Augusztusban új albummal jelentkezett a BURNOUT SYNDROMES, melyre más előadók által énekelt Haikyuu!! betétdalokat énekeltek fel. Gyakorlatilag a 2027-ben vetítendő movie-nak egy beharangozója az album, ráhangolódás a nagy mozis élményre, a mindent eldöntő összecsapásra.
Az biztos, hogy bátor vállalkozás egy feldolgozásalbum, hiszen ideális esetben két olyan előadó találkozik egymással, akik nemcsak megtanultak énekelni, de van stílusuk, egyéniségük, ami a többi előadótól jól megkülönböztethetővé teszi őket. Ezután jön a kérdés, hogy a stílus összeegyeztethető-e valamilyen formában, vagy a csapat, amelyik feldolgozza az eredeti dalt, tud-e úgy új értelmet adni a dalnak, hogy nem veszti el közben az eredeti jelentését. Az utóbbira is lehet üdvözítő példát mondani. Ahogy azt is joggal gondolhatnánk, hogy a BURNOUT SYNDROMES nem lőhet mellé a Haikyuu!! dalokkal, hiszen a különböző betétdalok igencsak hasonló stílusban lettek megírva, ugyanakkor az egyes csapatok a maguk egyéniségére formálták a dalukat. Vajon a saját képére tudta-e formálni a BURNOUT SYNDROMES a szinte már klasszikusnak számító dalokat? Ennek járunk utána.
Az album egyaránt tartalmazza az első nagy durranásokat, és a legújabb dalokat. Külön kiemelendő, hogy a csapat az összes dalt feljátszotta, tehát nem arról van szó, hogy az énekes a zenei alapra énekelt rá. A dalokat jó érzékkel választották ki, igyekeztek a rockzene széleskörű tárházát bemutatni, ami nemcsak azért volt jó ötlet, mert így az album kellően változatos, hanem az együttes is bizonyítja, hogy többféle stílusban mozog otthonosan. Azt gondolom, hogy a legkevesebb kockázatot a SPYAIR dalokkal vállalták, hiszen szinte teljesen megegyezik a stílusuk, nem is nyúltak bele különösebben a dalokba. Talán a 2024-es movie betétdala, az Orange nyújtott némi kihívást, hiszen a SPYAIR azt már az új énekessel énekeltette fel, aki lényegesen fiatalabb a betegsége miatt távozni kényszerült énekesnél. Ő jól hallhatóan frissességet, lendületet adott a fiatalos hangjával. A BURNOUT SYNDROMES szerencsére nem igyekezett ezt visszaadni. Ahelyett, hogy egy fiatal srác érzéseit énekelték volna fel, aki nagy magabiztossággal indul el az életben, a feldolgozás mintha kb. tíz évvel később készült volna. Mintha az a fiatal srác valamivel érettebben visszanézne és összegezné az addig megtett utat. Csodálatos lezárása az albumnak.
Az újdonságot, izgalmat inkább azok a dalok hozzák, amelynek előadóinak egyénisége jobban különbözik a BURNOUT SYNDROMES-étól. A független zenében jártas tacica LEO című dalát például teljesen áthangszerelték, az énekes is erősen modorosan énekel. Kicsit mintha parodizálnák az eredeti változatot, de az biztos, hogy egyedi színezetet ad az albumnak. A CHiCO with HoneyWorks endingjét nagyon jó férfi előadótól hallani, de a legbátrabb vállalkozás egyértelműen a SUPER BEAVER opening, hiszen azzal a dimanikával és erővel több oktáv hangot kiénekelni nem akármilyen teljesítmény. Nem is vállalták be, az énekes hangszínére hangszerelték a dalt, abban viszont kifogástalanul teljesít az énekes.
Amit viszont negatívumnak tartok, hogy felkerültek a csapat által felénekelt dalok is, ráadásul az eredeti változatukban. Ezzel nemcsak az a baj, hogy spórolósra vették a figurát, hanem már több korábbi albumon is hallható, így az album kevésbé hat újnak és frissnek. Ezzel szemben lett volna még Haikyuu!! dal, amit azt gondolom, hogy érdekes lett volna a BURNOUT SYNDROMES saját stílusában meghallgatni. Ott van a GALILEO GALILEI ending, de a tacica másik endingje, a Hatsunetsu is szerintem nagyon jól hangzott volna az énekestől, hogy mást ne mondjak. Azzal mentették volna a helyzetet, ha a saját dalukat még egyszer feljátsszák, és self coverként megmutatják, hogyan látják most az akkori nagy sikereiket.
A borítót illetően sem vagyok lenyűgözve. Az egyetlen kép csak a borítón látható, iskolapadra fejét lehajtó Hinata Shouyou, aki elmerült a zenében. Gyakorlatilag egy hanglemezhez hasonló papírtokba helyezték a füzetet és a CD-t, amit ugyanúgy oldalról lehet kivenni, mint az újra divatba jövő hanghordozó esetében is. Az már a füzet borítóján is látszik, hogy bőven lett volna hely kitölteni, ahogy a belső oldalakon is csak a dalszövegek és a dalokhoz hasonlódó információk olvashatók. Néhány Haikyuu!!-s kép, vagy eredeti kislemezborítók sokat lendítettek volna a füzeten.
Főleg az újdonságok miatt érdemes hallgatni ezt az albumot, hiszen jó érzékkel formálta úgy a saját képére a csapat a jól ismert dalokat, hogy hozzáadtak az eredeti tartalomhoz. Amúgy meg inkább a 2027-es film beharangozójaként jelent meg, ami hatásosabb lett volna, ha teljesen új lett volna az album.
Az album digitálisan is elérhető.
Ének: 8/10
Szöveg: 8/10
Zene: 8/10
Hangszerelés: 8/10
Borító: 4/10
Hangulat: 7/10
+ Jó érzékkel kiválasztott dalok, melyek új értelmet kaptak
- Az eredeti dalokra semmi szükség, a borító is erősen szegényes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése