Örömmel vettem tudomásul, hogy még egy olyan BL-manga kap live action adaptációt, amit szerettem olvasni, méghozzá a Kimi ni wa Todokanai. Elsősorban a nagyon kedves, barátságos borítójával hívta fel magára a figyelmet. Egyszerre sugárzott magából békét és mély szeretetet a két fiú között, ezért rendkívül kíváncsi voltam arra, hogy milyen történetet hoz ki belőle a mangaka.
A képen nemcsak a szeretet látszik a két srác között, hanem lerí róluk, hogy teljesen eltérő személyiségek. Oohara Yamato a magasabb, sötéthajú srác, az osztály eminens tanulója, emellett rendkívül módon visszafogott. Kevés emberrel tart barátságot, de őket nagyon megbecsüli, mindent megtesz értük. Ezzel szemben Ashiya Kakeru igencsak hadilábon áll a tanulmányokkal, de ő az osztály egyik legszociálisabb tagja. A társaság középpontja, aki mindenkivel jóban van.
Kettejük közül Yamato az, aki felfigyel Kakerure. Előtte ül az osztályban, mindig kész segíteni Kakerunek a tanulmányaiban. A fiú ugyanis meglehetősen szeleburdi és szétszórt, Yamato nélkül valószínűleg már osztályt ismételne. Ugyanakkor látszólag nem veszi észre Yamatót, a társaság mindig elvonja a figyelmét. Ez eléggé lelombozza a hősszerelmest. De elég hamar kiderül számunkra, hogy Kakeru valójában viszont szereti Yamatót, csak mivel ő sokkal inkább kifelé él, sokkal inkább társasági, ezért meg kell ossza a figyelmét az osztálytársai és Yamato között. De egyébként szereti a fiút, nagyra értékeli a segítségét, és ha alkalma nyílik rá, szívesen tölti vele az időt. Csak ne lenne ennyire szétszórt...
Eddig 3 részt adtak le, ez alapján azt tudom mondani, hogy a mangában jobban kijöttek az érzelmek. A Yamatót alakító Maeda Kentaro színészi játéka az, ami hullámzó. Nem tudom elhinni neki, hogy a valóságban is ennyire visszafogott lenne. Ez az első BL-alakítása, talán ebből is fakad valami bizonytalanság. Őt elsősorban a Kamen Rider Revice főszereplőjeként ismerhetjük. Hasonlóképpen első BL-szerepe ez Ashiya Kakeru színészének, Kashiwagi Haru-nak, akinek ráadásul ez csak a harmadik filmszerepe. Gyerekként szerepelt néhány TV-műsorban, de az igazi karrierje csak tavaly indult. Nem is várható el tőle nagy karrier, hiszen csak 18 éves, tehát előtte az egész filmszakma. Ugyanakkor jobb az ő színészi játéka, de azt gondolom, hogy elsősorban azért, mert az ő karakterének szerepe természetesebb. Illik rá a gondtalan gimnazista szerepe, hiszen gyakorlatilag frissen érettségizett. Ő el tudja velem hitetni, hogy ilyen a privát életben is, Yamato szerepe mesterkéltebbnek tűnik.
Végig fogom nézni a doramát, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hoznak ki belőle. Mivel általában igaz az, hogy semmire nincs biztos recept, ezért kisülhet ebből valami jó is. Hiszen előfordulhat, hogy két különböző személyiség azért néz fel egymásra, mert meglátják a másikban azokat az értékeket, amiket hiányolnak magukban. Jelen esetben arról van szó, hogy Yamatónak szimpatikus lehet az, hogy Kakeru ennyire társasági, míg Kakeru nagyra becsülheti azt, hogy Yamato ennyire okos és jó tanuló. Csak ez persze lehet veszélyes is, hiszen ha ez átmegy a másik túlidealizálásába, akkor könnyen meglehet, hogy az a hiány, amit magukban élnek meg, frusztrációt vált ki. Ekkor viszont nem tudják jól szeretni egymást, hiszen magukat nem fogadják el olyannak, amilyen. Ez elsősorban Yamatót fenyegeti, hiszen ő az, aki inkább egyedül van, ő az, akit jobban lefoglalnak a saját gondolatai, hajlamos lehet arra, hogy túlgondolja magában a dolgokat. És ezt elég jól kihozza a mangaka, meg jól kijön a doramában is, hiszen elsősorban Yamato az, aki féltékeny Kakerure, mert sokat van másokkal együtt. Kakerut lefoglalja a társasága, ezért vele sokkal inkább csak úgy megtörténnek az események. Kevésbé gondolja át, hogy mit miért tesz. Ez van az, hogy eléggé szétszórt, és ezért van az, hogy olykor nem érti Yamato reakcióját.
Tehát a különböző személyiségek találkozása bőven lehet konfliktus forrása is. Ezért nagyon fontos az, hogy mindkét fél elfogadja saját magát olyannak, amilyen. A túlidealizálás meg ebből a szempontból rossz jel, hiszen elsősorban azokat idealizáljuk, akik valami olyannal rendelkeznek, ami belőlünk hiányzik. A fő kérdés jelen esetben az, amit feljebb is írtam, hogy ez frusztrációt vált ki belőlünk, vagy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk? Ha a doramában mindkét srác elfogadja magát olyannak amilyen, akkor nagyon is jó párost alkothatnak. Ideális esetben azt nyújthatják egymásnak, amivel nem rendelkeznek. Például aki nagyon szociális és extrovertált, az a partnerében megnyugvást lelhet a napi zaj után, ő viszont cserébe színt visz a csendes és zárkózott társa életébe. Ez működhet, de csak akkor tudják egymást jól szeretni, ha magukat is megtanulják olyannak szeretni, amilyenek.
Tehát rejlik potenciál a történetben. Kíváncsi vagyok, mit hoz ki ebből a mangaka. Az elején egyértelmű a belső vívódás és a sok félreértés (erre utal a cím is), de egy jó személyiségfejlődéssel megtörténhet, hogy egymásra találnak. Ez a fő feladat, amit meg kell ugrania a mangakának. Ha ez megtörténik, akkor jó esély van arra, hogy ez egy nagyszerű manga lesz.
Linkek
Dorama: Hivatalos weboldal | Instagram | Twitter | Interjú | My Drama List
Manga: Hivatalos japán weboldal | Hivatalos angol weboldal | Pixiv Comic | Trailer | My Anime List | Anilist
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése