Az embernek általában csak néhány olyan előadó van életében, amely meghatározó szerepet játszik az életében, akivel az első találkozása felér egy fordulóponttal az életében. Nekem Okui Masami ezen kevesek egyike, akit hiába ismerek már 2006 vége óta, még most is rácsodálkozok a zenei munkásságára. A Dragonfly pedig egy olyan zenei album, amire van mit rácsodálkozni.
Ez Okui Masami 10. stúdióalbuma, amivel nemcsak a sorszáma okán jubilálhatott volna, hanem mert 2005-ös megjelenése lévén ünnepelhette volna első albumának megjelenésének 10. évfordulóját is, emellett az első olyan albuma, melyet a saját, független kiadója, az evolution gondozásában jelent meg. A saját, független kiadó rész kiemelendő, ugyanis elképesztő módon árad a szabadság a dalokból. Egyébként is mindig jellemtő volt Okui Masami-ra az autonómia, amit csak kevés japán előadó sajátja, ami mindig is kiemelte Okui Masami-t a japán zenei közeg sablonjából, de a Dragonfly az az album, ahol ez a fajta szabadság és autonómia hatványozottan megjelenik. A borító is ezt sugallja, hiszen a háttérben látható ég kiemelt szerepet kap, ami önmagában a szabadság és a végtelenséget szimbolizálja. Maga Okui Masami nem látható annyira jól. Árnyékban van, két kezét előre tartja. De itt most nem az énekesnő jelenléte a fontos, hanem a mondanivalója. Ez ugyanis egy olyan borító, amely kiválóan leírja az egész album mondanivalóját, hangulatát. Ezt az alábbi 12 dal testesíti meg.
- Dragonfly
- Fire.com
- STAR GATE
- A confession of TOKIO
- Route89
- WHEEL
- Troubadour ~Ginyuushijin~
- HEAVEN’S DOOR
- nostalgia
- Miracle GO!GO!
- To all the things to love
- Olive
Nemcsak a szabadság árad a dalokból, hanem az energia is. Olyan ez az album, mintha az előző, ReBirth album arról tanúskodott volna, hogy Okui Masami megtalálta a maga útját, amiben igazán jól érzi magát, de ez az út igazán a Dragonflyra érett be. Az előző albumon próbálgatta magát az új életében, hallottuk, hogy működik, jól megy, és mintha Okui Masami is érzékelte volna, hogy igen, célba ért. Ezt csiszolta, tökéletesítette, és kijött egy olyan albummal, ami minden szempontból felülmúlja az előzőt. Itt úgy műveli a rock zenét, ahogy azt igazán szereti, érzi és tudja (Dragonfly, Fire.com), mindeközben ott vannak a könnyedebb dalok, sőt még egy elektronikus trance dal (STAR GATE) is helyet kapott az albumon. A Route89-ben meg olyan gitárszólók vannak, hogy az talán egy világhírű rockegyüttesnek is dicsőségére válna.
Nemcsak a címek árulkodnak arról, hogy ez egy pozitív hangvételű album, hanem maguk a dalok is. Nagyon jó érzés Okui Masami-t hallgatni énekelni, a rock dalok nagyon jól állnak neki, a könnyedebb dalaiban meg lágyabban énekel. Ami megfigyelhető, hogy a zenében a magas hangok dominálnak, ami szintén a pozitív érzésvilágot erősíti. És valahogy nem számítanak ezek elcsépeltnek Okui Masami-tól. Hiszen hallani, hogy tényleg így gondolkodik, minden, amiről énekel, a saját gondolata. Így hihető a HEAVEN’S DOOR-t hallgatva, hogy a mennyország ajtaját tényleg kinyithatjuk, ahogy a hála érzése is szívet melengető a To all the things to love dalban.
Két dalt lehet igazán kiemelni az albumról, melyek talán a legékesebben csillognak. Az egyik, a WHEEL, mely egyébként egy nagyon hosszú dal, 7:42 hosszú, de ez Okui Masami első spirituális hangvételű dala. Olyan dal, amit tényleg becsukott szemmel érdemes hallgatni, mert tényleg eljuthatunk a legbelső énünkig. Nincs részletezve a borítón, hogy milyen hangszerek szólalnak meg a dalban, de élek a gyanúperrel, hogy élő hangszerekkel lett felvéve. A másik nagy különlegessége az albumnak, a nostalgia, amit régi zeneszerző-társával, Yabuki Toshiróval vett fel. A cím ily módon több, mint beszédes, hiszen nemcsak arról van szó, hogy ismét azzal a zenésszel dolgozott együtt, aki segített az énekesnőnek kitaposni az útját, hanem Okui Masami saját magával, a múltjával számol el. A kellemes, emelkedett hangulat pedig egyértelműen arra utal, hogy az énekesnő megérett arra, hogy a helyére kerüljenek a múlt történései, és arról oldottan tudjon énekelni. Nagyon jó hallgatni azt a dalt.
Az album egyik nagy talánya, hogy hogy képes Okui Masami annyi életérzést, annyi zenei stílust összehangolni. Az album azáltal alkot egy egységes egészet, hogy mindegyik dal, mindegyik gondolat az énekesnő sajátja. Úgy alakítja a dalokat, hogy azokat a saját képére formálja, így összhangba hozza a különböző zenei stílusokat. Ez az összhang, egyensúly látható magán a lemezen is, hiszen piros és kék színek vannak yin-yanghoz hasonló elrendezésben. Úgyhogy ezen az albumon a borító több, mint beszédes.
Ez az a fajta szabadság, amit követendőnek tartok. Ilyen az, amikor valaki tényleg harmóniában van önmagával. Itt ez nem elcsépelt kifejezés. Ráadásul a dalokon is dolgoztak, úgyhogy az album szakmailag is kiváló munka. Ahogy Okui Masami köszönetet mond a To all the things to love című dalában, úgy mi is hálás köszönettel tartozunk azért, hogy egy ilyen nagyszerű albumot készített.
Ének: 10/10
Zene: 10/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 10/10
Borító: 10/10
Hangulat: 10/10
+ Az ének, a zene, a szabadság, az életérzés, minden úgy jó, ahogy van.
– Talán a Troubadour ~Ginyuushijin~ nem az igazi, de bár minden albumnak ilyen lenne a legrosszabb dala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése