A különböző ecchik, hentaik, yaoik és egyéb kivetülései remek látletetet adnak a japánok testiséghez, szexualitáshoz való viszonyáról. A Haite Kudasai Takamine-san, pedig arról ad látletetet, hogy jobbnak ugyan túlzás mondani, de nem úgy nyíltan undorító, mint amilyen a Kore ga Watashi no Goshujin-sama vagy Kanokon volt.
Takamine Takane gyönyörűszép, nagyon jó tanuló, kiemelkedő a sportban is. Röviden, amibe ő belekezd, azt csak siker koronázhatja. És ha nem úgy sikerül, ahogy eltervezte, elég csak levenni a bugyiját, és mindent újrakezdhet. Ő rendelkezik ugyanis az „Eternal Virgin Road” képességével, aminek értelmében visszacsinálhatja a hibáit, és újra nekimehet.
Ezt veszi észre Shirota Koushi, akinek a sorsa ezáltal megpecsételődik, hiszen ezentúl szolgálnia kell a lányt. Méghozzá oly módon, hogy ha bármit hibázik a lány, leveszi a bugyiját, azt a fiúnak kell visszarakni.
Az anime próbál ebből viccesnek szánt jeleneteket faragni, és a leglehetetlenebb helyeken véghez vinni az akciót, de ezek kivétel nélkül annyira kínosak, hogy szavak nincsenek rá. Vicces alapvetően kétféle jelenet lehetséges. Vagy olyan, ami a valóságból indul ki, és az elé állít egy görbe tükröt, vagy amikor az ember saját magából csinál viccet. A legjobb az, ha a kettő együtt működik. Na most, hogy a nyilvánosság előtt egy fiú visszateszi egy lány bugyiját, az minden, csak nem életszerű. Magából az emberből meg nemigen lehet viccet csinálni, mert megítélésem szerint különböző mentális betegségekből nem lehet viccet csinálni. Márpedig ez a kapcsolat Takamine-san és Shirota-kun között minden, csak nem egészséges.
A lány ugyanis semmilyen hibát nem enged meg, még a fiú számára sem. A japánok igazán tudják, hogy kell a BDSM-et hentai-ba, sőt még ecchiben is megjeleníteni, de egyetlen olyan anime sem volt még, ahol ennyire burkoltan ábrázolták volna mint ebben. Hiszen Takamine-san nem az a fajta domina, aki korbáccsal bír jobb belátásra. Neki elég csak erélyesebben szólni, és Shirota-kun máris alászolgája a lánynak… Szó szerint. Ez azért működik (és ebben kétségtelenül nagyon jó az anime), mert Takamine-san kiállása és tekintete nagyon kifejező. Ez jobb animékben akár pozitív is lehetne, de jelen esetben a lány domináns mivoltának akar kreditet adni. És nincs mit tagadni, ebben tényleg jó az anime.
Vannak egyéb erényei is az animének. Nemcsak az arckifejezés sokat mondó, hanem seiyuu-kat is jól választották ki. Kubo Yurika karakán hangjával remekül adta vissza Takamine-san domináns személyiségét, Shirota-kun Kasuya Daisukének köszönhetően még a passzívak között is passzív lenne, ha meleg lenne.
És még egy pozitívum, hogy ennek az animének köszönhetem, hogy Okui Masami új kislemezzel jelentkezett. Bár ő lett az egyik élő példa arra, amire az elején utaltam, hogy az ecchik látleletei annak, hogy a japánok miként gondolkodnak a szexualitásról. Hiszen azt nyilatkozta, hogy amikor olvasta a mangát, meglátta Takamine-san ártatlan személyiségét, és mint egy első középiskolás szerelem, írta meg az opening dal szövegét, majd énekelte fel. Annak fényében, hogy az énekesnő fénykorában olyan mély tartalmi és érzelmi mondanivalójú dalokat énekelt, amire bárki büszke lenne, inkább kiábrándító volt tőle ilyet olvasni. Az tény, hogy voltak jelenetek, amikor Takamine-san inkább gondoskodó volt, de nagyon rossz jel az, ha valaki nem bírja elviselni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elgondolta. Tényleg, melyik a rosszabb? Ha bevágja a csaj a hisztit, vagy lehúzza a bugyiját?
Ami a dalt illeti, még az énekesnő rajongójaként is azt tudom mondani, hogy elmegy az opening (a kislemez második dala az a vérbeli Okui Masami dal, amiért annyira szeretjük őt, mi rajongók), az ending meg egy semmitmondó dal. De azért hallgattatja magát, mert az énekese, Furukawa Makoto egyszerűen lubickol minden ecchi, hentai, yaoi, BL-szerepben. Sőt, szeret rá is játszani a szerepeire, és hallhatóan élvezte ennek a dalnak az éneklését is.
Szóval nincs jelentős javulás a japánok szexualiásához való viszonyában. És azt hiszem, addig nem is lesz, amíg halálra dolgozzák magukat, nincs értéke az egyéniségnek, és a férfiak 10%-a még 40 évesen is szűz. Addig maradnak a maguk traumatizált fantáziájában, amik ilyesféle animéket szabadítanak a nagyvilágra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése