Mivel az utóbbi időkben igencsak fellendültek nálam a Tokusatsu sorozatok, ezért külön oldalt kapnak. Nemcsak azért jó nézni ezeket, mert a japán populáris kultúra része, hanem betekintést enged a japán hétköznapokba.

De mi az a tokusatsu? Speciális effektekkel ellátott sorozatok. Szó szerint Tokushuu Satsutei Gijutsu (特殊撮影技術, speciális fényképezési technikák), ennek a rövidítése a Tokusatsu (特撮). Némi túlzással, egyidős a filmekkel. Hogy melyik az első jegyzett tokusatsu, azt nem tudom, de már 1942-ben is vetítettek egy ilyet a moziban. A Pearl Harbor-i támadásról készült filmet is speciális effektek látták el. Emlékezetes még az 1954-es Godzilla is. Az első ismert tokusatsu sorozat, az 1958-as Gekkou Kamen volt, melyet eredetileg 10 percesnek terveztek, de annyira bejött a nézőknek, hogy követelték, hogy 30 perces legyen egy epizód.

A '60-as években több nagy áttörés is következett. Elég csak a Gamera filmekre gondolni, majd az Ultraman volt az, amiért egy egész ország rajongott. Ezek a sorozatok főleg szörnyeket (kaiju) mutattak be, elsősorban a Godzilla népszerűségét meglovagolva.

A '60-as évek végére alakult az ki, hogy a gyerekek lettek a rajongói a tokusatsuknak. Ennek egyik oka az, hogy egyre több lett a gyerekszereplő, akikkel olyan fantáziába illő kalandok történtek, amikkel korábban csak rajzfilmekben találkozhattak. A speciális effektek ugyanis lehetővé tették, hogy olyan kalandokat éljenek meg a gyerekek, amik a valóságban nem történethetne meg velük.

Az 1971-es Kamen Rider már ennek szellemében készült, hiszen első sorozat(ok között) volt, ahol a főhős átváltozott. Ez a második olyan nagy franchise, mely a mai napig tart. 1975-ben a Himitsu Sentai Gorangerrel pedig útjára indították a Super Sentai sorozatot. Ez főleg a japánok kollektivista lelkét szólította meg, hiszen bár voltak korábban is sorozatok, ahol csapat harcolt a gonosz ellen, de a Himitsu Sentai Goranger volt az első, ahol a hősök nemcsak saját, egyedi képességet és személyiséget kaptak, hanem szín szerint is megkülönböztették őket, így könnyű volt személyes kedvencet választani.

A negyedik nagyobb sorozat 1982-ben indult az Uchuu Keiji Gavannal. Elsősorban a Star Wars népszerűsége hívta életre a Metal Heroes franchise-t. A számítógépes trükkök fejlődésének köszönhetően a stáb kvázi kijuthatott a világűrbe, hogy földönkívüliekkel is felvehessék a harcot, akik szerény bolygónk biztonságát fenyegetik. A hősök gyakran maguk is földönkívüliek voltak. A Metal Heroes franchise ugyan népszerű és kedvelt volt, de olyan nagyon magas nézettséget már nem tudott produkálni, többek között a videojátékok rohamos terjedésének következtében. 1999-ben meg is szűnt.

A következő, mai napig tartó sorozatig egészen 2005-ig kellett várni. Ez a GARO, egyben az a franchise, mely célcsoportja a felnőttek. Ez tetten érhető a sötét színvilágban, a komoly, morális témákat feszegető kérdésekben, valamint az olykor horrorisztikus jelenetekben, a meztelenség ábrázolásában. Ennek következtében ennek nézettsége is jóval alacsonyabb az átlaghoz képest. Maroknyi rajongótábora viszont masszív, ezért a mai napig készülnek új epizódok.

Értékelési irányelv

Ezeket a sorozatokat is tízes skálán fogom értékelni, méghozzá az alábbiak szerint.

Történet

A történetet azért nehezebb értékelni, mert a tokusatsuban jellemzően epizodikus formulát használnak. Ami azt jelenti, hogy minden egyes részben más történet vár ránk. Ennek nehézsége a készítők részéről az, hogy 23-25 percben kell egy történetet úgy kidolgozni, hogy a nézőben ne hagyjon hiányérzetet. Ezzel együtt a főszereplők állandó mivolta biztosítja azt, hogy egy nagyobb jelenség része vagyunk.

Színészek

Nem olyan könnyű a színészek munkája egy gyerekek számára készült műfajban, mert igenis komolyan kell vegyék magukat, ha azt akarják, hogy ne csak a gyerekek számára legyen élmény, hanem a felnőttek is szívesen leüljenek a sorozat elé.

Trükkök

A trükkök hihető kivitelezése is sokat hozzá tud adni a sorozat minőségéhez. Ugyanakkor csalóka, mert a régi tokusatsuk esetében más volt a technológia, ebben is fokozatos fejlődés figyelhető meg. A régi sorozatokban használt trükkök nemcsak mai szemmel és tudásunkkal látható, hanem a mai televíziós technológia is láthatóbbá teszi a régen használt trükköket, amik korabeli TV-ken nem volt feltétlen látható.

Kivitelezés

Hiába a jó történet, alapkoncepció, nem mindegy, hogy azt milyen módon valósítják meg. Kihasználják-e a benne lévő lehetőségeket? Következetes-e a történet menete? Nagyban hozzájárul ahhoz, hogy komolyan vegyük a sorozatot.

Zene

Az audiovizuális élmény elmaradhatatlan része, hogy mennyire adják vissza zeneileg a sorozat mondanivalóját, hangulatát. Hogy adják elő az énekesek a dalt, milyen a zene, hogy van megírva a dal, és hogy az OST-ről meg ne feledkezzünk.

Hangulat

Amíg a fenti négy bizonyos részletekre fókuszál, addig a hangulat a képet teljes egészében nézi. Milyen a közeg, milyen érzést kelt az emberben a sorozat, mennyire élethűen adja vissza a mondanivalót, mennyire érzi át a néző, mennyire ragadja magával a sorozat. Sokan nem szeretik ezt a részt, mert ha mást nem, a hangulatát kiemelik a filmnek, és ez degradálja a megítélést. Pedig a hangulatért is meg kell dolgozni.

Folyamatosan írok az egyes sorozatokról értékelést, ahogy nézem őket.