Minden egyes év augusztus havának 21. napja különleges egy Okui Masami rajongó számára. De olyan, mint az idei biztos, hogy nem lesz több, hiszen 1993. augusztus 21-én, azaz ma 30 éve jelent meg a debütáló kislemeze, a Dare Yori mo Zutto..., amivel egy hatalmas karrier indult útjára. Ráadásul ez a kislemez azért is különleges, mert Okui Masami visszaemlékezése szerint akkoriban nem volt szó tartós lemezszerződésről. Lényegében csak arról volt szó, hogy megkérték, hogy énekeljen fel egy dalt, és ezt ő örömmel elvállalta. A dalt júniusban vették fel. Ekkor már több éve vokálozott koncerteken, úgyhogy tisztába voltak az énekesi kvalitásaival. Igazából maga a kislemez sikere sem alapozta meg azt, hogy legyen folytatása, hiszen nem került fel az Oricon Chart-ra, de mégis kapott új felkéréseket. Aminek az lett az eredménye, hogy már 1994-ben a 3. kislemez tiszteletét tette a 100 legsikeresebb kislemez között. Az I WAS BORN TO FALL IN LOVE ugyan csak a 92. helyet érte el, de tekintve, hogy egy anime kislemez akkor nehezebben jutott fel az eladási listára, ráadásul egy OVA daláról van szó, az megágyazott egy hosszabb távú karriernek.
Egyébként a Dare Yori mo Zutto... azon kislemezek közé tartozik, melynek harmadik dala egy dorama volt. Ez a '90-es évek első felében népszerű volt, több anime a hangjátékát az opening vagy / és ending kislemezére került fel. Hasonlóképp a Fantasia OVA-nak is készült egy radio dorama változata is.
Maga az OVA egyébként nem nagy szám, leginkább az az érdekes benne, hogy ez annak a Production I.G-nak egy korai animációja, mely később sikerre vitte a Prince of Tennis-t, Kuroko no Basket-et, Haikyuu!!-t, Shingeki no Kyojin-t és még sok más animét. Lényegében arról van szó, hogy Akihiro, a magányos srác kap egy szőnyeget, melyből egy csodálatos lány, nevezetesen Maron lép elő. A lány azonnal beleszeret a srácba, és vele akar élni. A galiba abból keletkezik, hogy Maron a szőnyegen át eljuttatja Akihirót a világába, ahol üldözőbe veszi a lányt az őrült varázsló, Roll. Aztán lényegében arról szól a történet, hogyan szabadulnak meg a boszorkánytól. Semmi nem emeli ki az OVA-t az átlagból, csak két dolog: Az egyik Furumoto Shinnosuke kiváló seiyuu-i játéka. Ha van bűne a seiyuu-iparnak, akkor az, hogy a Bakuretsu Hunters után gyakorlatilag annyiban hagyták seiyuut. De aktív korában sem volt sok seiyuu-i szerepe, 1997 után meg teljesen visszavonult. Pedig kiváló hangszínész. Annyira vicces volt hallani a Fantasiában is, hogy szinte beleőrül Maron szerencsétlenkedésébe. Hihetetlen élethű volt, majdnem elhittem, hogy a seiyuu-nak tényleg nincs már sok ép perce.
A másik, ami kiemeli az OVA-t az pedig maga a dal. Terveztem elindítani egy sorozatot a blogban, amiben olyan animéket mutatok be, melyek betétdalai ismertebbek, mint az anime maga. Csak aztán azért jegeltem ezt a projektet, mert előadók terén túlzottan egyoldalú lett volna. Ugyanis legfőképp Okui Masami szerepelt volna a listában. Azért emlékezetes ugyanis az énekesnői karrierje, mert több anime csak azért vált egy szélesebb kör számára ismertté, mert ő énekelte annak az openingjét, vagy endingjét. Az összes olyan animét láttam, aminek Okui Masami énekelte a dalát és azt kell mondjam, hogy van jó néhány olyan anime, amihez ha semmi köze nem lenne Okui Masami-nak, talán soha nem hallottam volna róla. Okui Masami ugyanis már a '90-es években megcsinálta azt, hogy az énekével emlékezetessé tette a dalait, aminek köszönhetően masszív rajongótábora alakult ki. Okui Masami anime énekesnő, de nem azért lett közkedvelt, mert a korszakának legnépszerűbb animéihez énekelt dalokat, hanem mert a dalok voltak olyan minőségűek, hogy az emberek felfigyeltek rá. És ez elsősorban az éneknek volt köszönhető. A zenék tipikus '90-es évek beli anime dalok, Okui Masami éneke az, ami annyira egyedi volt, hogy a dalok ismertebbek lettek, mint az animációk. Pedig azt mondják, hogy az anime (vagy általában egy film) szempontjából régen rossz jel, ha a zenéje sokkal ismertebb, mint maga a mű, ez jelen esetben is igaz, ugyanis az animék egy része tényleg felejthetőre sikeredett. Nem sokat vesztettem volna velük, ha nem nézem meg akár csak a Fantiasiát, de ugyanez igaz a COMPLIER-re, az Akihabara Dennougumi-ra is, de a Tales of Eternia is az egyik leggyengébb Tales of... anime, amit eddig láttam. Egyik sem nagyon rossz anime, ezért sokkal inkább szeretem úgy értelmezni, hogy nem az animét minősíti le, hanem Okui Masami munkásságát emeli fel, mert ez valójában az ő érdeme. Kevés japán előadó mondhatja el magáról, hogy animék egész sora vált neki köszönhetően ismertté. Koncertjein a legkevésbé ismert anime betétdalait is lelkesen énekli a rajongói, a Dare Yori mo Zutto... pedig a mai kihagyhatatlan eleme a koncertjeinek.
És hogy még most is nagy dolgokra képes Okui Masami, jelzi az is, hogy 16 évvel a debütálás után, 2009. augusztus 21-én is kijött egy nagyon jó kislemezzel és albummal.
Ezeket is már annyiszor bemutattam, de nem tudok betelni velük. Mind a kislemez mind az album különleges számomra. Az igazat megvallva May'n munkásságát annyira nem követem, de a Miracle Upper WL egy kifejezetten jó duett, mint a ketten jól énekelnek. De leginkább a B-side track-et a TO DIE FOR ×××-et szeretem Okui Masami-tól. Hihetetlen erős, energikus az éneke, tényleg elhiteti velem, hogy kész azért a személyért meghalni. Az énekesnő még 40-en túl is erőtől, energiától duzzad. A Self Satisfaction meg aazért különleges album számomra, mert igazából nem arról van szó, hogy 12 tökéletes dal került egy albumra. Van 1-2 dal, ami elül rajta (számomra a Time Limit a mélypont), de az egész album egyben hihetetlenül erős. Ritka az az album, amelyik az elejétől a végéig komoly tartalommal van megtöltve. Talán ez volt az első olyan album életemben, amelynek hallgatása közben az volt az érzésem, hogy ez egy nagyon tartalmas 55 perc volt. Nagyon él az album, arra késztet, hogy minden egyes percére figyeljek. Pedig ez nem az az album, ahol nagyon különleges hangszeres játékok vannak, vagy Okui Masami akkorát énekel, hogy a hajam eldobom tőle. Egyszerűen tele van élettel és érzelemmel, és ezt annyira szeretem hallgatni. Ez egy feldolgozásalbum, melyre 12 olyan dal került fel, melyet Okui Masami írt más előadóknak, és szinte mindegyik dal jobb, mint az eredeti. Mert az énekesnő hangszíne különlegessé teszi a dalokat, meg jól is áll neki. Okui Masaminak nagy egyénisége van, és nagyon otthonosan mozog ezekben a dalokban. Nem utolsósorban fokozatosan képezte a hangját és az évek során fokozatosan sajátított el egy olyan képességet, aminek köszönhetően úgy képzi a hangját, hogy sokkal több érzelmet visz be az énekébe, de egyáltalán nem hangzik mesterkéltnek az, ahogy énekel. Tehát az évek során kihozták a képességéből a legtöbbet, ez is csak emeli az énekesnői kvalitásait, karrierjét.
Remélem, hogy ezzel a kis megemlékezéssel sikerült rávilágítanom arra, hogy miért is annyira különleges Okui Masami énekesnői karrierje (ha eddig nem sikerült volna) és hogy miért is érdemes figyelni rá. Nagyon örülök annak, hogy 2006-ban találkoztam vele, azóta vagyok töretlen rajongója. Jöhet bármilyen remekmű a japán szórakoztatóiparból, szeressem azt bármennyire is, Okui Masami-nak mindig is különleges helye lesz a szívemben. Még legalább 30 évnyi karriert kívánok neki szeretetben és egészségben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése