Amikor nemcsak a világot mentjük meg

Az csak természetes, hogy a Kamen Rider sorozatot is végig akarom nézni. Hiszen az legalább annyira a japán kultúra kánonjának része, mint az Ultraman vagy a Super Sentai sorozatok. Mégsem az 1971-es legendás sorozattal kezdtem, hanem egy sokkal-sokkal későbbivel, a Revice-szal. Ennek meglehetősen prózai oka van: Ennek főszereplője Maeda Kentaro, akinek valamennyi sorozatát meg akarom nézni. Az összeset, amiben amiben főszerepet játszott, és a nagyját, amiben megjelent. És mivel a sorozat 2021-es, és rengeteg sorozatból áll a Kamen Rider franchise, ezért érthetően nem maholnap került volna terítékre a Revice. De mivel az egyes sorozatok önmagukban is értelmezhetők, élvezhetők, ezért nyugodtan bármelyik sorozattal kezdhetjük. Ugyanez igaz a Revice-ra is. Lássuk is, hogy miről van szó.

A Deadmans egy olyan szervezet, mely tiszteli a démonokat. Mindenki, aki használja a Vistamp nevű szerkezetet, előhívja magából a démont. Hogy megmentse a családját a démonok karjaiból, Igarashi Ikki harcol a démonokkal. Ugyanakkor benne is lakozik egy: Vice, akivel szerződést kötött. Ketten együtt változnak át: Ikki lesz Kamen Rider Revi, Vice pedig Kamen Rider Vice. Kettejük egyesített ereje pedig Kamen Rider Revice.

De minden démon rossz? Ez a sorozat egyik fő mondanivalója. Talán nem nagy spoiler, ha elárulom, hogy Vice nemhogy nem ördögi, hanem talán az egész sorozat egyik legszerethetőbb karaktere. Ebben nagy szerepe van Kimura Subarunak, aki Vice hangját adta. Neki köszönhetően lett Vice szerethetően bugyuta és vicces karakter, aki Ikkivel kiválóan kiegészítik egymást. Már itt kiemelném a sorozat openingjét (Da-iCE feat. Kimura Subaru: liveDevil), ami nemcsak hogy egy nagyon jó dal, hanem remekül kifejezi a sorozat egyik fő témáját: Ha megszelídítjük a démonunkat, akkor hű társunk lehet a jóban.

Szóval Vice egyáltalán nem rossz, ám ennek a szerződésnek súlyos ára van: Ikki a sorozat során fokozatosan veszíti el az emlékezetét. Így elveszíti a családjával a kapcsolatot, és már csak kedves idegenként fog rájuk nézni. Felbontható-e a szerződés? Fel akarja-e Ikki bontani a szerződést? A családját vagy a démonját választja? Ez a sorozat másik fő kérdésköre.

A család egyébként egy ideális család képét mutatja. A szülőknek három gyerekük van: Két nagyobbik fiú: Ikki és Daiji és a legkisebb lány: Sakura. Ikki közülük az elsőszülött. És amikor a család épp nem a világ megmentésén fáradozik, akkor egy fürdő tulajdonosa. Jó hírük van, remek vendéglátók, munkájuknak köszönhetően a fürdő tiszta. Tehát nemcsak a vendégszeretetüknek köszönhetően kellemes a légkör.

Az édesanyán kívül az Igarashi család többi tagjának is van démona. Érdekes megfigyelni, hogy mindegyik démon mást képvisel, általuk nyerhetünk betekintést főleg a gyerekek rejtett személyiségeibe, amit elfojtanak magukban. De vajon magukban tarthatják-e a végtelenségig? A válasz sejthető, ebből is lesznek érdekes fejlemények. A sorozat üde színfoltja az a csoport, amely ezeket a Vistampeket fejlesztette ki. Őrült tudósok gyülekezete George Karizakival az élen, nem egy érdekes és meglepő jelenetek forrása lesz a csapat. De az egész sorozat lelke egyértelműen az Ikki és Vice közti kapcsolat.

De nem lehet elmenni a Deadmans szervezet mellett, mely külön tiszteli minden démonok démonát, Giff-samát. Fő céljuk a feltámasztása. Velük küzd meg eleinte Ikki Vice-szal, majd az egész család. Ezek a harcok túlmutatnak az átlag tokusatsu harcjelenetein. Főleg a régi sorozatokban érhető tetten, hogy az egyes harcjelenetek mintha meghatározott "koreográfia" szerint történnének. Például ugranak, amikor beléjük rúgnak, kibuktatják őket, meg jól látható, hogy épp csak megérinti őket, amikor súlyos csapást kellene az ellenségre mérni. A Kamen Rider Revice viszont azon tokusatsuk közé tartozik, ahol a harcjelenetek sokkal inkább valósnak tűnik. Ez részint annak köszönhető, hogy Maeda Kentaro második fokozatú feketeöves karatéka (gimnázista korában több országos versenyt is megnyert), ezért minden támadást maga hajtott végre. Az egyes jeleneteket pedig addig vették fel, amíg nem voltak elégedettek az eredménnyel.

A sorozat mondanivalója tehát világos: Küzdeni a belső démonunkkal. Ez azt is magával hozza, hogy a családi idill gyorsan felborul, hiszen mindegyik testvérnek van valami belső harca. Közülük a két kisebbé sokkal komolyabb, azoknak bizony következményei is lesznek, főleg a fiú esetében. A sorozat egyik fő cselekményszála konkrétan a Daiji és a démonja, Kagerou közti konfliktus. Akkor kétségtelenül övé a reflektorfény. És nemcsak a történet fajsúlyos és átélhető mivolta miatt, hanem mert az Igarashi Daijit alakító Hyuga Wataru is nemcsak hogy kiváló színész, de 18 éves létére olyan karizmája van, hogy egymaga képes lenne csak a jelenlétével megtölteni egy színpadot. És aki ilyen jól játssza élete első nagyobb szerepét, azelőtt fényes karrier áll.

Ikki ezzel szemben mintha könnyen viselné a rá kiszabott feladatot. Ez két szempontból is érdekes. Egyrészt láthatjuk a kisebbik gyerekek kisebbségi komplexusát és ennek démoni következményeit, másrészt érzékelem ebben azt a japán mentalitást, hogy az elsőszülött fiúgyerek mindenek felett áll. Erre utal az is, hogy Ikki nevében ott van az "egy" kanjija. Ő tipikusan az a mindenkin segít, aki bajba kerül karakter. Talán önmagában nem is hívná fel magára a figyelmet, ha nem Maeda Kentaro játszaná a szerepét.

Ezzel a sorozat alapvetően remekül illusztrálja, valójában hogy nincs ideális család, hiszen jelen esetben is nagy titkok rejlenek a mélyben. Mind a három gyereknek más a személyes tragédiája, amikkel ráadásul sokan szembesülünk, így elég könnyű azonosulni velük. Ez azért is van, mert a sorozat az első fele összeszedett és egységes, így indokoltak a jelenetek, amiket látunk.

Ezt azért fontos kiemelni, mert a második fele borzasztóan zavarossá válik. Az első felében is voltak olyan történetszálak, amik felkeltették az érdeklődésemet. Láttam bennük annyi tartalmat, hogy azt gondoltam, hogy akár az a sorozat végéig is elmehetne. Kíváncsi is voltam, hogy mit hoznak ki belőle, ehhez képest elég gyorsan elvarrták azt a szálat. Ez azért is volt problémás, mert így nem volt lehetőség elmerülni az adott cselekményben. De igazán a második felében volt szembetűnő, amikor egyik fő pillérét is elvesztette a sorozat. Ezután már nem látszott, hogy mit akar mondani a Kamen Rider Revice, hova akarják kifuttatni a történetet. Ez azért is volt problémás, mert ha úgy tűnik, hogy a semmiből húznak elő egy jelenetet, cselekményszálat, az elvesz a történet dramaturgiai éléből. Nem érzem át a helyzet súlyosságát, mert nem illik a koncepcióba, a fő mondanivalóba.

És nem ez az első olyan tokusatsu, ahol azt láttam, hogy semmiből húznak elő egy lapot, mintha a műfaj egyik gyerekbetegsége lenne. Ez kifejezetten a kisebb sorozatokra jellemző, nagyobb tokusatsuk esetében leginkább akkor lépik ezt meg, amikor megbicsaklik a népszerűsége (jó példa erre a J.A.K.Q. Dengekitai), és valahogy vissza akarják csábítani a nézőket.

Ez azért sajnálatos a Kamen Rider Revice esetében, mert a színészek kivétel nélkül kiválóak voltak. A sorozat egyik nagy erőssége a kiváló színészi alakítások, ami többé-kevésbé be is gyógyítják a sebeket. Maeda Kentaro sem véletlen az egyik kedvenc színészem: Egy csupaszív srác, kiválóan tud érzelmeket közvetíteni. Az ő jelenetei szinte kivétel nélkül átélhetők. Nagyszerűen közvetíti a sorozat mondanivalóját is. Amivel ráadásul nagy álma teljesült, ugyanis óvodás korában azért akart színész lenni, hogy Kamen Riderben szerepelhessen. A többiek is kivétel nélkül fantasztikusak voltak.

Bár azt hozzá kell tenni, hogy a Deadmans valójában annyira volt veszélyes, mint a Pokémon Rakéta Csapata. De a sorozat felénél rendezték a soraikat. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy az egyik tagja, Natsuki Hana (Kamen Rider Aguilera) aztán jóbarátja lesz Sakurának. És meg kell hagyni, gondoskosnak a csajos pillanatokról, és ezzel valamennyire nőivé is válik a sorozat. Ez azért is említésre méltó, mert bár már a '70-es években is voltak női főhősök (elég csak a legelső Super Sentai sorozatra, a Himitsu Sentai Gorangerre gondolni), de hogy ők is akár külön csapatot alkossanak, az kifejezetten ritka volt. Így ebben a Kamen Rider Revice egyedi volt.

Amit még mindenképp kiemelnék, az a zene. A színészek nemcsak alakításban voltak kiválóak, hanem dalok tekintetében is. Nemcsak nagyszerű karakterdalokat kaptak, hanem az ének és az előadás is kiváló. Külön felhívnám a figyelmet a Kamen Rider Revice SONG BEST albumra, ami nemcsak az openinget tartalmazza, a karakterek dalait is.

Az albumra nemcsak a sorozatban hallható dalok kerültek fel, hanem a movie-kban rövidebb történetet feldolgozó "OVA-kban" (animés nyelven szólva) felcsendülő szerzemények is helyet kaptak. Ezen kiegészítő történetek közül külön ajánlott a Revice Legacy: Kamen Rider Vailt megnézni, mert nagyon érdekes történetet mesél el a szülők fiatalkoráról. Hogyan találkoztak, hogyan alakult a sorsuk addig, amíg végül egybekeltek. Sok mindent meg lehet általa érteni a sorozatban látottakból is. El is gondolkodtam azon, hogy talán több értelme lett volna valamilyen formában ezt betenni a sorozatba. Remekül kiegészítette volna a főtörténetet és konzekvensebb lett volna az egész. A másik, amit szintén ajánlok megtekintésre, az a Revice Forward: Kamen Rider Live & Evil & Demons, ami a sorozat cselekményére kínál egy alternatív lezárást. Fantasztikus történet, kiváló volt a menete is.

Szerencsére a sorozat is nagyon jó lezárást kapott, ezért írtam, hogy annak lehetne egy alternatív lezárása. Azt gondolom, hogy világosan lejön, hogy miért olyan nagy kár a hibákért. Ha minden összeáll, lazán az egyik legjobb Kamen Rider sorozat lehetett volna, erre úgy fogadnék nagy tételben, hogy ez volt az első Kamen Rider, amit láttam.

Az világos, hogy nem akarták, hogy a Kamen Rider Revice arról legyen emlékezetes, hogy 50. évfordulós sorozat, ezért bár itt-ott megjelenik az 50-es szám, de a háttérben maradt. Ebből kikövetkeztethető, hogy azt akarták a készítők, hogy a tokusatsu a saját jogán legyen ismert, kedvelt és emlékezetes. És könnyen az lehetett volna, ha nem szúrják el ennyire.

Azért nehéz értékelni a sorozatot, mert az erényei miatt annyira nézeti magát, hogy aki képes arra fókuszálni, talán még a hibáit is megbocsájtaná. Mindenképp érdemes próbát tenni a sorozattal, de az egyéni meglátásunktól függ, hogy milyennek ítéljük meg a sorozatot.

Történet: 7/10
Színészek: 10/10
Trükkök: 9/10
Kivitelezés: 4/10
Zene: 9/10
Hangulat: 8/10

+ Kiváló színészi játék és fantsztikus zene
- A történet és annak menete következetlen

77%

Kimi ni wa Todokanai. DVD

Nem vallom magam BL-rajongónak, hiszen elég kevés ilyen sorozatot nézek. Leginkább azért, mert a műfaj rajongóihoz képest egyedi igényeim vannak, amit kevés sorozat tud csak kielégíteni. Fontosabb számomra a srácok közti kapcsolat minősége. Hogy az barátság marad, bromance, vagy átalakul szerelemmé, az igazából másodlagos nálam. Erre nagyszerű példa az idén vetített Hikaru ga Shinda Natsu és a Muchuu sa, Kimi ni., ami sokkal inkább a kapcsolat minősége okán nyerte el a tetszésemet. Ténylegesen párkapcsolat nem alakult ki a fiúk között.

Ezért van az, hogy kevés BL-sorozat elégíti ki a személyes igényeimet. A Kimi ni wa Todokanai. ezen kevesek közé tartozik. Már a manga borítójával felhívta magára a figyelmet, a kellemes, barátságos hangulatával és szerény ábrázolásával. Sokkal inkább olyan érzésem volt, mintha két barát sétálna egymás mellett. Pont ezzel érzékelteti azt, hogy más van fókuszban. És valóban: Az eddig olvasott fejezetek alapján sokkal inkább a kapcsolat alakulásán van a hangsúly. Hiszen két különböző személyiség próbál egymásra találni.

Alapvetően nem tartom ördögtől valónak, ha két egymástól teljesen eltérő habitusú ember keresi az utat egymás felé, hiszen könnyen meglehet, hogy szükségük van arra, amire a másik rendelkezik, és ezt kölcsönösen meg tudják adni egymásnak. Persze ehhez elengedhetetlen, hogy kölcsönösen felnézzenek egymásra és tiszteljék egymást. És onnantól a történet akár példaértékű is lehet, hiszen tiszteletre tanít. A manga ugyanakkor azt is remekül bemutatja, hogy nem elég csupán tisztelni egymást. Könnyen előfordulhat, hogy azért keresi egymást két eltérő habitusú ember, mert rendelkezik a másik valami olyan tulajdonsággal, amit magukban hiányolhatnak. Ez viszont önbizalomhiánnyal, akár kisebbségi komplexussal is járhat, így könnyen előfordulhat, hogy a fiúk félreértik egymást, amitől,ha átmenetileg is, de haragossá is válhak a kapcsolat.

Szóval ebben nagyszerű a manga. Ezért nagy örömmel értesültem a dorama adaptációról is, ahogy kijöttek az újabb epizódok, azonnal meg is néztem. Kíváncsi voltam, hogy ábrázolják a történetet, hogy játszák a színészek a szerepüket. Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy igyekeztek tartani a manga színvonalát. A közeg is annyira kellemes, barátságos volt, mint az eredeti történetben, ahogy a színészek is remekül játszották a szerepüket. Azóta Netflixen is többször megnéztem, nemrégiben meg DVD-n is sikerült beszerezni a sorozatot.

Azt hiszem, a szereposztás elég jól felismerhető. Ebben a posztban már ismertettem a történetet, ahogy fentebb is bemutattam a koncepciót. De azért vegyük át gyorsan, hogy konkrétan miről van szó. Yamato és Kakeru gyerekkori barátok. Ha lehet, mindenben ellentétei egymásnak. Yamato, a visszafogott, hallgatag fiú, aki elit tanuló, és minden apró részletre odafigyel. Kakeru ezzel szemben sokkal inkább társasági. Igencsak hadilábon áll a tanulmányaival, ráadásul rettenetesen szétszórt és feledékeny. További érdekes különbség, hogy amíg Yamatót imádják a lányok, addig Kakerut barátok veszik körül.

Ennek ellenére nagyon jól megértik egymást, egészen kiskoruk óta barátok. Kettejük közül Yamato az, aki előbb felismeri mély érzéseit Kakeru iránt. Ez nem is csoda, hiszen aki csendesebb, az általában jobban meghallja a belső hangját, így hamarabb felszínre kerülhetnek mélyben lévő gondolatok, érzések. Kakerunek eleinte viszont sejtése sincs a barátja érzéseiről irányába. Nála az érzelmek felébredése sokkal lassabb és zavarosabb folyamat. Ez konfliktust is okoz a két barát között, Kakeru boldog lenne a baráti kapcsolatában Yamatóval. A manga és a sorozat is remekül illusztrálja, hogy amint az egyik fél többet kezd el érezni a másik iránt, onnantól a barátság nem igazán fog működni, mert egyrészt egyértelmű jeleket fog adni az érzelmeit illetően, másrészt nem is lesz elég számára a barátság. Így van mivel szembenézni a srácoknak. Hogy sikerül-e? Ez a sorozat nagy kérdése.

A hátoldalán található az információk. A DVD-k árazását egyébként soha nem értettem. Alig olcsóbb, mint a Blu-ray, a képminőség pedig ugyanúgy rosszabb, mint a nyugati DVD kiadványokon.

És, hogy mit rejt a doboz? Japán szempontból a szokásosakat: Tokban a lemez(ek)et, valami külön füzetben az extra információk.

A tokban három lemez található. Kettőben a sorozat 8 epizódja négyes elosztásban, a harmadikban meg az extrák. Meg kell hagyni, meglehetősen terjedelmes, 2 és fél órányi tartalom. Még nem szántam rá magam, hogy megnézzem, de feelingesek szoktak lenni a japán extrák. Legtöbbször a forgatás körülményeiről beszélnek, beavatnak minket néhány kulisszatitokba, plusz, hogy a színészek mennyire élvezik a munkát.

És megvolt hozzá az előrendelői ajándék is, ami az első lemez mellett található. Direkt olyan eladó példányt kerestem, amiben az is megtalálható. A telefon hátuljába helyezhető tokszerűség. Inkább dísz, minthogy bármilyen hasznos funkciója lenne. Az eredeti tulajdonosa is érintetlenül hagyta, én sem tervezem használni.

A mellékelt füzetben meg képek találhatók, üzenetek, egyén információk olvashatók.

A sorozatot továbbra is szeretem. Itt találkoztam először Maeda Kentaróval és szerettem meg a színészi munkáját. Remek választás volt Yamato szerepére, hiszen nagyon jól áll neki a csendes, hallgatag karakter szerepe. Főleg azért szerettem meg, mert kifejező a tekintete, ezért sokkal inkább a nonverbális jelekre kell nála figyelni. Ezért a jelenléte figyelmet igényel, amit azért szeretek nagyon, mert mélységet ad a szerepének. Ez valamennyi alakításában tetten érhető. Már valamennyi sorozatot megnéztem, amiben ő játszotta a főszerepet, így el tudom mondani, hogy az elmúlt hónapokban annyit láttam őt, hogy szinte már álmomból felkeltve is megismerem őt.

Tehát érdemes megnézni a sorozatot, mert minden aspektusában kiemelkedő. Azonban ez a sorozat sem mentes a japán romantikus sorozatokra jellemző sablonos, drámai jelenetektől. De igyekezték úgy megoldani, hogy ne akassza meg nagyon a történet menetét. Az egyik legtipikusabb, hogy mindig akkor zavarják meg mások a beszélgetést, amikor a legfontosabb mondat hangozna el. És mintha a készítők is tudták volna, hogy mennyire idegesítő tud ez lenni, ezért igyekeztek úgy megoldani, hogy bár közbelép a harmadik, de ahogy lehet, menjen is tovább a történet. Attól viszont nem lehet eltekinteni, amikor úgy zavar be a villámcsapás a szakadó eső a kapcsolat kialakulásába, hogy jól látható, hogy süt a nap. Nem egy japán sorozatban követtek el ehhez hasonló, súlyosnak mondható bakit.

De mindennel együtt nagyon szeretem ezt a sorozatot. És nagyon szívesen vennék egy második évadot! A mangában relatív gyorsan összejönnek a fiúk, ezzel fejeződik be az első évad is. De a manga azt is remekül mutatja be, hogy nincs vége a történetnek azzal, hogy egymásra találtak. Hiszen új minőségükben lesznek együtt, ami új kihívást állít eléjük. És egy ilyen szereposztással nagyon jó lenne látni a folytatást, biztos vagyok abban, hogy továbbra is a mangához megfelelő minőségű lenne egy esetleges második évad. Az alapok megvannak hozzá.

Film: 9/10
Kép: 7/10
Hang: 7/10
Extrák: 9/10
Borító: 9/10

+ Kiváló sorozat, igényes tálalásban.
- A sablonos drámai jelenetek itt-ott rontják az összképet.

89%

Különböző személyiségek találkozása

Örömmel vettem tudomásul, hogy még egy olyan BL-manga kap live action adaptációt, amit szerettem olvasni, méghozzá a Kimi ni wa Todokanai. Elsősorban a nagyon kedves, barátságos borítójával hívta fel magára a figyelmet. Egyszerre sugárzott magából békét és mély szeretetet a két fiú között, ezért rendkívül kíváncsi voltam arra, hogy milyen történetet hoz ki belőle a mangaka.

A képen nemcsak a szeretet látszik a két srác között, hanem lerí róluk, hogy teljesen eltérő személyiségek. Oohara Yamato a magasabb, sötéthajú srác, az osztály eminens tanulója, emellett rendkívül módon visszafogott. Kevés emberrel tart barátságot, de őket nagyon megbecsüli, mindent megtesz értük. Ezzel szemben Ashiya Kakeru igencsak hadilábon áll a tanulmányokkal, de ő az osztály egyik legszociálisabb tagja. A társaság középpontja, aki mindenkivel jóban van.

Kettejük közül Yamato az, aki felfigyel Kakerure. Előtte ül az osztályban, mindig kész segíteni Kakerunek a tanulmányaiban. A fiú ugyanis meglehetősen szeleburdi és szétszórt, Yamato nélkül valószínűleg már osztályt ismételne. Ugyanakkor látszólag nem veszi észre Yamatót, a társaság mindig elvonja a figyelmét. Ez eléggé lelombozza a hősszerelmest. De elég hamar kiderül számunkra, hogy Kakeru valójában viszont szereti Yamatót, csak mivel ő sokkal inkább kifelé él, sokkal inkább társasági, ezért meg kell ossza a figyelmét az osztálytársai és Yamato között. De egyébként szereti a fiút, nagyra értékeli a segítségét, és ha alkalma nyílik rá, szívesen tölti vele az időt. Csak ne lenne ennyire szétszórt...

Eddig 3 részt adtak le, ez alapján azt tudom mondani, hogy a mangában jobban kijöttek az érzelmek. A Yamatót alakító Maeda Kentaro színészi játéka az, ami hullámzó. Nem tudom elhinni neki, hogy a valóságban is ennyire visszafogott lenne. Ez az első BL-alakítása, talán ebből is fakad valami bizonytalanság. Őt elsősorban a Kamen Rider Revice főszereplőjeként ismerhetjük. Hasonlóképpen első BL-szerepe ez Ashiya Kakeru színészének, Kashiwagi Haru-nak, akinek ráadásul ez csak a harmadik filmszerepe. Gyerekként szerepelt néhány TV-műsorban, de az igazi karrierje csak tavaly indult. Nem is várható el tőle nagy karrier, hiszen csak 18 éves, tehát előtte az egész filmszakma. Ugyanakkor jobb az ő színészi játéka, de azt gondolom, hogy elsősorban azért, mert az ő karakterének szerepe természetesebb. Illik rá a gondtalan gimnazista szerepe, hiszen gyakorlatilag frissen érettségizett. Ő el tudja velem hitetni, hogy ilyen a privát életben is, Yamato szerepe mesterkéltebbnek tűnik.

Végig fogom nézni a doramát, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hoznak ki belőle. Mivel általában igaz az, hogy semmire nincs biztos recept, ezért kisülhet ebből valami jó is. Hiszen előfordulhat, hogy két különböző személyiség azért néz fel egymásra, mert meglátják a másikban azokat az értékeket, amiket hiányolnak magukban. Jelen esetben arról van szó, hogy Yamatónak szimpatikus lehet az, hogy Kakeru ennyire társasági, míg Kakeru nagyra becsülheti azt, hogy Yamato ennyire okos és jó tanuló. Csak ez persze lehet veszélyes is, hiszen ha ez átmegy a másik túlidealizálásába, akkor könnyen meglehet, hogy az a hiány, amit magukban élnek meg, frusztrációt vált ki. Ekkor viszont nem tudják jól szeretni egymást, hiszen magukat nem fogadják el olyannak, amilyen. Ez elsősorban Yamatót fenyegeti, hiszen ő az, aki inkább egyedül van, ő az, akit jobban lefoglalnak a saját gondolatai, hajlamos lehet arra, hogy túlgondolja magában a dolgokat. És ezt elég jól kihozza a mangaka, meg jól kijön a doramában is, hiszen elsősorban Yamato az, aki féltékeny Kakerure, mert sokat van másokkal együtt. Kakerut lefoglalja a társasága, ezért vele sokkal inkább csak úgy megtörténnek az események. Kevésbé gondolja át, hogy mit miért tesz. Ez van az, hogy eléggé szétszórt, és ezért van az, hogy olykor nem érti Yamato reakcióját.

Tehát a különböző személyiségek találkozása bőven lehet konfliktus forrása is. Ezért nagyon fontos az, hogy mindkét fél elfogadja saját magát olyannak, amilyen. A túlidealizálás meg ebből a szempontból rossz jel, hiszen elsősorban azokat idealizáljuk, akik valami olyannal rendelkeznek, ami belőlünk hiányzik. A fő kérdés jelen esetben az, amit feljebb is írtam, hogy ez frusztrációt vált ki belőlünk, vagy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk? Ha a doramában mindkét srác elfogadja magát olyannak amilyen, akkor nagyon is jó párost alkothatnak. Ideális esetben azt nyújthatják egymásnak, amivel nem rendelkeznek. Például aki nagyon szociális és extrovertált, az a partnerében megnyugvást lelhet a napi zaj után, ő viszont cserébe színt visz a csendes és zárkózott társa életébe. Ez működhet, de csak akkor tudják egymást jól szeretni, ha magukat is megtanulják olyannak szeretni, amilyenek.

Tehát rejlik potenciál a történetben. Kíváncsi vagyok, mit hoz ki ebből a mangaka. Az elején egyértelmű a belső vívódás és a sok félreértés (erre utal a cím is), de egy jó személyiségfejlődéssel megtörténhet, hogy egymásra találnak. Ez a fő feladat, amit meg kell ugrania a mangakának. Ha ez megtörténik, akkor jó esély van arra, hogy ez egy nagyszerű manga lesz.

Linkek

Dorama: Hivatalos weboldal | Instagram | Twitter | Interjú | My Drama List
Manga: Hivatalos japán weboldal | Hivatalos angol weboldal | Pixiv Comic | Trailer | My Anime List | Anilist