És akkor bemutatnám Okui Masami: Melted Snow kislemezének “testvérét” is. A borító-béli hasonlóság nem véletlen, hiszen nemcsak hogy ez is Fuyu no Rondo PC játék egyik insert dala, hanem Ohmi Tomoe, mint Okui Masami felfedezettje, az ő stúdiójában készültek a felvételek, és a borító is bizony közös munka volt. Ohmi Tomoe énekesnői karrierje sajnos nem tartott sokáig, csak 2005-2010 között. Alapvetően azt lehet mondani, hogy jó énekesnő, kellemes hangja van, de túl “egyszerű” az éneke ahhoz, hogy komoly dalt fel tudjon énekelni. Neki ez a képessége: Van énekhangja, szépen énekel, de nem érzelemgazdag. Ezért is van az, hogy bár a Fuyu no Himawari is egy ballada, de valamivel egyszerűbb, mind zeneileg, mind szövegileg.
Mégis nagyon jó lett, mert pont az egyszerűsége adja meg azt a báját, ami miatt hallgattatja magát a dal. Ennél a dalnál annyira nem erőltették, hogy élő legyen a hangzás, itt jobban kihallható, hogy az a bizonyos “All Instruments” csak egy szintetizátor. Tehát hangszerelés terén is egyszerűbb a dal. A szövege kevésbé szól a magányról. Inkább áttételesen, mert az énekesnő régi kellemes emléket idéz vissza, és a dal az oda való visszavágyódásról szól. De teljesen optimista a dal, olyan érzetet ad, mintha örülne annak, hogy az a múltbéli esemény megtörtént, és nagyon reméli, hogy az újra meg fog történni. Ez is erősíti a dal báját. De lehet érzékelni, hogy ennek a dalnak a szövege kevésbé reflektál a valóságra, mint Okui Masami: Melted Snow dalának szövege, de azt lehet mondani, hogy amíg ismeri az ember az álomvilág és a valóság határát, és nem okoz fájdalmat felébredni az álomvilágból, addig szabad. Addig semmi baj nincs vele. Ez a dal az álmodozásról szól.
Még mielőtt nagyon adós lennék a dallistával, lássuk gyorsan.
- Fuyu no Himawari
- Kirari
- Fuyu no Himawari (Instrumental)
- Kirari (Instrumental)
Itt is az van, mint az Okui Masami kislemeznél, hogy a második dal sokkal lazább. A Kirari viszont furcsa ambivalens érzést ad. Jobb ez a dal, mint Okui Masami: Shape of myself-je, jobban ki van dolgozva, mégis azt hallom Ohmi Tomoe énekében, hogy ő nem ennyire merész. Nem tudom elképzelni róla, hogy ennyire vad és bevállalós legyen, mint amilyen a dal. Ohmi Tomoe-t egy kedves, aranyos nőnek képzelem el, akinek pont a maga konszolidált kisugárzása adja az értékét. Ebből jött ki, és érzékelhetően nem érzi magát otthonosan a szabad, bevállalós csaj szerepében. Ami nagy kár, mert zeneileg kifejezetten jóra sikeredett a dal.
Ez is az a kislemez, ami nem tökéletes, de a pozitívumai miatt hallgattatja magát. Szerethető, kedves, bájos, Ohmi Tomoe hangja is kifejezetten kellemes. A borító itt is inkább a címadó dalt erősíti, és a hátsó borító képválasztása is kifejezetten jó, mert az, hogy ketten vannak, egy fiú, és egy lány, akik láthatóan jól érzik magukat, a szöveg merengő mivoltára reflektál. Bár nem lett annyira jó, mint Okui Masami kislemeze, de bőven érdemes ezzel is egy próbát tenni.
Ének: 7/10
Zene: 7/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 8/10
Borító: 8/10
Hangulat: 8/10
+ Kellemes zene és énekhang
– A második dal nem illik az énekesnő személyiségéhez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése