Testvérek a való életben

Bár nem futott akkorát tavaly ősszel a Yuzuki-san Chi no Yon Kyoudai, de aki látta, szinte mind elismerően beszél az animéről. Valószínűleg ez vehette rá az NHK-t, hogy még az anime ismertségének melegében elkészítse a live action adaptációt a mangából.

Nem féltettem a doramát, mert a manga és az anime is annyira valóságos volt, hogy tudtam, hogy ezt nem lehet élőszereplős formában elrontani. A mangák és az animék élőszereplős átiratait jellemzően ott szokták elszúrni, hogy áthozzák azokat az elemeket is, amik animációban ugyan jól mutatnak, de élőben erősen problémásan néznek ki. Jellemzően a valóságtól elrugaszkodott jelenetek rontják el a színészi játékot is. Vélhetően azért hozzák át a fikciós jeleneteket az élőszereplős adaptációba, mert az adott manga vagy anime rajongói a dorama elsődleges célközönsége, nekik akarják az eredeti művet amennyire csak lehet, visszaadni dorama formában. De akármennyire is mutatnak jól, aranyosan az adott jelenetek, snittek a fickiós világban, a valóságban inkább kínosak, mert egy ember nem viselkedik úgy. Sok esetben nem a japán színjátszással van a baj.

Erre jó példa a Yuzuki-san Chi no Yon Kyoudai, hiszen a manga és az anime is szinte egy az egyben a valóságot képezi le. Egyedül az anime 10. részében voltak olyan fikciós elemek, melyek az élőszereplős adaptációban problémásak lehetnének, de szerintem ha eljutunk oda, azt is meg fogják oldani. Ezért is van az, hogy nagyon jó lett a dorama, hovatovább, mélyítette a rajongásomat a mű iránt.

Többször írtam már az animéről, csak gyorsan összefoglalnám a lényeget: A Yuzuki testvérek 2 éve egy végzetes autóbaleset következtében elvesztették szüleiket. Bár a gyerekek árván maradtak, nem feltétlen egyedül, mert a legidősebb testvér, Hayato már nagykorú volt, így gondozásába vehette a három fiatalabb testvérét. Így is tett. A családi tragédia persze még jobban összekovácsolta a testvéreket. De ott van a szomszéd család is, akik bármikor a srácok rendelkezésére állnak. Nem utolsósorban érdekesebbé, színesebbé teszi az eseményeket.

Eddig 10 részt láttam a doramából, és már a legelejétől tudtam, hogy ez valami nagyon jó dolog lesz. Az egyik érdekessége, hogy a manga és az anime eseményeit úgy megkavarta, hogy csak lestem. Ezt azért tehették meg, mert a történések inkább epizodikusak. Nincs egy szál, amire fel lehetne húzni a történetet. Ezért kártyapakliként lehet kavarni az eseményeket, ugyanúgy egy koherens történetet kapunk. Az anime is megkavarta a manga eseményeit, a doramában még újrakeverték a paklit.

De ami még ennél is érdekesebb, hogy a bizonyos eseményeket csak felismerni lehet. Annyira megváltoztatták őket, hogy még a helyszín, a körülmények is mások voltak. Úgy kellett összeraknom fejben, hogy pontosan mit is látok. Íme néhány példa, tehát spoileres rész következik:

• A visszaemlékezésben csak utalás van a szülők temetésére. Ám a rokonok okoskodása, hogy a testvéreket örökbe kéne adni, nem maradhatott ki.
• Amikor Minato és Gakuto a magánakciójukat szervezik, nem a nyári fesztiválra mennek, hogy megnézzék a tűzijátékot, hanem egy parkba, ahol szülőkkel őriznek közös emlékeket.
• Hayatónak nincs osztálytalálkozója, hanem az egyik lány ismerőse látogatja meg a családot. Ez azért nagyon érdekes jelenet, mert a lány ugyanúgy teszi a szépet, hogy mennyire különlegesnek tartja, hogy Hayato így gondját viseli az öccseinek, ahogy az animében a lány osztálytársai. Ám a doramában Mikoto az, aki rájön arra, hogy a lány valódi gondolatai, szándékai teljesen mások. Külön érdekes ahogy lebuktatják a lányt.

Spoiler vége. Ami nagyon tetszik a doramában, hogy végig megőrizték a történet természetes sodrását. Nem tették feleslegesen drámaivá az egyes jeleneteket, épp csak amennyire kell. Az anime egyik nagy erőssége az volt, hogy bizonyos elemekkel (pl.: közeli kameraképek) annyira átélhetővé tették a történetet, hogy az adott jelenet tényleg drámai volt. Ezzel szemben a dorama nem erőlteti különösebben a drámai jeleneteket. Eddig egyetlen jeleneten sem érzékenyültem el, de annyira átélhetők, mintha közvetlen közelről nézném az eseményeket, mintha magam is részese lennék. Ez a mű egyik nagy titka, ezt már az anime is megadta tavaly ősszel, ezért szerettem meg annyira.

És mivel a jelenetek teljesen természetesek, ezért a színészek szinte kivétel nélkül remek munkát végeztek. Külön kiemelném a gyerekeket, akik szinte lubickolnak a szerepükben. Akik látták az animét, elég csak ránézni a színészekre, a látható korukat leszámítva is könnyű kitalálni, hogy melyik színész melyik karaktert játssza. Bár ha negatívumot kellene írnom, akkor az a Yuzuki Hayatót alakító Fujiwara Taiyu alakítása, ő nem az igazi. A képet elnézve (bal szélen), inkább tűnik modellnek, semmint egy gondoskodó fiatal felnőttnek.

De a három gyerek esetében az az érzésem, hogy a személyiségük is közrejátszott, hogy őket választották ki. Annyira természetesen játsszák el a szerepüket, mintha a karakterük személyisége az övék is lenne. A Yuzuki Minatót alakító Yamaguchi Haruhitól szinte magától értetődő, hogy a társaság középpontja, hogy szeret közösségben lenni. Külön kiemelném Yuzuki Mikotót alakító Ohno Harutót, akinél keresve se találtak volna introvertáltabb, hallgatagabb színészt. Nagyon kifejező a tekintete, INFJ-ként elmélyülten figyeli a másikat, ahogy keresi a mások számára láthatatlan lényeget. Akárcsak az anime karakter, a színész is remekül érzékeltette, hogy igaz az a mondás, hogy "A társaság legcsendesebb tagja van leginkább jelen." Az animében is Mikoto volt a személyes kedvencem, vele tudtam a legjobban azonosulni, a dorama erre csak ráerősít. A Gakutót alakító Nagase Yahiro meg szerencsére semmi olyan jelenetet nem kapott, ami természetellenes lenne egy 6-7 éves gyerektől. Jól áll neki a kedves, intelligens gyerek szerepe. Az meg, ahogy kiöltöztették, amikor Hayato elképzelte, hogy olyan okos, mint egy öregedő bácsi, na ott sírtam... a nevetéstől, mert telitalálat volt, ahogy kinézett.

Mindent egybevetve a Yuzuki-san Chi no Yon Kyoudai dorama formájában is kiváló alkotás lett. Azt leszámítva, hogy Fujiwara Taiyu alakítása nem mindig volt a helyzet magaslatán, a dorama saját jogán érdemelné meg a nyilvánosságot. Nagyon jó lett, a megváltoztatott események teljesen új színt adnak az egész történetnek. A színészek játéka természetes, a jelenetek valóságosak. Méltó a manga és az anime színvonalához. Sajnos még nincs angol felirat a doramához, de valamennyire értem japán felirattal is az eseményeket. Most felfedezni, megélni a jeleneteket nagyon jó. Szerencsére van annyira jó, hogy még egyszer megnézzem akkor is, amikor kijön angol felirattal is. Az biztos pluszt fog adni a sorozathoz, ha mindent értek majd. Addig is fejlesztem a japán nyelvtudásomat a sorozattal is.