Bemutatkozás

Attila vagyok, 1986-ban születtem Békéscsabán. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetemre járok Néderlandisztika szakron vagyok végzős hallgató. Egy félévet töltöttem kint Hollandiában Erasmuson, a Christelijke Hogeschool Ede-be jártam. Jelenleg ismét Magyarországon próbálom megvetni a lábam.

Anime rajongó relatíve későn lettem, csak 2006-ban. Bár először animét a '90-es évek elején láttam gyerekként, ami akkor ment a TV-ben (pl.: Múmin, A Könyvek Könyve). De az évtized végén következetesen maradtam ki a Dragon Ball és Sailor Moon lázból, mert borzalmasnak találtam mind a két művet. Sőt, én is osztottam azt a nézetet, hogy ezen művek brutalitásai rossz hatással vannak a gyerekekre, ezért én is megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy a Dragon Ballt a késő esti műsorblokkba száműzték.

Ezért van az, hogy nem voltam jelen 2003 körül a magyar animés kultúra felvirágzásakor. 2006 augusztusában baráti javaslatra kezdtem el nézni a Kaleido Star-t. Ez viszont megtetszett annyira, hogy komolyan kezdjek el animéket nézni. Jött utána a Tokyo Mew Mew, majd csak ekkor kezdtem el Pokémont nézni (ez is kimaradt nekem 1999-2000 körülről). Békéscsabáról nem volt fogható az A+, ezért kizárólag azokat az animéket tudtam nézni, amik az RTL Klubon mentek. Csak az Animax volt fogható 2007 decemberétől. AnimeConon először 2006 őszén voltam. Ha jól emlékszem, ez volt az első Petőfi Csarnokos AnimeCon lesz és ez volt az első nagyobb AnimeCon.

A japán zene az animékkel egyidőben jött, mert nagyon tetszett a Kaleido Star már akkor is emblematikusnak számító opening dala, a Yakusoku no Basho he, Yonekura Chihirótól. De igazán nagy hatást Hayashibara Megumi dalai gyakoroltak rám. Soha nem fogom elfelejteni, hogy annyira ráfüggtem elsősorban a Slayers és Shaman King dalaira, hogy éjszakába nyúlóan hallgattam őket megállás nélkül. A Slayers opening, a Get along által ismertem meg Okui Masami-t, aki szintén komoly hatást gyakorolt rám. Az ekkor megismert japán könnyűzene alapjaiban írta át a zenei ízlésemet. Azóta sok előadóval találkoztam, akiket megkedveltem, formálták a zenei ízlésemet, de az soha nem fog változni, hogy a két alappillér Hayashibara Megumi és Okui Masami lesznek, ha japán zenéről van szó.

Igazán kedvenc animét sokáig nem tudtam mondani. A Kaleido Star-t mondtam, mert akkoriban tényleg szebbé tette a mindennapjaimat. De csak 2018 szeptemberében láttam olyan animét, ami tényleg komoly hatással volt rám. Ez pedig a Haikyuu!! volt. Lassan "jutott el" hozzám, de ahogy ráéreztem az ízére, fokozatosan olyan hatással lett rám, mint a Super Mario játékok gyerekkoromban. A Haikyuu!! után kezdtem el aztán olyan animéket nézni, amik tényleg közel kerültek hozzám. Ilyen volt például a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru vagy tavaly a Bakuten!! volt az, amit nagyon megszerettem. Illetve a DIVE!! azon animék egyike, melyeknek rosszabb átlagértékelésük van, de nekem nagyon bejött.

Ezt a blogot 2023. március 10-én hoztam hoztam létre azzal a céllal, hogy kifejezetten hosszú és mélyebb elemzéseket írjak animékről, japán zenei előadókról, doramákról és movie-król, illetve a japán irodalom is helyet kap. De mivel doramát és live action movie-t ritkán nézek, ezért az animáción és a zenén lesz a fő hangsúly. Mivel a minőség lesz mindenek felett, ezért inkább ritkában fogok írni, de azok olyan írások lesznek, amikre úgy fogok gondolni, hogy ezeket megérti megírni. Eleinte a kedvenceimről írok, de érik bennem a blog koncepciója. Fogok írni az aktuális népszerű animékről is, de nem azért, hogy ezzel szerezzek nagyobb látogatottságot, hanem azok mélyebb elemzésével jobban megértsem az animés közösséget, egyben kielemezve azt, hogy mennyire legitim az adott mű népszerűsége. Ezek közé kerülnek be azok a japán animés és zenei művek, melyeket tényleg érdemesnek tartok arra, hogy egy szélesebb közönség megismerje őket. Ennek egy fontos módja, hogy legyen egy olyan egyedi írási stílusom, aminek köszönhetően olvasók rendszeresen visszatérjenek ide. Ebben fejlesztem most magam.