Régen látott animék mai szemmel - 4. rész

Full Metal Panic!

Folytassuk a régi animék elemzését. A következő áldozat a Full Metal Panic!, melyet emlékeim szerint 2006-ban vetítettek az RTL Klubon, ahogy az A+ is műsorra tűzte annak idején. Ahogy visszaemlékszem, talán ez volt az első olyan mecha anime, amelyik magyar szinkront is kapott. Előtte nálunk teljesen ismeretlen volt a téma. Vajon egy kiemelkedő alkozással ismerkedhettek meg a magyar anime rajongók annak idején a témával? Járjunk utána.

Csak formaságból tettem fel a kérdést, hogy felvezessem a blogpostot, csapjunk is egyből a közepébe: Nagyon sokat zuhant az anime a szememben. A Full Metal Panic! első animés élményeim egyike volt 2006-ban, semmi másért nem lelkesedtem érte, csak mert anime. És akkoriban nekem az anime a minden volt. De most 2024-ben teljesen másképp fest a FMP!

Mert miről van szó? A Mithrill nevű antiterrorista szervezet Sagara Sousukét bízza meg, hogy a Jindai középiskolában védelmezze Chidori Kanamét. Mint cserediák kerül az osztályba. Hamar kiderül, hogy erre azért van szükség, mert Kaname a Suttogók egy tagja, ami azt jelenti, hogy olyan különleges információk birtokában van, amelyek terrorista szervezetek számára fontosak. Ezek az információk tudat alatt vannak Kaname birtokában. Ennek következtében az osztálya is terrorszervezet túsza lesz, ahogy későbbiekben is komoly veszélybe kerül az élete.

Az anime komoly csorbát szenved azáltal, hogy a Suttogók története egyszerűen nincs kidolgozva. Kikből lesznek a Suttogók? Hogy kerül az információ a tudatalattijukba? Ezekre az animében nemhogy nem kaptunk választ, de még utalás sincs arra, hogy Kaname tényleg különleges képességek birtokában lenne... leszámítva, hogy Sousuke megszállottként követi Kanamét mindenfelé. Nem látunk utalást arra, hogy Kanamét mondjuk nagyon érdekelné a tudomány, a haditechnika, vagy bármi. Nemhogy "egy átlagos középiskolás" (ahogy annyi anime plotja kezdődik), de ráadásul rettenetesen buta is. Borzalmasan idegesítőek a kirohanásai. Csak azért kezd az anime azzal, hogy Sousuke védelmezi Kanamét, hogy különböző vicces (inkább sablonos), bugyuta helyzetekben kommersz szintre züllesszék le. Főleg az első fele tele van fanservice jelenetekkel. Bugyik és mellek mutogatásával, a viccesnek szánt, de egyáltalán nem vicces jelenetek és ezek annyira elinflálják a történet mondanivalóját, hogy a végét sem tudtam már komolyan venni, ami már a történet fő szálára koncentrált. Pedig az jól ki volt dolgozva és a harcok is nagyon jók voltak.

Ahogy utánaolvastam, az anime az, ahol elhanyagolták a történet fő szálát. A Full Metal Panic! fandom tanúsága alapján a Suttogók komoly háttértörténettel rendelkeznek, ezt az anime egy az egyben kihagyta. Sajnos az ok nyilvánvaló: Ha ismertség oltárán fel kell áldozni a történet komplex mivoltát, helyette fanservice jelenetekkel megtölteni, hogy kedvelt legyen az animék általános célközönsége számára. A 12 részes shoujo animék kapcsán terjedt el az a tézis, hogy azért csak egy rövid részét dolgozzák fel animáció formájában a történetet, hogy felhívják a mangára a figyelmet, és azt minél többen olvassák. Hogy ez mennyire jött be, és áll-e a Full Metal Panic!-ra is, nem tudom, de az tény, hogy oly módon dolgozták fel a történetet, főleg az első felében, nemhogy sokat veszít a komolyságából, de nem is inspirál arra, hogy olvassam a mangát.

Azt is érdemes megfigyelni az anime fandom oldalán, hogy mennyivel részletesebb Sagara Sousuke karakterleírása, mint Chidori Kaname profilja. Az, hogy Sousuke karaktere messze a legkidolgozottabb, azt jelenti számomra, hogy az alkotó egy vérbeli mecha-militarista történetet tervezett. Bevallom, adós vagyok a manga olvasásával, de azt gondolom, hogy a fanservice jeleneteket a kiadó kérte, hogy eladhatóbb legyen. És hogy ennek legyen valami kerete, ami beleilleszkedik a történetbe, találta ki az alkotó a Suttogókat. A kardinális kérdés az, hogy mennyire vannak a mangában jelen a kommersz elemek és fanservice jelenetek. Az biztos, hogy az anime második fele, de inkább a vége nagyon jó volt. Bár amatőr hibán "ment el a dolog" (a vesztes fél részéről), ezért igazából hamar lehetett tudni, hogy ki fog nyerni, ennek ellenére volt izgalmas és érdekfeszítő. Az a pár rész az, ahol ízelítőt kapunk abból, hogy miről is szól a történet valójában.

A valóság odaát van

Nemcsak a 24 részes anime jutott el hozzánk, hanem a 12 részes OVA, a Full Metal Panic? Fumoffu is. Nem sok sorozat mondhatja el magáról, hogy haz OVA-ja lényegesen jobb lett, de a Full Metal Panic! viszont büszkén viselheti ezen megtisztelő címet. A Fumoffu kiváló példa az önparódiára, az OVA az, ami igazán megmutatja, hogy mennyire kell az animét komolyan venni.

Sokkal inkább spin-offnak felel meg, semmint folytatásnak. A főtörténet után 6 hónappal játszódik. Tehát a veszély elmúlt, de Sagara Sousuke nem hazudtolja meg önmagát. Mindenben végzetes veszélyt lát, ami egy picit is gyanús számára. És mivel Kanamének a haja szála se görbülhet, ezért azonnal akcióba lép, amint (úgy véli, hogy) veszély leselkedik a lányra. Gengszterek, hősszerelmes srácok, szerelmes levelek, házi feladatok reszkessenek! Sagara Sousuke elől senkinek nincs menekvés!

Mivel nincs egy konkrét főtörténet, csak mindennapokat mutat be, ezért a történések epizodikusak. Olyannyira, hogy a 12 epizódból 5 két részre van osztva. Azokban két rövidebb történést láthatunk.

Az biztos, hogy a Fumoffu az, amibe a karakterek beleillenek, és a történetek is viccesek. Chidori Kaname esetében ugyanúgy semmi utalás nincs arra, hogy Suttogó lenne, ez kiváló alapja annak, hogy feltegyük a nagy kérdést: Mitől is kellene Kanamét megvédeni? Biztos, hogy ő az, aki védelemre szorul? Nem esetleg Sousukét saját magától? A választ könnyű kitalálni, a szórakozás pedig garantált.

Ja, és az ending videó elképesztően aranyos!

Magyar megjelenés

És akkor lássuk a magyar vonatkozást. Jó nézni magyarul az animét, azt gondolom, hogy jól sikerült a magyar szinkron. Nagyon jól megtalálták karaktereknek megfelelő hangokat, egyedül Kaname szinkronjával, Molnár Ilonával van bajom. Említettem már korábban, hogy hiába van alapból kedves hangja, de az ordítozása bántja a fülemet. A szinkron többi része rendben van. Egyébként konkrétan nem mondanám kiemelkedőnek a szöveget. Senki nem mond semmi kiemelkedőt.

Az animét 2006-2007-ben vetítette előbb az RTL Klub, majd az A+. Mindkét sorozat megélt nemcsak egy DVD-kiadást, hanem díszdobozos csomagolásban is kapható volt a Klub Publishing jóvoltából. Az utóbbihoz is szerencsém volt egy kiárusítás keretében. Alapvetően nagyon jól néz ki, de nem szeretem az egymásra pakolt lemezeket, mert nehéz a hátul lévőt elérni.

Ezt leszámítva igényes kiadás. Hiányoznak a Klub Publishing igényes anime DVD-kiadásai.

Zene

Érdemes az openingről és endingről is szót ejteni, mert emlékezetesre sikeredtek. Az openinget is és az endinget is Shimokawa Mikuni énekelte. A kettő közül az opening, a tomorrow lett lényegesen jobb. A zene erőteljes, hangsúlyos, ugyanis nemcsak a énekek közötti részben, hanem végig dominál az elektromos gitár. És úgy sejtem, hogy a dob is élő, amit hallunk. Shimokawa Mikuni is nagyon jól énekel, a dallam is emlékezetes. Elsőre megmarad a fejünkben. Úgy gondolom, hogy élvezték a munkát a felvétel közben.

Az ending, a Karenai Hana viszont megítélésem szerint rosszul sikerült. Egy ballada akarna lenni az emberi kapcsolatok fontosságáról, de két megjegyzés: A japán dalok tekintélyes hányada szól erről, másfelől ebben a dalban sincs semmi olyan, ami kiemelné az átlagból. Talán a zenével nincs is akkora baj, a szöveg sablonos, leginkább az, hogy úgy érzem, hogy az énekesnőnek nem áll jól a dal. Nem érzem azt, hogy átérezné a dalt. Egy időben meghallgattam néhány lemezt Shimokawa Mikuni-tól, és az volt a személyes konklúzióm, hogy inkább a vidámabb, gyorsabb dalok állnak neki jól.

A kislemezt szerencsére megörökítették, ugyanis Spotify-on is elérhető.

A Fumoffu esetében nemcsak maga az anime jobb, hanem a zene is. Az OVA openingjét és endingjét is Shimokawa Mikuni énekelte, és valahogy azt érzem, hogy ezeket a dalokat jobban az énekesnő egyéniségére formálták. Egyik dalban sem dominálnak az élő hangszerek, de a hangzás, ezáltal a kislemez is egységesebb. A Sore ga Ai Deshou (OP) kedvességét, ártatlanságát és báját látom a kislemez borítón, az énekesnő kisugárzásán. A Kimi ni Fuku Kaze (ED) pedig nemcsak hogy kedves és bájos, de olyan apró hangszerelési ötletek hallhatók, amik nemcsak emlékezetessé teszik a dalt, hanem végtelenül aranyossá is.

Tehát minden szempontból jobb lett a második kislemez, és hogy ezt a kiadó is így gondolhatta, jelzi, hogy a Sore ga Ai Deshou kislemez dalainak írójával (aki "Sin" néven tevékenyedik) dolgozott a későbbiekben is az énekesnő.

Összegzés

Ezért érdemes régen látott animéket most újra nézni. Mennyire más fénytörést kapott a Full Metal Panic!, hogy már nem azzal az "imádok mindent, ami anime" szellemiséggel néztem meg, hanem az elmúlt évek tapasztalataival, kritikus gondolkodásával. Ráadásul a Full Metal Panic! nemcsak a kritikusi rostán akadt fenn, hanem a fanservice elemeket is nagyon rossz volt látni. Tehát egy minden szempontból idejét múlt animéről van szó.

De hogy a mű ténylegesen értelmet nyerjen, megnézem a folytatást is, amiből már nincs magyar szinkron. Most fogom életemben először látni a The Second Raid-et, és a 13 évre rá készült Invisible Victory-t. Talán ezekkel együtt új értelmet fog nyerni az anime, és jobban fogom értékelni az egész művet, de nem hiszem, hogy a borzalmas kezdést el fogja feledtetni a folytatás, bármennyire is jó legyen. Kár érte, pedig kiváló terrorista, akció, mecha anime lehetett volna. A potenciál megvolt a műben.