Okui Masami: Melted Snow

Mindig megírom, hogy november 5-e a karácsonyi időszak kezdete nálam, és mindig megírom, hogy az Okui Masami: Melted Snow kislemezének megjelenésének évfordulója alkalmából. Emlékezetes számomra a kislemez, mert gyönyörűszép karácsonyi dal a címadó dal, de még mielőtt továbbmenne bárki is, hogy biztosan a szokásos, unalmas, emelkedett hangulató karácsonyi dal, hát nagyon nem! Ez a kislemez egy komoly lelki trauma után készült el. Okui Masaminak nagyon nehéz volt a 2008-as éve. Egyrészt Matsumoto Rica kiválása miatt ő maradt az egyetlen női tag a JAM Projectben, ezért a koncerteken mind a két női éneket ő énekelte. Ráadásul a szóló karrierje is nagyon aktív volt ezekben az időkben, ezért olyan szinten túlvállalta magát, hogy súlyosan megbetegedett. A koncertsorozatot orvosa tiltása ellenére is folytatta, a 2008-as Animelo Summer Live-on látszott is, hogy beteg. Ha a közönség előtt el is rejtette (amennyire lehet), de a barátai előtt nem, hogy nagyon megviselte ez az időszak. Ő maga is ki akart lépni a JAM Projectből, de Kageyama Hironobu maradásra bírta. Nem hiába, szükség van a női énekhangra, aki lágyságot visz a férfierőbe. Mindenesetre nagyjából erre az időre tehető, hogy Okui Masami áttért a spiritualitás útjára. A 2009-ben megjelent Akasha album erősen spirituális hangzásúra sikeredett. Annak egyik előfutára a Melted Snow kislemez. Érdekesség egyébként, hogy az Akasha albumot is eredetileg 2008. november 5-én tervezték megjelentetni a Melted Snow kislemezzel együtt, de az végül el lett halasztva 2009. február 25-re. Az már végképp sok lett volna együtt.

De térjünk is rá a kislemezre, a dalokra:

1. Melted Snow
2. Shape on myself
3. Melted Snow (Instrumental)
4. Shape of myself (Instrumental)

Ahogy jeleztem, a címadó dal nem egy szimpla karácsonyi a dal. Olyannyira nem, hogy nagyon súlyos érzelmileg. Mi, rajongók, úgy gondoljuk, hogy ez a dal azoknak szól, akik egyedül töltik a karácsonyt. Maga a dal egyébként a Fuyu no Rondo nevű PC játék opening dala, egy téli játék, erős 18+ jelenetekkel. De ez is az a dal, ami nagyon túlnőtte a videojáték hírnevét, és a dal saját jogán lett kedvelt a rajongók körében. És megérdemelten. Nagyon szépen szól, a végsőkig hiteles érzelmileg. Csak becsapós, mert nagyon úgy hangzik, mintha élő hangszerekkel (vonós zenekarral) vették volna fel a dalt, de sajnos nagyon kurta a “stáblista”. A dal alatt konkrétan “All Instruments” mellett egy japán név olvasható (nem tudom elolvasni), és kizártnak tartom, hogy egy ember vagy 50 hangszeren játsszon, és nagyzenekari hangzást érjen el. Még rétegezéssel is irgalmatlan munka lett volna. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy szintetizátorral lett felvéve a dal. Meg azért, ha nagyon figyeljük, akkor hallható, hogy a hangzás azért kicsit “szegényesebb”, úgyhogy kivehető, hogy nem élő hangszerekkel vették fel a dalt. De ez nem változtat azon a tényen, hogy egy nagyon szép balladáról van szó. Hallható az utóbbi hónapok érzelmi hatásai a dalban. A szövegben tetten érhető a magány, vágyódás egy társ felé. Ez azért valós, mert a karácsony egyik nagyon rossz érzése, hogy jobban vágyunk egy társra, mint bármikor máskor. Persze, ez tudható, hogy ez a fogyasztói társadalom nagy átka, hogy a szeretet ünnepévé “avanzsálta” a karácsonyt, és mindenki a családjával, szeretteivel van együtt, meghittségben, boldogságban. Emberek úgy szeretik egymást, mintha világbéke lenne. És tudható, hogy komoly frusztrációt okoz annak, akinek ez nem adatik meg. Nem véletlen, hogy karácsony táján ugrik meg az öngyilkosságok száma. Ezekről a magányos emberekről szól ez a dal, a minőség pedig a megszokott “Okui Masami-minőség”, tehát biztosra vehető, hogy a dal végsőkig hiteles, átélhető. Okui Masami pedig gyönyörűen énekel a magány érzéséről. A versében lévő mély hang nagyon jól érzékelteti az elhagyatottság érzését, és ahogy kitör a refrénre, ahogy kiadja magából a fájdalmat, az még inkább átélhetővé teszi a dalt. Okui Masami egyik titka ugyanis az, hogy nagyon hiteles érzelmileg. Úgy adja elő a dalt, hogy a hangján is lehet érzékelni, hogy nem idegen számára az, amiről énekel. Így készült el az egyik legszebb karácsonyi dal.

A kislemez B-side trackje, a Shape of myself viszont inkább rontja az összképet. Túlságosan laza, szinte teljesen ellenpontja az első dal hangulatának. Ha mindenképp lazábbra akarták volna venni a hangulatot, inkább egy olyan pozitív hangulatú dal illett volna jobban a kislemez második dalának, mint például a Gift. Ami vidám, kellemes, nyugodt hangulatú, jobban illik ehhez a kislemezhez. Egyébként nem rossz dal, de némileg elmarad az énekesnő nívójától. Egynek elmegy, de sok szót nem érdemel.

De alapvetően nagyon jó kislemez, és a borító is inkább a címadó dal érzetét adja vissza. Bár a borítón Okui Masami inkább úri hölgyként mutatkozik. Ami akkor lenne inkább hiteles, ha a főcímdal élő hangszerekkel lett volna felénekelve. Mert általában vonós dalokra szokás kiöltözni. A hátul lévő animés kép is szép. Azért akármennyire is felnőtt játék, azért visszafogják magukat a kislemez borító képére. A címadó dal miatt megéri meghallgatni a kislemezt, az nagyon szépre sikeredett. A második dalt meg fel lehet fogni úgy, hogy Okui Masami is csak ember, neki is vannak gyengébb napjai. Induljon hát 2020-ban is a karácsonyi szezon!

Ének: 9/10
Zene: 7/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 8/10
Borító: 8/10
Hangulat: 9/10

+ Gyönyörű ballada, legszebb karácsonyi dalok egyike
– A második dal némileg elmarad a megszokott Okui Masami minőségtől

86%