Okui Masami azért tett arról, hogy a 2009-es éve legalább annyira aktív legyen, mint a 2006-os. Hiszen 2006-ban is két albummal jelentkezett, amit bizony nagyon munkás lehet elkészíteni. Nemcsak a felvételek miatt, hanem kiválasztani a dalokat, amik az albumra kerülhetnek, összeállítani a dalok sorrendjét, koncepcióját, megcsinálni a borítót, utómunkálatok. És még így is bőven előfordulhat, hogy egy-egy album nem azért nem jön be a nagyobb hallgatóságnak, mert nem korrelál az ízlésével, hanem mert olyan hiba van az albumon, ami ellen bizony joggal emeli fel a szavát. Főleg, ha fizetett is érte. Mert ugye jó ideje már ez sem egyértelmű. Egy kislemez mögött is komoly munka van, még ha jóval kevesebb dalt is tartalmaz. Okui Masami 2009-es évét erősíti a Miracle Upper WL kislemez is.
Mely lényegében egy duett, hiszen May’n-nel énekelte fel a címadó dalt. Vele én ennél a kislemeznél találkoztam először, így sejthető, hogy kimaradt számomra a Macross Frontier, mely az énekesnő 2008-as nagy durranása volt. Azóta sem láttam, mindenesetre a kislemezen szereplő címadó megalapozta a bizalmat May’n felé, akit egyébként jelen generáció Okui Masami-jának tartanak. Ezt így kijelentették, de egyébként helytálló is, hiszen ugyanúgy van kisugárzása, van megjelenése, bár én személy szerint a hangját annyira nem szeretem. De ez csak személyes megítélés, mert egyébként tud énekelni. És mint a múlt nagy énekesnője, és a jelen nagy énekesnője (megjegyzem, idő tekintetében azért még közös halmazban van a karrierjük) együtt bizony nagy dolgokra képesek.
A címadó dal az Ontama! című internetes OVA (tehát ONA) betétdala, és itt ragadnám meg, hogy elmondjam, hogy rettenetesen disszonáns a borítóval a rózsaszínes háttér. Egyébként az emberiség azon kb. 2%-ába tartozom, akinek egyébként semmi baja nincs a rózsaszínnel, mindig az epres, erdei gyümölcsös édességek jutnak róla eszembe, ami egyébként az egyik kedvenc édességfajtám, úgyhogy innentől nekem jöhet a rózsaszín (módjával persze), de az első borító sötét tónusához, és egyébként ötletes képeitől nagyon csúnyán elüt a rózsaszín a hátsó borítón, akármennyire is az animét promotálja. A dal egyébként nagyon jó. Rock dalról van szó, azon kevesek egyike, mely jól áll női előadónak. Okui Masami egyébként azon kevés női előadók közé tartozik, akinek jól áll a rock zene. Ezt itt is bizonyítja, ahogy May’n is, hogy ő is tud rockot énekelni. A szöveg egyébként az a tipikusan elcsépelt szerelmes dal, de a mondanivalóját nagyban ellensúlyozza a zene ereje. Ezért nem is nyálasnak hat a szöveg, inkább mint egy öntudatos nő szerelmi vallomása. De nekem sokkal jobban tetszik a második dal, a TO DIE FOR ×××, ami már Okui Masami szóló. Sokkal erőteljesebb, és élettel telibb. Ahogy a címből következtethető, ez is szerelmes dal, de határozottan a legjobbak közé tartozik. Ennek már kemény rock hangzása van, és soha nem hittem el senkinek ennyire, mint Okui Masami-nak, hogy megingathatatlan a szerelemben, és képes bármit megtenni a szíve választottjáért. Ennyire erőteljesen, ennyi energiával nagyon kevesen énekelnek szerelmes dalt. Konkrétan olyan érzetet ad, hogy ott áll a csatatéren, még a legkegyetlenebb ellenséggel, a legvérengzőbb fenevaddal is kész megharcolni, és ha meghalt… Legalább harcosként halt meg. Hogy mit jelentett számomra akkor ez a dal, azt szavakba nem tudom önteni. Hihetetlen bátorságot, önbizalmat adott, ugyanis nagyon kevesen képesek nemcsak ekkora erőt, energiát belevinni a dalaikba, de ekkora hitelességgel is énekelni. Nyilván azóta változtak az idők, és hallgattam annyit a dalt, hogy egy kicsit inflálódott is az értéke, az akkor megélt érzelmek okán ennek a dalnak mindig is különleges helye lesz a szívemben.
A borítóról lényegében minden érdemeset elmondtam. Nagyon jó, jól néz ki, de a hátulján az a rózsaszín hátterű animés kép nagyon elüt a borító koncepciójától. Maga az ONA sem ér egyébként sok szót. Egyszer végignéztem, rendkívül sablonos, unalmas. Már azt se tudom, mi volt benne. Úgyhogy megint egy példa arra, hogy egy animének jó zenéje, de maga a mű az inkább hagyja magát. De most bőven elég a dalokról megemlékezni. Azon nagyon jók, emlékezetesek, úgyhogy egy nagyon jó kislemezzel bővült a 2009-es év japán zenei repertoárja.
Ének: 8/10
Zene: 9/10
Szöveg: 7/10
Hangszerelés: 10/10
Borító: 6/10
Hangulat: 9/10
+ Két kiváló dal egy kislemezen
– A hátsó borító képe nagyon elüt a többitől
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése