2023. december 5., kedd

Jó, hogy itt vagy köztünk

A múlt heti Paradox Live THE ANIMATION epizódban dolgozták fel az első párbajsorozat utolsó kislemezének a történetét. Talán ebben az epizódban nyerte el igazán értelmét a Phantometal által okozott trauma és annak feldolgozása, ugyanis most az minden eddiginél hangsúlyosabban volt jelen.

Igazából most arról van szó, hogy egy olyan történetet dolgoztak fel, amiről már volt szó korábban, de azt részletesebben, ezáltal mélyebb értelmet nyert. Ugyanis ismét Hajun gyerekkora volt fókuszban, hogy ő nem kellett a szüleinek, ezért neki el kell mennie Japánba. Ez már volt a 4. részben, amikor Ryu a maga módján szemügyre vette a BAE tagjait. De úgy tűnik, hogy az nem volt elég.

Most rap párbaj alatt, a BAE előadása közben lett Hajun rosszul, és elájult.

Arról van szó, hogy felgyorsult az eddig rejtett fémerózió, és kikezdte a testét. Mondjuk már jó ideje jelen voltak látható jelei, el is ment vele Hajun orvoshoz, de anélkül, hogy a valódi gyógymódot választotta volna, odarakta az orvos elé a vaskos borítékot, hogy tüntesse el azon nyomban. Sajnos van ilyen, hogy vannak, akik azt gondolják, hogy nincs idő itt hosszas terápiára. Adjon valamit, ami azonnal hat, és a többiek nem tudnak a bajról. Csak ezzel természetesen hosszútávon nincs elintézve a dolog. Amikor már egymaga túl gyenge, hogy védekezzen ellene, akkor így vagy úgy, de úgyis meg fogják tudni a társai.

Igazából tetszik a Phantometal abból a szempontból, hogy jól érzékelteti, hogy mi történik azzal, aki nem teszi a helyére a múltjában történteket. Erodálódik, mintegy átveszi a teste felett az uralmat és nem lelhet békére. Suiseki Iori az Akanyatsurából jól elmagyarázza a lényeget.

Ahogy azt is közli a BAE másik két tagjával, hogy Hajunt a halál fenyegeti, de lehet rajta segíteni. Csak ehhez a másik két tagnak életveszélyes vállalkozásba kell belemenniük: Belépni Hajun elméjébe és kiszabadítani a poklából. De ha nem sikerül, és Hajun meghal, akkor ők is áldozatok lesznek. Nem kérdés, hogy megpróbálják, szeretik annyira a barátjukat, hogy ezt megtegyék érte.

Hajun elméjébe nyerünk aztán betekintést. Ismerős képek, már láttuk korábban, ahogy a szülei közlik Hajunnal, hogy el kell hagynia a házat. Egy kis közbevetés, hogy valahányszor meglátom azt a kisbabát az anya kezében, mindig arra gondolok, hogy miket fog majd rappelni kamaszkorában a 2. évadban... De most a lényeg, az emlékkép. Nemcsak az elszíneződött, torzult képek miatt kiváló az animáció, hanem a ház falát ellepő tövises növények is nagyon jól érzékeltetik, hogyan módosítja az agy az emlékeket. Aki volt annyira bátor, hogy elmerült a rossz emlékeiben, az hasonló képeket láthatott az elméjében.

És ahogy folyamatosan egyre inkább eltorzul a hang a fejben, ahogy folyamatosan ismétlik a "nincs szükségünk rád!" szöveget... Ijesztő, szinte sátáni jelenet. De ahogy aztán ott van mellette a BAE másik két tagja az csodálatos. Azért szeretem nagyon ezt az animét, mert nem áltat azzal, hogy végképp eltörli a múltat. Mondja Anne és Allen is, hogy az ő rossz emlékeik is a szívükben marad, de együtt segíthetnek egymáson, hogy ezeket az emlékeket könnyebben magukkal tudják vinni.

Ez az a jelenet, amit Orvos-Tóth Noémi megírt az Örökölt Sors című könyvében, amikor az imaginációs módszerről írt. Amikor mi, a felnőtt énünk a maga eszközeivel védi meg a belső gyermeki énünket. Itt is ugyanez történik, csak az anime élt a maga fikciós lehetőségeivel, és Hajun barátai mentek be az elméjébe. De ilyet mi is tudunk csinálni magunkban, de rettenetesen fájdalmas módszer (tapasztalatból írom), úgyhogy óvatosan.

De egyértelműen ez epizód egyik legszebb jelenete, amikor a Anne és Allen gyerekkori mivoltukban megjelennek Hajun előtt, és a kezüket nyújtják. Ő ezt elfogadta és ezzel megtette az első lépést a gyógyulás felé. Inkább bulizzunk egy nagyot a "F△Bulous"-re. Mert ez tényleg fabulous élmény volt.

Kiváló epizód volt, teljesen elérzékenyültem tőle. A szimbólumok is nagyon jók, ahogy érzékeltette, hogy mennyire traumatikussá tudnak válni a rossz élmények. Mert tényleg ez történik az agyban, amíg nincsenek feldolgozva a rossz emlékek, azokat sokkal rosszabbnak látjuk, szinte kísértenek minket. Az érzelmek is úgy voltak megjelenítve, hogy lehet velük azonosulni. Nem ismerem a PINE JAM stúdiót, mely a Paradox Live-ért felel (megnéztem, mely animékben dolgoztak, egyiket sem ismerem), de maximumot hozták ki a franchise-ból. Már a promóciós kép is pozitív benyomást keltett, aztán az első rész még közelebb volt az egész projekthez, onnan jöttek a dalok...

Kíváncsi vagyok, meddig fogok így rajongani a Paradox Live-ért, de eddig ott van a Top 10 minden idők legjobb animéi között nálam. Ebben a 8. részben sok minden benne volt, amit szeretek egy animében.

Mindeközben, ha előre nézünk a projektben, akkor láthatjuk, hogy már a második évad rappárbaja is lezárult és győztest is hirdettek. Ez pedig jó eséllyel azt jelenti, hogy majd az anime első évadának utolsó részében bejelentik a második évad anime adaptációját. Ott még lesznek érdekességek. És micsoda dalok... Már most nagyon várom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése