Bolygóközi összecsapások

Az Ultraman, Kamen Rider és a Super Sentai után új sorozat indult el 1982-ben Metal Heroes néven. Talán furcsának tűnhet annak fényében, hogy a '70-es évek végére az átváltozós (Henshin) szuperhősök bummja hirtelen elapadt. Ennek egyik fő oka az, hogy a ’80-as évekre a Star Wars, az E.T. hatására jelentősen megváltozott a japán TV-nézők igénye. Így kitalálták, hogy akkor megalkotnak egy csillagközi tokusatsut, melynek eredménye lett az Uchuu Keiji Gavan.

Igazából sokban nem különbözik az előbb említett nagy franchise-októl. Nem kívánja forradalmasítani a tokusatsu műfajt, egyszerűen csak az eddig látott sablonokat kiterjesztették az egész naprendszerre. Merthogy a fenyegetés már a világűrből érkezik! A Makuu nevű csillagközi maffiaszervezet akarja megszállni a Földet és uralma alá hajtani. Ehhez egy földlakó ereje immár nem elégséges. A segítségnek így egy másik bolygóról kell érkezzen! Így jött a képbe Uchuu Keiji Gavan, akinek mivel az apja a Földről származik, kettős arca van. Hétköznapi emberként Ichijoji Retsu-ként látjuk, és a Földön ő is átlagemberként él, mint bárki más. Ez azért szükséges, mert így azonnal közbe tud lépni, ha a Makuu fenyegetést jelent a Föld bolygóra. És amikor harcra kerül a sor, felveszi az űrruháját, és megharcol a Makuu egy-egy szörnyével.

A siker érdekében pedig nem kockáztattak. A Gavant alakító színész, Ohba Kenji is ismerős arc tokusatsu körökből, hiszen olyan korábbi Super Sentai sorozatokban volt főszereplő, mint a Battle Fever J és a Denshi Sentai Denziman. Azokhoz a sorozatokhoz még nem volt szerencsém, de a Gavanból kiindulva igazi egyéniség. Tudott vicces lenni, de ha arról volt szó, meg tudott siratni is. Egyik pillanatban gyerekek és kisállatok igaz barátja, de az ellenségek erőkkel kíméletlenül elbánik. Mivel ezt hitelesen alakítja, sokan Ohba Kenjit tartják minden idők legjobb tokusatsu színészének. Bár az én személyes kedvencem Miyauchi Hiroshi (aki feltűnik ebben a sorozatban is!), hiszen egymaga megmentette az egész J.A.K.Q Dengekitai sorozatot, nem tudok vitatkozni azzal, hogy Ohba Kenji hihetetlenül karizmatikus személyiség, aki egyből magára vonja a tekintetet. Talán pont az teszi a humorát annyira erőteljessé, hogy bár keresi az apját, és láthatóan szenved a hiányától, de ha arról van szó, leföldeli a fájdalmát, tud élni a mindennapokban és kész megharcolni a gonosz erőkkel.

Bár az opening előadója, Kushida Akira már ismert volt ekkor is, ő nem volt egyértelműen biztos választás. A Taiyou Sentai Sun Vulcan openingjét nagyon sokszor kellett ugyanis felvenni, mire megfelelő lett a végeredmény, mert nehezen jött elő a játékosság az énekes hangjából, amit egy ilyen sorozat megkíván. Ez egy érdekes történet, Kushida Akira gimnazista korában sokat énekelt hangosan, ennek eredménye az a bizonyos rekedtes hang, ami könnyen megkülönböztethetővé teszi a többi énekestől. Ennek köszönhetően nagyon jól tud erőteljes érzelmeket közvetíteni, azokat kifejezetten jó hallgatni tőle. De külön meg kellett tanulnia lányan énekelni, hogy a hangjával közvetíteni tudja a tokusatsukra jellemző játékosságot, kedvességet, aminek köszönhetően elsősorban gyerekek rajonganak a műfajért. Végsősoron ki lehet jelenteni, hogy tisztes munkát végzett. Remekül elénekelte az openinget, az endingben meg olyan érzelmeket pengetett meg, hogy mindig libabőrös lettem, amikor meghallottam.

Az érzelemdús endingre egy ilyen sorozatban azért van szükség, mert a Super Sentai csapatai után ismét egy magányos harcos a főhős, akit bár szeretnek az emberek, ő is mosolygós, segít, akin tud, de a legmélyén lehet érezni a magány fájdalmát, hogy amikor nagy baj van, akkor egyedül vívja meg a harcok a gonosz erőkkel szemben. Ez a rejtett fájdalom az egész sorozat miliőjét áthatja. Ehhez a fájdalomhou társul az apja hiányának fájdalma. Egy bizonyos Voicer nevű férfi (ő lenne az űrlény), akit a Makuu elrabolt. Alkalmanként előkerül, hiszen ahogy Gavan legyőzi a gonoszt, úgy derül fény a rejtélyre, hogy hol is van az apja. A sorozat utolsó epizódjainak néhány jelenete talán az egész tokusatsu-történelem legszebbjeinek egyike.

Ilyen előzmények megalapoznák, hogy egy jó sorozat legyen, főleg, hogy a japánok igen csak nyitottak a futurizmusra és a robotikára. A helyzet azonban az, hogy a felszínen ez a legsablonosabb tokusatsu, amit eddig láttam. Minden korábbi sorozatban volt valami egyéniség, valami olyan, amiben kitűnt az átlagtól, ezért értettem, hogy miért szeretik az emberek. Az Uchuu Keiji Gavan esetében meg olyan érzésem volt, mintha azt gondolták volna, hogy csak az idegenek, a világűr elég lesz arra, hogy népszerű legyen a sorozat. A nézettség meg is volt, kedvelték a japán TV-nézők, de meglehetősen kidolgozatlan volt. Maga a világűr megjelenítése sem volt az igazi, az epizodikus történések közül meg több olyan is volt, aminek érdekes volt az alapkoncepciója, de a műsoridő messze nem volt elég a rendes kidolgozáshoz. És nemcsak a 25 perces műsorkeret miatt, hanem mert ebben a sorozatban különösen sok volt az ismétlés. Például minden egyes epizódban bemutatták lassítva, hogy változik át Gavan. Ezt azért találták ki, mert a japán TV-nézők egyik kritikája volt a tokusatsukkal kapcsolatosan, hogy amíg átváltozik a hős, addig miért nem támadja meg az ellenerő? A válasz Gavan esetében a következőképp szól: Az átváltozás (jouchaku, angolul vacuum deposition, a feliratban electroplate olvasható) 0,05 másodperc alatt megy végbe, ami űrbéli képességek között bőven elegendő, de hogy erről a TV-néző is megbizonyosodhasson, szinte minden egyes epizódban, kvázi 1000×-es lassításban megnézhetjük az átváltozás folyamatát. A narrátor is minden egyes epizódban elmagyarázza, hogy mi történik. Ugyanígy ismétlik azokat a jeleneteket is, amikor a Makuu főnöke, Don Horror a Föld tengelyének forgását, hogy beszippantsa Gavant egy alternatív dimenzióba, ahol az ellenségnek sokkal nagyobb az ereje. Ekkor hívja elő a Cyberian nevű járművét, amivel felszáll a világűrbe. Ilyen és ehhez hasonló ismétlődő jelenetek mind a főtörténet kidolgozottságának kárára ment.

Több korábbi tokusatsus kritikámban is írtam, hogy azért is érdemes a régi sorozatokat nézni, mert kordokumentumként is szolgál, hiszen betekintést enged a japán mindennapokba. Ez a Gavan esetében a fentiek okán nem mindig áll. A másik ok, ami miatt kidolgozatlanok a történetek, hogy a harcok és a kaszkadőrjelenetek túl nagy szerepet kapnak. Ez azzal jár, hogy túl hamar kezdődnek a harcjelenetek, aminek következtében épp csak betekintést nyerünk az alaptörténetbe, és már meg is tudjuk, hol van a baj forrása. Így nincs lehetősége a nézőnek elmerülni a történetben. Ezt egyébként több epizódban azzal küszöbölték ki, hogy a harcok és a történet kibontakozása párhuzamosan történik, ami jó ötlet volt, mert akció közben átélhetőbbé válik a helyzet súlyossága. Az is mindenképp elismerést érdemel, hogy a harcok rendkívül látványosak. Jól látható, hogy mennyit fejlődött a filmes technológia nemcsak az Ultraman, Ultraseven, az első Kamen Rider sorozatokhoz képest, de még a Himitsu Sentai Gorangerhez képest is. Vélhetően egy stúdiót rendeztek be a harcjelenetekhez, aminek díszítése, háttere, már-már pszichedelikus hatású, aminek köszönhetően elhiheti a néző, hogy a Makuu világában bármi megtörténhet.

Érdemes kitérni a Makuura külön is, hiszen ennél a sorozatnál tényleg sötét hatást kelt a gonosz erők bunkere. Nem is bunker, sokkal inkább templomnak tűnik, hiszen a főnök, Don Horror úgy néz ki, mintha maga egy oltár lenne, akihez a hívek imádkozni járnak. Jelenléte azért is ijesztő, mert hangja rendkívül módon hideg, minden érzelmet nélkülöző. Soha nem emeli fel a hangját, de lehet érezni, hogy aki ellentmond neki vagy nem engedelmeskedik a követeléseinek, az kínok kínjai közt fogja végezni. Ugyanígy kiemelendő Hunter Killer, aki Don Horror közvetlen alattvalója lesz. Ő eredetileg Gavan apjának volt a társa, de elárulta őt, a Makuu kezére adta őt. Később felbukka Don Horror fia, San Dorva és az anyja (a fiúnak), egy Kiba nevű boszorkány. San Dorva folyamatosan bizonyítani akarja apja számára rátermettségét, ezért egyre keményebb ellenségeket küld a Földre. Az ellenségek, alattvalók pedig nem mások, mint az úgynevezett "Doubler"-ök, akik alakváltók. Emberként azon dolgoznak, hogy a Földön minél több embert állítsanak az szolgálatukba, majd szörnyként egyesítve erőiket könnyen a Makuu lehet az uralkodó a Földön.

Az is érdekes, hogy ebben a sorozatban meglepően sok karakter dal hangzik el, ami korábban nem volt feltétlen jellemző a sorozatokra. Megjelentek lemezen és kész. Extra érdekesség, hogy a karakter dalok az eddig megszokottakhoz képest markánsabbak, fülbemászóbbak. A "Chase Gavan" és a "Super Hero Bokura no Gavan" dalokat azonnal megjegyzi a néző. A kedvencem az űrbéli sárkány, Dolgiran dala volt, mert mindig Kudlik Júlia: Delta című műsorának zenéjét juttatta eszembe. Arra is külön gondja volt a zeneszerzőknek ugyanis, hogy a zene a leginkább visszaadja a sorozat futurisztikus mivoltát, ezért a zenék a korukhoz mérten a legmodernebbek voltak. Viszont pont azért, mert markáns a zene, sokkal inkább kitűnik a szöveg gyerekes, már-már bugyuta mivolta. Egyébként sincs nagy gondjuk a tokusatsu dalok szövegére a szövegíróknak, de a zene minőségéhez egyáltalán nem passzol a szöveg. Az opening és az ending azok, amik ténylegesen kiemelkednek. Kushida Akira a gimnáziumi malőrjét követően nemcsak énekelni, de előadni is megtanult. Ennél a sorozatnál érett igazán kiváló énekessé.
Viszont külön érdekességek voltak azok az epizódok, ahol valami ismert személyiséget mutattak be. Igazán hangulatosak voltak a tipikus ’80-as évekbeli japán (kayokyoku) dalok. Az Uchuu Keiji Gavan tehát a '80-as évek japán zenékének széles tárházába enged betekintést.

Összességében jó ötlet volt ez a sorozat, de sajnos a felszínen látható sablonok és hibák egyszerűen vakká teheti az egyszeri nézőt a mélyén rejlő értékekre. Olyan összetett rendszert találtak ki, amit lehetetlenség 25 perces műsorkeretbe belesűríteni. Vagy egyszerűbb történetet kellett volna kitalálni, vagy nem mindig ismételgetni a jeleneteket. Ez azért is fájdalmas, mert Ohba Kenji színészi képességei alkalmassá tették volna arra, hogy egy mindennél összetettebb tokusatsut láthassunk az Uchuu Keiji Gavan "személyében". De mindenképp nézhető, tehát egy próbát érdemes tenni vele. Nincs kétségem afelől, hogy aki meglátja a sorozat erényeit, az szeretni fogja.

Történet: 7/10
Színészek: 9/10
Trükkök: 10/10
Kivitelezés: 5/10
Zene: 8/10
Hangulat: 7/10

+ Kiváló színészi játékok, és rendkívül látványos
- Kidolgozatlan történetek, túl sokat akartak egybetömni.

75%