Diskurzus kizárva?

Bár az utóbbi években egyre több BL-manga kap anime adaptációt, nem emlékszem arra, hogy egy szezonban két BL-anime tiszteletét tette volna a TV-képernyők előtt. Közülük a Tasogare Out Focus egy remekmű lett. Érzékien mutatta be a férfiszerelmet, egy igazi felnövéstörténetnek lehetünk szemtanúja. És itt van a Senpai wa Otokonoko, ami azt sugallja, hogy azért vigyázzunk, mert nem minden arany, ami fénylik! Az utóbbi kerül most terítékre.

Gondolom, ennyiből is kivehető, hogy mit gondolok az animéről, de ahhoz, hogy igazságosan értékeljem, mindenek előtt szemügyre kell vennünk a három főszereplőt. Három különböző személyiség, három különböző múlttal, és bár alapvetően egy csapatot alkotnak, mind a hárman más szemszögből mutatnak rá a történet fő cselekményszálára.

A legfontosabb karakter egyértelműen Hanaoka Makoto (egyben címszereplő is), aki bár egy fiú testében született, ő mégis lánynak érzi magát. A transzneműség komoly lelki traumát okoz, borzasztó lehet, ha valaki a tükörben mást lát, aminek gondolja, érzi magát. Az anime remekül bemutatja, hogy milyen az, amikor valakit nem a fiús játékok érdeklik, hanem az aranyos, szép és esztétikus dolgok. Az anya meg ezt mindvégig érzi és tudja, igyekszik is a fiát "jó útra" terelni. A fiúnak persze óriási szenvedés, hogy nem szeretheti azt, amit tényleg szeret, ezért elrejti az anyja elől a valódi identitását. Az anya ugyan megnyugszik, de jól látható, hogy az anyai megérzések folyton a fülébe duruzsolják, hogy a baj nagyon is jelen van. De végsősoron békében élnek egymás mellett.

A másik srácról Taiga Ryuji-ról tudunk a legkevesebbet. Talán nincs is tragikus múltja, hiszen ő csak békében éli a maga életét. Csendes, alapvetően szerethető srác. Az ő szerepe akkor erősödik fel, amikor azon kapja magát, hogy beleszeretett Makoto női mivoltába. Hogy lehet ez, amikor tudja róla, hogy Makoto egy srác? De ő egyre szebbnek tartja a fiút lányként, egy idő után meg már férfi-férfi párosként randevúznak. Csak egy dolog állhat a háttérben: Látens homoszexualitás. Egyébként egy heteroszexuális srác nem szeret bele egy transz nőbe, csak azért, mert annyira szépen néz ki, hiszen attól még a testének anatómiája fiús.

Tehát Ryuji esete is sántít, de azt még meg lehet magyarázni. És ha csak ők ketten szerepelhetnének, akkor azt lehetne mondani, hogy egy egész jó BL-animét nézünk. Ha nem lenne a színen Aoi Saki... Akinél nem sok idegesítőbb karaktert tudok mondani. Ő is szerelmes Makoto női mivoltába, Ryujira meg riválisaként, egyben valamilyen furcsa okból kifolyólag mestereként is néz. Saki egy kedves, vidám, gondtalan lánynak mutatja magát, aki csak jót akar barátainak. De nagyon érdekes volt, mert mintha a seiyuu is érzékeltette volna a hangjával, hogy ő nem az, akinek látszik. Mert hogy kiderül, hogy neki is megvan a maga tragédiája, és hát felszínes viselkedése természetesen azért van, hogy ne terheljen senkit a problémájával és hogy magának szerezzen örömöt a mindennapjaiba. Ennek következtében egy butuska kislánynak mutatja magát, aki szenvtelenül éli az életét. Erre játszik rá a seiyuu. De ez a hamisság azért bosszantó, mert teljesen nyilvánvaló, hogy ez nem az ő valódi személye. Olyan maszkot vett fel, ami egyszerűen nem áll jól neki!

És hogy Saki nélkül egy egész jó BL-sorozattal lenne dolgunk, arra talán a legnyilvánvalóbb jel a manga 6. kötetének borítója, aminél szebb BL-kép nem sok van. Ilyenek akkor, amikor együtt randevúznak, nagyon jó kettejüket együtt látni. De sajnos azt kell mondjam, hogy a lány nélkül sem lenne hibátlan. Sőt! A legnagyobb probléma az animével, hogy csak egy igazságot tár elénk, nem lehetünk különböző nézőpontoknak szemtanúja. Erre egyik látványos utalás, hogy a sok mellékszereplőnek (osztálytársak a suliban, járókelők az utcán, stb.) nem rajzoltak szemet! Ez főleg annak fényében fontos, hogy Japánban különösen igaz a "szem a lélek tükre" mondás, ezért mintha az anime azt üzenné, hogy a kívülállók nem számítanak. Ez leginkább akkor volt szembetűnő, amikor Makoto úgy döntött, hogy kidobja minden női holmiját. Akkor kezdtek el a szemtelen osztálytársai beszélgetni vele, és akkor különösen fájó volt a közeg, mert az anime azt akarta érzékeltetni, hogy semmi nem valóságos, ami a fiú körül van. Pedig az egy izgalmas döntés a fiú részéről, és egyébként teljesen valid. Van olyan, hogy valaki eldobja a személyiségének egy részét, mert úgy érzi, hogy az már problémás számára és meg akar szabadulni tőle. Aztán könnyen előfordulhat, hogy visszatér hozzá, de az is a személyiségfejlődés egy része, mert kipróbálja magát egy másik szerepben. Nagy kár, hogy az anime eldobta ezt a lehetőséget, pedig nagy dolgok rejlenek benne.

Mint ahogy abban is, hogy sok karakter szemét nem ábrázolta, de az is nagyon jó lett volna, hogy Makoto anyját is láthattuk volna akkor, amikor küzdött a fiával, és az ő nemi identitásának elfogadásával. Azt érzékeltette az anime, hogy csak a fiú szenvedése érvényes. Úgy emlékszem, hogy az anyát jellemzően sötétben mutatták, legalábbis az arcát nem. Ami azért baj, mert valójában egy anya is sokat küzd, hogy a gyerekét úgy fogadja el, amilyen. És ez sokaknak nem megy varázsütésre. De mintha az anime evidensnek venné, hogy az anya elfogadja Makotót, ahogy mindenkinek az iskolában. Dolgokat egy oldalról bemutatni azért rettenetesen problémás, mert kizárja a diskurzus lehetőségét. Kizárja, hogy más nézőpont is valid lenne. Nincs mit beszélgetni az animéről, mert bemutatta a maga álláspontját a maga módján, és le is zárja a további elemzés lehetőségét.

Ami a zenéket illeti, az opening nem mondható nagy számnak. Az animében jól hangzik, reflektál Makoto könnyedebb énjére, de a teljes változatot meghallgatva eléggé tartalmatlan a dal. Nincs koherencia az egész dalban, mintha csak valamivel meg kellett volna tölteni a dalt. Az endinget meg egyenesen gyűlöltem, mert Saki bugyuta mivoltát hangsúlyozták benne. Egy idő után már át is ugrottam.

Lett volna lehetőség a témában, mert ha mindkét oldalt érvényesnek mutatta volna, akkor egy komplexebb BL-művet kaptunk volna. De pont az egyoldalúsága miatt volt felszínes. Ettől függetlenül vannak jó dolgok az animében, de a rosszak teljesen elfedik az erényeit, így erre a műre 3 pontot tudok adni 10-es skálán.