Mivel az utóbbi időkben igencsak fellendültek nálam a Tokusatsu sorozatok, ezért külön oldalt kapnak. Nemcsak azért jó nézni ezeket, mert a japán populáris kultúra része, hanem betekintést enged a japán hétköznapokba.

De mi az a tokusatsu? Speciális effektekkel ellátott sorozatok. Szó szerint Tokushuu Satsutei Gijutsu (特殊撮影技術, speciális fényképezési technikák), ennek a rövidítése a Tokusatsu (特撮). Némi túlzással, egyidős a filmekkel. Hogy melyik az első jegyzett tokusatsu, azt nem tudom, de már 1942-ben is vetítettek egy ilyet a moziban. A Pearl Harbor-i támadásról készült filmet is speciális effektek látták el. Emlékezetes még az 1954-es Godzilla is. Az első ismert tokusatsu sorozat, az 1958-as Gekkou Kamen volt, melyet eredetileg 10 percesnek terveztek, de annyira bejött a nézőknek, hogy követelték, hogy 30 perces legyen egy epizód.

A '60-as években több nagy áttörés is következett. Elég csak a Gamera filmekre gondolni, majd az Ultraman volt az, amiért egy egész ország rajongott. Ezek a sorozatok főleg szörnyeket (kaiju) mutattak be, elsősorban a Godzilla népszerűségét meglovagolva.

A '60-as évek végére alakult az ki, hogy a gyerekek lettek a rajongói a tokusatsuknak. Ennek egyik oka az, hogy egyre több lett a gyerekszereplő, akikkel olyan fantáziába illő kalandok történtek, amikkel korábban csak rajzfilmekben találkozhattak. A speciális effektek ugyanis lehetővé tették, hogy olyan kalandokat éljenek meg a gyerekek, amik a valóságban nem történethetne meg velük.

Az 1971-es Kamen Rider már ennek szellemében készült, hiszen első sorozat(ok között) volt, ahol a főhős átváltozott. Ez a második olyan nagy franchise, mely a mai napig tart. 1975-ben a Himitsu Sentai Gorangerrel pedig útjára indították a Super Sentai sorozatot. Ez főleg a japánok kollektivista lelkét szólította meg, hiszen bár voltak korábban is sorozatok, ahol csapat harcolt a gonosz ellen, de a Himitsu Sentai Goranger volt az első, ahol a hősök nemcsak saját, egyedi képességet és személyiséget kaptak, hanem szín szerint is megkülönböztették őket, így könnyű volt személyes kedvencet választani.

A negyedik nagyobb sorozat 1982-ben indult az Uchuu Keiji Gavannal. Elsősorban a Star Wars népszerűsége hívta életre a Metal Heroes franchise-t. A számítógépes trükkök fejlődésének köszönhetően a stáb kvázi kijuthatott a világűrbe, hogy földönkívüliekkel is felvehessék a harcot, akik szerény bolygónk biztonságát fenyegetik. A hősök gyakran maguk is földönkívüliek voltak. A Metal Heroes franchise ugyan népszerű és kedvelt volt, de olyan nagyon magas nézettséget már nem tudott produkálni, többek között a videojátékok rohamos terjedésének következtében. 1999-ben meg is szűnt.

A következő, mai napig tartó sorozatig egészen 2005-ig kellett várni. Ez a GARO, egyben az a franchise, mely célcsoportja a felnőttek. Ez tetten érhető a sötét színvilágban, a komoly, morális témákat feszegető kérdésekben, valamint az olykor horrorisztikus jelenetekben, a meztelenség ábrázolásában. Ennek következtében ennek nézettsége is jóval alacsonyabb az átlaghoz képest. Maroknyi rajongótábora viszont masszív, ezért a mai napig készülnek új epizódok.

Folyamatosan írok az egyes sorozatokról értékelést, ahogy nézem őket.