Haikyuu!! dalok BURNOUT SYNDROMES tálalásában

Augusztusban új albummal jelentkezett a BURNOUT SYNDROMES, melyre más előadók által énekelt Haikyuu!! betétdalokat énekeltek fel. Gyakorlatilag a 2027-ben vetítendő movie-nak egy beharangozója az album, ráhangolódás a nagy mozis élményre, a mindent eldöntő összecsapásra.

Az biztos, hogy bátor vállalkozás egy feldolgozásalbum, hiszen ideális esetben két olyan előadó találkozik egymással, akik nemcsak megtanultak énekelni, de van stílusuk, egyéniségük, ami a többi előadótól jól megkülönböztethetővé teszi őket. Ezután jön a kérdés, hogy a stílus összeegyeztethető-e valamilyen formában, vagy a csapat, amelyik feldolgozza az eredeti dalt, tud-e úgy új értelmet adni a dalnak, hogy nem veszti el közben az eredeti jelentését. Az utóbbira is lehet üdvözítő példát mondani. Ahogy azt is joggal gondolhatnánk, hogy a BURNOUT SYNDROMES nem lőhet mellé a Haikyuu!! dalokkal, hiszen a különböző betétdalok igencsak hasonló stílusban lettek megírva, ugyanakkor az egyes csapatok a maguk egyéniségére formálták a dalukat. Vajon a saját képére tudta-e formálni a BURNOUT SYNDROMES a szinte már klasszikusnak számító dalokat? Ennek járunk utána.

Az album egyaránt tartalmazza az első nagy durranásokat, és a legújabb dalokat. Külön kiemelendő, hogy a csapat az összes dalt feljátszotta, tehát nem arról van szó, hogy az énekes a zenei alapra énekelt rá. A dalokat jó érzékkel választották ki, igyekeztek a rockzene széleskörű tárházát bemutatni, ami nemcsak azért volt jó ötlet, mert így az album kellően változatos, hanem az együttes is bizonyítja, hogy többféle stílusban mozog otthonosan. Azt gondolom, hogy a legkevesebb kockázatot a SPYAIR dalokkal vállalták, hiszen szinte teljesen megegyezik a stílusuk, nem is nyúltak bele különösebben a dalokba. Talán a 2024-es movie betétdala, az Orange nyújtott némi kihívást, hiszen a SPYAIR azt már az új énekessel énekeltette fel, aki lényegesen fiatalabb a betegsége miatt távozni kényszerült énekesnél. Ő jól hallhatóan frissességet, lendületet adott a fiatalos hangjával. A BURNOUT SYNDROMES szerencsére nem igyekezett ezt visszaadni. Ahelyett, hogy egy fiatal srác érzéseit énekelték volna fel, aki nagy magabiztossággal indul el az életben, a feldolgozás mintha kb. tíz évvel később készült volna. Mintha az a fiatal srác valamivel érettebben visszanézne és összegezné az addig megtett utat. Csodálatos lezárása az albumnak.

Az újdonságot, izgalmat inkább azok a dalok hozzák, amelynek előadóinak egyénisége jobban különbözik a BURNOUT SYNDROMES-étól. A független zenében jártas tacica LEO című dalát például teljesen áthangszerelték, az énekes is erősen modorosan énekel. Kicsit mintha parodizálnák az eredeti változatot, de az biztos, hogy egyedi színezetet ad az albumnak. A CHiCO with HoneyWorks endingjét nagyon jó férfi előadótól hallani, de a legbátrabb vállalkozás egyértelműen a SUPER BEAVER opening, hiszen azzal a dimanikával és erővel több oktáv hangot kiénekelni nem akármilyen teljesítmény. Nem is vállalták be, az énekes hangszínére hangszerelték a dalt, abban viszont kifogástalanul teljesít az énekes.

Amit viszont negatívumnak tartok, hogy felkerültek a csapat által felénekelt dalok is, ráadásul az eredeti változatukban. Ezzel nemcsak az a baj, hogy spórolósra vették a figurát, hanem már több korábbi albumon is hallható, így az album kevésbé hat újnak és frissnek. Ezzel szemben lett volna még Haikyuu!! dal, amit azt gondolom, hogy érdekes lett volna a BURNOUT SYNDROMES saját stílusában meghallgatni. Ott van a GALILEO GALILEI ending, de a tacica másik endingje, a Hatsunetsu is szerintem nagyon jól hangzott volna az énekestől, hogy mást ne mondjak. Azzal mentették volna a helyzetet, ha a saját dalukat még egyszer feljátsszák, és self coverként megmutatják, hogyan látják most az akkori nagy sikereiket.

A borítót illetően sem vagyok lenyűgözve. Az egyetlen kép csak a borítón látható, iskolapadra fejét lehajtó Hinata Shouyou, aki elmerült a zenében. Gyakorlatilag egy hanglemezhez hasonló papírtokba helyezték a füzetet és a CD-t, amit ugyanúgy oldalról lehet kivenni, mint az újra divatba jövő hanghordozó esetében is. Az már a füzet borítóján is látszik, hogy bőven lett volna hely kitölteni, ahogy a belső oldalakon is csak a dalszövegek és a dalokhoz hasonlódó információk olvashatók. Néhány Haikyuu!!-s kép, vagy eredeti kislemezborítók sokat lendítettek volna a füzeten.

Főleg az újdonságok miatt érdemes hallgatni ezt az albumot, hiszen jó érzékkel formálta úgy a saját képére a csapat a jól ismert dalokat, hogy hozzáadtak az eredeti tartalomhoz. Amúgy meg inkább a 2027-es film beharangozójaként jelent meg, ami hatásosabb lett volna, ha teljesen új lett volna az album.

Az album digitálisan is elérhető.

Ének: 8/10
Szöveg: 8/10
Zene: 8/10
Hangszerelés: 8/10
Borító: 4/10
Hangulat: 7/10

+ Jó érzékkel kiválasztott dalok, melyek új értelmet kaptak
- Az eredeti dalokra semmi szükség, a borító is erősen szegényes.

73%

CHiCO with HoneyWorks: Kessen Spirit kislemez kritika

Mivel a '90-es években nőttem fel, ezért a CD számomra mindig is különleges lesz, mint a zenei adathordozók alfája és omegája. CD-t vásárolni nemcsak olyan, hogy bővítem a személyes zenei gyűjteményemet, hanem olyan érzetet ad, hogy az adott előadóhoz is közelebb kerülhetek. Olyan is volt, hogy egy nem annyira jó zenét tett jobbá az a tudat, hogy megvan CD-n. Vajon megvan-e ez az érzés jelen kritika tárgyát képező CHiCO with HoneyWorks: Kessen Spirit kislemez esetében is?

Mert azt több fórumon is kifejtettem, hogy ezt tartom a legrosszabb Haikyuu!! dalnak. A miértre több válaszom is van. Egyrészt egy olyan animének énekel női előadó endinget, mely szereplőinek 95%-a pasi. Azzal nincs baj, ha egy átlag shounen animének nő is énekel (jellemzően) endinget, hiszen ott vannak lányok is és egy női előadó által énekelt dal az ő érzésvilágukat, attitűdjüket reprezentálhatja. A Haikyuu!! esetében viszont nemcsak arról van szó, hogy a szereplők döntő többsége fiú, hanem hogy a lányok szerepe annyira elenyésző, hogy irreleváns egy dal formájában reprezentálni őket. A Karasuno lánycsapat már az elején elveszti a meccsét, a két segítő (Shimizu és Hitoka) szintén nem "építő" tagjai az animének (bár Hitoka Yachi jellemfejlődése figyelemre méltó), illetve Tanaka Ryuunosuke nővére ugyan nagyon jól bíztatja a fiúcsapatot, de komoly szerepe neki sincs. Ennek ellenére kaptunk egy női előadó által énekelt ending dalt.

A másik ok inkább személyes. Nagyon kevés olyan rock dalt ismerek, amit női előadó énekel és szeretem tőle. Sokkal többet férfitól. Azt gondolom, hogy a rock alapvetően férfi műfaj. Mivel alapvetően az erő dominál, ezért inkább férfiak tudnak hitelesen énekelni rock stílusban.

Maga a dal ennek ellenére nagyjából rendben van. Igyekeztek úgy visszaadni az anime mondanivalóját, légkörét, hogy meglegyen benne az az dinamika, ami az animét jellemzi, de az énekesnő se férfiasodjon el. De a kislemez második dala, a BGM erősen árulkodik arról, hogy nem ez az együttes saját stílusa. Főleg, ha visszaemlékszünk az Ao Haru Ride openingjére, melyet szintén a CHiCO with HoneyWorks adott elő. Az egy kellemes lüktetésű, ártatlan hangású dal az első nagy szerelemről. Ehhez képest a Haikyuu!! endingje inkább tűnik úgy, hogy mint egy feladat kapták meg, hogy írjanak egy dalt az animéhez és ezt megoldották tudásuk szerint a legjobban. De nagyon érződik, hogy nem mozognak otthonosan ebben a stílusban. Egyáltalán nem érzem át azt, amiről énekelnek, hogy kitörünk, mi vagyunk a győztesek, nem ismerejük azt a szót, hogy "feladni". Nem ez az énekesnő egyénisége. Ellenben az becsülendő, hogy a dalt élő hangszerekkel vették fel. A dal ütemes, a játék kifejezetten gyors. Alapvetően az elektromos gitár dominál, a basszusgitár és a zongora inkább a háttérben maradnak. A második refrén utáni lassú rész kifejezetten egyedi színezetet ad a dalnak, az a legjobb rész. De ha valaki ismerkedni akar az együttes saját stílusával, az a B-side tracket, a BGM-et hallgassa meg. Akinek tetszik, az ismerkedhet tovább az együttes dalaival. Nekem nagyon nem jött be. Egyszerű, bugyuta kis popsong, szintetizátoros hangzással. A lüktetése lassabb, egyhangú, a szövegnek sincs igazán mondanivalója.

De sajnos itt nincs vége a negatívumoknak, mert a kiadvány is rettenetesen "idétlen". Nem tudom ezt jobban kifejezni, de már a dallistában is van egy furcsaság.

1. Kessen Spirit
2. BGM
3. Kessen Spirit (Anime Size)
4. BGM -instrumental-

Kinek jutott az eszébe, hogy a címadó dalból csak az anime változat kerüljön fel extraként és csak a második dalnak kerüljön fel a karaoke verziója? Van karaoke verzió Kessen Spirit-ből is, de az csak az Artist Edition kiadványra került fel. Mert hát ebből a kislemezből is két változat jelent meg. Részemről nem volt kérdés, hogy az Anime Edition-t veszem meg, hiszen az animében vagyok érdekelt, nem az együttesben. De nemcsak a dallista volt furcsa, hanem a borító is. Kezdjük ott, hogy gyárilag a borító fejjel lefele van a tokban. Nekem kellett úgymond a helyére tenni. Ezt elvileg az obi miatt csinálták így, az valamiért olyan, hogy nem bal oldalt van, ahogy szokott lenni a japán CD-knél, hanem jobb oldalt. Az is furcsa, hogy a vonalkód nem az obin van. Az obi ugyanis nemcsak azért van a CD-ken, hogy extra információk kerüljenek fel rá japánul, hanem a vonalkód is oda kerül. Hiszen arra csak a bolti tranzakció lebonyolításáig van szükség, a tokon már csak a dizájnt rontja. Hasonlóképp egyedi megoldás (és remélem is, hogy egyedi marad), hogy a belső borító nem egy kihajtható papír, ahogy szokott lenni, hanem 2 négyzet alakú papír van egymásra téve. Az egyiken van a borító, az adatok a dalokról, a másikon meg a két dal szövege. Hogy ezt ki találta így ki, nem tudom, de semmi értelme nincs. Legfeljebb annyi, hogy aki nem akarja egyiket, másikat megtartani, azt akár ki is dobhatja.

Ez is olyan kislemez, mely a gyűjteményt fogja erősíteni, de még annak is (diplomatikusan szólva) egyedi darabja lesz. A dalok inkább gyengék, a borító is eléggé sajátságos lett. sajnos a kiadvány reprezentálja a dal minőségét. Méltatlan a Haikyuu!! franchise-hoz.

Ének: 5/10
Zene: 6/10
Szöveg: 4/10
hangszerelés: 5/10
Borító: 2/10
Hangulat: 3/10

+ Vannak egyedi ötletek a címadó dalban.
- Igénytelen kiadvány, a msáodik dal is egy buta popsong

36%