A család újra egymásra talál

Többször írtam itt is, hogy tokusatsut azért érdemes nézni, mert egy jól sikerült sorozat esetében van egy bája annak, ahogy megszólítják a japánok a gyerekeket. A másik, meg mivel a történetek jellemzően a mindennapokban játszanak, ezért egyfajta kordokumentum is, hogy éltek abban az időszakban a japánok. A Metal Heroes franchise egyedisége nemcsak abban rejlik, hogy a főhős felszerelése teljesen robotizált, automatizált, hanem jobban előtérbe kerül a család jelentősége. A tokusatsu történelem legszebb jelenetének tartják, amikor Uchuu Keiji Gavan újra találkozik az apjával. Bár hozzáteszem, ahhoz Ohba Kenji zseniális színészi játéka is szükségeltetett. Majd a Koujuu Tokusou Juspionra szintet lépett a sorozat, hiszen ott apa próbál az ellenséges erők elől biztonságban maradni, közben védelmezni a gyerekeit. Sasaki Isao pedig színészként is bizonyította, hogy legalább annyira átérzi a tokusatsukat, mint énekesként. A család jelentőségét emelte új szintre a Metal Heroes 5. sorozata a Jikuu Senshi Spielvan, amiről bátran ki merem jelenteni, hogy az egyik leginkább szívhez szóló tokusatsu azok közül, amit eddig láttam.

Mert itt ismét a főhős családja esik szét a gonosz erők, a Wahrer gonoszságának következtében. Történt egyszer, hogy megtámadták Spielvan lakhelyét, az apát, Dr. Bent és az idősebb nővért, Helent elrabolták. Nemcsak dramaturgiai szempontból van jelentősége annak, hogy a főhős apját rabolják el, hanem mert tudós, akinek felfedezései, találmányai fontosak lehetnek a gonosz erők Földet leigázó törekvésének. Céljuk pedig nem más, mint a Föld teljes vízkészletének megkaparintása. Ez még a gyerekek gyerekkorában történt, ezért Spielvant és húgát, Dianát a Gran Nasca nevű járműre ültették fel, és amíg az szépen a Föld felé tart (önjáró a gépezet), addig egy hibernáló gépezetbe fekszenek, és elmerülnek fagyos álmaikban. Mire megérkeznek a Földre, már felnőttek lesznek. A sorozat, ha nem is hegyezi ki annyira, de azért érezteti, hogy azért mentális fejlődés terén kimaradt egy pár év, ezért főleg az elején hőseink néha gyerekesen viselkednek. Egyébként is el kell sajátítaniuk a Földlakók szokásait, de szerencsére segítségükre lesz ebben Koyama Daigoro a lökött tudós, és a szomszédban lakó gyerekek. Koyama-sannal az Uchuu Keiji trilógiában megismert Oyama Kojiro személyiségét akarták visszahozni, aki zseniális volt az udvari bolond szerepére. Elég volt meglátnom, és már tudtam, hogy valami agyatlan baromságot fogunk hallani (mániája volt az UFO-k. Az egyik részben az egyik lány ismerősét UFO-lánnyá maszkírozta át, arra biztos a Földre szállnak az UFO-k), mindig jót nevettem rajta. Itt ezt a személyiséget némileg visszaszorították. Inkább "feltaláló" volt, aki bolondult a robotokért, de természetesen mindegyik befüstölt.

Eközben a Wahrer fente fogát a Földre. Érdekesség, hogy ebben a sorozatban jobban kidomborították a pszichológiai jellegű támadásokat az emberiség felé. Másban nem is igazán tudott jeleskedni, ez a gonosz csapat érezhetően gyengébb, mint a korábbi tokusatsu gonoszai. Főleg azért, mert Dr. Ben agymosása nem sikerült teljes mértékig! Spielvant és Dianát, a kisebbik lányát tényleg elfelejtette, de arra emlékezett, hogy az idősebb nővér, Helen a lánya. A lány erről tud, és ezt zseniálisan használja ki! Úgy irányítja az apját, hogy azért adjon a látszatra, de végsősoron Spielvannak soha ne essen bántódása. Ez belső konfliktusokat okozott a Wahrer házán belül, ami szintén gyengítette a csapatot. Így bár maguk a szörnyek (kaijin) erősek voltak, tehát meg kellett vívnia Spielvannak a saját harcát, de olyan nagy izzadságos munkája nem volt, mint a többi sorozat főhősének. Ez a sorozat egyik nagy zsenialitása, ettől lesz Helen szerepe kulcsfontosságú. Ezzel előlépett elnyerte nálam a Tokusatsuk legjobb mellékszereplőjéne díját. Ez volt ugyanis az egyik olyan tényező, ami annyira átélhetővé tette Dr. Ben és Helen személyes tragédiáját amellett, hogy kiváló színészek alakították. Mizuki Ichiróról lesz még szó, hiszen ő gondoskodott a betétdalokról is, de a Helent alakító színésznő hihetetlen érzékkel közvetítette a képernyőn a saját szenvedését, amivel nemhogy átélhetővé tette azt, hanem meg is hatódtam, amikor megtörtént a nagy találkozás.

A harcok tekintetében is tetten érhető némi fejlődés. Az önmagában nagyban hozzájárult a sorozat népszerűségéhez, hogy női hősök is voltak. Erre rezonáltak a nézők, ahogy a felszerelésük is nagyon stílusos volt. A Metal Heroes hősei végképp automatizált ruhát viselnek, amik emelik a csatáik súlyát. Más tokusatsukban azért látható, hogy a hősök valamilyen ruhát viselnek, és a fejükön (némileg egyszerűsítve) sisakot, amik különleges képességekkel ruházzák fel a hős csapatot. A Metal Heroes hősruházata teljesen fémből készült, mindenféle rendszerrel van ellátva, ami jobban hihetővé teszi, hogy tényleg szuperhősök lesznek, ha átváltoznak. Ezt fejlesztik sorozatról sorozatra, az animációk is sokat javultak a Jikuu Senshi Spielvanra, bár a Twin Blade nevű kardból kiáradó fényen látszik még, hogy van hova fejlődni, de a háttértörténet sokat segít abban, hogy a néző is átélje a harcok jelentőségét, és maga is megkönnyebbüljön, amikor az Arc Impulse-szal Spielvan végső csapást mér rá.

Térjünk is rá a zenére, mert az is megér egy külön diskurzust. A Mizuki Ichiro által énekelt opening ugyanis nem egy tipikus tokusatsu betétdal. Nemcsak arról van szó, hogy megszólítja a főhőst, hanem mivel annak apját alakítja, ezért kihallható az apai szeretet. Egyszerűen személyesebbé teszi a dalt az, hogy a fiának énekli a dalt. És ezt nemcsak a szerepkör miatt érzem így, hanem a dallamvilág is érzelgősebb, Mizuki Ichiro éneke is egyszerre kedves, simogató, ugyanakkor erőteljesebb, mintha a távolból bátorítaná a fiát, hogy ne adja fel, küzdjön azellen a gonosz ellen, akit kénytelen szolgálni. Ilyen komplex tokusatsu betétdalt (a hőskorból) még nem hallottam, ez az első olyan, amit önálló dalként hallgatok. És azt hadd tegyem hozzá, hogy Mizuki Ichiro szinkronszínészként is zseniálisat alakít. Amikor robotruhában van Dr. Ben, akkor is ő adja a hangját, és amit a 21. részben alakított, az annyira zsigerileg megrázott, annyira elemi volt, hogy az még a legnagyobb seiyuuknak is dicséretére válna. Régóta ismerem Mizuki Ichirót, tudom, és érzem, hogy miért szólítja őt az animés társadalom "Aniki"-nek, ez a jelentés most ebben a sorozatban új értelmet kapott.

Ezzel együtt sem hibátlan a sorozat. A Wahrer királynőjét, Pandorát alakító Machiko Soda színésznővel nem először találkoztam már, több '80-as évek beli tokusatsuban alakított már főgonoszt, és mindig azt éreztem, hogy nem tudja kihozni azt a játékos gonoszt, aki kitörhetne belőle. Benne sokkal több van. Akár egy női ikon is lehetett volna. Valószínűleg arról is szó van, hogy mégis csak gyerekműfajról van szó, nem mehetnek egy bizonyos ponton túl. Csak itt is azt éreztem, hogy Machiko Soda valódi képessége így vissza van fogva. Az is furcsának hatott, hogy miután Helen megszökött a Wahrertól, és a Földön keresett menedéket, mindenféle helyeken vállalt munkát. Felmerült bennem a kérdés, hogy honnan szerzett hozzájuk képesítést? Mi alapján vették őt fel? Hogy mutatott az önéletrajzában, hogy végül meg kellett szöknie, és más helyen kellett dolgoznia? Hogy magyarázta ezt ki? Ez egy logikai bukfenc volt, másképp kellett volna megoldani. Ahogy azzal sem voltam kibékülve, hogy miután a három testvér egymásra talált, Spielvan földi barátai teljesen eltűntek. Valószínű, hogy a sorozat egyik fő premisszája a főhős családja, és hogy a viszontagságok után hogyan egyesül újra, de a végén annyira erre helyeződött a hangsúly, hogy kis túlzással szinte minden mást háttérbe szorítottak. Azt viszont hozzá kell tegyem, hogy ezek után a harcok még körmönfontabbak lesznek, hiszen zseniálisan használják ki, hogy már hárman vannak. Van úgy, hogy összefognak, de olyan is akad, hogy megosztják egymás között a munkát, így hatékonyabban győzik le a gonoszt.

A Jikuu Senshi Spielvan bizonyos szempontból az első négy Metal Heroes sorozat egy beteljesülése. Ami azért is volt szép, mert 1986-ban volt 20 éves az Ultraman, ami új szintre emelte a tokusatsu műfajt, amit korábban Godzilla, Gekkou Kamen és a Gamera movie-k elindítottak. Nagyon szép megemlékezése az évfordulónak, hiszen mind a betétdalnak, mind a csodálatos színészi játéknak köszönhetően egy szívhez szóló tokusatsut nézhetett a japán TV néző közönség. Ez volt az első olyan tokusatsu, amit borzasztóan sajnáltam, hogy véget ért. Az utolsó részre is csűrtek csavartak a történeten, ilyen befejezést még nem láttam! Bátor vállalkozás volt ennyire megpendíteni az érzelmi húrokat, hiszen korábban is volt arra példa, hogy egy tokusatsut elvittek felnőttesebb irányba, ám erre sajnos a válasz a nézettség csökkenése volt. Itt ez inkább erénynek tűnik, amit az egyéb erősségei is segítettek. Nagyon jó szívvel tudom ajánlani ezt a sorozatot, a személyes kedvencemmé vált.

Történet: 8/10
Színészek: 9/10
Trükkök: 10/10
Kivitelezés: 9/10
Zene: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Csodálatos színészi játék, hiteles alakítások
- A történet itt-ott bukfencezik logikailag

94%

A megtért ördögi hármas

Ishinomori Shotaro leginkább a Kamen Rider és a Super Sentai sorozatokról ismert a Tokusatsu világában. De ezzel együtt is dolgozott olyan kisebb sorozatokon, melyek ugyan nem lettek annyira monumentálisak, mint a fent említettek, de kifejezetten érdemes egy esélyt adni nekik, mert esélyesek lehetnek a "rejtett kincs" dicső jelzőjére. Pont abban rejlik a nagy lehetőség, hogy mivel nem készültek olyan nagy sorozatnak, ezért nemcsak a tokusatsu világ, hanem a japán mindennapok egy más szegmensébe engednek betekintést. De vajon érdemes-e ennek szellemében megnézni az Akumaizer 3-t? Járjunk utána.

Ahogy a cím is utal rá, háromtagú hőscsapattal van dolgunk, akik az Akuma klán szökevényei. Ez a klán a Föld belső kérgében alakított ki egy bázist, ahova a démonok száműzettek. Miután elváltak az emberektől, testük úgy alakult át, hogy a Föld kérgének körülményei elviselhető legyen számukra. Ők arra tették fel az életüket, hogy uralmuk alá hajtsák a Földet. A TOTO Times nevű napilap egyik újságírója, Nagisa Jun egy lebegő vitorláshajóra lesz figyelmes. Az Akuma klán visszatért és az emberiség leigázására készül! Embereket rabolnak el, és az újságíró kollegina is hasonló sorsra jutott volna, ám egy rejtélyes alak, nevezetesen Xavitan megmentette a nőt. Az akció pikantériája, hogy Xavitan az Akuma klán oszlopos tagja. Hogy lehet, hogy segít egy emberen? Hát úgy, hogy jó útra tért. A hajó másnap visszatér, és Junt, valamint kollégáját, Shima Ippeit az öccsével Shima Mitsuhikóval immár sikerrel rabolják el. Xavitan ezúttal is a segítségükre siet, ám meg kell harcolnia két volt csatlósával Ibiruvel és Gabrával. Xavitan végül meggyőzi őket, hogy álljanak át az emberek oldalára. Így ők hárman veszik fel a kesztyűt az ellen a klán ellen, amelynek korábban a tagjai voltak. Mindhármuknak saját személyisége, tulajdonsága van, ismerkedjünk meg velük közelebbről.

• Xavitan szabadult először a klánból. Apai ágról Akuma, anyai ágról ember. Talán róla hinnénk el a legkevésbé, hogy jó útra tért, hiszen ő aztán hű csatlósa volt a gonosz erőknek. Intelligens és ravasz, pont ezért nem hisz neki eleinte Ibiru és Gabra, amikor utánuk küldik, hogy öljék meg Xavitant. Később pont ettől lesz ő a legveszélyesebb az ellenerő számára. Nagy füleinek köszönhetően kiváló hallása van, ami segít neki a harcok során, de a múltja miatt a démonai erősen kísértik, ezért ha egy démonjelvénnyel találkozik, erős fejfájás gyötri. Emberi alakja Nagumo Kenji, a 17. résztől lesz látható. Átváltozott alakjához hasonlóan ő is ravasz, szereti ugratni a barátait. Kiváló karakter, igazi karizmatikus egyéniség.
• Ibiru ezzel szemben egy megfontolt és taktikus, az igazság harcosának tartja magát. Régimódi, a harcstílusa is inkább hagyományörző, ahogy a beszédstílusa is régies. Emiatt nagyon fontos számára a hagyományok, és a hierarchiához is tartja magát. Ügyes kardforgató, emellett fürge és nagyon jó akrobatikus képességekkel rendelkezik. Nincs emberi alakja.
• Gabra pedig meglehetősen szeleburdi, naiv, de jószívű, és nagyon kedves a gyerekekhez. Ő szolgál a legtöbb derűs jelenettel. Ezért talán nehezen hihető róla, hogy amúgy nagyon intelligens, az Akuma Nemzeti Egyetemet is elvégezte. Nagyon erős, szinte egyből leteremti az ellenséget. A teste tűzálló, de folyamatosan vizet kell innia, hogy erőben tartsa magát. Ha kiszivárog belőle, legyengül. Kansai dialektusban beszél. A 25. résztől át tud változni Gabratcho nevű struccmadárrá. Ekkor válik igazán szórakoztatóvá a személye.

Ők hárman küzdenek meg az Akuma klánnal. Legfőbb segítségük Darunia, aki szintén az Akuma klán tagja volt. Leginkább Xavitan iránt érzett szerelme miatt tartott a csapattal, de ő is felveszi a kesztyűt az ellenerővel. Ami az emberi segítőket illeti, a fentebb említett TOTO Times napilap szerkesztőségében járunk. A főszerkesztő, Akita Gensaku, aki egyáltalán nem hisz semmilyen természetfeletti erőben, mégis állandóan bajba kerül. Állandóan felbosszantja magát valamin, leginkább Shima Mitsuhiko "Doushite?" kérdése. Mitsuhiko Shima Ippei öccse, 8-10 év körüli fiú. Bátyja nemcsak újságíró, hanem az Akumaizer 3 egyik bizalmasa.

Sajnos a sorozat meglehetősen mostoha körülmények között készült, mert két nagy tokusatsut is forgattak a Toei Ikuta stúdiójában: Kamen Rider Stronger és Himitsu Sentai Goranger. És mivel ezek sokkal nagyobb és fontosabb projektek voltak, ezért prioritást élveztek. Így az Akumaizer 3 felvételei jellemzően éjszaka vagy kora reggel készültek, amikor stúdió rendelkezésre állt. Ez azzal is járt, hogy hibázás esetén nincs lehetőség újra és újra felvenni a jeleneteket, és ez látszik a sorozaton is. Nem is gondolták túl a történetet, de a színészi játék sem az igazi. Bár a tokusatsukat alapvetően gyerekeknek készítik, azért egy alapvető minőség ott is elvárt. A színészek ennek fényében amit csak tudtak, megtették, hogy a sorozat a lehetőségekhez mérten jó legyen. Mindig megnevettetett a főszerkesztő bosszankodása és asztalcsapkodása, plusz Nagumo Kenji ravaszsága is emlékezetessé teszi a sorozatot. Ám sajnos összességében nem maradt meg az utókor számára.

Leginkább azért nagy kár, mert ezen is sokat dolgoztak, főleg a háttérben. Külön érdekesség ugyanis, hogy a sorozat előrehaladtával karakterfejlődés is megfigyelhető, ami egyébként teljesen szokatlan a '70-es évek tokusatsuiban. Ez adná a sorozat mélységét, csak sajnos nincs látszatja a felszínen. Merthogy a költségvetés is meglehetősen szűkös volt, egy Kamen Rider sorozat büdzséjének a fele állt rendelkezésre. Ezért nincs emberi alakja az Akumaizer 3 hősöknek, a Színészek helyett ugyanis a szinkronra helyezték a hangsúlyt. Ám mivel az Ikuta stúdiónak nem volt szinkronstúdiója, ezért egy színpadon történt a felvétel. Vélhetően ezzel is spórolni akartak a költséggel, de a szinkronszínészek annyira méltatlannak találták a körülményeket, hogy a folyamatos vitatkozások eredményeként végül stúdiót kellett bérelni.

A költségvetés miatt van az is, hogy a sorozat kevés helyszínen játszódik. A belső jeleneteket jellemzően egy lakásban forgatták, annak egyik szobája szolgált a szerkesztőség stúdiójául, egy másik pedig az Akumaizer 3 főhadiszállása volt. Itt voltak a megbeszélések, itt látták el a harcok során megsérült szereplőket.

Zeneileg viszont kiemelkedő a sorozat. Köszönhető ez legfőképp Mizuki Ichirónak, aki ismert, és jellegzetes stílusa miatt kedvelt énekes volt. Jelen esetben sem maradt adósunk egy jó dallal. Mind az opening, mind az ending esetében ügyeltek arra, hogy kellően emlékezetes maradjon, így nem maradhatott ki az énekes jellegzetes kiáltása, ami már ekkor a védjegye volt. Ezek mind kedvessé, szerethetővé teszik az openinget és az endinget is. De ezzel együtt Mizuki Ichiro fantasztikusan énekel, a Koorogi '73 kórus emlékezetes énekével tovább emeli a nívót. Eredetileg 1975. október 10-én jelentek meg kislemez formájában, majd 1997-ben CD-n is, amely tartalmazza az utódjának, a Choujin Bibyun betétdalait is.

Leginkább azért kár a sorozatért, mert igazából lehetőség is volt abban, hogy nem változnak át a hősök. Így több idő lehetett volna a történet kibontatkoztatására, ahogy a harcokra is. És ami külön meglepő volt, hogy ugyan tudtam a végét, hiszen előbb láttam a folytatást, a Choujin Bibyunt, mégis meglepett, mert olyan ötletet találtak ki, amit sehol máshol. Ebből is látszik, hogy ugyan spóroltak a sorozaton, szűkösek is voltak a lehetőségek a két nagy tokusatsu mellett, de amit lehet, kihoztak a sorozatból. Bár az tény, hogy Choujin Bibyun tartalmasabb, kidolgozottabb, mégis érdemes adni az Akumaizer 3-nek egy esélyt, még akkor is, ha a felszínen csak egy tokusatsunak tűnik a sok közül.

Történet: 6/10
Színészek: 6/10
Trükkök: 7/10
Kivitelezés: 6/10
Zene: 9/10
Hangulat: 7/10

+ Fantasztikus betétdalok, a lehetőségekhez mérten amit lehetett, kihoztak a sorozatból.
- Amiből szemmel láthatóan kevés volt.

65%

Sportolókból avanzsált szuperhősök

Hosszú éveken át következetesen elzárkóztam a különböző tokusatsu sorozatoktól, mert úgy voltam vele, hogy annyira komolytalanok, hogy ezeknek nem is alsó, hanem felső korhatára van. Mert egy bizonyos életkor fölött már élvezhetetlenek. Egyet néztem meg komolyabban, a Kyankyou Choujin Ecogaindert, mert Endoh Masaaki olyan istentelenül jó openinget énekelt hozzá, hogy karrierjének legjobb dalának tartom. Ezenkívül tartózkodom a élőszereplős szuperhősös sorozatoktól.

Ha nem láttam volna meg néhány hónapja Twitteren, hogy Sasaki Isao debütálásának 65. (!!!) évfordulója alkalmából új nagy válogatásalbumot adtak ki. Hát, mondom ezt meg kell hallgatnom! Valamennyire ismertem az énekest, ő is a veterán anime előadók táborát erősíti, de komolyabban nem merültem el a munkásságában. De ha valaki ilyen régóta énekel, annak illik tisztelegni a karrierje előtt azzal, hogy meghallgatjuk a válogatásalbumát. Nos, tessék.

Amennyire ismerem a veterán japán előadókat, azt gondolom, hogy Sasaki Isaónak a legszerethetőbb stílusa, ő viszi bele a leginkább a szívét a dalokba, amiket énekel. Ez mindenképp kellemessé teszi az előadását, a dalainak nagyja kifejezetten szerethető, szívesen hallgatom ezt a válogatást. Ő ugyanis kevésbé teszi "harciasabbá" a dalait, mint mondjuk Mizuki Ichiro vagy Shimon Masato. Ezen két, egyébként kiváló énekes már-már imitálja az animét, sorozatot, amiknek dalát éneklik, Sasaki Isao esetében viszont sokkal inkább azt érzem, hogy jobban beviszi a dalaiba a saját egyedi, szerethető stílusát, aminek köszönhetően kapnak egy gyermek bájt a dalai. Mindenképp érdemes ismerkedni a munkásságával.

Mert még nekem is okoz meglepetést. 19 éve hallgatok japán zenét, elsősorban anime betétdalokat. Azt gondolom, nem túlzás kijelenteni, hogy ennyi idő alatt tízezres nagyságrendben ismerek japán dalokat, ezért nagy meglepetés nem érhet. Legfeljebb kellemes. De amikor ilyet hallottam, hogy "zun-zun-zun-zun-zun-zun-zun Bibyun", akkor nagyot néztem. Utána is néztem, hogy mi az isten az, amiben ennyire zümmögnek? Talán valami bogaras anime, vagy nem tudom, de ezt látnom kell! De nem. Itt nincs semmi bogár. Ez nem más, mint a Choujin Bibyun sorozat openingje, na mondom, megnézem ezt a sorozatot.

És igen... Hihetetlen élmény volt (bár egy rész még hátramaradt hétfőre), ezt látni kell! Ez egy nagyon régi sorozat (1976-1977), az Akumaizer 3 folytatása. Azt még nem láttam, de tervben van a megtekintése. A lényeg, hogy van három szuperhős: Choujin Bibyun, Choujin Zusheen és Choujin Bashaan. Ők minden epizódban megküzdenek egy youkaijal, akik gyerekeket, felnőtteket (egyszóval embereket) háborgatnak. Igazából azért sem volt nagy hitem a sorozatban, mert annyira elfuseráltnak néztek ki ezek a szuperhősök (első ránézésre a többi Super Sentai hőshöz képest), hogy azt gondoltam, hogy ez minden tokusatsu sorozat legalja. De hamar rájöttem, hogy ez nagyon nincs így. Egyrészt az első rész eléggé ijesztő volt (kellett nekem késő este megnézni...), másrészt meg ha japános szemmel, lelkülettel nézzük ezeket a sorozatokat, akkor hamar kijön a bájul, aminek köszönhetően nézeti magát.

Mert ez tipikus japán sorozat. Ezt japánok készítették japánoknak, minden szerethetőségével és bájával együtt ki lehet jelenteni, hogy ennél japánabb sorozatot nem nagyon lehet csinálni. Mondjuk ebbe a youkaik is közrejátszanak, akikkel folyton meghívják a maguk harcát a szuperhősök. Hiszen a Choujin Bibyun a maga módján nagyban reflektál a japán foklkórra, hiedelmekre. A történet epizodikus. Minden egyes rész elején megjelenik egy állatnak vagy egy tárgynak a szelleme, mely háborgatja az embereket: Elrabolja őket, megbűvöli őket, szolgálatukba állítja őket, és amit még el tudunk képzelni. Még az elején kitaláltam, hogy aki minden hibájával együtt is szereti ezt a sorozatot, az nem szimplán otaku vagy weeb. Az már lélekben is japán. Annak ki lehet osztani a japán állampolgárságot.

A hibái miatt ugyanakkor sorozat komolytalan. És a helyzet az, hogy a Choujin Bibyunre különösen igaz az, amit fejlebb írtam, hogy nem alsó, hanem felső korhatára van. Ugyanis a filmes trükkök annyira egyszerűek, bárgyúak, hogy még a filmekben egyáltalán nem szakavatottak számára is nyilvánvaló hogy mit csinálnak valójában. Ez már abból is látszik, hogy ha valami eltűnik, mindig egy picit elmozdul a kamera. Innentől látszik, hogy felveszik a jelenetet, kikapcsolják a kamerát, elviszik onnan, amit el kell tüntetni, majd újra be a kamerát. Na most ez a sorozat élő bizonyítéka annak, hogy mekkora találmány volt a kameraállvány, hiszen teret engedett a különböző eltüntető bűbájoknak. Ugyanígy a harci jelenetek sem vehetők komolyan, mert az is teljesen látványos, hogy az ellenség ugrik, amikor a lábánál támadják meg. Ahogy az is világosan látszik, hogy csak épp megérinti, ahogy karddal sem szúrják meg. Ráadásul bizonyos trükkök kivitelezésére nem volt elég idő. Az ugrójeleneteket például trambulinnal oldották meg, mert nem volt elég idő a koreográfia kifejlesztésére és gyakorlására, ahogy a köteleket sem tudták kifeszíteni. Tehát ezért sem látványosak annyira a harcok.

Szereplőgárda

A szuperhősökön kívül bemutatnék néhány szereplőt is. Az talán felfogható hibának, hogy a szuperhősök csak a sorozat elején sportolnak, utána teljesen felhagynak vele. A sportolói háttér az 1976-os Montreali Olimpiától származik, ami nagyjából egyszerre indult a sorozattal. Nehezen hiszem, hogy a sorozat ezzel akarta volna az Olimpia hevében nézőket csalogatni. Egyszerűen arról van szó, hogy a főszereplők különböző sportágat űznek, ezért nehéz őket a sport keretében egy csapatként ábrázolni. Hogy milyen sportágat űznek, és kik még a főbb szereplők? Nos, lássuk.

• Tsukimura Kei / Choujin Bibyun: A főszereplő, aki Zabitan lelkét örökölte. A Taiyou egyetem másodéves hallgatója, a Tornaklub tagja. Célja az Olimpián való részvétel. Ebből kifolyólag akrobatikus mozdulatsorokra képes, ami hatásos a youkaik elleni támadásra. Bátor, csupaszív fiatalember, aki azonnal rohan segíteni a bajbajutottakon.
  Igazából véletlenül lesz belőle Choujin. Megmentette a nagy youkai kutatót, Daima doktort, aminek eredményeként a youkai megátkozta. Ezért lesz belőle Choujin.
• Watabe Go / Choujin Zusheen: Ő az igazi erőember, a súlyemelő, aki Gabura lelkét örökölte. Egyetlen edzést sem hagy ki. Ugyanakkor van úgy, hogy őt kell megmenteni, ugyanis néha eléggé ügyetlen. És ha ez még nem lenne elég, nagy nőcsábász. Van is egy rész, ahol úgy szeret bele az egyik lányba, hogy nem tudja, hogy youkai. Egy másik részben meg egy női youkai testőre lesz.
• Suga Ichiro / Choujin Bashaan: Ibiru lelkét örökölte. Ő az úszóklub tagja. Ő a legvisszafogottabb, a legszerényebb hármójuk közül. A külseje is inkább kedves, szépfiú érzetét adja. Részmunkaidőben úszásoktató Santa-kun általános iskolájában.
• Daima Hakase (Dr. Daima): A Daima Choujin Kutatóintézet igazgatója, a youkai kutatás a szakterülete. Hatalmas tudással rendelkezik a youkaikról, ő a három Choujin vezetője is, a gépüket is ő alkotta meg, a fegyerüket is tőle kapták.
• Santa-Kun: Daima doktor unokája, általános iskolás fiú. Nagyapja mellett a három Choujin lelkes támogatója, de inkább ő szorul támogatásra, tekintve, hogy gyakran ejtik fogságba a youkaik. Álma, hogy ő is Choujin lesz majd. Az egyik epizódban át is változott, nagyon aranyos volt látni a kis Choujin Bibyunt.
• Akechi Lisa: A tokiói rendőség kilencedik osztályának titkos nyomozója. Remek álcázó- és akrobatikus képességének köszönhetően a kilencedik osztály ninjájának is nevezik. Ő az egyedüli, aki nem tagja a csapatnak, de ismeri a Choujinok valódi kilétét. Akrobatikus képességei elegendők ahhoz, hogy az alacsonyabb szintű youkaikkal szemben felvegye a harcot.
• Benishark: Egy biomechanikus repülő erőd, ami tud beszélni. Ő figyelmezteti a három Choujint, ha youkai fenyegeti a környéket. Félénk személyiség, ritkán bonyolódik harcba. Santa-kun jóbarátságot ápol vele.

Youkai járőrök

Van további két segítsége a Choujinoknak, akik szintén youkaik. Eredetileg a nagy sátánkirály alkotta meg őket, de végül Choujinok csatlósai lettek.

• Shindo: Egy hatalmas, 3 méter magas youkai. Bár a neve katakanával van írva, de jó eséllyel a "csodagyerek" jelentésre gondoltak, amikor kitalálták a nevét, ugyanis bárki, aki elbújik a köpenyege alá, azt képes egy "Ah, Shindo!" felkiáltással teleportálni.
• Birin: Egy kistermetű youkai, leggyakrabban Shindo vállán ül. Sokkal beszédesebb, emellett képes egy "Birinpo" felkiáltással eltűnni.

A sorozat a 36 epizódja során számos epizódszereplőt vonultat fel. Minden egyes epizódban más és más youkai kerül központba, így a közeg és a hozzá tartozó szereplők is mások.

Ennyi alapozó után azt gondolom, hogy érdemes bátran tenni egy próbát tenni vele, mert aki el tud vonatkoztatni a hibáitól, gyerekes mivoltától, az kellemeset fog szórakozni. Nekem egyszerűen melengeti a szívemet egy-egy epizód, mert japán. És ez nekem mindenre elég. Nem akar más lenni, mint ami, de amit megígér, azt maradéktalanul teljesíti. És ez hallatlan nagy erény. És azt tegyük hozzá, hogy ezek a különböző japán hiedelmek joggal adnak alapot a modern kultúrában különböző témáknak, mert annyira változatos, szerteágazó a téma, és kimeríthetetlen. Rengeteg, rengeteg japán műben ott van elrejtve a youkai, és a hozzájuk tartozó történetek, hiedelmek. És ha jobban belegondolunk, sokkal nagyobb fantáziája van a japánoknak, amikor mondjuk youkaikkal ijesztgeti a rossz gyerekeket, mint nekünk, magyaroknak, amikor egy-egy szülő, aki magát tökéletesnek hiszi, rászól a gyerekére, aki sokat iszik, hogy "béka nő a hasadban" vagy akivel nem bírnak, hogy "jön a zsákos ember érted és elvisz".

Ugyanakkor érdemes kicsit még elemezni a gyerekes mivoltát, meg a sajátosságait. Mert youkai szempontjából néha az az érzésem támadt, hogy túl komolyan veszi magát a sorozat. Nem nagyon hiszem ugyanis 8-10 éves kor felett bárki is komolyan venné a látottakat, de vannak benne olyan ijesztő jelenetek, amiket felnőttként nyilván tudok kezelni, de nem egyszer elképzeltem, hogy ha én ezt a sorozatot 3-6 évesen néztem volna, szerintem módszeresen rosszat álmodtam volna.

Tehát vannak jelenetek, amik megítélésem szerint túl komolyak. Vagy csak nekünk? Jó néhány olyan példát lehetne felsorolni, amik arról adnak tanúbizonyságot, hogy a japán gyerekek elméje teljesen más szinten működik, mint a nyugatiaké. Elég csak arra gondolni, hogy a jónéhány akár kisebbeknek szánt animében is megjelenik a lőfegyver. Vagy hogy mást ne mondjak, a Nintendo Famicom konzoljához kapható Zappernek valódi fegyver külseje van, míg a nyugati NES konzolokhoz kapható Zapper egy szürke játékpisztoly. Én úgy gondolom, hogy egyrészt a történelmükből kifolyólag is mások a japán gyerekek gondolkodása, látásmódja, meg a folklórjukban sem félnek ijesztőbb szellemeket ábrázolni. Így a gyerekek elég hamar megtanulják, hogy a világnak vannak fenyegető dolgai, és talán ehhez ráidomulnak. Ezt már konkrétan nem tudom. De az biztos, hogy a japánoknak semmiség megnézni a Dragon Ballt, míg minálunk a '90-es évek végén akkora hiszti volt miatta, hogy fizikai fájdalmat okozott. A mai napig komoly dilemmám, hogy mi, nyugati gyerekek vagyunk túlvédve az ártalmakkal szemben, vagy a japán gyerekeket avatják be túlzottan, és ennek vannak látens következményei? Ha pszichológia szakra jártam volna egyetemen, ezt kutatnám.

A másik, ami komolyan elgondolkodtat, nemcsak ezen sorozat kapcsán, hanem általánosságban a Super Sentai sorozatokat illetően, a harci jelenetek. Nemrég olvastam a Video magazin 1992. júliusi számában Jackie Chan életútjáról, és hogy mennyire nehéz volt neki kitörni az ázsiai piacról, mert senkinek nem szavaztak bizalmat Bruce Lee után. Említették az ázsiai filmek, sorozatok sajátosságait, és élek a gyanúperrel, hogy többek között a tokusatsu sorozatokra is gondol(hat)tak. Mert azok a harci jelenetek is, mint ami mondjuk a Choujin Bibyunben is láthatók, mindennek nevezhetők, csak hitelesnek nem. Annyira láthatók, hogy meddig száll a keze (hogy épp meg ne üsse az áldozatot), és ahogy elugrik, ahogy a lábát támadják meg, tehát még a látszatra se volt nagy gondjuk. És ahogy elkezdtem nézni több ilyen régi sorozatot (alkalomadtán írok róluk is), annyira látszik, hogy a harcok, verekedések nem valósak. Pedig pont Bruce Lee óta tudhatnánk, hogy megvan a maga módja az igazi harcművészeti koreográfiának egy ázsiai filmben. És az egy dolog, hogy ezek a japán színészek nem bentlakásos iskolában nevelkedtek, mint Jackie Chan, de úgy gondolom, hogy azok a színészek, akik egy ilyen sorozatban szerepeltek, tanulhattak volna valami komolyabb harcművészetet. Akkor sokkal komolyabb harci jeleneteket láthatnánk, amitől nemcsak a néző számára válik átélhetőbbé a film, hanem a nyugati filmipar is komolyabban vette volna az ázsiai színészeket, ezáltal nem lennének a lehetőségeik csak az ő kontinensükre korlátozva.

Így ezek a sorozatok megmaradnak a japánoknak, és nekünk, japán rajongóknak. Tényleg azt gondolom, hogy érdemes egy próbát tenni a Choujin Bibyunnel, mert ha elengedjük minden elvárásunkat, akkor egy kedves és szerethető sorozatnak lehetünk nézői.

My Drama List | Snitt | Tokupedia | Wikipedia

Történet: 7/10
Színészek: 7/10
Trükkök: 5/10
Kivitelezés: 5/10
Zene: 8/10
Hangulat: 9/10

+ A maga nemében egy végtelenül kedves és szerethető sorozat
- Látszik, hogy alacsony költségvetésből készült

71%