Emlékeim szerint szinte egyszerre néztem a Kaleido Star-ral 2006 őszén a Tokyo Mew Mew-t, legfeljebb kicsit később. Érdekes anime a Tokyo Mew Mew, már annak idején is másodhegedűs volt a Kaleido Star mellett. Nagyon szerettem, hogy az öt lány igazi csapatot alkotott, ráadásuk elég jól megkülönböztethetők egymástól. Mert ahogy az szokás, különböző külsővel és személyiséggel rendelkeztek, így könnyedén lehetett személyes kedvencet választani. Nekem például az utolsónak csapathoz csatlakozó Fujiwara Zakuro volt a kedvencem a magasabb intellektusa okán.
Az animét valamilyen furcsa okból kifolyólag a "szép emlékű" 4Kids Entertainment vásárolta meg, mely cég híres volt arról, hogy úgy átszabta az elsősorban gyerekeknek szánt animéket, hogy az anime rajognó néző szekunder szégyenérzettel nézte az eredményt. A Tokyo Mew Mew-höz is hozzányúltak, de érdekes módon teljesen másképp, mint ahogy azt megszokhattuk tőlük. És ami még ennél is érdekesebb, az eredmény teljességgel vállalható lett. Ez az anime is kapott egy saját, angol nyelvű openinget, az animében hallható zenéket is megváltoztatták, de ahogy összehasonlítom a japán változattal, magába a műbe nem nyúltak bele annyira, mint amennyire szokás tőlük. Ez azt hozta magával, hogy a Tokyo Mew Mew, angol nevén Mew Mew Power (magyarul Vadmacska Kommandó) nyugati változata nyugati módon volt csajos, az eredeti japán verzió, meg keleti módon volt csajos. És mind a kettő jól áll neki!
Miről van szó? A bolygót végzetes veszély fenyegeti, több mint 2500 állatfaj került a kihalás szélére. Az anime az emberi tevékenységet teszi felelőssé, ahogy a másik dimenzióba száműzött űrmanók is. Terveznek is visszatérni a Földre, visszafoglalni a területüket (egykoron az emberek és a manók békésen éltek egymás mellett, mígnem egyszer csak elűzték manókat. Nyilván ezért is szeretnének bosszút állni és kiirtani az emberiséget. Shirogane Ryou (Elliot Grant) és Akasaka Keiichiro (Wesley J. Coolridge III) tudomást szereznek az űrmanókról, kialakítanak egy bázist, ahol megfigyelhetik a tevékenységüket. Közben keresik azt az öt lányt, akiknek génjeiben egy-egy kihalófélben lévő állatfaj lakozik. Ők olyan titokzatos képesség birtokába kerülnek, amellyel felvehetik a harcot az űrmanókkal szemben. A bázist ahol a kutatásokat végzik álcából kávézóvá alakítják, ahol a lányok dolgozni fognak.
Az öt lány fokozatosan tűnik fel, így van idő megismerni őket. A főszereplő Momomiya Ichigo (Zoey Hanson), az ő génjeiben az Iriomote-szigeti macska génjei lakoznak. Az ő génjeiben vannak a leginkább jelen az állat génjei, ugyanis akkor is előbűjnak a macska fülei és farka, amikor emberként van jelen. Ez okoz derűs perceket az iskolában. Átváltozáskor rózsaszín lesz a haja, ahogy a ruházata is. Fegyvere a "StrawerBell" (magyarul csodaharang).
Másodikként Aizawa Mint (Corina Bucksworth) csatlakozott, az ő génjeibe egy Zafírkék pálmalóri (maradjunk az egyszerűség kedvéért a kék madárnál) került. Átváltozásként világoskék ruhát visel, fegyvere a "MintonArrow" (magyarul varázsíj).
Harmadikként a szuperérzékeny Midorikawa Lettuce (Bridget Verdant) kerül a csapatba, az ő génjeiben a "Finless Porpoise" (nem találtam magyar megfelelőt) került. Átváltozáskor zöld ruházatot kap, fegyvere pedig a "LettuceRush" (ő kapta magyarul "A tenger mélye az erőm vége" költői támadószöveget).
Negyedikként a hiperaktív, kínai származású árva Huang Bu-Ling (Purin) lép be a csapatba, akinek génjeiben az arany oroszlánmajmocska génjei lakoznak. Átváltozáskor sárga színű ruházatot kap, fegyvere pedig a PurinRing (magyarul "Trambulin, árkot ásni!" paranccsal támad).
Utoljára lép be a csapatba Fujiwara Zakuro (René Roberts), aki mivel egyedül szeret harcolni, nehezen csatlakozik a csapatba. Zakuro híres énekesnő, Mint pedig csúcsra járatta a fangörlséget, amikor megtudta, hogy ki az ötödik tag a csapatban. Tehát egyértelműen Zakuro belépése a legemlékezetesebb, akinek a génjeiben egy Szürke farkas rejlik. Illik is hozzá a "magányos farkas" jelző. Ő átváltozásakor lila színű ruhát visel és fegyvere a ZaCross Whip (egy fényostor, nincs magyar neve).
Az anime epizodikus, tehát az űrmanók (eleinte csak Quiche, angolul Dren, később csatlakozik hozzá Tart és Pie) minden epizódban "kinyerik" egy állat (ritkább esetben ember) lelkét, azzal támadást indítanak a lányok ellen. Ezek nem meglepő módon balul sülnek el. Nincs sok sütnivalójuk, olyanok, mint a Rakéta Csapat a Pokémonból. Sőt, egy másik animét is ide hozhatok, hiszen ezek az étel, édesség nevek erősen hajaznak a Bakuretsu Hunters "Tira" és "Misu" meg "Carrot" típusú neveire.
Nem vagyok egyébként annyira otthon a mahou shoujóban, de ahogy az elején írtam, a Tokyo Mew Mew nekem már annak idején is másodrangú volt a Kaleido Star mellett. Ma meg azt érzékelem, hogy nincs igazán mélysége az animének. Az önmagában hatalmas trollság, hogy a japán verzió minden egyes epizódjának bevezetőjén véresen komolyan beszél arról, hogy mekkora veszélyben a Föld, állatfajok ezrei állnak a kihalás szélén. Majd belekezd egy tök könnyed, csajos openingbe. Ez önmagában árulkodik arról, hogy mennyire vehető komolyan a dolog. Soha nem is úgy beszéltünk baráti körben az animéről, hogy "jaj, milyen fontos dologra hívja fel a figyelmet, állatfajok a kihalás szélén vannak, egyszerűen nem történhet meg a legrosszabb!", hanem mint aranyos lányok, akik elbánnak az ellenséggel, közben süteményt szolgálnak fel a kávézóban.
Ilyen mahou shoujót azért is jó csinálni, mert a különböző átváltozó videókat elég csak egyszer megcsinálni, azok megvannak, elő kell csak venni, és annyival kevesebbet kell animálni. Ami egyébként tetszik, hogy a karaktereknek markáns megjelenésük van, könnyű megkülönböztetni őket egymástól. A különböző színű ruhák jó eséllyel utalnak a Super Sentai sorozatok harcosainak különböző színű felszereléseire. Ja és ne felejtsük el, hogy a lányoknak is megvan a maguk "tipikus" mozdulatsora, amit szemmel látható gondos koreográfia alapján állítottak össze. Ez az a rész, amikor magyarul a "Macskaizom, macskakarom, macskavarázs, tejhatalom" szépemlékű szöveget halljuk. Nincs magyar Tokyo Mew Mew néző, akinek elméjébe ez ne égett volna bele ez a szöveg.
A karakterdizájnt szépnek tartom. A nagy szemek tipikusak, régen ez volt a trend. Az utóbbi kb. 10-12 év (egyébként üdvözlendő) fejleménye, hogy az anime karakterek abból a szempontból emberibb megjelenést kaptak, hogy kisebb a szemük. Amennyire ki tudom venni, precíz munkát végeztek a Studio Pierrot-nál (Naruto, Bleach... kell ennél többet mondanom?). Ahogy a japán seiyuu-gárda is remek. Teljesen más vibe-ot adnak a karaktereknek a magyartól teljesen eltérő hangok, és ebben is mind a kettő nagyon jó! Ami külön meglepett, hogy Ichigo barátjának, Aoyama Masayának (angolul Mark) seiyuu-ja Ogata Megumi, aki nem kevés fiúnak adta a hangját (pl.: Neon Genesis Evangelion: Hikari Shinji). Nőként kifejezetten pasis hangot tud adni srácoknak. De ő maga egy átváltozó művész, mert Deep Blue (az űrmanók vezetőjének) egy teljesen más hangot ad. De ugyanígy Noda Junko is nagyon érdekes, aki nemcsak Fujiwara Zakurónak kölcsönöz egy karakteresebb, inkább mélyebb hangot, de Mashának (magyarul Minimica) is egy teljesen másfajta lágy hangot ad. Úgyhogy seiyuu-k tekintetében kivételes a Tokyo Mew Mew.
De ne menjünk el a magyar szinkron mellett, mert azt gondolom, hogy kifejezetten jóra sikeredett. Úgy hírlik, hogy Bogdányi Titanilla (Mew Ichigo, Zoey) annyira szerette az animét, hogy a lányát, Korinát is az animéből Corináról (Mint) nevezte el. Valószínűleg ő volt a személyes kedvence. De Molnár Ilona (Mew Mint, Corina) is jól végezte a dolgát. Azt vettem észre, hogy külön figyeltek most, hogy a magyar hangok illeszkedjenek a karakter személyiségéhez. Mew Zakuro (René) is remek választás volt Csampisz Ildikónak. Döbbenten olvasom, hogy a szinkronszínésznő már nincs köztünk. Sajnálom, karakteres hangja volt, isten nyugosztalja. Szóval a Tokyo Mew Mew magyar szinkronja az átlag magyar animés szinkronhoz képest jobb volt. Nem vállaltak be olyan meglepetéseket, mint a japánok (bár gondolom egyébként is az angol szinkron alapján dolgoztak), de amit igen, azt maradéktalanul teljesítették. Ezért is nézhető a Tokyo Mew Mew angol változata is, mert magyarul is nagyon jó hallgatni. Egyedül a szöveg az, ami itt-ott furcsa. Megnézném azt a trambulint, amelyikkel árkot lehet ásni, de a "Macskaizom..." szöveg is olyan, hogy emlékezetes, de inkább ne ízlelgessük.
A zenéhez szintén erős emlékek kötnek. A Tokyo Mew Mew volt az első olyan anime, aminek nemcsak az openingjét (my sweet heart) és az endingjét (Koi wa a la Mode) hallgattam sokat, hanem karakter dalokat is. Még azok is meglepően jóra sikeredtek (ahhoz képest, amit egy ilyen könnyed, mélységet nélkülöző mahou shoujótól várnánk). Most, 2024-ben is meghallgattam egy párszor őket, és most is jónak hangzik. Ezeket inkább könnyed dalként hallgatom inkább, jól visszaadják az anime hangulatát. Régen kifejezetten szerettem Mew Mint karakter dalait (Afternoon Tea, Blue Bird), de ezen dalokat mai füllel erősen beárnyékolja, hogy a seiyuu, Kakazu Yumi küzd a hangokkal. Itt-ott-eléggé hamis, nincs természetes énekhangja. Amit külön kiemelnék, az átváltozó zenék. Ezeket is átvariálták az angol változatban, és komolyan mondom, az angol is és a japán is jól hangzik! Az abszolút kedvencem Lettuce japán átváltozó zenéje. Kiváló, vérpezsdítő, temperamentumos latin számot lehetne az alapján írni. Összességében azt gondolom, hogy könnyed, de jó dalok készültek az animéhez. Érdemes hallgatni a dalokat.
Összegezve a gondolataimat, viszont nem ajánlható mindenkinek a Tokyo Mew Mew. Én inkább kedvelem, mert azt gondolom, hogy akit elkap az anime vibe-ja, szívesen nézi. És erre van is esély, mert a karakterek jellegzetesek, jól megkülönböztethetők egymástól. Van egy olyan megjelenésük, ami magukhoz vonzza a tekintetet, és könnyű megjegyezni őket. Nagy kár, hogy a Föld védelme és a környezetvédelem csak körítés, ahogy magának a történetnek sincs igazán mélysége. Pedig nagy potenciál van a műben, és lehet is szeretni. Szubjektíven 7 pontra értékelném, de ha felveszem a kritikus szemüvegét, akkor 5 pontot érdemel 10-es skálán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése