Egy énekesi karrier 30. évfordulója

Minden egyes év augusztus havának 21. napja különleges egy Okui Masami rajongó számára. De olyan, mint az idei biztos, hogy nem lesz több, hiszen 1993. augusztus 21-én, azaz ma 30 éve jelent meg a debütáló kislemeze, a Dare Yori mo Zutto..., amivel egy hatalmas karrier indult útjára. Ráadásul ez a kislemez azért is különleges, mert Okui Masami visszaemlékezése szerint akkoriban nem volt szó tartós lemezszerződésről. Lényegében csak arról volt szó, hogy megkérték, hogy énekeljen fel egy dalt, és ezt ő örömmel elvállalta. A dalt júniusban vették fel. Ekkor már több éve vokálozott koncerteken, úgyhogy tisztába voltak az énekesi kvalitásaival. Igazából maga a kislemez sikere sem alapozta meg azt, hogy legyen folytatása, hiszen nem került fel az Oricon Chart-ra, de mégis kapott új felkéréseket. Aminek az lett az eredménye, hogy már 1994-ben a 3. kislemez tiszteletét tette a 100 legsikeresebb kislemez között. Az I WAS BORN TO FALL IN LOVE ugyan csak a 92. helyet érte el, de tekintve, hogy egy anime kislemez akkor nehezebben jutott fel az eladási listára, ráadásul egy OVA daláról van szó, az megágyazott egy hosszabb távú karriernek.

Egyébként a Dare Yori mo Zutto... azon kislemezek közé tartozik, melynek harmadik dala egy dorama volt. Ez a '90-es évek első felében népszerű volt, több anime a hangjátékát az opening vagy / és ending kislemezére került fel. Hasonlóképp a Fantasia OVA-nak is készült egy radio dorama változata is.

Maga az OVA egyébként nem nagy szám, leginkább az az érdekes benne, hogy ez annak a Production I.G-nak egy korai animációja, mely később sikerre vitte a Prince of Tennis-t, Kuroko no Basket-et, Haikyuu!!-t, Shingeki no Kyojin-t és még sok más animét. Lényegében arról van szó, hogy Akihiro, a magányos srác kap egy szőnyeget, melyből egy csodálatos lány, nevezetesen Maron lép elő. A lány azonnal beleszeret a srácba, és vele akar élni. A galiba abból keletkezik, hogy Maron a szőnyegen át eljuttatja Akihirót a világába, ahol üldözőbe veszi a lányt az őrült varázsló, Roll. Aztán lényegében arról szól a történet, hogyan szabadulnak meg a boszorkánytól. Semmi nem emeli ki az OVA-t az átlagból, csak két dolog: Az egyik Furumoto Shinnosuke kiváló seiyuu-i játéka. Ha van bűne a seiyuu-iparnak, akkor az, hogy a Bakuretsu Hunters után gyakorlatilag annyiban hagyták seiyuut. De aktív korában sem volt sok seiyuu-i szerepe, 1997 után meg teljesen visszavonult. Pedig kiváló hangszínész. Annyira vicces volt hallani a Fantasiában is, hogy szinte beleőrül Maron szerencsétlenkedésébe. Hihetetlen élethű volt, majdnem elhittem, hogy a seiyuu-nak tényleg nincs már sok ép perce.

A másik, ami kiemeli az OVA-t az pedig maga a dal. Terveztem elindítani egy sorozatot a blogban, amiben olyan animéket mutatok be, melyek betétdalai ismertebbek, mint az anime maga. Csak aztán azért jegeltem ezt a projektet, mert előadók terén túlzottan egyoldalú lett volna. Ugyanis legfőképp Okui Masami szerepelt volna a listában. Azért emlékezetes ugyanis az énekesnői karrierje, mert több anime csak azért vált egy szélesebb kör számára ismertté, mert ő énekelte annak az openingjét, vagy endingjét. Az összes olyan animét láttam, aminek Okui Masami énekelte a dalát és azt kell mondjam, hogy van jó néhány olyan anime, amihez ha semmi köze nem lenne Okui Masami-nak, talán soha nem hallottam volna róla. Okui Masami ugyanis már a '90-es években megcsinálta azt, hogy az énekével emlékezetessé tette a dalait, aminek köszönhetően masszív rajongótábora alakult ki. Okui Masami anime énekesnő, de nem azért lett közkedvelt, mert a korszakának legnépszerűbb animéihez énekelt dalokat, hanem mert a dalok voltak olyan minőségűek, hogy az emberek felfigyeltek rá. És ez elsősorban az éneknek volt köszönhető. A zenék tipikus '90-es évek beli anime dalok, Okui Masami éneke az, ami annyira egyedi volt, hogy a dalok ismertebbek lettek, mint az animációk. Pedig azt mondják, hogy az anime (vagy általában egy film) szempontjából régen rossz jel, ha a zenéje sokkal ismertebb, mint maga a mű, ez jelen esetben is igaz, ugyanis az animék egy része tényleg felejthetőre sikeredett. Nem sokat vesztettem volna velük, ha nem nézem meg akár csak a Fantiasiát, de ugyanez igaz a COMPLIER-re, az Akihabara Dennougumi-ra is, de a Tales of Eternia is az egyik leggyengébb Tales of... anime, amit eddig láttam. Egyik sem nagyon rossz anime, ezért sokkal inkább szeretem úgy értelmezni, hogy nem az animét minősíti le, hanem Okui Masami munkásságát emeli fel, mert ez valójában az ő érdeme. Kevés japán előadó mondhatja el magáról, hogy animék egész sora vált neki köszönhetően ismertté. Koncertjein a legkevésbé ismert anime betétdalait is lelkesen énekli a rajongói, a Dare Yori mo Zutto... pedig a mai kihagyhatatlan eleme a koncertjeinek.

És hogy még most is nagy dolgokra képes Okui Masami, jelzi az is, hogy 16 évvel a debütálás után, 2009. augusztus 21-én is kijött egy nagyon jó kislemezzel és albummal.

Ezeket is már annyiszor bemutattam, de nem tudok betelni velük. Mind a kislemez mind az album különleges számomra. Az igazat megvallva May'n munkásságát annyira nem követem, de a Miracle Upper WL egy kifejezetten jó duett, mint a ketten jól énekelnek. De leginkább a B-side track-et a TO DIE FOR ×××-et szeretem Okui Masami-tól. Hihetetlen erős, energikus az éneke, tényleg elhiteti velem, hogy kész azért a személyért meghalni. Az énekesnő még 40-en túl is erőtől, energiától duzzad. A Self Satisfaction meg aazért különleges album számomra, mert igazából nem arról van szó, hogy 12 tökéletes dal került egy albumra. Van 1-2 dal, ami elül rajta (számomra a Time Limit a mélypont), de az egész album egyben hihetetlenül erős. Ritka az az album, amelyik az elejétől a végéig komoly tartalommal van megtöltve. Talán ez volt az első olyan album életemben, amelynek hallgatása közben az volt az érzésem, hogy ez egy nagyon tartalmas 55 perc volt. Nagyon él az album, arra késztet, hogy minden egyes percére figyeljek. Pedig ez nem az az album, ahol nagyon különleges hangszeres játékok vannak, vagy Okui Masami akkorát énekel, hogy a hajam eldobom tőle. Egyszerűen tele van élettel és érzelemmel, és ezt annyira szeretem hallgatni. Ez egy feldolgozásalbum, melyre 12 olyan dal került fel, melyet Okui Masami írt más előadóknak, és szinte mindegyik dal jobb, mint az eredeti. Mert az énekesnő hangszíne különlegessé teszi a dalokat, meg jól is áll neki. Okui Masaminak nagy egyénisége van, és nagyon otthonosan mozog ezekben a dalokban. Nem utolsósorban fokozatosan képezte a hangját és az évek során fokozatosan sajátított el egy olyan képességet, aminek köszönhetően úgy képzi a hangját, hogy sokkal több érzelmet visz be az énekébe, de egyáltalán nem hangzik mesterkéltnek az, ahogy énekel. Tehát az évek során kihozták a képességéből a legtöbbet, ez is csak emeli az énekesnői kvalitásait, karrierjét.

Remélem, hogy ezzel a kis megemlékezéssel sikerült rávilágítanom arra, hogy miért is annyira különleges Okui Masami énekesnői karrierje (ha eddig nem sikerült volna) és hogy miért is érdemes figyelni rá. Nagyon örülök annak, hogy 2006-ban találkoztam vele, azóta vagyok töretlen rajongója. Jöhet bármilyen remekmű a japán szórakoztatóiparból, szeressem azt bármennyire is, Okui Masami-nak mindig is különleges helye lesz a szívemben. Még legalább 30 évnyi karriert kívánok neki szeretetben és egészségben!

Okui Masami feat. May'n: Miracle Upper WL

Okui Masami azért tett arról, hogy a 2009-es éve legalább annyira aktív legyen, mint a 2006-os. Hiszen 2006-ban is két albummal jelentkezett, amit bizony nagyon munkás lehet elkészíteni. Nemcsak a felvételek miatt, hanem kiválasztani a dalokat, amik az albumra kerülhetnek, összeállítani a dalok sorrendjét, koncepcióját, megcsinálni a borítót, utómunkálatok. És még így is bőven előfordulhat, hogy egy-egy album nem azért nem jön be a nagyobb hallgatóságnak, mert nem korrelál az ízlésével, hanem mert olyan hiba van az albumon, ami ellen bizony joggal emeli fel a szavát. Főleg, ha fizetett is érte. Mert ugye jó ideje már ez sem egyértelmű. Egy kislemez mögött is komoly munka van, még ha jóval kevesebb dalt is tartalmaz. Okui Masami 2009-es évét erősíti a Miracle Upper WL kislemez is.

Mely lényegében egy duett, hiszen May’n-nel énekelte fel a címadó dalt. Vele én ennél a kislemeznél találkoztam először, így sejthető, hogy kimaradt számomra a Macross Frontier, mely az énekesnő 2008-as nagy durranása volt. Azóta sem láttam, mindenesetre a kislemezen szereplő címadó megalapozta a bizalmat May’n felé, akit egyébként jelen generáció Okui Masami-jának tartanak. Ezt így kijelentették, de egyébként helytálló is, hiszen ugyanúgy van kisugárzása, van megjelenése, bár én személy szerint a hangját annyira nem szeretem. De ez csak személyes megítélés, mert egyébként tud énekelni. És mint a múlt nagy énekesnője, és a jelen nagy énekesnője (megjegyzem, idő tekintetében azért még közös halmazban van a karrierjük) együtt bizony nagy dolgokra képesek.

A címadó dal az Ontama! című internetes OVA (tehát ONA) betétdala, és itt ragadnám meg, hogy elmondjam, hogy rettenetesen disszonáns a borítóval a rózsaszínes háttér. Egyébként az emberiség azon kb. 2%-ába tartozom, akinek egyébként semmi baja nincs a rózsaszínnel, mindig az epres, erdei gyümölcsös édességek jutnak róla eszembe, ami egyébként az egyik kedvenc édességfajtám, úgyhogy innentől nekem jöhet a rózsaszín (módjával persze), de az első borító sötét tónusához, és egyébként ötletes képeitől nagyon csúnyán elüt a rózsaszín a hátsó borítón, akármennyire is az animét promotálja. A dal egyébként nagyon jó. Rock dalról van szó, azon kevesek egyike, mely jól áll női előadónak. Okui Masami egyébként azon kevés női előadók közé tartozik, akinek jól áll a rock zene. Ezt itt is bizonyítja, ahogy May’n is, hogy ő is tud rockot énekelni. A szöveg egyébként az a tipikusan elcsépelt szerelmes dal, de a mondanivalóját nagyban ellensúlyozza a zene ereje. Ezért nem is nyálasnak hat a szöveg, inkább mint egy öntudatos nő szerelmi vallomása. De nekem sokkal jobban tetszik a második dal, a TO DIE FOR ×××, ami már Okui Masami szóló. Sokkal erőteljesebb, és élettel telibb. Ahogy a címből következtethető, ez is szerelmes dal, de határozottan a legjobbak közé tartozik. Ennek már kemény rock hangzása van, és soha nem hittem el senkinek ennyire, mint Okui Masami-nak, hogy megingathatatlan a szerelemben, és képes bármit megtenni a szíve választottjáért. Ennyire erőteljesen, ennyi energiával nagyon kevesen énekelnek szerelmes dalt. Konkrétan olyan érzetet ad, hogy ott áll a csatatéren, még a legkegyetlenebb ellenséggel, a legvérengzőbb fenevaddal is kész megharcolni, és ha meghalt… Legalább harcosként halt meg. Hogy mit jelentett számomra akkor ez a dal, azt szavakba nem tudom önteni. Hihetetlen bátorságot, önbizalmat adott, ugyanis nagyon kevesen képesek nemcsak ekkora erőt, energiát belevinni a dalaikba, de ekkora hitelességgel is énekelni. Nyilván azóta változtak az idők, és hallgattam annyit a dalt, hogy egy kicsit inflálódott is az értéke, az akkor megélt érzelmek okán ennek a dalnak mindig is különleges helye lesz a szívemben.

A borítóról lényegében minden érdemeset elmondtam. Nagyon jó, jól néz ki, de a hátulján az a rózsaszín hátterű animés kép nagyon elüt a borító koncepciójától. Maga az ONA sem ér egyébként sok szót. Egyszer végignéztem, rendkívül sablonos, unalmas. Már azt se tudom, mi volt benne. Úgyhogy megint egy példa arra, hogy egy animének jó zenéje, de maga a mű az inkább hagyja magát. De most bőven elég a dalokról megemlékezni. Azon nagyon jók, emlékezetesek, úgyhogy egy nagyon jó kislemezzel bővült a 2009-es év japán zenei repertoárja.

Ének: 8/10
Zene: 9/10
Szöveg: 7/10
Hangszerelés: 10/10
Borító: 6/10
Hangulat: 9/10

+ Két kiváló dal egy kislemezen
– A hátsó borító képe nagyon elüt a többitől

83%

Masami Okui – Self Satisfaction

Okui Masami (az énekesnő neve magyaros és japános sorrendben) számomra megváltás. Végre van egy olyan énekesnő a mai zeneiparban, aki igényes zene mellett képes önmagát adni. És mindezt 1993 óta műveli, és mivel anime dalokat énekel, ezért nem lett annyira népszerű, mint egy átlag japán JPOP énekes/előadó. De nemcsak ez az oka. Japánban már nagyon régóta telített a zeneipar, és ahhoz, hogy valaki érvényesülni tudjon, ahhoz nemcsak az kell, hogy tehetséges, egyéniség legyen, hanem kell egy rakat reklám, hogy mindenki lássa-hallja. Masami nagyon utálja ezt. Nem szereti a felhajtásokat, ezért az albumait csak szolidan reklámozza. Éppen ezért sajnos sok emberhez nem jut el, és sokat veszítenek vele. Most a legújabb albumáról szeretnék írni, mely a Self Satisfaction címet kapta.

Az album 2009. augusztus 21-én jelent meg a énekesnő által alapított evolution kiadó által. Ez lényegében egy – angol szavakkal élve – cover album, magyarán feldolgozásalbum. 2005-2008 között más énekeseknek, együtteseknek írt dalokat adja elő a saját stílusában.

Dalok listája:

1. Divine love
2. STRATEGY
3. ADORATION
4. Yuunagi
5. Kagaribi
6. KAKERA
7. Time Limit
8. HONESTY
9. Fuyu no Himawari
10. Float ~Sora no Kanata de~
11. KURENAI
12. Ienai Kara -Piano quintetto-

1. Divine love
Az album nyitódalának a szövegét írta, a JAM Project együttesnek, melynek maga az énekesnő is tagja 2003. márciusa óta. Az együttes 2000-ben alakult meg, és anime dalokat játszik rock stílusban. Ebből következik, hogy ezen dal is rock. Na de nem a zúzós rockra kell gondolni, hanem a dallamosra. Ez jellemzi Masami énekesnői pályáját 2004-től. A Divine love annyit jelent magyarul: Isteni szerelem. Nagyon kellemes dal, a megvalósult, átélt szerelmet énekli meg. Egyik kedvenc dalom az albumról. A dal egyébként a Saint Beast ~Kouin Jojishi Tenshitan~ anime nyitódala (opening).

2. STRATEGY
Az egyetlen igazi, az énekesnőre jellemző rock dal. Bár annyira nem lett komoly. Eredeti előadója Ui Miyazaki. Egy könnyen fogyasztható rockzene. Nagyon szeretem, ahogy Makkun (az énekesnő beceneve) angolul énekel. Nehéz érteni. Csak akkor tudtam meg, hogy egyáltalán angolul énekli a refrén első sorát, amikor megnéztem a szövegkönyvben, és ez volt írva: Don’t let her shoot you! De a japánok mind érdekesen beszélik az angolt.

3. ADORATION
Gyorsan stílust váltunk, és egy kellemes, lágy dal lett az album harmadik tételen, mely a RAY the Animation anime úgymond karakter dala. Tehát Ui Miyazaki, aki felénekelte a dalt, ő adta Aka Ribbon hangját a sorozatban. A dal az imádatról szól (ahogy a címe is sugallja), hogy milyen fontos az, hogy legyen valaki, akit őszintén szerethetünk, tartozzunk hozzá. A lány hasonló szerepet játszik az animében. Érdemes megnézni egyébként az animét, nagyon jó lett.

4. Yuunagi
Ismét RAY the Animation, de most az anime záródala (ending), melyet eredetileg Tomoe Ohmi énekelt fel. Szinte tökéletes mása az előző dalnak, kellemes, lágy, melankólikus. A dal címe valami ilyesmit jelent: Őszi falevél. Az élet bölcsességét sokan sok formában elénekelték, Tomoe Ohmi arra jött rá, hogy mindnyájan egyedül vagyunk, és igazából senkire nem számíthatunk magunkon kívül. Ennek is van valóságalapja.

5. Kagaribi
Az Ayakashi anime ending dala. Ez is az előző kettőhöz hasonlóan egy érzelmes, lassú dal, bár ebben több érzelem és egy lázadás lapul. Valami rossz ellen lép fel. Ezt a dalt elmélyülten a gondolatainkban érdemes hallgatni, nagyon kellemes hatás ér minket.

6. KAKERA
Aki hiányolta a vidám dalokat, most fellélegezhet. A Kakera japán jelentése töredék, és ismét RAY the Animation karakterdaláról beszélünk. Az énekesnő külön kötődik az animéhez, mert nemcsak ő énekelte az opening dalokat, ő írt egy jópár dalt, hanem az OST albumot is a kiadója adta ki. Visszatérve a dalhoz, Sakura Nogawa énekelte el eredetileg, egy vidám pop dal, nagyon kellemes a fülnek.

7. Time Limit
Ez a dal is Ui Miyazaki előadásában született meg. Számomra ez az album leggyengébb alkotása. Na nem azt jelenti, hogy annyira rossz lenne a dal, egyszerűen csak ehhez tudok a legkevesebb érzelmet kapcsolni. A dal egy gyors pop dal, nem egészen az a vidám kellemes hangzású. Kicsit hű a címhez, hogy Time Limit, kicsit ilyen siettetős, nincs semmire időnk hangulatú. Talán emiatt tetszik nekem ez a legkevésbé.

8. HONESTY
Harmadjára is egy RAY the Animation karakter dal, melyet Hiroki Takahashi énekelt el. Nagyon érdekes dal, melankólikusan kezd, kissé torzított hangon. Aztán megmarad végig az a búskomorság, de élettel telivé válik. Egyébként érdemes lenne megnézni az animét, a dal jelentését igazán csak akkor lehet megérteni. Már csak azért is, mert maga az anime nagyon jó. A dal nagyon jó, elgondolkodtat.

9. Fuyu no Himawari
Amikor megtudtam, hogy készül ez a válogatásalbum, akkor vártam, hogy ez a dal is szerepeljen, mert korábbról ismertem, és nagyon szeretem. Előadó Tomoe Ohmi, és egy PC játék, Fuyu no Rondo ending dala ez. Nagyon szép dal, bár megmondom őszintén, amikor először meghallottam Okui Masamitól a dalt kisebb negatív érzés fogott, nem azt kaptam, amit vártam, de aztán rájöttem, hogy tilos összehasonlítani az eredetivel. Ez így tökéletes.

10. Float ~Sora no Kanata de~
Ismét egy Tomoe Ohmi dal, ez a SoltiRei anime endingje. Magát az animét nem ismerem, de a dal nagyon kellemes, jó érzést kelt az emberekben, ha meghallja, vidám lesz tőle. Megmondom őszintén, hogy szívfájdalmam, hogy a dalban megszólaló vonós-hangzás csak szintetizátorral van, pedig nagyon fellendítette volna a dal értékét, ha eredeti lenne a hangszer. Ez több dalra is igaz, de nem nem befolyásolja a dal értékét.

11. KURENAI
Egy gyors, vidám dal így a végére. Kicsit talán hasonlít az Akasha album LOVE SHIELD dalára, legalábbis hangulat, alapdallamra. És szinte ugyanaz a dal lüktetése. Lehet, hogy Ui Miyazaki egy ilyen dalt kért? De a dal nagyon jó lett, szerethető, aki szereti a vidám, élettel teli dalokat, azoknak ez a dal lesz a kedvencük.

12. Ienai Kara -Piano quintetto-
Okui Masaminál szokás, hogy kellemes, lágy dallal zárja az albumát, most sincs ez másképp. Kellemes hangulatú dal, érzékenyebb szíveket megríkatja. És bizony élő hangszerre áthangszerelt dalról beszélünk. A dalt egyébként Yoko Ishidának írta Okui Masami, és a Puchi Puri Yuushi anime ending dala. Nagyon szépen áthangszerelte Okui Masami.

Helytelen egy feldolgozást összehasonlítani az eredeti verzióval, mert az új általában az adott énekes/előadó saját gondolatmenetére hangszerelte át, emellett az sem utolsó szempont, hogy illeszkedjen az együttes image-éhez. Ezek a dalok ebben a formában nagyon jól illeszkednek az Okui Masami által alakított igényes pop-rock sziluetthez. Az album sajnos tragikusan szerepelt a japán lemezeladási (Oricon) listán, csak a 127. helyet tudta elérni. Ez többek között annak köszönhető, hogy ez egy feldolgozásalbum, és erre nemigen figyelnek fel a japánok. A borítón található képeket maga az énekesnő készítette, amikor 2009. június 15 és 22 között Görögországban nyaralt. A saját magáról készült képet is úgy csinálta a borítón, hogy fenyképezőgép felé néz, és katt. Nagyon eredeti. És még ez az, amiben különbözik az énekesnő a többi nyugati előadótól, hogy szinte soha nem ilyen sztárosan pózoló képei vannak, hanem ilyen teljesen átlagos. A Görögországban készült tájképek pedig igazán exkluzívvá teszik az borítót. Nagyon szeretem ezt az albumot, ha értékelném, akkor 40/40 pontot adnék rá. És amikor anyagilag alkalmam nyílt rá, megrendeltem a CD-t, az aznap megjelent kislemezével együtt.

A kislemezről is fogok majd írni.

Az album weblapja: http://www.evolution-m.com/masami_okui/selfsatisfaction/ Itt bele lehet hallgatni a dalokba.

Ha valakinek megtetszett, és hozzám hasonlóan szeretné eredetiben megszerezni az albumot, itt teheti meg: http://www.cdjapan.co.jp/detailview.html?KEY=EVCA-14 3000 yen, az forintban kb. 6000. A szállítási költség pedig 1148 yen, ha jól emlékszem, de 1100 és 1200 között van.