Nemcsak a nyári szezon, de az idei év egyik legnagyszerűbb animéjének tartom a Hikaru ga Shinda Natsut. Fajsúlyos történet a barátság jelentőségéről, szakralitásáról, tele szimbólumokkal. Azonnal felkeltette a figyelmemet, ahogy értesültem, hogy lesz egy ilyen anime, és megnéztem az első előzetest.
Annak ellenére kezdtem el egyből olvasni a mangát, hogy egyébként nem az én stílusom a horror. De volt egy olyan érzésem, hogy a mondanivalója erősebb, mint a szándék, hogy a néző / olvasó féljen. Ez így is történt. Inkább misztikusnak mondanám a történetet, semmint ijesztőnek. Nemcsak rejtéllyel van tele a történet, hanem szimbólumokkal is. De miről is van szó?
Indou Hikaru félévvel ezelőtt elment a hegyekbe egy hétre, ám akkor nem tért vissza. Egyszer csak mégis felbukkan. Legjobb barátja Tsujinaka Yoshiki akár örülhetne is, hiszen nagyon hiányolta a barátját. Ám hamar észreveszi, hogy valami nincs rendben Hikaru körül. Egyből szóvá is teszi, és Hikaru nem is tagadja, hogy ő nem ő, hanem egy szellem, aki a fiú testébe költözött. Hikaru ugyanis meghalt. Ám nemcsak a hasonlóság kísérteties, hanem birtokolja Hikaru emlékezetét és a személyiségének javát is. A szellem arra kéri Yoshikit, hogy ne árulja el senkinek a titkot, nem akarja megölni a fiút. Innen indul a történet.
Nagyon érdekes, hogy az anime azzal indul, hogy Hikaru keresésére indul az egész falu, a mangában ilyen jelenet nincs. Ez jó plusz volt, adott egy kis extra izgalmat a történetnek. A történet alapvetően két szálon fut. Az egyik, hogy felfedik a falu rejtélyét, és ami az Indou családot érinti, egészen pontosan a fiútagokat. Ők azok, akik ha felmennek a hegyre, akkor nem térnek vissza. Ugyanez történt Hikaruval, de ő valamiért, ha szellem formában is, de visszatért. Egyébként nagyon érdekes, elkezdett érdekelni, hogy a japán folklórban a szellemek, youkaiok fiúkat ejtenek áldozatul? Nézek még egy nagyon régi tokusatsu sorozatot, a Choujin Bibyunt, aminek minden egyes epizódjában egy bizonyos tárgy youkaija a "főgonosz". És a 15 rész alatt, amit láttam, emlékeim szerint csak fiúk voltak az áldozatok. Ha esetleg van ilyen jellegű összefüggés, ki tudja.
Halni vagy nem halni?
Bár azt érzem, hogy itt most másról van szó. Én ugyanis ebben a sorozatban a halált szimbolikusan látom. Ugyanis a történet másik fő szála a fiúk közti barátság, amit mint láthatunk, még a halál sem választhat el! Sokkal inkább Yoshiki kerül fókuszba, hogy mit kezd az érzéseivel, hogy Hikaru elvileg nincs többé, mégis ott van mellette. Fókuszba kerül az érzelmi elengedés, annak nehézsége. Az anime remekül rámutat arra, hogy mennyire nehéz elengedni valakit lelkileg, ha az emléke mindenhová elkísér minket - szó szerint. Különösen egy olyan ember számára, mint Yoshiki, akinek érzékeny mivoltát kiválóan és átélhetően közvetítette mind a manga, mind az anime. Így ragaszkodása érthető, neki sokkal nehezebb elengedni a szeretett barátját, mint egy átlagembernek. Hikaru pedig szellem mivoltában is védelmezi Yoshikit. Azért is értelmezem a halált szimbolikusnak, mert itt-ott túlzottan emberi Hikaru viselkedése. Ahogy bánik Yoshikival, a többiek számára is teljes joggal észrevehetetlen, hogy Hikaru valójában nincs többé. Van egy olyan érzésem, hogy az lesz az egész történet vége, hogy végig emberségesen bánnak Hikaruval, ezáltal a szellem teljesen emberi lesz, ezáltal kel Hikaru kvázi újra életre.
A történetvezetés is fantasztikus. Nemcsak hogy egyenletesen lavírozik a két történetszál között, hanem fokozatosan ismerjük meg a falu rejtélyét. Ebben a fiúk segítségére egy középkorú hölgy, Kurebayashi Rie lesz a segítségükre, aki nemcsak információval látja el a két jóbarátot, hanem el is viszi őket, hogy a helyszínen vizsgálódjanak. Így szépen lassan felszínre kerülnek a a titkok. Eddig hivatalosan 38 fejezet van kész a mangából, és a legkevésbé sem tűnik úgy, hogy a közeljövőben lesz vége. Sőt, sokkal inkább egy hosszú történetet képzelek el, 100+ fejezettel, több évaddal.
Az biztos, hogy megérdemli ez a mű a hírverést, mert ilyen formában még senki nem mutatta be a barátság fontosságát. A mangaka, Mokumoku Ren nyilatkozott úgy, hogy igyekezett, amennyire lehet, visszafogni a horror elemeket, hogy széles réteg által legyen fogyasztható ez a mű. Én sokkal inkább azt látom, hogy így tudta ábrázolni a mondanivalóját úgy, hogy el is jusson az emberekhez. Az biztos, hogy nagyszerű munkát végzett.
A népszerűség a manga eladásokban is mérhető. Az első kötetből az első három hónapban 200.000 példány kelt el, mára az eladások már 3,5 millió példánynál járnak. Kritikusok pedig dicsérettel illetik a rajzstílust, karakterdizájnt és a történetet is. A mangaka, Mokumoku Ren először a gimnáziumi vizsgáira készülve kezdett el rajzolni, amiket a vizsgái után a Twitter közösségével is megosztott. Felfigyelt rá a Young Ace Up szerkesztősége is, aki felkérte a mangakát, hogy a manga a weboldalukon jelenjen meg. A mangaka egyik nagy kedvence a Tokyo Ghoul, jó eséllyel ez is inspirálta a műre. A mangát a kritikusok nemcsak dicséretükkel méltatták. A Takarajima kiadó által évente publikált Kono Manga ga Sugoi! 2023-as kiadványában a Hikaru ga Shinda Natsu lett a legjobb férfiaknak szóló manga.
Miben rejlik a mű titka?
A történet népszerűségének egyik nagy titka az úgynevezett "Függőhíd-effektus". Ez azt jelenti, hogy a háttér és a közeg az, ami miatt ijesztőnek tűnik, nem maga az esemény. Ez a nézőben, olvasóban enyhe szorongást és félelmet okoz. Valódi veszéllyel ugyan nem fenyeget, de segíti a nézőt, olvasót abban, hogy jobban kötődjön a történethez. Ez a pszichológiában használt "izgalom téves tulajdonítása", aminek az a lényege, hogy félelemmel kapcsolatos fiziológiai reakciót tapasztalnak, amit az emberek tévesen romantikus izgalomnak tulajdonítanak. Ez azért lehetséges, mert sok ingernek hasonlók a fiziológiai tünetei, a mangaka pedig ezt használja ki kiválóan. A való életben is megtörténik ez, ezért van az, hogy a krízishelyzetek mélyítik a barátságot. Ezért van az, hogy sokan BL-történetnek hiszik a Hikaru ga Shinda Natsut, hiszen folyton ott lóg a levegőben, hogy veszélyben vannak a fiúk. Bár az hozzátartozik az igazsághoz, hogy Mokumoku Ren valóban BL-mangaként mutatta be 2021-ben a történetet, de a kiadónál már nem így volt publikálva. Inkább úgy, mint egy horror, mely felnövéstörténet mutat be, queer elemekkel.
És hogy mennyire szoros köztük a barátság, jelzi Hikaru egyik mondata is (nem idézem pontosan, de a lényeg benne lesz): "Mi azért szeretjük egymást ennyire, mert sajátságosan látjuk a világot." Ebbe minden benne van. Csak azok szerethetik egymást ennyire, akik a világ törvényeire fittyet hányva, teljes mértékig elvárások nélkül élik az életüket.
Ezzel együtt a mangában ritkán használt hangutánzó szavakat láthatunk. Ez is izgalmassá, egyedivé teszi a történetet, ugyanakkor a mangaka nagyon ügyel arra, hogy a kontextusba illeszkedjenek, hiszen a megfelelő hatást csak így érik el.
A falut Mokumoku Ren nagyanyjának szülőfalujáról mintázta. Egy olyan faluban nőtt fel, ahol a házak egymás után érték egymást, ezekbe a szomszédok szabadon járhattak-kelhettek. Emellett azt is akarta, hogy a szereplők valami sajátságos, jellegzetes dialógusban beszéljenek, ezzel is is még hitelesebbé téve a falusi közeget. Végül a Toukai régió hegyvidéki részét választotta. Ennek része a Mie prefektúra, itt található a falu, ahol a történet játszódik. A szereplők közül néhányan Mie dialektusban beszélnek.
A manga angolul a Yen Press gondozásában jelenik meg, eddig öt kötet látott napvilágot, a hatodik kötet 2025. október 28-án jelenik meg. Japánul viszont már hét kötet elérhető.
És ami a zenét illeti
A zene az animének az a része, amiről lesújtó véleményem van. Mintha énekeseknek fogalma nem lett volna arról, hogy miről szól az anime, csak úgy írtak valami dalt, ha már felkérték őket. De a végeredmény személyes véleményem szerint tragikus lett. Azért hallgattam az openinget sokszor, mert ezzel éltettem a fejemben tovább az animét, amikor megnéztem, így igazából azért maradt meg bennem, mert sokat hallgattam.
Azt érzem, hogy az énekes, Vaundy elsősorban a lassú részekkel adta vissza az anime légkörét, de összességében egy átlagos pop-rock dalt hozott össze, ami bármelyik anime betétdalnak elmehetne. Pedig hallható a Saikai bizonyos elemeiben, hogy nyomokban fellelhető az anime sajátságos légköre, de legalább ennyire is érvényesül. A borító viszont nagyon tetszik, ahogy Yoshiki szeméből nézünk Hikarura. Az nagyon hatásos lett.
Az ending egy bizonyos TOOBOE nevű előadó műve, az Anata wa Kaibutsu, ami, ha lehet, még annyira sem köthető az animéhez, mint az opening. A kislemez többi dalát is hallgatva nyilvánvaló, hogy az énekesnek markáns stílusa van, ami alkalmas lenne arra, hogy egy ilyen animének énekeljen dalt. Ehhez képest borzalmasan sajnálatos, hogy pont az ending dalban nem élt vele! Szintén egy átlagos pop-rock dalról van szó, amibe sehogy nem illeszkedik az énekes egyénisége, ezért kifejezetten idegesítőnek hat a dal.
Végsősoron egyik dalt sem tudom az animéhez kapcsolni. És amit még rosszabbnak tartok, hogy csak az ending dal jelent meg CD-n. És hogy az összkép még rosszabb legyen, kizárólag CD+Blu-ray limitált kiadásban (volt) kapható (villámgyorsan elfogyott) embertelen magas áron. Ráadásul olyan extrákat csomagoltak a kiadványhoz, amik nem köthetők az animéhez, ahogy a Blu-rayen sem animés tartalom lelhető fel. Többször írtam már arról, hogy azért tartom jónak, hogy egy anime betétdalt tartalmazó kislemezből az anime és artist editiont is gyártanak, mert a vásárló maga döntheti el, hogy melyiket veszi meg annak fényében, hogy az anime miatt érdekli a kislemez, vagy az előadónak rajongója. Ennél a kiadványnál ennek a kettőnek egy furcsa elegye figyelhető meg. Minden szempontból jobb az opening dal (még ha nem is sokkal), és az nincs kislemezen... Nem lesz Hikaru ga Shinda Natsu CD-m.
Verdikt
Mint látható, a Hikaru ga Shinda Natsu megannyi titkot rejt magában. Én azt mondom, hogy a '20-as évek eddigi legnagyszerűbb művéről van szó, a mangaka minden elemében a legtöbbet hozta ki a műből. One-Shotok egy Doujinshik után ez az első komoly munkája. És egyből nagy hírnevet szerzett magának. Ennyi mögöttes tartalom után nincs is mit hozzátennem, kezdje el mindenki olvasni a mangát!
Anime: My Anime List | AniList | IMDb | Snitt | Hivatalos weboldal | Twitter (japán) | Twitter (angol) | YouTube | Netflix
Manga: My Anime List | AniList | Moly | Twitter | Yen Press | Web Ace
