A 2026. tavaszi szezon egyik animéje, és bátran hozzá merem tenni, igazi kincse volt a Ganbare! Nakamura-kun!!. Kevés anime készül ekkora szeretettel, amiből szinte árad, hogy az alkotó szerette a munkáját, és a karaktereit, és azon dolgozott, hogy a néző szívét is meghódítsa a kedves, szerethető karaktereivel és történetével.

A manga Syundei műve, történetét pedig az OPERA című BL-manga magazinban tették közzé 2014 és 2016 között. A folytatást, a Motto Ganbare! Nakamura-kun!!-t pedig 2017-2021 között publikálták ugyanebben a magazinban. Amíg a Ganbare! Nakamura-kun!!-t 1 kötetben, addig a Motto Ganbare! Nakamuta-kun!!-t egy-egy kötetben adta ki Tankoubon formában a az Akane Shisha kiadó, angolul pedig a Seven Seas Entertainment gondozza nyugaton. Annak folytatása Yuruuku Ganbare! Nakamura-kun!! címmel online olvasható. Audio drama CD után 2026 áprilisában a Drive meganimálta a történetet. Miről van szó?

Nakamura Okuto erősen introvertált meleg srác, aki a tanévnyitón meglátja, és azzal a lendülettel bele is szeret új osztálytársába, Hirose Aikibe. Csakhogy Nakamura-kun nemhogy introvertált, hanem szinte semmilyen szociális kapcsolata nincs, ezért a kapcsolatteremtés igen nagy kihívás számára. Hovatovább kudarcot vall bennük. De pont ez adja az anime báját és egyedi humorát. Nakamura-kun minden ismeretét, egyben motivációját az általa bibliaként kezelt BL-mangákból szerzi. Ám ahogy megtapasztalja, hogy a BL-mangák történetét az alkotói szabadság is alakítja, Nakamurának a képzelete és a valóság közötti szakadékot is át kell ugrani, hogy sikerrel járjon.

Az anime minden szempontból kiváló alkotás. Teljesen átlagos történetnek indul. Semmi nem utal arra, hogy Nakamura-kun kívülről egyhangúnak tűnő mindennapjait bármi is felborítaná. Az igazgató felmondja a 25 éve megírt, jól begyakorolt beszédét, miközben a diákok elsajátítják az állva elalvás művészetét. Amikor egyszercsak megjelenik ő... ő... Ő! A NAGY Ő! Nakamura-kun azonnal elveszti a józan eszét és a szívét, onnantól csak azon van, hogy barátja legyen Hirose-kunnek. De hát akinek nincs tapasztalata a kapcsolatszerzésben, annak ez igencsak nehezére fog esni. Hiába tanulmányozza tankönyv szintjén a BL-mangáit, épít fel a fejében vagy ezer forgatókönyvet, természetesen mindig az ezeregyedik valósul meg, így hősünk folyamatosan felsül.

Alapvetően mondhatnánk, hogy az anime a japán társadalom egy görbe tükre, hiszen hasonlóképp visszafogottak, ha arról van szó, hogy a szívük választottják kell meghódítani. Ám az általános gyakorlattal ellentétben hősünk folyamatosan próbálkozik, És pont teszi Nakamura-kunt igazán szerethetővé, hogy soha nem adja fel. Mindig újra és újra megpróbálja, amin nem azért nevetünk, mert ezzel a lendülettek mindig megjárja, hanem beragyogja a néző szívét a esetlensége, ügyetlensége, és hogy ezzel együtt újabb és újabb kísérletet tesz. A vicces szituációkat tovább tetézi Nakamura-kun reakciói.

Szereplők

Most pedig ismerkedjünk meg a fontosabb karakterekkel.

Nakamura Okuto

A Hoshimi Gimnázium első éves diákja, október 24-én született. Erősen introvertált, félénk, nehezen teremt kapcsolatot. Tudatában van a homoszexualitásának, és első látásra beleszeret Hirose-kunbe. A történet egyik fő szálát az adja, hogy igyekszik vele összebarátkozni. Egyetlen háziállata, egy polip, nevezetesen Icchan, akit imád. Egy húga van, akivel meglehetősen puskaporos a kapcsolata.

Hirose Aiki

A Hoshimi Gimnázium szintén első éves osztálytársa, Nakamura-kun osztálytársa. Március 3-án született. Kedves, optimista, energikus személyiség, kifejezetten szeret emberek között lenni. Ugyanakkor szertelen, gyakran felejt el dolgokat, nem mindig figyel oda, hogy mit mondanak a társai. Hobbija a játékok és a manga, emellett nagy kutyabarát.

Otogiri Sou

Az osztályfőnök, aki meglehetősen laza személyiség, kamaszként állítólag belhés volt, de gondoskodik az osztálytársairól. Tantárgya a matematika, amivel Hirosének sok gondja van, ezért korrepetálja a fiút. Nakamura-kun ezt módszeresen félreérti, azt hiszi, hogy Hirose és a tanár között romantikus kapcsolat van. November 11-én született.

Kawamura Hifumi

Nakamura-kun osztálytársa. Fujoshi és nagyon tehetséges rajzos. Egyik hobbija különböző BL-mangák rajzolása. Amikor Nakamura-kun meglátja a rajzait, megkéri, hogy rajzolja róla és Hiroséról egy BL-történetet.

Takeuchi Kouta

Szintén az osztály tagja, és Hirose barátja. Sokat bohóckodik vele, ami miatt Hirose-kun folyton leszidja.

Hamaoka Yuuka és Okuda Masako

Kawamura Hifumi barátnői, akik szeretik a lány BL-történeteit. Gyakran beszélgetnek is fiúk közti romantikus kapcsolatról. Ők hárman sok időt töltenek együtt.

Aokiyama Reiko

A gimnázium harmadéves diákja, aki az okkult horror klub tagja. Szenvedélyesen kutatja az átkokat és más természetfeletti jelenségeket. Teljesen magával ragadja Nakamura-kun negatív aurája, és mindenáron azon van, hogy beédesgesse a fiút a klubjába, amit művészeti klubként álcáz. Emellett ráerőlteti a házi készítésű szerencsét hozó vizét.

Tamura Arando

Szintén harmadéves diák, aki a dráma klub vezetője. Odavan a drámákért, és gyakran készít filmeket, hogy aztán versenyre induljon vele.

Matsumura Kousei

Hirose középiskolás barátja, aki akkoriban szerelmes volt a fiúba. Az ártatlan arc mögött egy igazi perverz alak húzódik meg. Kegytárgyként gyűjti Hirose-kun gyerekkori fényképeit, és egyéb hozzá kötődő dolgot. Így Nakamura-kun riválisa lesz.

További fejlemények

Az anime további nagy erénye, hogy nem húzza el a végéig, míg Nakamura és Hirose összebarátkoznak. Az első komolyabb lépés még időben megtörténik, és utána szintet is lép a történet. Háttérbe helyeződik a humor, Nakamura-kun is egy érettebb oldalát mutatja meg. A történet úgy komolyodik meg, hogy közben végig organikus marad. Hősünknek láthatóan jót tett a siker. Magabiztosabb lesz, de közben végig megmarad a csendes, visszafogott személyisége, ami az elején is jellemző volt hősünkre. A vitái a húgával ugyanakkor meglehetősen kellemetlenek. Nem az a játékos csetepaté, ami jellemző a testvérekre, amúgy imádják egymást. Sokkal inkább valósnak érződik a háború.

Az anime végig idealista marad. Nakamura-kun nem válik gúny tárgyává az osztálya előtt azzal, hogy próbálkozásai rendre kudarcot vallanak. Msárészt nemcsak a rajzstílus retro, hanem a közeg is azt az érzetet adja, hogy a '90-es években járunk. Nakamura-kun szobájában sincs számítógép, a szociális kapcsolat is sokkal több. Amit azért tartok nagyon jó ötletnek, mert így Nakamura-kun nem bújik az okostelefonja által védelmet nyújtó fal mögé, hanem bizony, oda kell állnia Hirose-kun elé, ha akar tőle valamit. Így lesz igazán tétje a kapcsolatteremtésnek, így szurkolunk majd hősünknek, hogy arasson sikert. Viszont, ha tényleg a 2000-es évek előtt járunk, akkor igencsak illúzióromboló tud lenni itt-ott az okostelefon látványa. Az is nagyon szép, és ebből a szempontból is idealista az anime, hogy akármennyire is csendes és visszafogott Nakamura-kun, Hirose-kun mégis felfigyel rá, úgy, hogy ennek a felszínen semmi alapja nem lenne. Hiszen könnyebb észrevenni egy extrovertált fazont, aki jobban éli az életet, mint Nakamura-kunt, akit talán egyébként sem vennénk észre, hanem hirtelen nem is lehetne semmilyen erényt felhozni a mentségére. Akár azt is mondhatnánk, hogy az alkotó "Mi lenne, ha...?" kérdéseket tesz fel. "Mi lenne, ha figyelnénk arra is, aki a háttérben van?" "Mi lenne, ha megbecsülnénk azt is, aki folyamatosan kudarcot vall, mégis újra és újra megpróbálja?" Ezek adják az anime igazi szívét. Hiszen a legszebb jelenet kétségtelenül az, amikor Nakamura-kun annyi kudarc után mégis odaáll Hirose elé, és megkérdezi, hogy lehet-e a barátja? Hát már hogyne lehetne! Nagyon erős képi jelekkel él az anime, amikkel remekül mélyíti az adott jelenet érzelmi jelentősségét, így bevonva a nézőt a jelenetekbe.

Ugyanakkor felvethetnénk azt is, hogy a mangaka meglehetősen lazán kezeli a homoszexualitás kérdését. Ez azért lehet fontos, mert ha tényleg az ezredforduló előtt járunk, akkor sokkal kevésbé volt elfogadó a japán társadalom a különböző szexualitásokat illetően. Sok volt a titkolózás, és a rejtőzés. Aki pedig vállalta magát, az nemcsak azt vállalta, hogy adott esetben atrocitásnak teszi ki magát, hanem akár ki is rekeszthetik bizonyos közösségekből.

De talán nem az volt a mangaka célja, hogy mindent a maga valóságában mutasson meg. Sokkal inkább egy kellemes, szórakoztató, itt-ott vicces, itt-ott megható történetet mutasson be nekünk, amivel örömet szerez az olvasóinak, mosolyt csak az anime nézőinek arcára.

Zene

Az anime retro mivoltát nemcsak a rajzstílusban és a közegben érhető tetten, hanem a zenében is. Minden egyes epizódnak más endingje van, melyek jellemzően a '80-as években volt nagy sláger. Igazi retro csemege azoknak, akik szereti a korabeli city pop és kayokyoku dalokat, de főleg azoknak lehet igazi élmény, akik annak idején újdonságként hallgatták a dalokat. Ismerkedjünk meg velük.

Opening: Okamura Yasuyuki és Nakajima Kento - Shunpatsu Teki no Koi Shiyou

Az opening azonban egy új dal. Érdekessége, hogy két külön generáció énekli a dalt. Okamura Yasuyuki az, aki '80-as években már ismert és kedvelt énekes volt, ezért is esett rá a választás. Nakajima Kento pedig a fiatalabb korosztályt képviseli, ő a Sexy Zone nevű formáció tagjaként debütált, de szólóénekesként, színészként, seiyuuként is szép karriert futott be.

A zene dinamikus mivolta a kamaszkort idézi, a szerelemnek is a vidám, lazább oldalát ábrázolja, hogy akkor kezdünk el igazán élni.

A kislemez borítóját a mangaka, Syundei rajzolta, a videoklip animációja is vélhetően az ő munkája. Sokban emlékeztet az anime openingjére, néhány jelenet a homoszexualitás határát súrolja, ahogy a kislemez borítója is.

Ending dalok

A dalokból egy válogatásalbum is megjelent 2026. június 24-én, a Spotify-on is meghallgatható.

1. Murashita Kouzou: Hatsukoi

Lehet sejteni, hogy nem véletlen a dalválasztás, hiszen hősünk első nagy szerelmét követhetjük végig az animében. Kedves, lágy, melankolikus dal 1983-ból. A dal keletkezésének körülményeiről soha nem beszélt az énekes, a producertől: Sudo Akirától tudjuk, hogy ő javasolta az első szerelmet témául. A Shouwa kori popzenét akarta az első nagy szerelem témájába beépíteni, és hogy kellőképp autentikus legyen, a producer sokat mesélt az énekesnek arról a lányról, akit nagyon szeretett gyerekkorában. Lényegében ezt az érzést zenésítették meg. Murashita-san eredeti népdal énekes volt, onnan került a mainstream popkultúrába. A dal kedvelt és népszerű volt. Az Oricon 1983-as éves összesítésében a 14. legsikeresebb dal volt, a THE BEST TEN című TV-műsor 1983-as éves toplistáján a 6. helyet érte el.

Annak idején nem készült a dalból videoklip, de megmaradt annyira a köztudatban, hogy a megjelenésének 40. évfordulója alkalmából egy, a dal témájához illeszkedő, mai középiskolás klipet utólag leforgattak.

2. DA BUBBLEGUM BROTHERS: WON'T BE LONG

Erős stílusváltás következik. Amíg az első epizód endingje egy lassú, kellemes hangzású szerelmes dal, addig a második ending egy igazi vagány, menő dal, az élet lazaságáról. Funk és Soul egy sajátságos keveréke, mindenkit éneklésre buzdít az "ori-ori-ori-oo!"-kiáltással, igazi bulizós dallá nőtte ki magát. Érdekesség, hogy a duónak csak az egyik tagja énekelte fel a dalt, a másik tag nemhogy semmilyen formában nem vett részt a felvételeken, de egy Pachinko szalonban töltötte az idejét, amíg felvették a dalt.

A kislemez 1990 augusztusában jelent meg, és bár játszották a rádiók, nem igazán jutott el az emberekhez. Akkor ugrott meg nagyon a népszerűsége, amikor az All Night Fuji című TV-műsor 1991. március 30-i adásában kétszer is elénekelte az énekes a dalt. Akkor annyira felfigyeltek rá a nézők, hogy tömegesen telefonáltak be, hogy árulják el a dal címét. Ekkor kezdték el tömegesen vásárolni a kislemezt, az Oricon éves összesített listáján 1991-ben és 1992-ben is felkerült a 100 legeladottabb kislemez listájára, összesen 1,7 millió példány kelt el belőle.

3. Ozawa Kenji & SCHA DARA PARR - Konya wa Boogie Back Smooth Rap

Az előzőhöz hasonló dallal folytatjuk az ending zenei utazásunkat, ami kiadás szempontjából az egyik az egyik legszokatlanabb dal. Arról van ugyanis szó, hogy a két előadó két különböző stúdiónál van szerződésben, a dalból is két változat készült. Az Ozawa Kenji által énekelt "nice vocal" verzió, valamint egy "smooth rap" változat, amiben SCHA DARA PARR működik közre. A dal két különböző kiadótól két különböző korongon jelent meg. Viszont, ha a borítóit egyberakjuk, egy képet kapunk.

1994-ben jelent meg, és egy igazi, laza rap-funky egyveleget hallhatunk, amit nagyon érzett a közönség. A kislemezekből együtt több mint félmillió példányban keltek el, ezzel országos ismertségre tettek szert. Csak a nice vocal változatból készült videoklip.

4. BARBEE BOYS - Makeru Monka

Korabeli lágyabb rock hangzás következik. A dal eredetileg 1985-ben a Freebee albumon jelent meg, majd kislemezen 1986-ban. Egyszerű, jól táncolható dal, nem véletlen, hogy az ending videóban is táncol rá Nakamura-kun, az egyik legkedvesebb ending videóként tartják számon. Nincs igazán komoly mondanivalója, ellenben remekül visszaadja a '80-as évek hangulatvilágát. Viszont annyira nem lett népszerű a kislemez, csupán a 47. helyet érte el a heti kislemez eladási listán.

5. Yasuha - FLY-DAY CHINATOWN

Külön ki van emelve a romaji cím, ugyanis katakanákkal "Friday"-ként is olvasható. Az énekesnő debütáló dala, a saját szerzeménye. Bár tipikus city-pop dal, a dallamvilága könnyen megjegyezhető, a szöveg sincs túlgondolva, nem ért el átütő sikert. Csak a 69. helyet érte el, egy idő után feledésbe is merült a dal. Csak most, a City-Pop másodvirágzásának hatására kapták fel ismét a dalt. A Ganbare! Nakamura-kun!! pedig annyira fellendítette, hogy nemcsak hogy 1981-es megjelenése óta most a legismertebb, hanem Spotify-on is az összes Nakamura-ending közül messze ez a legjátszottabb dal. Most találta csak meg igazán a közönségét.

6. PRINCESS PRINCESS - Sekai de Ichiban Atsui Natsu

A dal leginkább azért maradt meg a Nakamura-kun rajongóknak, mert akkor szólalt meg, amikor Nakamura és Hirose megtették az első lépést egymás felé. Eredetileg 1987-ben jelent meg lemezen, de akkoriban még nem volt annyira ismert az együttes. Az áttörés a két évvel későbbi CD-s megjelenéskor történt, ami az Oriconon is elérte az 1. helyet. A két kiadás között a dalt is finomították. Még az első változatból készült videoklip, hallhatóan kevésbé volt kidolgozott a dal. A CD-s kiadásra lágyabb, egységesebb lett a hangzás. Hangszerek is jobban harmonizálnak egymással, tehát a Nakamura-kun anime egy jobban hangszerelt változatot kapott.

7. SEIKIMA-II - Rou Ningyou no Yakata

Ha eddig nem volt eléggé meggyőző, hogy a Ganbare! Nakamura-kun!! a japán zenei stílusok széles tárházába enged betekintést, akkor vessük kíváncsi fülünket a 7. rész endingjére, mely a japán heavy metal stílusában volt úttörő. Annak ellenére, hogy romantikus animéről van szó, egyáltalán nem elrugaszkodott egy ilyen dal, hiszen kiválóan illik egy paranormális epizód záróakkordjának.

Gyakorlatilag ennek a dalnak köszönheti a mai jrockerek, hogy szélesebb körben is elfogadott a stílusuk, ugyanis 1986 előtt egyetlen heavy metal kislemezből sem értékesítettek 300.000 példányt. Még az éves összesített listán is tényező volt. És azt kell mondjam, hogy nem érdemtelenül. Nem tűnik annyira ijesztőnek, búskoromnak a dal, a játékos mivolta sokat old a hangulaton, és erre a kettősségre, a látványra, valamint a hangszeres játékukra nagyon fogékony volt az akkori japán mainstram média.

Külön érdekesség, hogy sokan azt hitték, hogy az 1953-as House of Wax című amerikai horrorfilm inspirálta, de valójában részben egy 1970-es Ningyou Jigoku című horrormanga inspirálta a dalt. Egy biztos: Kiváló választás volt a 7. rész endingjének.

8. Bakufu Slump: Runner

Ismét egy olyan dal következik, ami hűen bizonyítja, hogy mennyire változatos és sokrétű a japán zene. A Bakufu Slump ugyanis egy olyan rock slágert írt, ami úgy vált kommersszé a könnyen megjegyezhető dallamoknak köszönhetően, hogy ott jegyzi a rock zene minden olyan jegyét, amit a rockerek is nyugodtan vállalhatnak. Igazi ritmusos rock dal, élő hangszerekkel, ami még a THE BEST TEN műsorban is a 4. helyig jutott el, az Oricon 1989-es éves eladási listán az év 38. legsikeresebb kislemeze lett. Az első rock dal, mely egy atlétikai klub zenéje lett. Ezek után csodálkozunk, hogy Nakamura-kun olyan nagy lelkesedéssel végez felüléseket az ending videóban?

9. REBECCA - Friends

Ismét visszatérünk a City Popra, annak is egy kommerszebb változatára. Talán ez a legjellegtelenebb dal a Nakamura-kun ending válogatásáról. Ennek ellenére kedvelt, népszerű dalról van szó, ugyanis egy akkoriban vetített TV-sorozatnak, a Half Potato na Oretachinak volt az ending dala. Annyira népszerű volt, hogy a kislemezre is jótékony hatással volt. 1985 októbere és decembere között futott sorozatról beszélünk, akkor gimnazista srácok részmunkaidőben dolgoznak, ott megismerkednek felnőttekkel, és az ő problémáikat, küzdelmeiket követhetjük nyomon kamasz szemmel. Maga a dal nem rossz, csak ilyen felhozatalban nem érvényesül.

10. Oe Senri - GLORY DAYS

Egyedi dalról van szó, az énekes érces hangja külön érdekes színezetet ad egy ilyen, egyébként kedves, kellemes zenének. És ahogy elnézem az énekes több albumának, kislemezének címét, hasonlóan kedves, optimista témában utazik. Bár a kislemezről sok adat nem érhető el, az 1234 album, melyre felkerült ez a dal, az 1989-es év legjobb férfi albuma díját kapta meg. Egy kedves dalról van szó, amit leginkább az ének tesz különlegessé, de komolyabban nem érintett meg.

11. Kome Kome CLUB - Roman Hikou

Kellemes, mondhatni, romantikus, légies dal, ahogy a címe is utal rá. Nem véletlen, hiszen a dalt annak reményében vették fel 1987-ben, hogy majd egy légitársaság reklámzenéjét elkészíthetik. Az eset szépsége, hogy 1990-ben a Japan Airlines egyik alkalmazottja felfigyelt a dalra, be is mutatta a reklámosztálynak, akik felhasználták az Okinawai utazási reklámhoz. Ekkor olyan szinten felfigyeltek a dalra, hogy külön meg is jelent kislemezen, és az egyik kiadás az 1990-es év második legsikeresebb kislemeze lett.

Merthogy két kiadás jelent meg a kislemezből, egy East Japan Edition és egy West Japan Edition más borítóval és más B-Side Trackkel jött ki. Az East Japan kiadás lett a népszerűbb.

12. Okamura Yasuyuki - Daisuki

A 12. résznek végül nem készült ending dala, mivel az utolsó két epizód történése összefügg. A végső történetet zárja le Okamura Yasuyuki 1988-as dala a Daisuki. Egyedi hangzású szerelmes dal, könnyed, játékos, nem feltétlen az érzelmek közvetítése volt az énekes célja. A dal játékos mivoltát erősíti a gyerekkórus. A videoklip is ezt a könnyed hangulatot árasztja. Kicsit, mintha parodizálná is a szerelmet. A dal mindenesetre a maga idejében nem lett átütő siker, hisz csak 42. helyet érte el a heti kislemez eladási listán. Csak most kapták fel, hogy Ganbare! Nakamura-kun!! ending lett.

A dalból készült egy 2026-os felvétel is, ami az opening kislemez B-side trackje. Abból egy AMV jellegű videoklip készült, az anime fontosabb jeleneteit vágták össze.

Végszó gyanánt

A Ganbare! Nakamura-kun!! nem BL-anime. Ez egy meleg történet. A különbség ott van, hogy az anime hihetetlenül valóságosan ábrázolja a homoszexuális szerelmet. Ahogy feljebb szó volt róla, nagyon jól él a vizuális eszközökkel, hogy éreztesse Nakamura-kun érzéseit. Főleg a végén az elhagyatottságot, mellőzöttséget volt szívbemarkoló látni. Mindenképp az idei év egyik legjobb animéjéről van szó, ami mögött hihetetlen történet húzódik meg.

Ahogy szomorú vég is, hiszen a mangaka kénytelen volt törölni az X profilját. Főként azért, mert az osztályfőnök és Hirose közti kapcsolat ábrázolása lett túl szoros, ahogy Hirose és a polip közötti kitalált szexuális jelenet se tett jót a mangaka hírnevének. Emiatt folyamatosan zaklatásnak lett kitéve a nyugati rajongók által. Aminek következtében végül deaktiválta a profilját. Több mangaka is szimpátiáját fejezte ki Syundei iránt, és kritizálták a nyugati rajongók viselkedését. Syundei végül elnézést kért a rajongóktól, és nemcsak hogy ígéretet tett arra, hogy a jövőben mellőzni fogja a felnőtt-kiskorú kapcsolat ábrázolását, hanem az anime stúdiót is megkérte, hogy az 5. részben ne ábrázolják a Hirose és Otogiri közti romantikus kapcsolatot.

Ez sajnálatos, bizonyos témák ábrázolása mindig nagyon érzékeny téma, és nemcsak azért, mert bünteti a törvény, hanem az érintettek számára érthető módon sokkal érzékenyebben reagálnak az ilyen jelenetekre. Talán az a legrosszabb az egészben, hogy egy olyan anime lett érintett a témában, ami csak egy kedves történetet kívánt a nézőknek közvetíteni. Én is azt gondolom, hogy a mangaka hibát követett el, mert semmi olyan mélysége nincs a történetnek, ami indokolná egy ilyen érzékeny téma megjelenítését. Sajnálom, hogy egy ennyire szép és szívnek oly kedves anime érintett lett egy ilyen témában. Mindettől függetlenül magasan ajánlott a megtekintése, méltán van nagyon magas átlagértékelése.

Oldalak

2026. június 25., csütörtök

A végtelenbe a szerelemért!