Paradox rapperek találkozója

Amíg mindenki el volt ájulva az "Oshi no Ko"-tól, idő előtt kikiáltották az év animéjének, addig szépen lassan besettenkedett a Paradox Live és hazavágott nálam mindent. Istenemre nem túlzok, egyszerűen imádtam az animét! Szinte nem túlzás kijelenteni, hogy a Haikyuu!! óta nem rajongtam animéért ennyire, mint most a Paradox Live-ért.

Az az igazság, hogy több idol animét is láttam már, de az volt az élményem, hogy nagyrészük mind egy kaptafára készülnek, a karakterek személyisége faék egyszerűségű, a dalokat alig tudom megkülönböztetni egymástól. A Paradox Live rapperei még ha nem is kaptak komplex személyiséget, legalább jól megkülönböztethetők egymástól. Mindenkiben van valami saját, valami egyedi, valami szerethető. Nem beszélve arról, hogy a csapatoknak saját stílusuk van! A dalokat meg az elmúlt közel 3 hónapban annyit hallgattam, mintha hosszú évek óta ismerném. És már bőven van olyan, ami személyes kedvenc lett, amikről tudom, hogy legendásak lesznek számomra.

Úgy vagyok a Paradox Live-val, hogy azért hozták létre a projektet, hogy megmutassák a Hypnosis Mic készítőinek, hogy így kell rapper projektet csinálni. Mindenben két vállra fekteti a Hypmic-et, sokkal többet kihoztak a kislemezeken hallható voice drama történeteiből. Leginkább a kivitelezés az, amiben nagyon jó az anime. Egyszerűen nézeti magát. Tetszik az alaptörténet szimbolikája, és bár az egész összességében eléggé kiszámítható, aki figyeli a részleteket, nem éri különösebb meglepetés a végére, de mivel szerethetők a karakterek, ezért azt gondolom, hogy átélhető a történet. Az a rap, amit az utolsó részben lenyom az egész bagázs... Amíg élek, nem fogom elfelejteni! Sugasano Allen legendás volt, és ahogy aztán csatlakoztak a többiek... Teljesen elérzékenyültem tőle, ott az egész csapat eggyé vált! A seiyuu-k nagyon tehetséges rapperek! Szerintem külön tanították őket, mert megítélésem szerint néhol olyan magas színvonvalú a rap, hogy csak sok gyakorlással lehet odáig eljutni.

Itt szúrnám közbe, hogy nem vagyok hardcore rap rajongó, mindazonáltal egy-két dolgot tudok arról, hogy miről szól a valódi, amerikai rap háború. Elsősorban a '90-es évek-beli eseményekről tudom, hogy a rap háborúknak komoly tétje volt. Némely emberéleteket követelt. Vannak rap dalok azokból az időkből kifejezetten sötét hangulatú, hiszen az tényleg az alvilágról, a nyomorról szólt, és azok adják elő, akik abban ténylegesen érintettek. A rap másik oldala (számomra sötét oldala), amikor valaki kitört a nyomorból, és nem képes másról rappelni, hogy neki sikerült, és mennyire menő lett. A videoklipben is medencés villa, hatalmas autó, gyönyörű nők voltak láthatók. Emlékszem én ilyen dalokra, klipekre, ezek a dalok bőven tettek arról, hogy távol tartsam magam a raptől

A Paradox Live viszont egyáltalán nem ilyen. Nemcsak azért szerettem meg nagyon a projektet, mert közel áll az ízlésemhez, hanem egyszerre komoly is és játék is az egész. Játék abból a szempontból, hogy a rapperek (seiyuu-k) ideális esetben nem élték meg azt, amiről rappelnek, de komoly, mert a rap minőségét magasnak tartom. (Mivel nem vagyok szakértő, ezért a minőséget ténylegesen nem tudom megállapítani, de nagyon bejön, ahogy rappelnek.) És ahogy feljebb már írtam, a csapatok stílusa jól elkülöníthető egymástól. Lényegében azt is ki lehet jelenteni, hogy képviselnek valamit. A BAE lazaságának és szabadságvágyának köszönhetően a zenéjük és a rapjük sokkal inkább ösztönösnek hat. Ők lázadnak a toxikus szüleik ellen. A cozmez a leginkább negatív csapat, esetükben talán leginkább a depresszióra lehet asszociálni. Talán itt is megírtam, hogy a BAE és a cozmez igazi dilemma abból a szempontból, hogy szülők nélkül rosszabb élni, vagy mérgező szülőkkel? Alapvetően nincs jó válasz, de az anime mégis eldönti a kérdést, hiszen kettejük közül a BAE az optimista csapat, akik hisznek a jobb jövőben, a cozmez viszont pesszimista. Esetükben még ha érthető is, inkább ijesztő, hogy a csúcsra vágynak, mert azt érzem, hogy azt nem sok jóra használnák. A négy rap csapat közül a cozmez jeleníti meg a leginkább a valódi, amerikai hardcore rap-et, néhány dalukat tényleg lesújtó lelkileg hallgatni.

A The Cat's Whiskers-ben a jazz által megjelenik az elegancia, ami szintén egyedi színezetet ad a Paradox Live repertoárjának. A dalaiknak is különleges dallama van, ráadásul mind a négyüknek megvan a maga egyénisége, de együtt nagyon erősek. A "READY GO GO GO!" szöveg óta külön figyelem őket. Az Akanyatsura pedig a féktelen bulizást jeleníti meg, nekik is vannak olyan dalaik, amiket nem fogok elfelejteni. Négyük közül a BAE lazasága és szabadságvágya áll hozzám a legközelebb. Azt gondolom, hogy abból következik aztán az Akanyatsua féktelen bulizása, tehát számomra a két rap csapat között szoros kapcsolat van.

A trap és a phantometal jó szimbóluma annak, hogy azzal, hogy önmagadról énekelsz (és rapelsz), önkénytelenül is felszínre törnek a traumáid, amit újra és újra át fogsz élni. Ha nem rendezted le magadban, akkor jön az erózió, tehát eluralkodik rajtad, aminek következménye akár a halál is lehet. Valamilyen szinten ez a való életre is igaz, hiszen nem képes jól élni az, aki nem dolgozta fel a traumáját. SPOILER! Ahogy az is érdekes volt, hogy Nayuta az ikertestvére által kreált fantom volt, mintegy érzékeltetve, hogy Kanata soha nem volt képes lélekben elengedni a testvését. Számomra az anime legnagyobb rejtélye az, hogy Nayuta hogy tért vissza az élők közé? És ahogy elnézem, nem én vagyok az egyedüli, aki nem tudja a választ, hiszen a Fandom oldalon Nayuta idővonalában van egy nagy kérdőjel. A többi rész rendben van. SPOILER VÉGE!

Azt sajnálom, hogy a második évadot még nem jelentették be. Hiszen befejezték már a második évad rap csatáit is, volt is olyan gondolatom, hogy azért siettek vele, hogy befejezzék az anime első évadának végére, hogy bejelenthessék a második évadot. Nos, ez elmaradt. De őszintén remélem, hogy lesz majd folytatás, mert a második évadra is micsoda csapatok és dalok jönnek! Mindenképp jó lenne, ha a Road to Legend is kapna animációt.

Igazából azt gondolom, hogy a Hypnosis Mic igazi érdeme az, hogy utat biztosított a Paradox Live-nak. Hiszen, ha nem létezne a Hypmic, akkor a Paralive se lenne. Most már egészen biztos vagyok abban, hogy a Paradox Live a történetével, a karaktereivel és a dalaival ugyanúgy az életem része lesz, mint a Haikyuu!! Vannak hibái az animének, hiszen sokszor nem a megfelelő dalt játszották az animében. A voice doramák a különböző kislemezeken hallgathatók meg, ezek kaptak anime adaptációt. Mindegyik voice doramához tartozik két dal, mely az adott rap párbajhoz tartozik. Ezeket nem mindig "párosították" össze jól. De így is nagyon megszerettem az egész projektet, a Yuzuki-san Chi no Yon Kyoudai. mellett számomra az idei év animéje!

Paradox Live THE ANIMATION Ending Track: Every Day Every Night

A múlt héten megjelent a Paradox Live THE ANIMATION ending kislemeze "Every Day Every Night" címmel. Meg is hallgattam egy párszor, és ha már itt vezettem végig a Paradox Live lemezeket, akkor ide írnám meg a véleményemet.

Igazából csak most a kislemezt hallgatva állt össze, hogy a többi Buraikan dalhoz képest az ending dal nem egy nagy szám. Vannak ennél erősebb dalaik. Maga a dal önmagában jó, ütős a zenei alap, amire rappelnek, de a rapből hiányzik az az érzés, hogy ez egy különleges csapat, akiknek legyőzéséhez valami különleges tudásra van szükség. Pedig pont az animének tett volna jót egy "BURAIKAN is back" színvonalú dal, hogy a néző is érezze, hogy a végső csata jelentőségét. Így maradt csak szimplán jó dal.

De még mindig jobb, mint a B-side track, mert ez a "Fadeaway"... Hölgyeim és uraim! Köszöntsék sok szeretettel a Paradox Live történetének eddigi legrosszabb dalát! Tekintve, hogy nem vagyok hardcore rapper, ezért igazán nem lehet azzal vádolni, hogy elérhetetlen magasságokig helyezem az elvárásaimat. De az a nyávogás, amit a refrénben művelnek, borzasztó módon bántja a fülem! A zene épp elmegy (az instrumentalt szívesen hallgatom), de a rap is annyira élettelen és unalmas, hogy csodálkozom, hogy a seiyuu-k nem aludtak be, miközben felvették a dalt. Még csak azt se lehet mondani, hogy egyedi színfoltja a Paradox Live repertoárnak, mert annyira rossz a dal.

Aztán, amikor utánanéztem, hogy mégis mi ez, akkor esett le, hogy ez volt a "LOVE" epizód ending dala... Fogtam a fejem, amikor összeállt a kép. Azért nem esett le, mert Spotify-on hallgattam útközben, és csak két nevet láttam, amit nem tudtam elolvasni. Majd a Fandom oldalon láttam, hogy ez a "Rooftop Friends", vagyis Yatonokami Nayuta és Ando Shiki duettje. Továbbra is azt gondolom, hogy sokkal jobban állt volna az epizódnak a "The Cat's Whiskers: Mercy On Me" dala, mert az a történet úgy ért véget.

Kár ezért a kislemezért. A címadó dal korrekt iparosmunka, meghallgatom, de jobban jártunk volna, ha a B-side Track a fiókban marad. Ezzel erre az évre vége a Paradox Live kiadványoknak, az anime OST-je 2024 februárjára várható.

Jó, hogy itt vagy köztünk

A múlt heti Paradox Live THE ANIMATION epizódban dolgozták fel az első párbajsorozat utolsó kislemezének a történetét. Talán ebben az epizódban nyerte el igazán értelmét a Phantometal által okozott trauma és annak feldolgozása, ugyanis most az minden eddiginél hangsúlyosabban volt jelen.

Igazából most arról van szó, hogy egy olyan történetet dolgoztak fel, amiről már volt szó korábban, de azt részletesebben, ezáltal mélyebb értelmet nyert. Ugyanis ismét Hajun gyerekkora volt fókuszban, hogy ő nem kellett a szüleinek, ezért neki el kell mennie Japánba. Ez már volt a 4. részben, amikor Ryu a maga módján szemügyre vette a BAE tagjait. De úgy tűnik, hogy az nem volt elég.

Most rap párbaj alatt, a BAE előadása közben lett Hajun rosszul, és elájult.

Arról van szó, hogy felgyorsult az eddig rejtett fémerózió, és kikezdte a testét. Mondjuk már jó ideje jelen voltak látható jelei, el is ment vele Hajun orvoshoz, de anélkül, hogy a valódi gyógymódot választotta volna, odarakta az orvos elé a vaskos borítékot, hogy tüntesse el azon nyomban. Sajnos van ilyen, hogy vannak, akik azt gondolják, hogy nincs idő itt hosszas terápiára. Adjon valamit, ami azonnal hat, és a többiek nem tudnak a bajról. Csak ezzel természetesen hosszútávon nincs elintézve a dolog. Amikor már egymaga túl gyenge, hogy védekezzen ellene, akkor így vagy úgy, de úgyis meg fogják tudni a társai.

Igazából tetszik a Phantometal abból a szempontból, hogy jól érzékelteti, hogy mi történik azzal, aki nem teszi a helyére a múltjában történteket. Erodálódik, mintegy átveszi a teste felett az uralmat és nem lelhet békére. Suiseki Iori az Akanyatsurából jól elmagyarázza a lényeget.

Ahogy azt is közli a BAE másik két tagjával, hogy Hajunt a halál fenyegeti, de lehet rajta segíteni. Csak ehhez a másik két tagnak életveszélyes vállalkozásba kell belemenniük: Belépni Hajun elméjébe és kiszabadítani a poklából. De ha nem sikerül, és Hajun meghal, akkor ők is áldozatok lesznek. Nem kérdés, hogy megpróbálják, szeretik annyira a barátjukat, hogy ezt megtegyék érte.

Hajun elméjébe nyerünk aztán betekintést. Ismerős képek, már láttuk korábban, ahogy a szülei közlik Hajunnal, hogy el kell hagynia a házat. Egy kis közbevetés, hogy valahányszor meglátom azt a kisbabát az anya kezében, mindig arra gondolok, hogy miket fog majd rappelni kamaszkorában a 2. évadban... De most a lényeg, az emlékkép. Nemcsak az elszíneződött, torzult képek miatt kiváló az animáció, hanem a ház falát ellepő tövises növények is nagyon jól érzékeltetik, hogyan módosítja az agy az emlékeket. Aki volt annyira bátor, hogy elmerült a rossz emlékeiben, az hasonló képeket láthatott az elméjében.

És ahogy folyamatosan egyre inkább eltorzul a hang a fejben, ahogy folyamatosan ismétlik a "nincs szükségünk rád!" szöveget... Ijesztő, szinte sátáni jelenet. De ahogy aztán ott van mellette a BAE másik két tagja az csodálatos. Azért szeretem nagyon ezt az animét, mert nem áltat azzal, hogy végképp eltörli a múltat. Mondja Anne és Allen is, hogy az ő rossz emlékeik is a szívükben marad, de együtt segíthetnek egymáson, hogy ezeket az emlékeket könnyebben magukkal tudják vinni.

Ez az a jelenet, amit Orvos-Tóth Noémi megírt az Örökölt Sors című könyvében, amikor az imaginációs módszerről írt. Amikor mi, a felnőtt énünk a maga eszközeivel védi meg a belső gyermeki énünket. Itt is ugyanez történik, csak az anime élt a maga fikciós lehetőségeivel, és Hajun barátai mentek be az elméjébe. De ilyet mi is tudunk csinálni magunkban, de rettenetesen fájdalmas módszer (tapasztalatból írom), úgyhogy óvatosan.

De egyértelműen ez epizód egyik legszebb jelenete, amikor a Anne és Allen gyerekkori mivoltukban megjelennek Hajun előtt, és a kezüket nyújtják. Ő ezt elfogadta és ezzel megtette az első lépést a gyógyulás felé. Inkább bulizzunk egy nagyot a "F△Bulous"-re. Mert ez tényleg fabulous élmény volt.

Kiváló epizód volt, teljesen elérzékenyültem tőle. A szimbólumok is nagyon jók, ahogy érzékeltette, hogy mennyire traumatikussá tudnak válni a rossz élmények. Mert tényleg ez történik az agyban, amíg nincsenek feldolgozva a rossz emlékek, azokat sokkal rosszabbnak látjuk, szinte kísértenek minket. Az érzelmek is úgy voltak megjelenítve, hogy lehet velük azonosulni. Nem ismerem a PINE JAM stúdiót, mely a Paradox Live-ért felel (megnéztem, mely animékben dolgoztak, egyiket sem ismerem), de maximumot hozták ki a franchise-ból. Már a promóciós kép is pozitív benyomást keltett, aztán az első rész még közelebb volt az egész projekthez, onnan jöttek a dalok...

Kíváncsi vagyok, meddig fogok így rajongani a Paradox Live-ért, de eddig ott van a Top 10 minden idők legjobb animéi között nálam. Ebben a 8. részben sok minden benne volt, amit szeretek egy animében.

Mindeközben, ha előre nézünk a projektben, akkor láthatjuk, hogy már a második évad rappárbaja is lezárult és győztest is hirdettek. Ez pedig jó eséllyel azt jelenti, hogy majd az anime első évadának utolsó részében bejelentik a második évad anime adaptációját. Ott még lesznek érdekességek. És micsoda dalok... Már most nagyon várom!

Hát ez a szeretet?

Nagyon vártam a Paradox Live THE ANIMATION azon epizódját, mely a "LOVE" Stage Battle kislemez voice dramájának a történését dolgozza fel, mert meglehetősen sajátságos a története. Röviden arról van szó, hogy a The Cat's Whiskers legfiatalabb és legfélénkebb tagja, Ando Shiki múltja igencsak terhes. Valamiért úgy emlékszik, hogy ő volt az, aki megölte a legjobb barátját.

De kiderül, hogy nincs így, hiszen az a bizonyos legjobb barát nem más, mint Yatonokami Nayuta a cozmezből. Közöttük ugyanis komoly barátság szövődött a múltban. Most ahogy visszagondolok az animére, nem úgy rémlik, hogy felfedte volna ennek a a barátság forrását, egyszerűen csak gyakori találkozóhelyük volt az a bizonyos háztető, mely Nayuta számára szolgált menedékhelyül a nyomorult helyzetéből. Erről még az ikertestvére, KANATA sem tudott. Az egyedüli, aki gyakran meglátogatta Nayutát a háztetőn, az nem volt más, mint Shikki.

Maga az anime sokkal inkább annak a jelentősségét akarta bemutatni, hogy van egy búvóhely, amiről csak ők ketten tudnak és senki más. Ez nagyon tetszett már a doramában is, és érdekelt, hogy dolgozzák fel az animében. Jó volt látni, ahogy Shikki visszatér abba a bizonyos lépcsőházba, és visszaemlékszik arra, ahogy együtt cipelték fel a kanapét a tetőre.

Az anime nagyon jól visszaadta azt az érzést, hogy van egy hely, ahova elbújhatunk, amiről csak mi ketten tudunk, és senki más. Ez az intimitás az, ami igazán széppé tesz bármilyen emberi kapcsolatot, legyen az barátság, szerelem vagy családi kapcsolat.

Viszont a kislemez borítója is mutatja, hogy mintha ez a múlt csak Ando Shiki számára lenne fontos, Nayutának meg... És azt gondolom, hogy igencsak nagy pofont kapott Shikki a történet kitalálóitól, amilyen lezárást kitaláltak az animének... amnézia... De azt mégis hogy? Azért hitte Shikki, hogy megölte a legjobb barátját, mert a tetőről lezuhant. Na most itt jön a történet logikátlan mivolta, ami kérdéseket hoz magával. Tényleg leesett Nayuta a tetőről? Ha igen, hogy élhette túl? Igencsak magasról zuhant volna le. Tényleg megúszta a zuhanást egy amnéziával? Akkor hogy lehet, hogy minden másra emlékszik?

Erre az egészre egyetlen logikus magyarázatot tudok mondani: Nem esett le senki, nincs itt semmi amnézia, egyszerűen csak Nayuta ily módon adja Shikki tudtára, hogy a barátságuk egyszer és mindenkorra véget ért. Eléggé inkorrekt, ráadásul Shikki magától is rájöhet arra, hogy Nayuta kamuzik, hiszen hogy lehet, hogy pont az ikertestvérével alkot egy formációt?

Tehát nagyon szerencsétlen ez a történet, és azt kell mondjam, hogy a történet kitalálói egy ziccert hagytak ki. Miért is lehetne két jóbarát két különböző csapatból, akiknek ráadásul van egy közös terük, amiről senki más nem tud? Megmaradhatott volna a mély barátság kettejük között, maradt volna valami intimitás, ne adj isten a fujoshiknak is kedveztek volna. Nem néztem ennek utána, de állítom, hogy ők nem hagyták ki ezt a ziccert, és nem rajzolták tele a Pinterestet Nayuta × Shiki yaoi képekkel.

Végül utánaolvastam, és a Paradox Live Fandomon megtaláltam a választ. Nincs itt semmi amnézia, ez nem Nayuta, hanem egy, az ikertestvére által kreált fantom. Ez az a bizonyos fantom, ezért nem ismerte fel Shikki-t, és nem érti, hogy mit akar tőle. Spoiler Később tisztázzák a helyzetet, a valódi Nayutával, és újra barátok lesznek. Később egy Shuffle albumon "Rooftop Friends" néven közös dalt rappelnek. Spoiler vége

Mondjuk azt, hogy így kerek a történet. De ami miatt biztos, hogy csalódás számomra ez az epizód, hogy nem a kislemezen hallható "Mercy On Me" dallal zárták a részt, hanem valami új dallal, amit még nem hallottam. "FADEAWAY" a címe, kétségtelenül jó dal, bár ellentmondásos, hiszen az egy Nayuta × Shiki közös rap, ahol a barátságuk jelentősségéről rappelnek. Ellenben az anime végéhez jobban illett volna a "Mercy On Me", mert az jobban visszaadja, hogy Shikki számára mekkora törés az, hogy megszakadt ez a barátság.

Ez a dal számomra egy Ando Shiki character song. Jól visszaadja a félénk srác érzelgős mivoltát. Ő egy ázott, kóbor kiscica, aki szeretetre és melegségre vágyik. Nem érti, hogy miért lett megint kidobva az utcára. Megítélésem szerint ez a dal sokkal jobban adja vissza az egész epizód mondanivalóját.

Nem utolsósorban az egész kislemez is érdekes, hiszen Nayutával a cozmez egészen másról rappel az "Ain't No Love" című dalban. Ez a cozmez egyik legdurvább, szövegileg legkeményebb dala. Ugyanis itt rappelnek a múltjukról, a gyerekkorukról. Hogy az anyjuk egy rohadt kurva volt, és hogy ők csak azért születhettek meg, mert egy férfi jól megfizette őt egy szexért. Tehát ők tényleg állat módjára jöttek a világra. Elképzelésük nincs arról, hogy ki az apjuk, az anyjuk meg születésük után nem sokkal halt meg. Na most, ha ennyire állat módjára születtek meg, akkor csoda, hogy kóbor állat módjára élnek a nyomornegyedben? Senkiben nem bíznak, csak egymásban. Kettejük közül egyébként Nayuta az, aki jobban nyit az emberek felé. Jó eséllyel ennek az eredménye lett ez a barátság is.

Azért rossz volt látni, hogy így lett vége ennek a barátságnak, alakulhatott volna ez sokkal jobban is. Holnap új epizód, amit én majd szerdán fogok megnézni.

Paradox Live THE ANIMATION Opening Track: RISE UP

Ha már itt írtam a korábbi Paradox Live CD-kről, akkor folytatnám itt a sort, és bemutatnám múlt szerdán megjelent kislemezt, mely anime openingje hallgatható meg.

A dal a "RISE UP" címet kapta, és mind a négy csapat rappel. És nagyon jó dalnak tartom, mert nagyon jól vegyítették a csapatok egyéni stílusát. A BAE-nek köszönhetően dübörög a basszus az elején, majd jön a The Cat's Whiskers a maga jazzes alapjával. A cozmeznél visszafogottá válik a zene, végül az AkanYatsura teljesen kitör. Mindamellett, hogy ez utalhat arra is, hogy azért van valami hasonlóság a csapatok dalai között, azért ott van az is, hogy ez egy egységes összetartó csapat. Jól visszaadja a dal, hogy a négy csapat a maga egyéniségével elfogadják és segítik egymást, ahogy tudják. Ezt határozottan jó látni az animében is.

Bár azért van már egy-két kritikám az animével kapcsolatban. A történetek epizodikusak (ahogy a kislemezek voice dramáit dolgozzák fel, és az mindegyik single-ön más), és pont a múlt heti "LOVE" epizód egy jó példa arra, hogy milyen logikátlan befejezést tudnak adni egy-egy valószínűtlen történésnek. Ez volt az az epizód, mely Ando Shiki (TCW) és NAYUTA (cozmez) (az életben nem tanulom meg leírni a családnevét...) tinédzserkori barátságáról szól. Szép történet, de miért nem találkoztak azóta, ha ráadásul, még ha külön csapatban is, de rappelnek, és tudnak egymásról? A válasz: amnézia... HÁT PERSZE!!! Miért nem csinálják meg azt, hogy adnak valami extra izgalmat vagy "intimitást" az animének, hogy van két szereplő két külön csapatból, akik nagy titokban találkoznak? És erről nem tud senki más, csak ők, meg a nézők... meg a holdfény. Ez még kedvezne is a fujoshi fantáziáknak. A másik szívfájdalmam az epizód kapcsán, nem a kislemez "Mercy on Me" dala szólt, hanem egy teljesen új dal, ami ráadásul nem is jelent meg hanghordozóm. Jó dal, jó volt hallgatni, de a "Mercy on Me" számomra Ando Shiki betétdal. Minden benne van, ami miatt szerethető a TCW legfiatalabb, legfélénkebb tagja.

Visszatérve a kislemezre, a B-side track, a BAE: FLY HIGH!!! dalát is nagyon jó volt újra hallani. Az anime 1. részében volt hallható, és ez a dal is hozzájárult ahhoz, hogy felfigyeljek a Paradox Live-ra.

Ezzel lett majdnem teljes a Paradox Live diszkográfia. December 6-án jön az ending dalból a kislemez. Várós az is.

Hallgattassék meg az utolsó helyezett is!

Amíg sokaknak az Oshi no Ko volt az év animéje, és el volt ájulva tőle, de olyan szinten, mintha az animés ipar ennél jobbat még csak megközelítőleg sem mutatott volna fel, addig a Paradox Live THE ANIMATION szépen csendben belopódzott az őszi szezonos animék közé, és nem megáltallott az év felfedezettje címét elragadni magának. Nagyon sokat hallgattam az elmúlt egy hónapban a Paradox Live dalokat, és most már szinte teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy olyan hatással van rám, mint a Haikyuu!!, amikor azt fedeztem fel magamnak.

Most az egész projekt egyik dalával szeretnék kicsit mélyebben foglalkozni. Ez egy későbbi dal, a második nagy összecsapás egyik dala, ezért azt tippelem, hogy az ehhez kapcsolódó történet majd a második évadban kerül feldolgozásra. Az pedig majd sokára lesz, így aki nem akar spoilert olvasni, annak azt javaslom, hogy csak hallgassa meg a dalt, legfeljebb a hozzá kapcsolódó elemzésemet, és álljon is meg, mert megírom a hozzá kapcsolódó történetet is, a saját véleményemmel.

És hogy melyik dal kerül kielemzésre?

AMPRULE: Nobody But Me

Ez a dal jó eséllyel pályázik nálam a 2023-as év dalára. Zseniálisan van megírva ez a dal. Nem feltétlen gazdag zenében, de nagyon jól egyensúlyoz a mély és a magas hangok között. Ha nem vesszük figyelembe a szöveget, akkor mély hangzás nem a pesszimizmust, melankóliát sugározza magából, ahogy az szokott lenni, hanem sokkal inkább egyfajta rejtélyességet, izgalmat. Ez adja a dal témájának a lényegét, amit remekül kiegészítenek a magas hangok. Amik pozitív, optimista érzetet adnak a dalnak, így azt érezhetjük, hogy az a bizony rejtély és titok valami pozitív dolog lesz. Így a dal ad egy kellemes bizsergést.

Bár egyébként a szöveg kifejezetten negatív. Lényegében arról van szó, hogy Yeon Dongha az, aki azt mondja magáról, hogy senki más nem fogja uralni ezt a világot, csakis ő, míg Baek Chungsung készséggel a szolgálatába áll. Igen, ők Dél-Koreából származnak, konkrétan a szöveg is háromnyelvű: japán, angol és koreai. Tehát ha a szöveggel együtt értelmezzük a dalt, akkor a magas hang az ő optimizmusukat szimbolizálja a világuralom felé, a mély hangok pedig azt, hogy ennek jó eséllyel senki nem fog örülni.

De én ennek a dalnak nagyon örülök, mert ha máshogy értelmezem, akkor sokkal inkább egy izgalmas várakozás van a dalban. Sőt! Konkrétan ez az első olyan dal, aminek kapcsán azt tudom mondani, hogy az auto-tune csak kiemeli a dal mondanivalóját. Nagyon jól megcsinálták a kissrác mély hangját, csak még izgalmasabb lett tőle a rapje. Ez a dal kiváló példája annak, hogy az auto-tune-t is fel lehet használni arra, hogy még jobban átélhető legyen a dal, ezáltal legyen még jobb. Viszont a nép nem volt erre vevő, ugyanis az AMPRULE lett a második évad utolsó helyezett csapata. Méghozzá eléggé lemaradva, amit kicsit méltatlannak érzek.

A lényeg a következő: A Paradox Live második évadába négy új csapat csatlakozott, egyikük az AMPRULE. A nyolc csapatra bővült projektben a versenyeztetést nem tudták rap párbaj formájában megoldani, így négy csapatot kirostálhattak a rajongók a szavazataikkal. Ők vigaszágra kerülhettek, így egy újabb verseny keretében megmérkőzhettek, közülük egy jutott tovább. Na most, az érdekes az, hogy kivétel nélkül a négy új csapat került vigaszágra. Amit érteni vélek, hiszen az egész második évadra csatlakozott csapatok összességében sokkal diverzebb képet adnak. Hogy is kerülhet a börtönrapet képviselő elállatiasodott GokuLuck egy kalapba az idolcsapatok vibe-ját idéző VISTY-vel és 1Nm8-cal? Erre jön az AMPRULE a világuralmat vizionáló jövőképükkelés az arisztrokratikus érzetet adó zenéjükkel. Már ebből is kiderül, hogy valami egészen másról van itt szó. Az eredetileg csatlakozott négy csapat, a BAE, The Cat's Whiskers, cozmez és AkanYatsura esetében ki lehet jelenteni, hogy mindenki jó a maga stílusában. Általános szeretet övezi őket, de a második évad... Mi szükség van itt dallamtalan zenére már-már nyávogó, idol csapatokra? Azt megértem, hogy a GokuLuck jutott tovább, ők nagyon hozzák az ketrecbe zárt elszabadult vadállat feelinget, főleg a legújabb dalukkal, a "S.W.A.G."-gel, mely már a thrash metal határait súrolja.

És akkor van két idol csapat, akik a maguk egyhangú, unalmas dalaikkal alig maradtak le a GokuLuck-tól, velük szemben áll az AMPRULE, mely ugyan sötét hangulatot hoz magával, mégis egyeidek, könnyen megjegyezhetők. Ennek ellenére a többiektől jócskán lemaradva tökutolsók lettek. Ha valami magyarázatot akarnék rá találni, akkor az lehet, hogy ez a csapat kifejezetten a BAE ellenében alakult meg. Hiszen Yeon Dongha nem más, mint Hajun öccse. Ha emlékszünk a Paradox Live THE ANIMATION 4. részére, amely Hajun traumatikus múltjáról, gyerekkoráról szól, ott láthattuk az anya kezében egy újszülött kisfiút, aki teljesen ártatlan, mosolygó arccal nyúl a kis kezével Hajun után. Ez az újszülött kisfiú most teljesen Hajun ellen van, és álmodozik a világ meghódításáról. Mint már az animéből is tudhatjuk, Hajun az, akit Japánba küldtek, aki nem kellett a családnak, eldobták maguktól. Ez Hajun traumája. Így az AMPRULE lényegében kísérti Hajunt, és azt gondolom, hogy ez az, amit a rajongók megtoroltak.

Így az AMPRULE csomagolt és hazament. Lényegében kijelenthetjük, hogy a Magyar népmesék elvén a jó megkapta méltó jutalmát, a gonosz méltó büntetését. Mert azért a fiatalabb fivérnek, Donghának is megvannak a maga traumái. Retteg ugyanis attól, hogy majd ő is a bátyja sorsára jut. Ő is ki lesz majd utasítva a családból, ezért kényszeresen mindent megtesz azért, hogy a szülei kedvében járjon. Ez az ő traumája, a megfelelési kényszer. Hallható is dalban, hogy semmi balódi szeretetet nem kapott a szüleitől. Ez a dal vibe-jában, a rap szövegében kiválóan tetten érhető, tehát nagyon jó dalokat írtak a csapatban. De azért tegyük fel a már megválaszolt kérdést: Ki járt jobban? Hajun, aki ugyan száműzve lett a családból, de barátok által egy újabb esélyt kapott, vagy Dongha, aki a családban maradt, fényűző körülmények között él, de érzékelhetően minden egyes napja rettegéssel telik.

Ha így nézzük, akkor a rajongók elzavarták azt, aki negatív hátsó szándékkal csatlakozott a projekthez. Amit értek, de ha azt nézem, hogy az ő zenéjük és stílusuk teljesen egyedi és saját, akkor erősen vitatkoznék azzal az utolsó hellyel. A VISTY-hez és az 1Nm8-hoz képest kétségtelenül sokkal izgalmasabbak. Az vitán felül áll, hogy a GokuLuck az, akiknek tovább kellett jutni, ők nemcsak hogy remekül egészítik ki a Paradox Live első négy csapatát, de még azt is meg tudták csinálni, hogy a még kommerszebb "Trigger" daluk is olyan, hogy bőven belefér a csapat többi dala közé.

Mindent egybevetve nálam az AMPRULE végzett a 6. helyen, nem sokkal a GokuLuck mögött. És a VISTY és az 1Nm8 az, aki csomagoljon, és a környékre ne jöjjön vissza! Távol vagyok a hardcore rapperektől, de ezt a nyáladzást még én sem veszem be!

Paradox Live -Road to Legend- FINAL "REVOLUTION"

Jelen sorozatunk is elérkezett a "final" epizódjához, hiszen ez a legújabb Paradox Live kislemez. Három hete, azaz 2023. október 18-án jelent meg. Ebben az előző két párbajból győztesen kikerült csapat mérkőzik meg a vigaszágon továbbjutott GokuLuck-kal, így három dalt hallgathatunk meg.

1. BAE: Ch△mp1on
2. cozmez: Two Crowns
3. GokuLuck: S.W.A.G.

Már a címük is sokat mondó, tehát érdemes elmélkedni a dalokon.

BAE: Ch△mp1on

Épp csak megnyerte a BAE az egyéni párbajt, máris bajnoknak kiáltják ki magukat. De nagy örömünkre most nem érdemtelenül, hiszen ismét rákapcsoltak, és egy erősebb dallal jelentkeztek. Stílusukhoz hű, karakteres dalt rappeltek. Végigveszik az elmúlt három évet, hogy miken mentek keresztül, végül eljutnak a konklúziójukhoz, miszerint ők a bajnokok. Ideális jelöltek.

cozmez: Two Crowns

Amíg a BAE bajnoknak kiáltja ki magát, addig a cozmez a koronát kérik a fejükre. Ez egy igazi rap dal, ahol egymásnak adják át a szót, és bizonygatják, hogy ők ennek rap párbajnak a legjobbjai, bárki bármit mond. Az ő daluk viszont nem annyira karakteres. A zene rendben van, a rap is igazából jó, de nem jön ki az egyéniségük. Többször kell meghallgatni, ahhoz, hogy megmaradjon az emlékezetekben.

GokuLuck: S.W.A.G.

De miért is vesztegetnénk rá időt, ha itt van a GokuLuck, akik ténylegesen valami újat mutatnak. Dehogy rock zenére rappelnek... már-már a Thrash Metal határait súrolja! Eszméletlenül aggresszív a zene, a tagok meg úgy üvöltenek, hogy addig járunk jól, amíg ezek az állatok ketrecbe vannak zárva, mert ha elszabadulnak, akkor imádkozhatunk az életünkért. Semmi nem garantálja a biztonságunkat. De hát pont ezért imádom őket. Néha én is úgy érzem, hogy nagy szükség van arra, hogy a felettes ént teljesen lekapcsoljuk, és fusson az ösztön én, amerre lát. Utólag ráérünk rendet tenni.

És akkor álljon itt a személyes sorrendem.

1. GokuLuck: S.W.A.G.
2. BAE: Ch△mp1on
3. cozmez: Two Crowns

Kell néha, hogy ez a vadállat elszabaduljon bennünk. És mivel a GokuLuck ezt teljesen szerethető, játékos formában teszi (én legalábbis nem tudom komolyan venni), mégis minden erejüket beleadják a rapbe... Nálam ők a bajnokok.

Hát ennyi volt a Paradox Live széria. Nem mindegyik dalról tudtam jól írni, de összességében szerettem foglalkozni velük. Természetesen a sorozat folytatódik tovább, hiszen itt az anime, konkrétan most szombaton jelenik meg az opening dalból a kislemez. Az ending dalból pedig december 6-án, és ezzel szerintem le is zárattatik a 2023-as év. Remélhetőleg, 2024-re is hasonlóan színvonalas dalokkal készülnek a projekt keretében.

Paradox Live -Road to Legend- Round2 "TRUST"

Most már közel vagyunk a végéhez, holnap már a néhány hete megjelent kislemez következik. Addig is lássuk, hogy a másik két egyenes ágról továbbjutott csapat milyen dallal mérkőzik meg egymással.

• cozmez: Trust Nobody
• AkanYatsura: Kassai -Leave It To Me-

Ennek a kislemeznek sincs szinopszisa, de erre jelen esetben talán nincs is szükség, hiszen a dalok meglehetősen erősek ahhoz, hogy önmagukban elmeséljék a voice drama történetét. A borító abból a szempontból kifejezetten rossz, hogy egyáltalán nem adják vissza a dalok mondanivalóját. De ez már a címből is kiderül. Inkább hallgassuk meg a dalokat.

cozmez: Trust Nobody

Ahhoz képest, hogy a cozmez a jobb napok keresésére indult, miután megnyerték az első évad párbaját, ismét visszatértek az eredeti mondanivalójukhoz. Megint egy sötét hangulatú dalt hoztak el nekünk. A zene rendkívül erős és hatásos, ugyanakkor a szöveget egy kicsit zavarosnak érzem, ahogy elolvastam. Olyan érzetet ad, mintha az elmúlt időszak némileg formálta volna a bizalomról alkotott nézetüket, de még mindig kísérti a múltjuk. Erről tanúskodik a zene is.

AkanYatsura: Kassai -Leave It To Me-

Ehhez képest az AkanYatsura megmaradt a maga optimista attitűdjénél. Ugyanaz a hangos, extrovertált dal, amit megszokhattunk tőlük. Vidám zene mellett bíztatnak arra, hogy bármi gondunk lenne, bízzuk csak rájuk, ők mindent megoldanak. Van is olyan hangulata a dalnak, hogy tényleg rájuk bíznám, bármivel vagy bárkivel lenne gondom, ők majd elintézik. A zene már-már szokatlanul gazdag hangszerelésű, tele van emlékezetes dallammal.

Mind a ketten kiváló dallal versenyeznek. Ahogy az előző cozmez és AkanYatsura párbajnál itt is introvertált és extrovertált tengely mentén lehetne személyes kedvencet választani. Ám még így is nagyon nehéz lenne személyes preferenciát állítanom. Viszont, ha az optimista-pesszimista tengelyre helyezzük a két dalt, akkor már könnyű dönteni.

1. AkanYatsura: Kassai -Leave It To Me-
2. cozmez: Trust Nobody

Hiszen én magam is optimista szemléletű vagyok, ezért akármennyire is erőteljes és hatásos a cozmez dala, amit nagyon is érzek, de az AkanYatsura attitűdje közelebb áll hozzám. Főleg, mert ahogy megyünk előre az animében, úgy bizonyítják a fiúk, hogy ugyanis nagyon is kifelé élnek, nagyon menőnek tartják magukat, de a barátság és a bajtársiasság legalább ennyire jellemzi őket. Az anime 5. része alapján bátran rájuk bíznám a gondomat.

Már csak egy kislemez maradt, holnap meghallgatjuk a legújabb dalokat.

Paradox Live -Road to Legend- Round2 -WILL-

Miután kirostálódtak a vesztes csapatok, a második körre visszatérünk a párbajokhoz. Ezen a kislemezen a BAE és a The Cat's Whiskers az alábbi dalokkal mérkőznek meg.

• BAE: G△L△XY∞
• The Cat's Whiskers: No Matter What

Kisebb meglepetés, de ennek a kislemeznek ismét van szinopszisa. Úgy tűnik, hogy a kiesett csapatok megjelennek a későbbiekben is, hiszen a 1Nm8 egyik tagja, Rokuta zongorán játszik. Ezt Ando Shiki megtalálja, és megmutatja Natsume Ryu-nak, aki meglehetősen furcsán reagál a zenére. Később Anne telefonhívást kap, hogy Ryu eltűnt. Hagyott egy üzenetet melyben azon félelmének ad hangot, hogy a szeretteinek bántódása esik, ha a bárban marad. A BAE és a The Cat's Whiskers tagjai együtt Ryu keresésére indulnak. Vajon mi volt az, ami miatt megijesztette Rokuta zongorajátéka?

Amíg ezen elmélkedünk, hallgassuk meg a dalokat.

BAE: G△L△XY∞

Miután megkönnyebbült a BAE, hogy az AMPRULE utolsó helyezettként lapátra került, egyből egy új dallal jelentkeznek. És hát, hallható a különbség: Amíg az AMPRULE azzal operált, hogy az egész világ az övék, addig a BAE a galaxisig juttat el minket. Szerencsére nem vesztettek semmi a nívójukból, ez a dal jobb lett, mint az előzőek. A színvonal a tőlük megszokott, örömteli hallani, hogy nem engednek belőle.

The Cat's Whiskers: No Matter What

De az igazán izgalmas dalt megint a The Cat's Whiskers szállítja. Dallamos és hangulatos már a zenei alap is, és a rap is nemcsak erős, de nagyon jó a lüktetése. Az igazi dallamos részt auto-tune-nal "díszítették", de megint csak az az érzésem, hogy csak jobb lett tőle a dal. Külön tetszik a "Ready Go-Go-Go..." stílusú rap itt is hallható. Az már a The Cat's Whiskers védjegyévé vált.

Hát, nincs mit tagadni: Hiányzott ez a nívó az előző kislemezekből, úgyhogy határozottan azt gondolom, hogy jól szavaztak a rajongók. A Paradox Live megmaradt ugyanaz a magas színvonalú rapper-projekt, mint aminek indult. Ezt ez a kislemez is bizonyítja. Sorrendet viszont itt sem nehéz állítani.

1. The Cat's Whiskers: No Matter What
2. BAE: G△L△XY∞

A The Cat's Whiskers dalát sokkal inkább érzem, de mindkét csapat dicséretére legyen mondva, hogy kialakult egy saját stílusuk, aminek köszönhetően megkülönböztethetők egymástól. Szinte már az első másodpercektől ki lehet találni, hogy melyikük dalát hallgathatjuk, és biztosak lehetünk abban, hogy a legjobbjukat nyújtják. Ráadásul, ahogy hallgatom a Voice Dramát a második évadra is izgalmas történeteket láthatunk majd. Így a Paradox Live sokáig életképes projekt lehet.

Paradox Live -Road to Legend- Consolation Match "SHOWDOWN"

Egy nap kihagyás utána folytassuk a Paradox Live kislemezek bemutatását. Ezen a kiadványon az a négy csapat küzd a továbbjutásért, akik kiestek az első nagy megmérettetésből. Lássuk őket.

1. Buraikan: DO or DIE
2. AMPRULE: Nobody But Me
3. 1Nm8: S∀G∀
4. VISTY: Endless Dream
5. GokuLuck: Trigger
6. Rap Guerrilla Reload -Paradox Live All ARTISTS-

Rendkívül érdekes, hogy csak a régi csapatok jutottak tovább, és kivétel nélkül az újak maradtak alul. Ezek szerint a rajongók kifejezetten rosszul fogadták az új csapatokat. Lássuk az új csapatok mely dalokkal versengenek a továbbjutásért.

Buraikan: DO or DIE

A Buraikan köszönti a vigaszágon maradt csapatokat. Igencsak radikális az üzenet, vagy a tőlük telhető legjobbat hozzák ki a csapatok, vagy jobb, ha nem rontják a levegőt, hiszen vannak náluk jobbak is. az üzenet erős, annak átadási módja már nem annyira. Most a Buraikan sem volt az igazi. Alapvetően jó a dal, de ahhoz képest, hogy korábban tényleg megadták azt az érzetet, hogy ők az ultimate legjobb rapper csapat, most inkább alábbhagytak a minőséget illetően.

AMPRULE: Nobody But Me

Megint egy izgalmas zenei témával készült az AMPRULE. Ez a dal nem üt akkorát, mint a True Pride, mégis megvan az az érzet, hogy érdemes rájuk figyelni. Jelen esetben inkább a zene témája és az ének dallama az, ami izgalmassá teszi a dalt. Ahhoz képest, hogy maga a dal elég rövid, meglehetősen szöveggazdag. Először Dongha dicséri önmagát, majd biztosít mindenkit arról, hogy mindenki őt fogja szolgálni.

1Nm8: S∀G∀

Ha nincs a BAE a háromszögével, akkor a 1Nm8 biztosítja, hogy ne legyen könnyű dolgom az A betűvel. Gyakorlatilag a lényegi különbség a 1Nm8 és a VISTY között, hogy az 1Nm8 biztosítja a dallamosabb idol rap dalokat. De ez is ugyanaz az alacsonyabb minőségű rádióbarátabb dal, amit manapság oly gyakran hallunk. Ugyanúgy a szöveg sem szól igazából semmiről.

VISTY: Endless Dream

De ha van csapat, amelyik dalával végképp nem lehet mit kezdeni, az a VISTY. A zene téma nélküli, dallamtalan, a szöveg meg most is arról szól, hogy kérnek egy második esélyt. Nem tudták összehozni az idolt a rappel, az az igazság. Az aranyos fiúk látszatát akarják kelteni az "I want to make you smile" jellegű sorokkal, de erre még én is azt mondom, hogy ez sehogy nem illeszthető a rapbe, pedig én aztán nem vagyok hardcore rapper.

GokuLuck: Trigger

Hát mert kell a GokuLuck, akik megmentik a rap becsületét. Nagyon tetszik az élő hangszeres zene, a kemény, kegyelmet nem ismerő szöveg, az erőteljes, már-már elállatiasodott rap. A GokuLuck kell a Paradox Live-nak, ha igazán életképes akar maradni, még akkor is, ha ez a dal sem üt akkorát, mint a korábbi dalaik, de minimum erre a nívóra van szükség.

Rap Guerrilla Reload -Paradox Live All ARTISTS-

Gyakorlatilag ugyanaz a dal, ami az első album utolsó dalaként volt hallgatható, kiegészülve a mostani négy csapattal. Az első négy csapat rapjét egy az egybe áthozták ebbe a dalba, csupán a négy új csapat rapszövegét vették fel. Ez a leghosszabb Paradox Live dal, 9:28 hosszú, de egyáltalán nem érződik hosszúnak. Így kiegészítve is jó volt hallgatni.

A személyes preferenciám szerint így néz ki a lista.

1. GokuLuck: Trigger
2. AMPRULE: Nobody But Me
3. Buraikan DO or DIE
4. 1Nm8: S∀G∀
5. VISTY: Endless Dream

Ebbe nincs benne a Guerilla dal. Az első három helyezett dal rendben van, azok erősek, de a két idol csapat rettenetesen el van maradva. Végülis le lehet lőni a poént, a GokuLuck jutott tovább, ezzel a Paradox Live megőrizte az eredeti színvonalat. Az viszont meglepett, hogy az AMPRULE tökutolsó lett. Azt meg tudom érteni, hogy nem tetszett a túl sok auto-tune a dalokban, illetve talán azzal lehetett baj, hogy kifejezetten a BAE ellenében jöttek létre. De azért érzem méltatlannak, hogy egyébként sok ponttal voltak lemaradva a többiektől, mert az AMPRULE-nak volt egy olyan meghatározott koncepciója, ami által megkülönböztethető a többiektől. És ahhoz képest, hogy a 1Nm8 és a VISTY sehol nincsenek egyedi ötlet terén, nem sokkal maradtak le a GokuLuck-tól. Ehhez képest az AMPRULE-t eltakarították az útból. Még ha értem is, azért sajnálom. Ők hiányozni fognak.

A következőkben a továbbjutottak párbajoznak, így ismét párban nézzük meg a dalokat.

Paradox Live -Road to Legend- Round1 "RAGE"

A soron következő Paradox Live albumon a második évadának első fordulójának második versenyének dalai hallgathatók meg, egészen pontosan az alábbiak.

1. cozmez: Hit em up
2. VISTY: BE A STAR
3. AkanYatsura: Ooyakedo - Licence to Kill -
4. GokuLuck: Fight For Liberty

Szinopszissal megint csak nem tudok szolgálni, és szerintem a továbbiakban nem is fogom tudni összefoglalni a történetet. Inkább lássuk a dalokat.

cozmez: Hit em up

Érdekes dallal indít a cozmez. Izgalmas a stílusuk, ebben továbbra sem adnak alább. Viszont a rapperek hangja inkább tűnik erődemonstrációnak, semmint valódi figyelmeztetésnek, hogy az utcán figyelned kell a hátadat. A dal elején hallható köhögésszerű hangot is inkább kellemetlen hallani, a verekedésre való felbujtás is eléggé furcsán veszi ki magát. Ez most inkább nem sikerült.

VISTY: BE A STAR

Nem hiszem, hogy valaha is lesz olyan dal a VISTY-től, amit szeretni fogok. Tipikus idol dal, a rap minősége is ennek megfelelő. Meg se kísérlik, hogy bármi relevánsat is közöljenek, a zene pedig borzalmasan sablonos. Semmi nincs benne, amitől emlékezetessé válna. Velem ezt nem lehet megetetni, de ha valakinek ez tetszik, akkor csak tessék.

AkanYatsura: Ooyakedo - License to Kill -

Kezd úgy tűnni, hogy a második évadra kiderül, hogy kik azok, akiket továbbra is érdemes komolyan venni. Kik azok, akik hűek a stílusukhoz, elveikhez, és kik tudnak megújulni a stílusukban. Úgy tűnik, hogy az AkanYatsura azok csapatok közé fog tartozni, akikben bőven rejlik még lehetőség. Az előző kettő után kifejezetten üdítő egy olyan dalt hallani, ami nemcsak erőteljes, hanem egyedi is. Nagyon izgalmas a japán népi hangszer zenei alapnak. Közben ugyanolyan hangosak és extrovertáltak, mint ahogy megszokhattuk tőlük.

GokuLuck: Fight For Liberty

A GokuLuck kiváló kiegészítése az AkanYatsurának. Nem utolsósorban örömteli hallani az idol-rappereknek egy ellenpontját. Ráadásul talán a GokuLuck az egyedüli olyan együttes, melynek zenéjében élő hangszerek is megszólalnak. A hangszerelés meg azért kiváló, mert egyszerre tud a zenei aláfestésben érvényesülni a legerősebb hang: Tosa Ryoga, aki a maga 195 cm-es magasságával, kigyúrt testével igazi nehézfiú érzete van. Kiváló a seiyuu-ja: Batori Shogo, hihetetlenül élethűen adja az elszabadult vadállat karakterét. De a leglágyabb hang: Mikoshiba Kenta is nagyon jól illik a zenéhez. A szövegben is arra buzdítanak, hogy ha kell, erőszakkal harcoljunk a szabadságunkért. Senkire és semmire ne legyeünk figyelemmel. De hát mit is várunk egy börtönviselt csapattól? Pont ezért szeretjük őket.

Ezek után nem nehéz kitalálni a személyes preferenciámat.

1. GokuLuck: Fight For Liberty
2. AkanYatsura: Ooyakedo - License to Kill -
3. cozmez: Hit em up
4. VISTY: BE A STAR

Az első kettő nagyon jó, a cozmez most nem volt valami jó. Ők pont attól jók, hogy a maguk lágyságában jelenik meg a sértettség, kitaszítottság érzése. Abban erősek, nem az erőszakos rapben. De a legnagyobb tévedés egyértelműen VISTY.

Igazából pont ez a baj a második évaddal. Az első évad csapatairól tényleg el lehetett azt mondani, hogy mindenki jó a maga stílusában, mindegyik csapatnak van jó dala. Ehhez képest a második évad új csapatai sokkal diverzebbek. Nem tudom elképzelni, hogy a VISTY-től és a 1Nm8-től fogok olyan dalt hallani, amit istenigazából meg fogok szeretni. Az AMPRULE jól hozza a negatív főhős szerepét, ahogy a GokuLuck is a börtönviselt vadállat szerepét is nagyon jó hallani. Úgy tűnik, minimum maffiózónak vagy bűnözőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki tényleg jó rapper legyen.

Miattuk érdemes lesz továbbra is követni a Paradox Live-ot. A soron következő kislemezen az a négy csapat fog versenyezni, akik elvesztették a versenyt. Közülük egy továbbjuthat.

Paradox Live -Road to Legend- Round1 "FATE"

Akkor kezdjünk is neki a második évadnak. Ezt és a következő kislemezt sokkal inkább rapversenynek lehetne nevezni, semmint rappárbajnak, hiszen 4-4 csapat verseng egymással. Az első kislemezen az alábbi négy csapat néz farkasszemet egymással az alábbi dalokkal.

1. BAE: We △re The Future
2. AMPRULE: True Pride
3. The Cat's Whiskers: Shooting Arrows
4. 1Nm8: edN

A második lemezen négy voice dorama hallgatható. Ezek sincsenek lefordítva, valamint a hivatalos weboldal sem adott ki ehhez a kislemezhez hivatalos szinopszist, ezért nem tudok történettel szolgálni. Pedig érdekelne, hogy miért van egy képen Hajun és az öccse, amikor esküdt ellenségek. Inkább értekezzünk a dalokról néhány sorban.

BAE: We △re The Future

Nagyjából ugyanaz a véleményem erről a dalról is, mint az előző BAE dalról. Van egy stílus, amiben jó a csapat, de abba belekényelmesedett. Nem igazán alkot már egyedit. Ez a dal is jó, megnyitja az első versenyt, van is erő a rapben, értem is, hogy mit akar mondani, de nincs meg az az inger, hogy többször visszahallgassam ezt a dalt. Ahhoz képest nem annyira jó, hogy vannak sokkal emblematikus dalaik.

AMPRULE: True Pride

Van néhány negatív főhős, aki valamilyen úton-módon vonzóvá tette a maga antagonista mivoltát. Most ugyanez a helyzet az AMPRULE-lal is. Ismét arról tesznek tanúbizonyságot, hogy ők lesznek azok, akik leigáznak mindenkit, és nem ők győzettetnek le. Tehát eléggé negatív a szöveg, de a zene és a dallam annyira jó, hogy lehetne elmélkedni azon, hogy ahogy a GokuLuck STRONGER esetében kijön a vadállat, nincs-e szó valami rejtett személyiség kivetüléséről, ami ha alkalmanként, játékból előjön, az még rendben van. Egy biztos, rendkívül hangulatos és zseniális a dal.

The Cat's Whiskers: Shooting Arrows

Most a The Cat's Whiskers is sokat javult. Igazából pont azért jó a dal, mert mind a jazz, mind a rap alapszabályait felrúgják. Létrehoztak a kettő egyvelegéből valami sajátot, és az teljesen jól hangzik. A rap nagyon gyors, viszont a szöveg mondanivalója a zene zaklatott mivolta miatt, igazából nem jön át. Az összhatás viszont mégis pozitív, de a dinamikája miatt inkább viccessé válik a dal.

1Nm8: edN

Hát, ben olyan biztos az, hogy örömteli, hogy behozták a második évadra a különböző idol-csapatokat. Ez is egy teljesen kommersz dal, amiben semmi különleges nincs. Tipikus rádió-dal, amit a háttérben meghallgatunk. Maga a rap sem vehető komolyan, mert így bárki tud beszélni, aki egy kicsit megerőlteti magát. Sajnálnám, ha többek között miattuk átmenne az egész Paradox Live egy populáris irányba.

A személyes preferenciám a következőképp néz ki.

1. AMPRULE: True Pride
2. The Cat's Whiskerss: Shooting Arrows
3. BAE: We △re The Future
4. 1Nm8: edN

Az AMPRULE nagyon kiemelkedik, a második és harmadik dal egész jó, a 1Nm8 meg annyira mélyponton van, hogy a másik három a nem is látja őket. Holnap megnézzük a másik négy csapat versenyét.

Paradox Live Opening Show -Road to Legend-

Lássunk hát neki a második nagy összecsapásnak. A második évadra négy új csapat csatlakozott. Ahogy az első sorozat esetében, most is egy Opening Show kislemezzel indítunk, ahol nemcsak az új csapatok mutatkoznak be, de a korábbi négy csapat is helyet kapott. És mivel az albumon a Buraikan is rappel, így összesen 9 dalt hallgathatunk meg.

1. Buraikan: Road to Legend
2. cozmez: Takin' Over
3. VISTY: For my Stella
4. AMPRULE: Do as I say
5. 1Nm8: Break Outta Here
6. GokuLuck: STRONGER
7. BAE: W△vin' FL△g
8. The Cat's Whiskers: Ride Out
9. AkanYatsura: TURN IT UP!!! -BADDY SOUL FOREVER-

Ez eleddig a a legvaskosabb Paradox Live kiadvány, ugyanis 3 lemezt tartalmaz. Az első lemezen hallgatható meg a 9 dal, a második lemezen hallgatható meg a cozmez és a Buraikan közti végső párbaj, illetve az új évad bemutatása. A harmadik lemezen mutatkoznak be az új csapatok.

Ismerkedjünk is meg velük.

AMPRULE

Egy koreai duó, a jómódú rap hírvivői. És sajnos van közük Hajunhoz, ugyanis a tagok nem mások, mint Hajun öccse és a család komornyikja. Kifejezetten a BAE ellenében alakultak meg, a céljuk, hogy legyőzzék, Hajunt és a csapatát. Bár a zene elegáns, de nem sok spontaneitás szorult belé. A szövegeik pedig kifejezetten toxikusak. Mondhatni, ők a Paradox Live antagonistái.

VISTY

Egykoron sikeres idol csapat volt, de a vezető tag kiválása óta nem találják a helyüket. Bár a tagok tehetségesek, senki nem foglalkozik velük. Most, hogy úgy érzik, hogy nincs mit veszíteniük, egy utolsó esélyként visszatérnek, hogy megmutassák magukat. Zenéjük kifejezetten modern, a csapat stílusa is csak nyomokban emlékeztet a klasszikus rapre.

1Nm8

Ha valaki keresné a VISTY kivált frontemberét, az 1Nm8-ban megtalálja. Miyama Kei felkarolt két karizmatikus srácot, velük készül meghódítani a rap csúcsát. Leginkább a Phantometal által generált illúziók generálásában erősek, koncertjeiknek egyedi miliőt kölcsönöznek. Bár igyekeznek különbözni a VISTY-től, de a frontember azért átvitte a stílusát az új formációjába is.

GokuLuck

Ha valaki hiányolná az igazi hardcore rapet, egyet se aggódjon. A Goku Luck nem csupán keményvonalas rapperek, hanem egyenesen a börtönrapet hozzák el nekünk. A tagok ugyanis mind börtönben ültek, akik a rácsok mögött élvonalbeli rappereknek számítottak. De most szabadok, és a társadalommal szembeni elégedetlenségüket, dühüket adják ki a közönségnek. Ők már igazi vadállatok, akiknek már nem fáj az emberi lét. A "Goku" a 獄 kanjijával írandó, jelent börtönt, de mondják a nagyon rossz, őrült emberre is, akiben már végképp semmi morális érzék nincs. Ennek megfelelő dalokra számíthatunk tőlük.

És akkor jöjjön a 9 dal egymás után.

Buraikan: Road to Legend

Érdekesmód a Buraikan kezdi a sort, lényegében megnyitják a második évadot. Igazi verbunkos rap dal, hívja a különböző csapatokat, hogy itt a lehetőség, most megmutathatják, hogy mit tudnak. És csak a 100%-os tudás az elfogadott. Hatásos indítás. Bár nem annyira erős, mint az előző daluk, de azért éreztetik, hogy nem lehet a második évadra sem lehet lazítani. Nagyon erős vibe-ja van a dalnak, könnyű megjegyezni, és utánuk mondani.

cozmez: Takin' Over

Először az első évad győztese, a cozmez mutatkozik be, mintegy érzékeltetve, hogy ők bizony a második évadra sem terveznek kevesebbet, mint megnyerni az rapcsatát. Igazi keményvonalas rap, amiből sugárzik az erő és a magabiztosság. A szöveg is valami hasonló. Eljutottak egy szintre, nyertek, de mintha éreznék a győzelem felelősségét is, hiszen tartani akarják a nívót. A dal lényegében arról szól, hogy ők ezen túl fognak lendülni, és mindenki le fognak tarolni.

VISTY: For my Stella

Jól kijön ebből a dalból, hogy a VISTY tényleg egy idol csapat volt. Semmiben nem hasonlít a rapjük a klasszikus, hardcore raphez. Ők egy teljesen újvonalas, 21. századi rapet találtak ki. Egyéni vérmérséklet kérdése, hogy kinek van hozzáférése ehhez a stílushoz, az biztos, hogy ez a legkevésbé emlékezetes dal. A szöveg egyébként önmagukról szól, hogy sokáig a háttérben voltak, de ki akarnak törni.

AMPRULE: Do as I say

Már ebben a dalban is bizonyítják, hogy érdekes formáció az AMPRULE, ugyanis a zene tényleg arisztokratikus, elegáns, de a rap stílusa meglehetősen sötét. Gyakorlatilag az egész világot maguknak akarják. Mindenkit a szolgálatukba akarnak állítani. Tessék rájuk nézni: Akarjuk mi ezt?

1Nm8: Break Outta Here

Ezen dal alapján lehet érzékelni, hogy a 1Nm8-ban van a VISTY frontembere. Ez ugyanis valamivel dominánsabb, mint a másik idol jellegű dal. Ugyanolyan modern hangzású, kevésbé hasonlít a klasszikus rapre, mégis jobban megmarad a tudatban ez a dal. Jobban megvan ebben a dalban a műfajra jellemző lazaság. A cím pedig adja a dal mondanivalóját. Ők is szándékoznak kitörni.

GokuLuck: STRONGER

Hardcore rap a javából! Ilyen az, amikor valaki teljesen vadállattá változik, és ezt imádjom! Igazi keményfiúk, a börtönök rettegett rabjai, akiknek még a nevét is félik kimondani. De természetesen ez az egész csak mese, de azt gondolom, hogy valójában pont ezért élvezhető, mert ez a fajta vadállat valójában mindnyájunkban benne van, és jó ezt néha kiélni. De valójában soha nem lennénk ilyenek. Egyszer-egyszer jó ennyire elengedni magunkat, a dal a bennem lévő vadállatot szólítja meg, azért szeretem annyira. A zene is erőteljes, a rapperek hangja is érdekes, mert vannak kifejezetten erős hangok, de a lágyabbak is jól illeszkednek a zenéhez, mert a "hidegvérű gyilkos" érzetét keltik.

BAE: W△vin' FL△g

Ez megint nem jött be a BAE-től. Van saját stílusa a csapatnak, tehetséges rapperekből áll a csapat, megvan a tagok múltja, de nem mindig tudnak igazán jó dalt összehozni. Ez a dal konkrétan kimeríti a kommersz rap fogalmát. Mindenkinek szól, ezért igazából senkinek sem. Így az egyén nem tudja igazán magáévá tenni a dalt. Hangos, verbunkos, de valami hiányzik belőle, hogy sokszor visszahallgassam.

The Cat's Whiskers: Ride Out

Ezt nagyon elrontotta a The Cat's Whiskers. Tömény autotune az egész dal, lényegében úgy rapel mindenki, ahogy akar, mert automatikusan javításra kerül. Semmit nem tudunk meg az együttesről, hogy miért érdemes továbbra is figyelni őket. Egy-két emlékezetes dallam megszólal, de egyértelműen ez a TCW mélypontja.

AkanYatsura: TURN IT UP!!!!!! -BADDY SOUL FEVER-

Szerencsére az AkanYatsura tesz arról, hogy jobb szájízzel vegyük ki a lemezt a lejátszóból. Ők meg tudnak szólalni úgy a saját stílusukban, hogy érezzem azt, hogy érdemes odafigyelni rájuk, mert bőven van még bennük tartalék. Erősteljes, dinamikus dal, nagyon lehet érezni, hogy ők így egy család. És ezt nagyon jó hallani. Biztos sok jó dallal fognak még kijönni.

És akkor lássuk a személyes preferenciám alapján a sorrendet.

1. GokuLuck: STRONGER
2. Buraikan: Road to Legend
3. cozmez: Takin' Over
4. AkanYatsura: TURN IT UP!!!!!! -BADDY SOUL FEVER-
5. 1Nm8: Break Outta Here
6. BAE: W△vin' FL△g
7. VISTY: For my Stella
8. AMPRULE: Do as I say
9. The Cat's Whiskers: Ride Out

A GokuLuck magasan kitűnik a többiek közül, a Buraikan, cozmez és AkanYatsura hoz még izgalmas dalokat, az 1Nm8 összességében nem rossz, a többiek viszont felejthetők voltak. A The Cat's Whiskers esetében meg remélem, hogy csak egy buta hibáról van szó.

A következő két kislemez nem egészen párbaj kislemez, mert négy csapat is szerepel egy-egy kiadványon.

Paradox Live Shuffle Team vol. 2

A soron következő Paradox Live album a második olyan kiadvány, melyen rajongók által megszavazott formációban rappelnek a csapatok tagjai. Ezen a korongon 5 dal hallható.

1. SUZAKU & KANATA: The Sound of Voltage
2. Beauty & Beast: Why do you like me??
3. 48 & cozmez: Rats & Nobles
4. Double Trouble: Double Trouble
5. Hokusai with Akan Cats-ura: CHILLIN'

Az album hangzása az előzővel ellentétben valamivel egységesebb. Kevésbé vannak populáris "kilengések". Ez az album is kapott 5 rövid Voice dramát, melyeknek az előzőhöz hasonlóan szintén nincs angol fordítása. Inkább lássuk röviden az 5 dalt.

The Sound of Voltage

Előadók: Sugasano Allen (BAE) és Yatonokami Kanata (cozmez)
Energikus dallal indul a mini-album. Ahhoz képest, hogy az anime 2. részében ők voltak azok, akik összekötötték a bajszot, most úgyszólván békét kötöttek, és közösen, nagyjából 50%-os arányban rappelnek egy dinamikus zenére. Figyelemre méltó a párosítás a közös múlt okán is, örömteli hallani, hogy elásták a csatabárdot. Mondhatni barátként működnek együtt.

Why do you like me??

Előadók: Anne Faulkner (BAE) és Ito Satsuki (AkanYatsura)
Egy urban R&B-vel folytatjuk. Mind a kettejüknek jól áll ez a stílus, Anne Faulkner már az előző Shuffle Team Show albumon is bizonyította, hogy az egyénisége legalább annyira passzol az AkanYatsura stílusához, mint a BAE-hez. Olyan, mintha az AkanYatsura egy más személyiséget hozna ki a rapperből, mint a saját csapata, és mind a kettő egyaránt jól áll neki. Ebben a dalban is lubickolnak, mint a ketten, ráadásul olyan érzetet ad, mintha azt nem értenék, hogy ők ketten miért szerelmesek egymásba.

Rats & Nobles

Eladók: Yeon Hajun (BAE) és a cozmez
A cím önmagában emlékeztet a '90-es évek "Keleti oldal, nyugati oldal" jellegű rap slágereire. Gondolhatnánk, hogy társadalmi rang szempontjából jelenik meg a különbség, és még csak nem is tévedünk nagyot. De a lényeg máshol van. Lényegében a cozmez a saját nyomoráról rappel, Hajun pedig felülről figyeli őket. Tehát a dal a tényleg szól társadalmi különbségekről szól, egyvalami mégis összetartja a fiúkat: Mindnyájan a csúcsra akarnak jutni. A rap csúcsára. És nem alaptalanul vágynak a csúcsra! Ez egy vérbeli rap dal, ahol a tagok a maguk laza stílusában kiválóan rappelnek. Arra nem tudok rájönni, ki kezdi a refrént, de nagyon bírom a stílusát. De az egész dalról azt gondolom, hogy világszerte megállná a helyét a jobb rap dalok között. Főleg azért, mert így kell két különböző személyiség között az összetartásra helyezni a hangsúlyt.

Double Trouble

Előadók: Iori Suiseki (AkanYatsura) és Kanbayashi Yohei (The Cat's Whiskers)
Ha van tökös tagja a The Cat's Whiskers-nek, akkor az Kanbayashi Yohei, tehát ő igazán jól mutat egy AkanYatsura tag mellett. Így ők méltán lehetnek egy duplán balhés páros. Maga a dal is erőteljes, ahogy a rap is. A dal érdekessége, hogy mivel nem az AkanYatsura leghangosabb tagja van jelen, ezért a zene a csapat egyéni stílusának egyfajta egyvelege. Ez az elegy mindenképp jól sikerült, és hallhatóan a tagok is egyaránt jól érzik magukat a dalban.

CHILLIN'

Előadók: Masaki Hokusai (AkanYatsura), Ando Shiki (The Cat's Whiskers), Natsume Ryu (The Cat's Whiskers) és Maruyama Reo (AkanYatsura)
Akár egy könnyed, lazulós lezárás lehetne a dal, ráadásul az előző dalban kifejezetten bejött az AkanYatsura - The Cat's Whiskers párosítás. De sajnos most arra hallhatunk egy példát, amikor más tagokkal ugyanaz a párosítás nem jön be. Lazulunk, jól érezzük magunkat, csak a dalszerzők is túlzottan lazulósra vették a munkájukat. Ráadásul a tagok ilyetén módon történő összeverbuválása is tiszta trollkodás. Elég egy magas hangon rappelő tag egy csapatban, de ha egyszerre ketten rikácsolnak, az azért kikezdi az idegrendszert. Ez talán az eddigi Paradox Live dalok eddigi mélypontja.

Végül lássuk a személyes sorrendet.

1. Rats & Nobles
2. Why do you like me??
3. Double Trouble
4. The Sound of Voltage
5. CHILLIN'

A Rats & Nobles kiemelkedik a többi közül, a Why do you like me?? meg egy jobb R&B dal, de ugyanígy szeretem a Double Trouble energikus mivoltát is. A The Sound of Voltage rendben van, a CHILLIN' meg jobb lett volna, ha a szekrényben maradt volna.

És ezzel ünnepélyesen lezárom az első évadot. Holnaptól jön a második felvonás, melyben négy új rap csapat mutatkozik be.

Paradox Live Shuffle Team Show vol. 1

Miután véget ért az első nagy verseny, lehetőséget kaptak a tagok arra, hogy különböző felállásban, egyedi dalokkal valami különlegeset mutassanak fel. A tagokat a rajongók szavazatokkal verbuválták össze. Ami a dalokat illeti, összességében változó az összkép. Vagy valami furcsa egyveleget akartak összehozni, vagy az egyik tag csapatának stílusa dominál. Így összességében nincs koncepciója a mini-albumnak, de azért érdemes tenni egy próbát a dalokkal.

Bár a formációk kaptak nevet, a dalok bemutatásál az előadókat egyesével is listázom.

1. New & Classic: New & Classic
2. CLUB CANDY: Giragira CANDY NIGHT
3. Rooftop Friends: Rooftop
4. Lollypop * universe: Jumping Into My World

Ez az album is két lemezes, a második lemezen voice doramák hallgathatók. Nem tudok arról, hogy lenne-e ezeknek fordítása, én nem találtam, így történettel sem tudok szolgálni. Amit látok, az az, hogy ezek a doramák rövidebbek, mint a korábbiak. Inkább lássuk a dalokat.

New & Classic

Előadók: Sugasano Allen, Yeon Hajun (BAE), Saimon Neoakira és Kanbayashi Yohei (The Cat's Whiskers)
Akár lehetne egy BAE és The Cat's Whiskers dalon belüli párbaj, de annál sokkal barátságosabb, ugyanis meglehetősen kedvesre és optimistára sikeredett. A zene az, amiben érzékelhető a cím, ugyanis ötvözik az új hangzás, de hallható egy kis retro is. A zene ugyanis itt-ott a '90-es évek elejére emlékeztet. Összességében jó dal, jó hallani, hogy mintha az egész Paradox Live egy nagy baráti társaság lenne.

Giragira CANDY NIGHT

Előadók: Anne Faulkner (BAE), Suiseki Iori, Gaho Zen és Ito Satsuki (AkanYatsura)
Ez a dal is ezt a baráti közeget erősíti, és még mielőtt bárki is azt gondolná a "CANDY NIGHT" okán, hogy a rap pöcegödrének legaljára néznénk be, rögtön jelezném, hogy téved. Nagyon erős és dinamikus dal, mintha az AkanYatsura egy saját dala lenne. Ám a dal leginkább attól kiváló, hogy hallhatóan nagyon jól érzi Anne Faulkner az AkanYatsura stílusát. Nagyon jól kiegészíti a három fiút, jól áll nekik ez a férfias stílus. Erőteljes dal, ilyen ragyogóan édes éjszakán bárki szívesen jelen lenne. Ebben a dalban tehát sokkal inkább az AkanYatsura stílusa érvényesül, Anne Faulkner pedig bizonyítja, hogy ideális tagja lehetne a csapatnak.

Rooftop

Előadók: Ando Shiki (The Cat's Whiskers) és Yatonokami Nayuta (cozmez)
Nem gondoltam volna, hogy kettejük múltbéli barátsága külön dalt fog kapni. Ami nagyon érdekes (ezért is leszek kíváncsi arra, hogy fogják meganimálni majd az ehhez kapcsolódó doramát), hogy úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy Ando Shiki is jómódú srác, valamiért nagyon megszerette a nyomorban élő Nayutát, és nagyon érzi a háztetőkön való életet. Stílusában inkább a The Cat's Whiskers érvényesül, de Nayuta is jól érzi magát ebben, és ezt örömteli hallani. Nem ilyen "év dala" minőségű alkotás, de nagyon jó hallani a barátságot a két ennyire különböző személyiség között.

Jumping Into My World

Előadók:Anne Faulkner (BAE), Natusme Ryu (The Cat's Whiskers), Yatonokami Nayuta (cozmez), Maruyama Reo (AkanYatsura)
Ez is nagyon vidám dal, és mint látható mind a négy csapattól szerepel egy-egy tag. A baj pont itt van, ugyanis mintha nem tudták volna, hogy akkor most kinek a stílusa is érvényesüljön. Mintha mindegyik stílusát próbálták volna egybegyúrni, és az egész sehogy nem szól. Összességében egy kommersz vidám dal jött ki, aminek nincs se saját színe, se saját íze. Csak úgy szól, mint egy kereskedelmi rádió sikerdala.

A személyes preferenciám pedig a következőképp néz ki.

1. Giragira CANDY NIGHT
2. New & Classic
3. Rooftop
4. Jumping Into My World

Összességében nem rossz, de nem nehéz személyes kedvencet választani. Hallhatóan nincs koncepciója a mini-albumnak, egy furcsa egyveleg lett az egész, karakteres és kommersz dalokkal egyaránt. De meglátjuk majd holnap, hogy a második ilyen válogatás hogy sikerült.

Paradox Live 2nd Album "LIVE"

Lezárult az első nagy dalpárbaj, ez az album konkrétan már az eredményhirdetés után jelent meg. És hát elég nagy spoiler már a borító is, elárulja, hogy melyik csapat nyert, de a dallista is árulkodó.

1. BAE: FRE△KOUT
2. The Cat's Whiskers: Life is Beautiful
3. cozmez: Back Off
4. AkanYatsura: REBELLION -AkanYatsura is Still Burning-
5. The Cat's Whiskers: Mercy On Me
6. cozmez: Ain't No Love
7. BAE: F△Bulous
8. AkanYatsura: ROWDIEZ -AkanYatsura Wanted Vibes-
9. cozmez: Better Dayz
10. Buraikan: BURAIKAN is Back

Ehhez az albumhoz egy hosszabb történetet találtak ki, mert természetesen nem mehet le a verseny és a díjátadó bonyodalmak nélkül. De mivel úgy gondolom, hogy ezzel fogják az animét lezárni, ezért sem írom le, hogy mi történt. Másrészt meg külön lemezen, négy részben van a történet elmesélve, tehát hosszú is. Inkább lássuk az albumon hallható két új dalt.

cozmez: Better Dayz

Kivételesen teljes videoklipet tettek ki a dalról a hivatalos oldalra. Akkor kiírom nyíltan: A cozmez nyerte a dalpárbajt, erre írtak egy kifejezetten optimista dalt. A pénznyeremény megalapozza, hogy az ikrek tényleg egy jobb jövő elé nézzenek, és kifejezetten örömteli hallani, hogy a szándék is megvan rá. A fiúk hangja is vidámabb, talán ők maguk is úgy érzik, hogy ezzel a győzelemmel igazságot szolgáltatott az élet, és végre úgy élhetnek, ahogy azt ők maguk is méltónak tartják. A dal erőlteljes és pozitív, fényes jövőt vetít a fiúk elé.

Buraikan: BURAIKAN is Back

Lényegében ezzel a dallal mutatkozik be a Buraikan, akik ellen majd a nagy párbajt kell vívni, és igen... Méltán bizonyítják, hogy nem véletlen tartják őket a legnagyobbnak. Minden szempontból hihetetlenül erős dal. Elképesztő vibe-ja van, erőteljes a zene, a szöveg is érzékelteti, hogy tudatában van annak, hogy ők a legjobbak, és nem megáltallottak ezt a hallgatóság orrára kötni. Követni lehet őket, de eléjük kerülni... Nos, erre jöttek vállalkozó szellemű rap csapatok.

Igazságtalan lenne személyes preferencia alapján győztest hirdetni, mert bár kétségtelen, hogy üdítő a cozmeztől egy optimista dalt hallani, és méltán nyertek, de még nagyon hosszú út áll előttük. A Buraikan egyszerűen két vállra fektette őket.

Lesz második felvonás is, Road te Legend címmel, amelybe négy új csapat is fog csatlakozni. Ők némileg más irányba viszik el a Paradox Live miliőjét, de erről majd később. Mielőtt bemutatkoznának, megjelent két Shuffle Team Show album, ahol a négy csapat tagjai egyedi, a rajongók által megszavazott felállásban rappelnek egy-egy dalt. Mindenképp érdekes lesz elemezni azokat a dalokat.