Mivel a '90-es években nőttem fel, ezért a CD számomra mindig is különleges lesz, mint a zenei adathordozók alfája és omegája. CD-t vásárolni nemcsak olyan, hogy bővítem a személyes zenei gyűjteményemet, hanem olyan érzetet ad, hogy az adott előadóhoz is közelebb kerülhetek. Olyan is volt, hogy egy nem annyira jó zenét tett jobbá az a tudat, hogy megvan CD-n. Vajon megvan-e ez az érzés jelen kritika tárgyát képező CHiCO with HoneyWorks: Kessen Spirit kislemez esetében is?
Mert azt több fórumon is kifejtettem, hogy ezt tartom a legrosszabb Haikyuu!! dalnak. A miértre több válaszom is van. Egyrészt egy olyan animének énekel női előadó endinget, mely szereplőinek 95%-a pasi. Azzal nincs baj, ha egy átlag shounen animének nő is énekel (jellemzően) endinget, hiszen ott vannak lányok is és egy női előadó által énekelt dal az ő érzésvilágukat, attitűdjüket reprezentálhatja. A Haikyuu!! esetében viszont nemcsak arról van szó, hogy a szereplők döntő többsége fiú, hanem hogy a lányok szerepe annyira elenyésző, hogy irreleváns egy dal formájában reprezentálni őket. A Karasuno lánycsapat már az elején elveszti a meccsét, a két segítő (Shimizu és Hitoka) szintén nem "építő" tagjai az animének (bár Hitoka Yachi jellemfejlődése figyelemre méltó), illetve Tanaka Ryuunosuke nővére ugyan nagyon jól bíztatja a fiúcsapatot, de komoly szerepe neki sincs. Ennek ellenére kaptunk egy női előadó által énekelt ending dalt.
A másik ok inkább személyes. Nagyon kevés olyan rock dalt ismerek, amit női előadó énekel és szeretem tőle. Sokkal többet férfitól. Azt gondolom, hogy a rock alapvetően férfi műfaj. Mivel alapvetően az erő dominál, ezért inkább férfiak tudnak hitelesen énekelni rock stílusban.
Maga a dal ennek ellenére nagyjából rendben van. Igyekeztek úgy visszaadni az anime mondanivalóját, légkörét, hogy meglegyen benne az az dinamika, ami az animét jellemzi, de az énekesnő se férfiasodjon el. De a kislemez második dala, a BGM erősen árulkodik arról, hogy nem ez az együttes saját stílusa. Főleg, ha visszaemlékszünk az Ao Haru Ride openingjére, melyet szintén a CHiCO with HoneyWorks adott elő. Az egy kellemes lüktetésű, ártatlan hangású dal az első nagy szerelemről. Ehhez képest a Haikyuu!! endingje inkább tűnik úgy, hogy mint egy feladat kapták meg, hogy írjanak egy dalt az animéhez és ezt megoldották tudásuk szerint a legjobban. De nagyon érződik, hogy nem mozognak otthonosan ebben a stílusban. Egyáltalán nem érzem át azt, amiről énekelnek, hogy kitörünk, mi vagyunk a győztesek, nem ismerejük azt a szót, hogy "feladni". Nem ez az énekesnő egyénisége. Ellenben az becsülendő, hogy a dalt élő hangszerekkel vették fel. A dal ütemes, a játék kifejezetten gyors. Alapvetően az elektromos gitár dominál, a basszusgitár és a zongora inkább a háttérben maradnak. A második refrén utáni lassú rész kifejezetten egyedi színezetet ad a dalnak, az a legjobb rész. De ha valaki ismerkedni akar az együttes saját stílusával, az a B-side tracket, a BGM-et hallgassa meg. Akinek tetszik, az ismerkedhet tovább az együttes dalaival. Nekem nagyon nem jött be. Egyszerű, bugyuta kis popsong, szintetizátoros hangzással. A lüktetése lassabb, egyhangú, a szövegnek sincs igazán mondanivalója.
De sajnos itt nincs vége a negatívumoknak, mert a kiadvány is rettenetesen "idétlen". Nem tudom ezt jobban kifejezni, de már a dallistában is van egy furcsaság.
- Kessen Spirit
- BGM
- Kessen Spirit (Anime Size)
- BGM -instrumental-
Kinek jutott az eszébe, hogy a címadó dalból csak az anime változat kerüljön fel extraként és csak a második dalnak kerüljön fel a karaoke verziója? Van karaoke verzió Kessen Spirit-ből is, de az csak az Artist Edition kiadványra került fel. Mert hát ebből a kislemezből is két változat jelent meg. Részemről nem volt kérdés, hogy az Anime Edition-t veszem meg, hiszen az animében vagyok érdekelt, nem az együttesben. De nemcsak a dallista volt furcsa, hanem a borító is. Kezdjük ott, hogy gyárilag a borító fejjel lefele van a tokban. Nekem kellett úgymond a helyére tenni. Ezt elvileg az obi miatt csinálták így, az valamiért olyan, hogy nem bal oldalt van, ahogy szokott lenni a japán CD-knél, hanem jobb oldalt. Az is furcsa, hogy a vonalkód nem az obin van. Az obi ugyanis nemcsak azért van a CD-ken, hogy extra információk kerüljenek fel rá japánul, hanem a vonalkód is oda kerül. Hiszen arra csak a bolti tranzakció lebonyolításáig van szükség, a tokon már csak a dizájnt rontja. Hasonlóképp egyedi megoldás (és remélem is, hogy egyedi marad), hogy a belső borító nem egy kihajtható papír, ahogy szokott lenni, hanem 2 négyzet alakú papír van egymásra téve. Az egyiken van a borító, az adatok a dalokról, a másikon meg a két dal szövege. Hogy ezt ki találta így ki, nem tudom, de semmi értelme nincs. Legfeljebb annyi, hogy aki nem akarja egyiket, másikat megtartani, azt akár ki is dobhatja.
Ez is olyan kislemez, mely a gyűjteményt fogja erősíteni, de még annak is (diplomatikusan szólva) egyedi darabja lesz. A dalok inkább gyengék, a borító is eléggé sajátságos lett. sajnos a kiadvány reprezentálja a dal minőségét. Méltatlan a Haikyuu!! franchise-hoz.
Ének: 5/10
Zene: 6/10
Szöveg: 4/10
hangszerelés: 5/10
Borító: 2/10
Hangulat: 3/10
+ Vannak egyedi ötletek a címadó dalban.
- Igénytelen kiadvány, a msáodik dal is egy buta popsong
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése