Valamiért szokás lett a 2019-ben megjelent Utawarerumono: Lost Flag játékhoz minden évben egy évfordulós dalt írni. Ennek mikéntjére nem sikerült rájönni, de ha ez a záloga annak, hogy Suara megörvendeztessen minket egy-egy új dallal, akkor örömmel veszem.
Főleg, ha hozza a tőle megszokott színvonalat és ilyen szépen énekel. Azért Suara számomra a balladák koronázatlan királynője, mert teljesen a saját hangján énekel. Értsd: Nem modoros. És azzal, hogy a saját hangján énekel, hallani, hogy megéli, elmerül az érzelmekben, azt érzem, hogy azonosul a dalokkal. Suara azon énekesnők közé tartozik, aki az egyéniségét közvetíti a dalaival. Ez önmagában pozitívum, és hogy ezekkel azonosulni tudok, annál több már nem is kell.
Talán az Utawarerumono: Futari no Hakuoro anime endingje, a Hyakunichisou juthat eszünkbe az új dal hallatán, annak van hasonló lüktetése, érzelmi világa. A cím is árulkodó, a Natsukashii kono Basho de, az énekesnő egy számára nagyon szép emléket idéz fel, a múltban megélt kapcsolatáról. Több ízben is kifejtettem azon véleményemet, hogy nem az számít, hogy egy téma mennyire innovatív, mert ma már nagyon nehéz újat mondani, hanem a téma előadásmódja. Ez az, amiben Suara remekel.
És ezt a csodálatos éneket egy gyönyörű zene támogatja. Végig egyenletesen lassú, nyugodt tempóban szólnak a hangszerek. A refrén meg nagyon érdekes, hogy úgy válik hangsúlyossá, hogy sem a hangszer, sem az ének nem erősödik fel különösebben, mégis jelentőségteljessé válik. Kiváló lenne egy romantikus anime endingjének. Ami viszont furcsa nekem, hogy a refrénnél nem érzem az, hogy az ének dallama egy ívet alkot. Elindul valahonnan, de nem érkezik meg, olyan, mintha félúton abbamaradt volna az ének. Ez számomra elhúzódó, küzdelmes érzelmekről árulkodik, amit nem lehet egy refrénben elénekelni. Így talán az egész dal az érzelmek csupán egy szeletét mutatja be.
Igencsak felkaptam a fejem, amikor meghallottam a skótdudát a második bridge után. Nem emlékszem olyan Suara dalra, ahol skótduda szólalt volna meg. Kicsit idegennek is hat, de utána a furulya már visszaránt minket a megszokott Utawarerumono hangzásvilágba.
A dalnak igazából csak egy hibája van, a legvégén, a záróakkordban az utolsó néhány hang erősen disszonánsnak hat, így eléggé furcsán záródik le a dal. Ezt leszámítva egy újabb csodálatos dallal lettünk gazdagabbak Suara tolmácsolásában. Egyáltalán nem forradalmi, hallottunk már ilyet tőle korábban, de ebben annyira otthonosan mozog az énekesnő, hogy ezt bármikor szívesen meghallgatom. Sokkal fontosabb az, hogy ugyanazon a magas nívón ez a dal is, mint az énekesnő korábbi dalai. Így ki lehet jelenteni, hogy aki szereti Suara dalait és a stílusát, annak ez a dal is tetszeni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése