Mindent bele, srácok!

Csak mostanában láttam meg, hogy készült Live-action adaptáció a Cheer Danshi!! animéből. Az animét figyelemmel követtem, amikor aktualitása volt, de különösen nem maradt meg bennem a sztori. Csak annyi, hogy szerettem nézni, ezért úgy döntöttem, hogy a live-action movie-val felidézem magamnak a történetet. Nagyon tetszett, igazán inspiráló volt ezzel a filmmel zárni a 2023-as évet. Ezért úgy döntöttem, hogy újra megnézem az animét. Összességében pozitív benyomást hagyott bennem, minden hibája ellenére szeretem.

Miről is van szó? Bandou Haruki egy sérülés miatt kénytelen abbahagyni a Judót. A családban mindenki űzi a japán küzdősportot, ezért várták, hogy ő is folytatja a hagyományt. Haruki leginkább azért volt bánatos, hogy csalódást okozott a családjának, de inkább megkönnyebbült. Maga sem tudja, hogy mit akar csinálni, ám felfigyelnek arra, hogy mekkora hangerővel és energiával tudja biztatni a húgát a versenyén. Gyerekkori barátja, Hashimoto Kazuma szintén a Judo klub erőssége volt, de a barátjáért kész otthagyni, és vele tartani az élete további állomásában. Ő is meghallotta ugyanis, hogy micsoda lelkesedéssel tud másokat biztatni, ezért egy igencsak vad ötlet jutott az eszébe: Cheerleader klubot alapítanak. Ezzel Kazuma térne vissza a családi hagyományokhoz, ugyanis a szülei cheerleaderek voltak. Ám sajnos egy autóbaleset következtében meghaltak. Nagymamája pedig súlyos demenciában szenved, már nem emlékszik az unokájára. Ennek ellenére Kazuma ugyanolyan lelkes és életrevaló srác, mintha minden rendben lenne vele. Mondhatni a maga kedves, pozitív, mégis életrevaló szemlélete teszi őt alkalmassá arra, hogy különböző csapatokat biztasson.

Let's go BREAKERS!

Ez az alapfelállás. A két jóbarát elkezd edzeni, tagokat toborozni, eleinte hét fősre bővül a csapat. Némi tanakodás után BREAKERS nevet adják maguknak. Ismerkedjünk meg a tagokkal.

Bandou Haruki

Az anime főszereplője, ő az, aki egy vállsérülés miatt kénytelen feladni a judózást. Azt maga is kimondta, hogy ez inkább megkönnyebbülés számára, nem igazán volt lelkes a sportág irányába. Leginkább azért csalódott, mert a családi hagyományokat kénytelen feladni. Egyébként nagyon kedves és jóravaló srác, nagy hangja teszi lehetővé, hogy másfelé vehesse az irányt. Így lesz belőle cheerleader. Az első lépéseket bátortalanul teszi meg, de amint ráérez a lényegre, gyorsan elsajátítja az alapokat.

Hashimoto Kazuma

Szülei cheerleaderek voltak, de sajnos egy autóbaleset következtében elvesztette őket. Ennek ellenére megőrizte vidám életszemléletét, és nagy szeretettel ápolja a demenciában szenvedő nagymamáját, Így személyiség tekintetében alkalmas arra, hogy cheerleader legyen. Ami pedig a hangját illeti... Ha csak annyit mondok, hogy Okamoto Nobuhiko, azt hiszem, minden érthetővé válik.

Mizoguchi Wataru

Ő az egyik, akinek a fizikai adottságai nem feltétlen indokolják, hogy cheerleader legyen. Merev a testtartása, erre rájön a szintén merev személyisége. Ennek ellenére atletizált gimnazista koráig, és úgy tűnik, hogy ha közvetve is, de ismét űzné a sportágat. Kommunikációja inkább bohókás, hiszen gyakran fejezi ki magát irodalmi nyelven, gyakran idézi nagy emberek nagy mondásait. Szülei éttermet vezetnek, ez lesz a fiúk törzshelye.

Tono Koji

Ő a másik, aki esetében ferde szemmel nézhetnénk, hogy mit keres egy cheerleader klubban, hiszen kövér. Azt jobban értjük, hogy mit keres az étteremben, itt találkozik hőseinkkel. Önmaga fejlesztése céljából döntött úgy, hogy bevállalja a cheerleaderkedést, ezért elkezd sportolni. Furcsa módon ő az egyedüli, akinek barátnője van. A sportot meg komolyan gondolja. Következetes edzéseknek köszönhetően elér egy szintet, aminek köszönhetően teljes értékű tagja lesz a csapatban.

Suzuki Soichiro

Soichiro az egyedüli, akinek igazán atletikus testalkata van. Gyerekkora óta sportolt, baseballozott, sikert is elkönyvelhetett magának. Laza, szeret viccelődni, imádja a nőket, de nem igazán kedves az emberekhez. Ugyanakkor a barátaiért mindent megtesz: Még a diákmunkáját is otthagyja, hogy segítse őket az edzésben. A Kansai prefektúrából származik és a kansai nyelvjárást beszéli.

Hasegawa Gen

Soichiro gyerekkori barátja, ő is baseballozott. Barátjával szemben ő viszont nem ért el kiemelkedő sikereket a sportágban. Ő is meglehetősen laza, bohókás természet, előszeretettel viccelődik a homoszexualitással és a transzneműséggel. Eleinte nem is tetszik se neki se Soichirónak a srácok tevékenysége, mondván hogy lányos. Aztán, ahogy megnézték, hogy csinálják, rájönnek, hogy nincs ebben semmi rossz. Csatlakoznak a fiúkhoz, végül ők is lelkesen gyakorolnak.

Tokugawa Sho

Utoljára csatlakozik a csapathoz. Ő az egyedüli, akinek van cheerleader tapasztalata. Ennek ellenére nem indul neki nagy lelkesedéssel, szigorú feltétleket szab a csatlakozáshoz. Kifejezetten menő, jóképű srác, de az öltözködésével szekunder szégyenérzetet vált ki a csapattársaiból. Imádja azokat a mókusokat, akikkel különböző termékeket adnak el, és ennek a pólójával is hangot ad.

Velük indul a BREAKERS cheerleader karrierje, a többiek bemutatásától több okból is eltekintenék.

Az íróról röviden

A történetet Asai Ryo találta ki, aki a tokiói Waseda egyetemen látta meg a SHOCKERS férfi cheerleader csapat tevékenységét, ők inspirálták a történetet. Figyelemmel követte a tevékenységüket, sokat merített a munkásságukból. Írói kvalitásairól árulkodik, hogy 23 évesen elnyerte a Nana című filmjéért a Naoki-díjat, ezzel ő lett az első olyan díjazott, aki a Shouwa korszak után született. A Cheer Danshi!! történetét és a mangaadaptációt is a CooKie magazin publikálta.

A történet light novel formájában is megjelent 2010-ben, amit a Shueisha vett gondozásába. Nem olvastam még, de őszintén remélem, hogy igaz erre is az a mondás, hogy ne a borítóról ítéljük meg a könyvet, mert a rajz eléggé gagyinak néz ki. Inkább illik egy régi gyerekkönyv illusztrációjának, semmint hogy méltó legyen a történethez. Mondjuk mivel a manga ekkor még nem létezett, ezért el lehet fogadni egy első változatnak, egy vázlatnak.

Adaptációk

Manga

A DIVE!!-hoz hasonlóan a Cheer Danshi!!-ból is két kiadás jelent meg manga formájában. Az első változat 2013-ban jelent meg, Matsumoto Ayaka rajzolásában. A DIVE!!-val való hasonlóság ott is tetten érhető, hogy az első változat rajzstílusa nagyon eltér az anime rajzstílusától. Egyszerűen úgy néznek ki a karakterek, mintha gyerekek lennének. Négy kötetben publikálták a történetet.

És még mindig nem áll meg a DIVE!!-val való hasonlóság. A második kiadás (nyugodtan mondjuk, hogy a javított kiadás) az animével együtt jelent meg, és szerencsére ez már sokkal jobban néz ki, mint az eredeti. Az új kiadás Go Breakers alcímmel futott, és a Shounen Jump+ publikálta. A rajzstílus Kondo Kenichi keze munkáját dicséri, és a rajz alapján mondhatjuk, hogy remek munkát végzett. Két kötetben összesen 16 fejezetben olvashatjuk el képregény formájában a történetet. Mindenképp érdemes olvasni.

Live Performance Stage

Ahogy ma már egyre inkább szokás a sportaniméknél, musical változatot is kapott a történet. 2016. december 9-18 között játszották a tokiói AiiA 2.5 színházban. Ehhez még nem volt szerencsém, de amit olvastam kritikákat, az alapján jól sikerült színházi alakításról van szó. Mind a színészi játékot, mind az éneket dicsérik. A fentebb bemutatott hét srácra fókuszál a történet. Az viszont a képek alapján elmondható, hogy nem sok gondjuk volt arra, hogy a színészek hasonlítsanak az általuk játszott karakterekre.

Live action movie

2019-ben egész estés film is készült a történetből. Ahogy a musical, úgy a movie is az első hét szereplőre fókuszál. És azt kell mondjam, hogy kiváló adaptáció lett. Nagyon jól megtalálták azokat a színészeket, akik hitelesen visszaadják az anime pozitív hangulatát. Nem utolsósorban nagyon jól játszották a szerepüket. Arra is ügyeltek, hogy a színészek valamennyire hasonlítsanak is a karakterre, akit alakítanak. Sőt, talán túl jól is alakították a szerepüket, ugyanis a movie-ban jobban kijöttek a karakterek személyiségbeli különbségei. Wataru esetlenebb a filmben, ahogy Soichiro esetében is jobban kijön az, hogy cikinek tartja, hogy a férfiak cheerleaderkednek. De aztán a film végére nagyon jól együtt dolgoznak. Jó szívvel ajánlom, nagyon jó lett.

Zene

A zenéről az anime dalokról híres, a szerzői jogokat drákói szigorral érvényesítő Lantis vette gondozásába. Az, hogy egy anime zenéje is kiadóhoz kötődik, van egy olyan hátránya, hogy értelemszerűen azok közül az előadók közül válogatnak előadót, akik az adott kiadóhoz vannak szerződve. Így az openinget az a LUCKLIFE adja elő, akinek a dalát gyakorlatilag bármelyik Bungo Stray Dogs animéhez énekelt openinggel behelyettesíthetjük, az eredmény ugyanaz lenne. Nem jön ki az anime egyénisége. Tud énekelni az énekes, de nem adja vissza az anime hangulatát, ráadásul a zene is meglehetősen sablonos lett.

Az endinget az hét főszereplő srác seiyuu-ja adja elő, és bár az anime "Cute boys doing cute things" mivoltára erősít, mégis azt lehet mondani, hogy van valami karaktere a dalnak. Egyértelműen az animéhez írták a dalt. A seiyuu-k jól énekelnek, egyértelműen az anime könnyed mivoltát helyezték fókuszba. Az animáció is inkább az anime aranyos mivoltát emeli ki.

Az anime háttérzenéjéről pedig egy TAKAROT művésznevű zeneszerző gondoskodott. Ő írt már korábban zenét például a Free!!-hez, a Kuroko no Basket-hez, de a Cheer Danshi!! az egyedüli olyan anime, aminek a zenét ő egyedül szerezte. És mondhatnánk, hogy kár érte, mert jó zenét írt az animéhez. Teljes értékű a zene, tehát nemcsak az anime mondanivalóját emelte ki, hanem önálló alkotásként is megállja a helyét. Azt nem mondanám, hogy üti Hayashi Yuuki szintjét, mert nem annyira változatos a zene, de van annyira jellegzetes, hogy néhány meghallgatás után, most, hogy újra nézem az animét, vannak zenék, amiket már cím szerint vissza tudok mondani. Egyértelműen az elektronikus hangzás dominál, nincs a daloknak nagyzenekori hangszerelése. És talán nem is volt rá szükség. TAKAROT arcát elnézve egyébként is van egy könnyed, bulizós fizimiskája, ezt tükrözi az általa írt zene is. Úgyhogy jó választás volt. Jók az animéhez írt zenék, a többségük optimista és vidám. Külön érdekesség, hogy a szomorúbb zenék sem feltétlen depressziósak. Inkább mélypontra utalnak, amiből világosan látszik a kiút, csak elakadt az útján. Van néhány kifejezetten nyugtató hatású zene, azok nagyon tetszenek, mert valósággal átszellemülök tőlük. Tehát összességében remek munka volt. A borító meg nagyon tetszik.

Megjelent még egy Character Song Mini Album is, melyre hat seiyuu énekelt fel a karakteréhez egy-egy dalt. Ehhez még nem volt szerencsém, nem is akarom leírni. Általában ezek a karakter dalok a legtöbbször sablonosra sikerednek, hátha szabály erősítő kivétellel van dolgunk.

Egy hátraszaltó elég lett volna?

Amióta kijött a Bakuten!!, szokás lett összehasonlítani a két animét. Az összehasonlítás alapja pedig az, hogy mindkét animében fiúk olyan tevékenységet űznek, ami elsősorban a lányok privilégiuma. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen mind a ritmikus sportgimnasztika, mint a cheerleaderkedés vékony és rugalmas testalkatot igényel, az meg inkább a lányok sajátja. A túl sok izom hátrány, mert az izomnak nagyobb a fajsúlya, ezért elképzelésem szerint nehezebb is kivitelezni a nagy rugalmasságot igénylő gyakorlatokat, másodsorban a Cheerleaderkedésnél, akik alul "támogatják" (felemelik) azt, aki a csúcson van, nehezebb dolga lesz.

De még mielőtt véglegesen szakbarbárnak bélyegeznének, térjünk a lényegre. Ezeket az összehasonlításokat rendre a Bakuten!! nyeri meg. Lássuk is, hogy mely érvek mentén arat győzelmet a Cheer Danshi!! felett.

Mindenki ért ahhoz, amit csinál

Alapvetően nem lenne gond a Cheer Danshi!! esetében, hogy teljesen kezdők is csatlakoztak a klubhoz. A baj sokkal inkább azzal van, hogy ezt a fejlődést 12 részben akarták a készítők beletuszkodni. Így igazából a fejlődést se lehet látni, plusz mivel nem is ismerik egymást a fiúk össze is kell csiszolódniuk. A Bakuten!! esetében egyedül Shotaro az, aki nem gimnasztikázott korábban, de neki is olyan sportolói múltja van, aminek köszönhetően nagyon gyorsan eléri a többiek szintjét. Nem utolsósorban elég jól ismerik egymást a fiúk, így az összebarátkozással, "összekovácsolódással" sincs gondjuk.

Sokkal szebb az animáció

A Bakuten!! esetében nagyon sokat dolgoztak az animáción. Ezt már csak abból is ki lehet következtetni, hogy amikor mutatványokat hajtanak végre, akkor a 16:9-es képarány 21:9-re módosul, hogy a gyakorlatra összepontosítsuk a figyelmünket. Aztán jönnek olyan részletek, hogy a Bakuten!!-es srácok mozgása élettel telibb, valósághűbb. Például a hajuk is a valóságnak megfelelően mozog. Ami feltűnő a Cheer Danshi!! esetében, hogy amikor a fiúk cheerleaderkednek, a kamera nem rájuk helyezi a fókuszt. Ezért nem annyira feltűnő, hogy épp ott gyakorlatoznak. Ezért sem maradt meg az emlékezetekben az anime.

Épp annyi karaktert mutat be, amennyit idő van megismerni

A Cheer Danshi!! számomra legnagyobb negatívuma, hogy túl sok karaktert vonultat fel. Már az a hét srác is untig elég lett volna a 12 epizódra, akikkel indult a sorozat, de hogy a 6. résztől bejön még egyszer ennyi fiú, az egyszerűen nem lehet... Ez bosszant a legjobban a legjobban az animével kapcsolatban. Hihetetlen módon szimpatikusak, de nem ismerem meg őket komolyan. A Bakuten!! csak a 6 fős csapatra fókuszál, így van idő őket megismerni.

Épp annyit mutat be, amennyi 12 részbe belefér

Ahogy már szó volt róla, az is komoly hátulütője a Cheer Danshi!!-nak, hogy mivel a szereplők többségének nincs cheerleader múltja, ezért nincs lehetőség igazán átélni, hogy mekkora fejlődésen mentek keresztül. Erre rájön az, hogy a 6. részben bejön egy szigorú női coach, aki kerek perec kijelenti, hogy az egész, amit eddig csináltak, egy kalap szart se ér, kezdjük elölről az egészet. Úgy kell bizonyítani a fiúknak, hogy igenis dolgoztak azért, hogy fejlődjenek. Ez nem lehet opció egy rövid animében. Persze utána kedves lesz a coach, meg aztán fejlődik mindenki a maga ritmusában, de ez kizökkentette az animét a flow-jából.
A Bakuten!!-es srácok már egy alappal indulnak, a fejlődésük meg szép ívet ír le, és nagyon szép, ahogy a végére eljutnak egy állomásig.

És mégis nézeti magát

Az előző részben tehát bemutattam a Cheer Danshi!! hibáit, de én minden hibája ellenére szeretem. Méghozzá azért, mert az egyik nagy pozitívuma, hogy a srácok karakterdizájnja nagyon jó. Fizimiskára is megmondható róluk, hogy cheerleaderkedésre születtek. Láthatóan kedves, vidám természetűek, teljes mértékig szerethető fazonok. Erre jön rá az, hogy a seiyuu-kat is jól választották ki. Árad a hangjukból a pozitív életszemlélet, amivel alkalmasak lennének arra, hogy akár a való életben is kipróbálják ezt a sportágat. Hihetetlen hallani, hogy Okamoto Nobuhikónak milyen kellemes, kedves és barátságos hangja van, amikor épp nem üvölti túl az egész szinkronstábot. És csak hogy az újak közül is kiemeljek egy pozitív példát, Sakuma Ryuuzo seiyuu-ja Murase Ayumu. Kell ennél többet mondanom? Az nagyon jó jelenet volt, amikor bemutatkozott, csak akkor derült ki a többiek számára, hogy ő is fiú, amikor megmondta a keresztnevét. Még én is elgondolkodtam azon, hogy nem női seiyuu-ja van a srácnak? Amikor láttam, hogy ki is az, én végleg eldöntöttem: Murase Ayumu számomra Yamaguchi Kappei-vel egyenrangú átváltozó művész.

Igazából, ha csak a lényegre vagyunk kíváncsiak, bőven kielégítő, ha csak a movie-t nézzük meg. Jól meglátta a forgatókönyvíró, hogy ott aztán végképp nincs idő arra, hogy egy rakás karaktert behatóan bemutassanak a nézőnek. Nemcsak hogy csak az első hét sráccal találkozunk, de annyi cél állítanak a fiúk elé, ami esetében átélhető, hogy azt elérik a film végére. És hogy a színészi játékot ne dicsérjem még egyszer... Kiváló munkát végeztek a színészek. Ha ennyit láttunk volna animében, 12 részben, akkor sokkal emlékezetesebb lett volna az egész sorozat. Bááár... Ha Asai Ryo esetleg arra vetemedne, hogy Haikyuu!!-hosszúságúra írja meg a történetet, nagyon örülnék neki. Akkor mindenkit megilletne a neki járó ismertség.

My Anime List | Anilist | Anime News Network | Hivatalos weboldal | Twitter | My Drama List | Cheer Boys Stage