmeséljenek mindent, amit el akartak mondani.

Egyetlen egy dolog jut eszembe, ami nem tetszett, hogy a 6. részben, amikor edzés gyanánt futottak a versenyzők és túl sokat beszéltek. Ott éreztem, hogy az anime valótlan, mert futás közben nagyon fárasztó beszélni, és sokáig úgy trécseltek egymással, mintha teljes nyugalmukban lennének. Ezek a futós, biciklis jelenetek nagyon hülyék tudnak lenni, mert ki kell tölteni a látszólag eseménytelen jeleneteket valahogy. Nem is ismerek más animét a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-n kívül, mely ezt meg tudta oldani. A Yowamushi Pedal-t is azért dobtam egy idő után, mert idegesített a vég nélküli pofázás verseny közben, miközben valódi bicikliversenyen a versenyzők a legritkábban beszélgetnek egymással. Maga a beszélgetés is érdektelen volt számomra, nemcsak az, hogy valótlan, hogy valaki biciklizés közben ennyit beszélget. Mondjuk érdekes, mert az Overtake!-ben egy idő után észrevették magukat a futók, és rájöttek arra, hogy nagyon lefárasztják magukat, ha vég nélkül beszélgetnek futás közben, úgyhogy az anime saját magát javította ki.

De hogy részletesebben ki tudjam elemezni az anime esetleges negatívumait, ahhoz többször meg kell nézzem. Biztos, hogy van, mert nincs tökéletes mű. De ami miatt szeretek egy animét, azt az Overtake! maradéktalanul teljesítette. Ja, és ne felejtsem, hogy még a száguldást is éreztem. A CGI meg egyáltalán nem zavaró, úgyhogy bátran ajánlom megtekintésre az animét.

A 2024. téli szezonban nézni tervezett animék listája

Mi tagadás, alaposan fellelkesített, hogy az őszi szezon ennyire erős. És mivel lassan vége, ezért most már előre nézek, és megnéztem, hogy mik lesznek a téli szezonban, hátha találok most is vagy 9 animét. Annyit épp nem, és az is igaz, hogy elsősorban folytatások keltették fel az érdeklődésemet, de így is lesz mit néznem. Vegyük hát sorra őket.

30-sai made Douten da to Mahou Tsukai ni Nareru Reshii

Mindig is szerettük a hosszú című animéket, nem igaz? Főleg, ha BL-ről van szó. Előbb készült el a live action változata, meg is néztem, és nem volt rossz. Röviden arról van szó, hogy Adachi Kiyoshi 30 éves korára is szűz maradt. Akár depressziós is lehetne, hogy a szex nem jött össze az életében, ám az élet kárpótolja. Különleges képességre tesz szert: Bárki, aki megérinti, meghallja a legbelsőbb gondolatait. Így tudja meg, hogy az egyik munkatársa, nevezetesen Kurosawa Juichi szerelmes belé. Lehet, hogy pont a különleges képessége hozza el életébe az igaz szerelmet? Toyota Yuu-nek ez az első BL-mangája, egyben az első műve, mely anime adaptációt kap.

Az az igazság, hogy azért is lesz jó még egyszer megnéznem, mert nem sok mindenre emlékszem a live action-ből. A trailer juttatta csak eszembe, hogy két fiúpár történetét kísérhetjük végig. Az előzetes alapján mindenképp ígéretesnek tűnik.

Hivatalos weboldal | Twitter | My Anime List | Anilist

Youkoso Jitsuryoku Shijou Shugi no Kyoushitsu he 3rd season

Folytatódik a Tokyo Metropolitan Advanced Nurturing High School (van ennek magyar megfelelője?) tanulóinak kalandja a hegyek mélyén. A nem és osztályzat szerint csoportokra osztott tanulóknak, hogy még zordabb körülményeket kell túléljenek. Aki utolsónak tér vissza, kiesett a játékból.

Megnéztem az első két évadot, és alapvetően szerettem, de annyira bonyolultnak tűnt, hogy nem tudtam igazán mélyen kötődni az animéhez. Ezért nem írtam róla soha. Alapvetően jobban szeretem az okat a műveket, amik ugyan egyszerűnek tűnnek, de ha a mélyére nézünk, hihetetlen összefüggéseket találunk. De mivel a bonyolultsága ellenére szerettem ezt az animét, mindenképp folytatom. Hátha a 3. évadra megszeretem annyira, hogy visszanézzem az első kettőt, vagy utána is olvassak, hogy is van ez az egész.

Hivatalos weboldal | Twitter | My Anime List | Anilist

MASHLE: Kami Shinkakusha Kouho Senbatsu Shiken-hen

Hát, ettől egy kicsit tartok, mert az első évad eleje talán a valaha látott legviccesebb animék egyike volt. Nagyon tudok nevetni az abszurd marhaságokon. De aztán a másik fele átment shounen sablonba, és már inkább átverve éreztem magam az első fele miatt. De folytatom, hátha lesznek még tényleg vicces jelenetek az animében. A kép alapján inkább úgy tűnik, hogy meg fog komolyodni az anime, az előzetes viszont azt sugallja, megmarad a humor.

Hivatalos weboldal | Twitter | My Anime List | Anilist

Ao no Exorcist: Shimane Illuminati-hen

Na ezt már csak azért is megnézem, mert Okamoto Nobuhiko adja a főszereplő srác hangját, és nagyon hiányzik a hangja. Időszerű is volt már a 3. évad, mert 7 éve már, hogy a 2. évad lement. Konkrétan csak töredékekre emlékszem az előző évadok eseményeiből. Okumura Rin úgy válik ördögűzővé, hogy a démon uta, a sátán vére folyik az ereiben. Ezzel együtt úgy dönt, hogy legyőzi a sátánt. Csak a legjobbakat! Biztos előjönnek majd az emlékek, ahogy elkezdem nézni az új részeket. Az önmagában sok jót sejtet, hogy az openinget az UVERworld énekli.

Az előzetes eléggé rövid, és nem is mond sokat. Csak az tűnik fel, hogy eltelt néhány év, és hőseink felnőttek lettek. Ja, meg az opening jónak ígérkezik.

Hivatalos weboldal | Twitter | My Anime List | Anilist

Haikyuu!! Movie: Gomisuteba no Kessen

Most hülyéskedsz? ... Ezt nem első nap, NULLADIK nap fogom megnézni. Sőt, a mínusz egyedik napon! De komolyra fordítva a szót, nagyon várom, végre haladunk a mangával. Írtam már bőséggel a movie-ról itt és itt, úgyhogy csak összefoglaló gyanánt: Folytatódik a bajnokság, a Karasuno végre tétmérkőzésen csap össze a Nekomával. A manga alapján tényleg hatalmas meccs lesz, a vége is nagyon szép lesz, akár meg is hatódhatunk rajta.

Az első előzetest egy előző blogpostba már beágyaztam, nézzük meg inkább a másodikat. Ez rövid, inkább kedvcsinálóként készült. A zene nagyon jó.

Hivatalos weboldal | Twitter | My Anime List | Anilist

Given: Hiiragi mix

Naná, hogy nem maradhat ki az az anime, amely megmentette nálam a BL-ek becsületét! Tartogat érdekességet, elolvastam a mangát. Azt nem tudom, hogy vajon most lesz-e az, hogy Mafuyu és Uenoyama külön bandában fognak zenélni, de az fog még bonyodalmat okozni. Az biztos, hogy nagyon jók a további történések, úgyhogy amint lehetőség lesz rá, soron kívül megnézem.

Hivatalos weboldal | Twitter | My Anime List | Anilist

Első körben ennyit találtam, de bővülhet még a lista.