Az csak természetes, hogy a Kamen Rider sorozatot is végig akarom nézni. Hiszen az legalább annyira a japán kultúra kánonjának része, mint az Ultraman vagy a Super Sentai sorozatok. Mégsem az 1971-es legendás sorozattal kezdtem, hanem egy sokkal-sokkal későbbivel, a Revice-szal. Ennek meglehetősen prózai oka van: Ennek főszereplője Maeda Kentaro, akinek valamennyi sorozatát meg akarom nézni. Az összeset, amiben amiben főszerepet játszott, és a nagyját, amiben megjelent. És mivel a sorozat 2021-es, és rengeteg sorozatból áll a Kamen Rider franchise, ezért érthetően nem maholnap került volna terítékre a Revice. De mivel az egyes sorozatok önmagukban is értelmezhetők, élvezhetők, ezért nyugodtan bármelyik sorozattal kezdhetjük. Ugyanez igaz a Revice-ra is. Lássuk is, hogy miről van szó.
A Deadmans egy olyan szervezet, mely tiszteli a démonokat. Mindenki, aki használja a Vistamp nevű szerkezetet, előhívja magából a démont. Hogy megmentse a családját a démonok karjaiból, Igarashi Ikki harcol a démonokkal. Ugyanakkor benne is lakozik egy: Vice, akivel szerződést kötött. Ketten együtt változnak át: Ikki lesz Kamen Rider Revi, Vice pedig Kamen Rider Vice. Kettejük egyesített ereje pedig Kamen Rider Revice.
De minden démon rossz? Ez a sorozat egyik fő mondanivalója. Talán nem nagy spoiler, ha elárulom, hogy Vice nemhogy nem ördögi, hanem talán az egész sorozat egyik legszerethetőbb karaktere. Ebben nagy szerepe van Kimura Subarunak, aki Vice hangját adta. Neki köszönhetően lett Vice szerethetően bugyuta és vicces karakter, aki Ikkivel kiválóan kiegészítik egymást. Már itt kiemelném a sorozat openingjét (Da-iCE feat. Kimura Subaru: liveDevil), ami nemcsak hogy egy nagyon jó dal, hanem remekül kifejezi a sorozat egyik fő témáját: Ha megszelídítjük a démonunkat, akkor hű társunk lehet a jóban.
Szóval Vice egyáltalán nem rossz, ám ennek a szerződésnek súlyos ára van: Ikki a sorozat során fokozatosan veszíti el az emlékezetét. Így elveszíti a családjával a kapcsolatot, és már csak kedves idegenként fog rájuk nézni. Felbontható-e a szerződés? Fel akarja-e Ikki bontani a szerződést? A családját vagy a démonját választja? Ez a sorozat másik fő kérdésköre.
A család egyébként egy ideális család képét mutatja. A szülőknek három gyerekük van: Két nagyobbik fiú: Ikki és Daiji és a legkisebb lány: Sakura. Ikki közülük az elsőszülött. És amikor a család épp nem a világ megmentésén fáradozik, akkor egy fürdő tulajdonosa. Jó hírük van, remek vendéglátók, munkájuknak köszönhetően a fürdő tiszta. Tehát nemcsak a vendégszeretetüknek köszönhetően kellemes a légkör.
Az édesanyán kívül az Igarashi család többi tagjának is van démona. Érdekes megfigyelni, hogy mindegyik démon mást képvisel, általuk nyerhetünk betekintést főleg a gyerekek rejtett személyiségeibe, amit elfojtanak magukban. De vajon magukban tarthatják-e a végtelenségig? A válasz sejthető, ebből is lesznek érdekes fejlemények. A sorozat üde színfoltja az a csoport, amely ezeket a Vistampeket fejlesztette ki. Őrült tudósok gyülekezete George Karizakival az élen, nem egy érdekes és meglepő jelenetek forrása lesz a csapat. De az egész sorozat lelke egyértelműen az Ikki és Vice közti kapcsolat.
De nem lehet elmenni a Deadmans szervezet mellett, mely külön tiszteli minden démonok démonát, Giff-samát. Fő céljuk a feltámasztása. Velük küzd meg eleinte Ikki Vice-szal, majd az egész család. Ezek a harcok túlmutatnak az átlag tokusatsu harcjelenetein. Főleg a régi sorozatokban érhető tetten, hogy az egyes harcjelenetek mintha meghatározott "koreográfia" szerint történnének. Például ugranak, amikor beléjük rúgnak, kibuktatják őket, meg jól látható, hogy épp csak megérinti őket, amikor súlyos csapást kellene az ellenségre mérni. A Kamen Rider Revice viszont azon tokusatsuk közé tartozik, ahol a harcjelenetek sokkal inkább valósnak tűnik. Ez részint annak köszönhető, hogy Maeda Kentaro második fokozatú feketeöves karatéka (gimnázista korában több országos versenyt is megnyert), ezért minden támadást maga hajtott végre. Az egyes jeleneteket pedig addig vették fel, amíg nem voltak elégedettek az eredménnyel.
A sorozat mondanivalója tehát világos: Küzdeni a belső démonunkkal. Ez azt is magával hozza, hogy a családi idill gyorsan felborul, hiszen mindegyik testvérnek van valami belső harca. Közülük a két kisebbé sokkal komolyabb, azoknak bizony következményei is lesznek, főleg a fiú esetében. A sorozat egyik fő cselekményszála konkrétan a Daiji és a démonja, Kagerou közti konfliktus. Akkor kétségtelenül övé a reflektorfény. És nemcsak a történet fajsúlyos és átélhető mivolta miatt, hanem mert az Igarashi Daijit alakító Hyuga Wataru is nemcsak hogy kiváló színész, de 18 éves létére olyan karizmája van, hogy egymaga képes lenne csak a jelenlétével megtölteni egy színpadot. És aki ilyen jól játssza élete első nagyobb szerepét, azelőtt fényes karrier áll.
Ikki ezzel szemben mintha könnyen viselné a rá kiszabott feladatot. Ez két szempontból is érdekes. Egyrészt láthatjuk a kisebbik gyerekek kisebbségi komplexusát és ennek démoni következményeit, másrészt érzékelem ebben azt a japán mentalitást, hogy az elsőszülött fiúgyerek mindenek felett áll. Erre utal az is, hogy Ikki nevében ott van az "egy" kanjija. Ő tipikusan az a mindenkin segít, aki bajba kerül karakter. Talán önmagában nem is hívná fel magára a figyelmet, ha nem Maeda Kentaro játszaná a szerepét.
Ezzel a sorozat alapvetően remekül illusztrálja, valójában hogy nincs ideális család, hiszen jelen esetben is nagy titkok rejlenek a mélyben. Mind a három gyereknek más a személyes tragédiája, amikkel ráadásul sokan szembesülünk, így elég könnyű azonosulni velük. Ez azért is van, mert a sorozat az első fele összeszedett és egységes, így indokoltak a jelenetek, amiket látunk.
Ezt azért fontos kiemelni, mert a második fele borzasztóan zavarossá válik. Az első felében is voltak olyan történetszálak, amik felkeltették az érdeklődésemet. Láttam bennük annyi tartalmat, hogy azt gondoltam, hogy akár az a sorozat végéig is elmehetne. Kíváncsi is voltam, hogy mit hoznak ki belőle, ehhez képest elég gyorsan elvarrták azt a szálat. Ez azért is volt problémás, mert így nem volt lehetőség elmerülni az adott cselekményben. De igazán a második felében volt szembetűnő, amikor egyik fő pillérét is elvesztette a sorozat. Ezután már nem látszott, hogy mit akar mondani a Kamen Rider Revice, hova akarják kifuttatni a történetet. Ez azért is volt problémás, mert ha úgy tűnik, hogy a semmiből húznak elő egy jelenetet, cselekményszálat, az elvesz a történet dramaturgiai éléből. Nem érzem át a helyzet súlyosságát, mert nem illik a koncepcióba, a fő mondanivalóba.
És nem ez az első olyan tokusatsu, ahol azt láttam, hogy semmiből húznak elő egy lapot, mintha a műfaj egyik gyerekbetegsége lenne. Ez kifejezetten a kisebb sorozatokra jellemző, nagyobb tokusatsuk esetében leginkább akkor lépik ezt meg, amikor megbicsaklik a népszerűsége (jó példa erre a J.A.K.Q. Dengekitai), és valahogy vissza akarják csábítani a nézőket.
Ez azért sajnálatos a Kamen Rider Revice esetében, mert a színészek kivétel nélkül kiválóak voltak. A sorozat egyik nagy erőssége a kiváló színészi alakítások, ami többé-kevésbé be is gyógyítják a sebeket. Maeda Kentaro sem véletlen az egyik kedvenc színészem: Egy csupaszív srác, kiválóan tud érzelmeket közvetíteni. Az ő jelenetei szinte kivétel nélkül átélhetők. Nagyszerűen közvetíti a sorozat mondanivalóját is. Amivel ráadásul nagy álma teljesült, ugyanis óvodás korában azért akart színész lenni, hogy Kamen Riderben szerepelhessen. A többiek is kivétel nélkül fantasztikusak voltak.
Bár azt hozzá kell tenni, hogy a Deadmans valójában annyira volt veszélyes, mint a Pokémon Rakéta Csapata. De a sorozat felénél rendezték a soraikat. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy az egyik tagja, Natsuki Hana (Kamen Rider Aguilera) aztán jóbarátja lesz Sakurának. És meg kell hagyni, gondoskosnak a csajos pillanatokról, és ezzel valamennyire nőivé is válik a sorozat. Ez azért is említésre méltó, mert bár már a '70-es években is voltak női főhősök (elég csak a legelső Super Sentai sorozatra, a Himitsu Sentai Gorangerre gondolni), de hogy ők is akár külön csapatot alkossanak, az kifejezetten ritka volt. Így ebben a Kamen Rider Revice egyedi volt.
Amit még mindenképp kiemelnék, az a zene. A színészek nemcsak alakításban voltak kiválóak, hanem dalok tekintetében is. Nemcsak nagyszerű karakterdalokat kaptak, hanem az ének és az előadás is kiváló. Külön felhívnám a figyelmet a Kamen Rider Revice SONG BEST albumra, ami nemcsak az openinget tartalmazza, a karakterek dalait is.
Az albumra nemcsak a sorozatban hallható dalok kerültek fel, hanem a movie-kban rövidebb történetet feldolgozó "OVA-kban" (animés nyelven szólva) felcsendülő szerzemények is helyet kaptak. Ezen kiegészítő történetek közül külön ajánlott a Revice Legacy: Kamen Rider Vailt megnézni, mert nagyon érdekes történetet mesél el a szülők fiatalkoráról. Hogyan találkoztak, hogyan alakult a sorsuk addig, amíg végül egybekeltek. Sok mindent meg lehet általa érteni a sorozatban látottakból is. El is gondolkodtam azon, hogy talán több értelme lett volna valamilyen formában ezt betenni a sorozatba. Remekül kiegészítette volna a főtörténetet és konzekvensebb lett volna az egész. A másik, amit szintén ajánlok megtekintésre, az a Revice Forward: Kamen Rider Live & Evil & Demons, ami a sorozat cselekményére kínál egy alternatív lezárást. Fantasztikus történet, kiváló volt a menete is.
Szerencsére a sorozat is nagyon jó lezárást kapott, ezért írtam, hogy annak lehetne egy alternatív lezárása. Azt gondolom, hogy világosan lejön, hogy miért olyan nagy kár a hibákért. Ha minden összeáll, lazán az egyik legjobb Kamen Rider sorozat lehetett volna, erre úgy fogadnék nagy tételben, hogy ez volt az első Kamen Rider, amit láttam.
Az világos, hogy nem akarták, hogy a Kamen Rider Revice arról legyen emlékezetes, hogy 50. évfordulós sorozat, ezért bár itt-ott megjelenik az 50-es szám, de a háttérben maradt. Ebből kikövetkeztethető, hogy azt akarták a készítők, hogy a tokusatsu a saját jogán legyen ismert, kedvelt és emlékezetes. És könnyen az lehetett volna, ha nem szúrják el ennyire.
Azért nehéz értékelni a sorozatot, mert az erényei miatt annyira nézeti magát, hogy aki képes arra fókuszálni, talán még a hibáit is megbocsájtaná. Mindenképp érdemes próbát tenni a sorozattal, de az egyéni meglátásunktól függ, hogy milyennek ítéljük meg a sorozatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése