Messze nem annyira egyértelmű, hogy a gyerekkori barátságok felnőtt korban is kitartanak. Ahhoz, hogy két ember között megmaradjon a barátság szakralitása, mindkét félnek ugyanúgy dolgozni kell érte. Ám ezt a munkát jelentősen megnehezíti, ha a felek útja időközben különválik, más élmények, tapasztalatok vezetik útjuk során. Erről mesél nekünk a Fureru., mely véleményem szerint az egyik legszebb anime a barátság fontosságáról.
Három srácról, nevezetesen Onoda Akiról, Sobue Ryouról és Inohara Yuutáról szól a történet. Egy szigeten nőttek fel, majd 20 évesen Tokióba költözve, együtt elindulnak a felnőtté válás útján. És annak ellenére, hogy már az elején másfelé tereli a fiúkat az élet, az elején minden simának tűnik. Volt is olyan érzésem az első felét illetően, hogy a barátság tényleg a magasba emeli az embert.
Eleve pozitív példával indít az anime. Onoda Aki ugyanis nemcsak hisz a természetfeletti lényekben, jelenségekben, hanem őriz is egy furcsa, sündisznó-szerű állatot. Ezért kinézték az iskolában, ahogy eleinte a fentebb említett két barátja is. Ám ahogy meglátták nála a kisállatot, és maguk megtapasztalták a képességeit, úgy fogadják barátjuknak a fiút. Innen indul a közös útjuk, mely egész a felnőttkorukig vezeti őket.
És hogy mi ez a kisállat? Nagyon hasonlít arra a misztikus lényre, mely annak a szigetnek a jelképe, ahonnan származnak. A hiedelem szerint az állatnak köszönhetik, hogy a sziget lakói összetartanak, segítik egymást a nehéz időszakban. Az ő neve Fureru, és találó, hogy sündisznó-szerű, hiszen a majd látni fogjuk, ahogy az anime ábrázolja, hogy az emberek mind egy láthatatlan szállal vannak összekötve. Az igaz barátok között pedig csodálatosan fénylik ez a bizonyos szál. Ez abban is megnyilvánul, hogy a fiúk, ha megérintik egymást, hallják egymás gondolatait, ami remek szimbóluma a "szavak nélkül is megértik egymást" jellegű baráti kapcsolatnak. Innen származik a "Fureru." (érintés) cím, a lény is innen kapta a nevet.
Ám később azért próbára lesz téve ez a barátság. Nemcsak az okozza a bonyodalmat, hogy másfelé viszi őket az élet, hanem a személyiségük különbözősége is, ami a főváros forgatagában csak még jobban kiéleződik. Onoda Aki a legcsendesebb hármójuk közül, mégsem véletlen, hogy az ő szemszögéből követjük leginkább nyomon az eseményeket. Hiszen, ahogy a mondás tartja, a csapat legcsendesebb tagja van a leginkább jelen a közösségben. Igaz ez hősünkre is, aki ugyan nem sokat beszél, de nonverbális jelekkel nyilvánvalóvá teszi, hogy ő figyel a leginkább a történésekre, ő viseli mások sorsát a leginkább a szívén. Ő egyébként egy bárban dolgozik felszolgálóként. Sobue Ryou viszont barátjának szinte tökéletes ellentéte. Vígkedélyű, hangos, mindenkivel megtalálja a közös hangot. Egy ingatlancégnél dolgozik ügynökként. Azért is vállalta be a fővárosi életet, hogy a családja nehéz körülményein segítsen. Inohata Yuuta az, aki talán a legkevésbé vonja magára a figyelmet. Őt a divat érdekli és divattervező szeretne lenni. Hármójuk közül ő az, aki leginkább túlgondolja a dolgokat és hiszi néha azt, hogy barátai szándékai vele szemben ártóak.
További bonyodalmat okoz az is, amikor a fiúk rájönnek arra, hogy Fureru csak azokat a gondolatokat, érzéseket közvetíti a barátok között, mely a barátságot építi. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a fiúknak mindenben egyet kell érteni, de ha az érzéseik ártanak a barátságuknak, azt Fureru nem közvetíti. Ez okozza a bizonytalanságot és a félreértést. Yuuta például azt hitte, végleg megszakadt a barátsága a két fiú között és el akart tőlük költözni.
A film végére teljesen az elvonttá, misztikussá válik a történet. Merthogy a szálak, amik összekötik az embereket, azok néha összegabalyodhatnak. És hát ember legyen a talpán, aki azt ki tudja bogozni... Talán az egyik hátránya a filmnek, hogy ez a jelenet jobban elhúzódott a kelleténél. Pár nappal a film megnézése után is csupán jeleneteket tudok visszaidézni a fejemben a majdnem fél órás eseményből. Így a vége azt az érzetet adja, hogy talán túl hosszú a 106 perc a movie-nak.
De nem ez a fő ok nálam, amiért nem érdemli meg a maximális értékelést, hanem a betétdal. Az OST nagyon szép. Ketten írtak zenéket a movie-hoz. Yokoyama Masaru remekül érzékeltette a film mondanivalóját. Egyébként igen változatos repertoárral büszkélkedhet, hiszen olyan animéknek írt zenét, mint a KimiKiss Pure Rouge, Nobunaga the Fool, Aoashi vagy a Youkoso Jitsuryoku Shijoushugi no Kyoushitsu he. A Fureru.-höz írt dalai remekül közvetítik a film mondanivalóját, valósággal megelevednek előttem a jelenetek, ahogy hallgatom most is az OST-t. A másik zeneszerő TeddyLoid inkább DJ-ként dolgozik. Így elsősorban a vidámabb, oldottak jelenetek háttérzenéjéről gondoskodott. Az OST-t tehát mindenképp érdemes meghallgatni. A dalok jól meg vannak írva, és bár a két zeneszerző stílusa ugyan különbözik, de sokkal inkább kiegészítik egymást, semmint kontrasztban állnának egymással.
A betétdalt illetően viszont nem is lőhettek volna jobban mellé. A YOASOBI: Monotone dala annyira elüt az anime mondanivalójától, hogy konkrétan az egész összképet elrontja. Annyira egyben van az egész movie, annyira átélhetően közvetíti a mondanivalót, hogy több jeleneten is elérzékenyültem. Szinte minden egyes snittnél éreztem, hogy nagyon kell figyelni, és nem okozott csalódást a film. Erre a végére megszólal egy semmitmondó popsong, ami úgy hatott, mint egy gyönyörűszép álomból a kijózanító valóságba ébredni. Mintha csak azt akarná üzenni, hogy "Hiába álmodozol, úgysem lesz jobb az életed!" És visszatérek a monoton hétköznapokba. Nincs bajom a YOASOBI-val, megvan a maguk stílusa, és meg is van a megfelelő anime, melynek mondanivalóját tudják közvetíteni, nem véletlen lett világhíres az Idol, az [Oshi no Ko] openingje. De a Monotone nemcsak hogy nem illeszkedik az anime mondanivalójába, hanem megítélésem szerint a gyengébb dalaik közé tartozik.
De minden hibájával együtt is magasan ajánlott anime. Nem sok animáció van, amelyik ennyire csodálatosan és átélhetően érzékelteti a barátság jelentőségét és értékét. Ha folyamatosan époljuk a gyerekkori barátságunkat, felbecsülhetetlen kinccsel leszünk gazdagabbak. Ez volt számomra az anime legfőbb tanulsága, és felemelő volt látni erre egy ilyen csodálatos példát.
Hivatalos weboldal | Twitter | My Anime List | Anilist | Snitt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése