A tavaszi szezon BL-szezon sorozata volt a Tadaima, Okaeri. Annak is egy egyedi változata, ugyanis ez az első olyan omegaverse BL-történet, mely animációt kapott. Jucukynak köszönhetően már volt némi alapismeretem a témában, mert ő már akkor szenvedélyesen rajongott ezért a műért, amikor a mangakának legmerészebb álma volt, hogy a története animáció formájában életre fog kelni. Így nem volt teljesen új számomra a történet.
Miről van szó? A Fujiyoshi család történetébe nyerhetünk betekintést, ahol Hiromu és Masaki alkotnak egy párt. Kettejüknek eleinte egy fiuk van, Hikari. Ők hármasban az ideális család képét adják, amiért meg is dolgoztak, ugyanis Masaki omega státusza okán ne okozzon terhet a férjének, és amikor megszületett a fiuk, Hikari, akkor a gyerekneveléshez egy alkalmasabb helyre költöztek. Itt jelezném, hogy az elemzésem spoileres lesz, így ha nem láttad az animét, de tervezed megnézni, akkor tessék átugrani ezt a bejegyzést.
A házaspár olyan közegben él(t), ahol az alfa és az omega férfi közti kapcsolatot nem nézik jó szemmel. Ellenben furcsamód az alfa és az alfa férfi közti kapcsolatot igen. Én legalábbis ezt azért tartom furcsának, mert ha belegondolunk, két alfa férfi közti kapcsolat meleg kapcsolat a meleg kapcsolaton belül. Mondhatni, "szuper homoszexualitás". Igazából egy alfa és egy omega férfi közti kapcsolat a meleg kapcsolat heteroszexuális megtestesülése. Omegaverse BL-történetek egyik jellegzetessége ugyanis, hogy az omega férfi képes biológiailag gyereket világra hozni. Az igazat megvallva, az anime elején ez erősen kikezdte a toleranciaszintemet. Egyszerűen borzasztó volt elképzelnem, hogy egy férfi képes világra hozni gyereket. Erre egy erősen 18+ asszociációm van, úgyhogy ez csak a belső körrel osztom meg, ha kíváncsiak rá, de a lényeg az, hogy kellett némi idő, amíg elfogadtam, hogy ebben a világban ez is lehetséges.
Nem emlékszem arra, hogy megkérdeztem volna Jucukynál, hogy miért nem elfogadott az omega státusz, de valami olyasmit képzelek el, hogy ebben a világban még nem elfogadott az, ha egy férfi túlérzékeny, úgy kell istápolni. Masakit is kiközösítették gyerekkorában, pedig szegény próbálta a maga módján bizonyítani, hogy megáll a lábán, de mintha ezt nem hitték volna el neki. Ez is oka lehet annak, hogy a férjével szüleitől távol akartak élni, hogy egy olyan közegben éljen, ahol önálló lehet.
Igazából az elején azért nem rajongtam az animéért, mert annyira az ideális család képét adták, hogy már azért nem volt hiteles számomra. Egyből a Yuzuki-san Chi no Yon Kyoudai.-ra asszociáltam magamban, hogy ott négy árva testvér próbálnak meg együttes erővel érvényesülni a mindennapokban. Azt az animét valamiért sokkal hitelesebbnek és átélhetőbbnek éreztem. Aztán később felbukkan a Tadaima, Okaeri.-ben Masaki származási családja, hogy számonkérjék a fiukat, a családi életéért. Őszintén szólva ennek, azért örültem, mert felkavarta az ideális család állóvizét. Nagyon jól mutatta be az anime, hogy térben távol lehet lenni a múlttól, de valójában addig nincs előle menekvés, amíg le nem rendeztük. Ezzel egyébként legalább annyira adós a család is, mint maga Masaki, hiszen aki nem tudja elfogadni a saját gyerekét, annak legalább annyira van dolga saját magával, mint a másikkal.
És ezt jól is érzékelte az anime, csak megint nem tetszett az, hogy túl gyorsan varrták el a szálakat, aztán visszatértek az ideális családi élethez. Persze ez se tartott sokáig, mert megjelennek más férfiak is, akik szintén felkavarták a család állóvizét. De Masaki kitart a férje mellett és végig hűséges marad mellette. A leginkább Mochizuki Aoto zavar be a képbe, aki omega lévén vetett szemet az omega Masakira. Ráadásul omega fia van Mochizuki Michiru személyében. Ők négyen (Hikari is benne volt a buliban) egy parkban találkoztak össze. Ahogy a két fiú együtt volt, nagy tételben fogadnék, hogy majd felnőtt korukra egy párt tisztelhetünk bennük, ezt eléggé nyilvánvalóvá tették. Konkrétan baj nem lett volna abból, sőt, talán még jobban elfogadott az, ha két omega férfi együtt van. Baj akkor lesz, amikor Aoto meglátja Masaki nyakán a harapást. Ami azt jelenti, hogy őt egy alfa férfi már megjelölte, tehát ő már valakié. Ezzel nemcsak a romantikus terveinek kellett keresztet vessen, hanem szembe kellett néznie egy komoly félelmével, az alfa férfiakkal.
Aoto megjelenését azért tartom fontosnak, mert nagyon jól reprezentálja a mi világunkban a klasszikus férfikép iránti terjedő ellenszenvet. Genderkurzusok ott is gongatják a "toxikus maszkulinitás" harangját, ahol erről szó nincs. Kicsiben ezt véltem Aotóban is felfedezni. Megrettent Hiromutól, pedig még nem is ismerte őt. Mondjuk igaz, ami igaz, nagyon kellemetlen volt az első találkozásuk, hiszen Hiromu is eléggé bosszúsan nézett Aotóra, mert egyből megérezte a házasságtörés szelét. Masakinak is nagyon kellemetlen volt a szituáció. Mindenesetre ez az eset nagyon jól példázza nem élhet addig a másik nyugodt életet amíg le nem teszi helyre a gyűlöletét és a félelmét. Nem derül ki az animéből, de sejthető, hogy Aotónak alfa férje volt, és keményen elbánhatott vele, innen lehet a félelem. Valahonnan van az a gyerek...
Ez a megjelölés is érdekes dolog, mert erősen hajaz a közel-keleti családrendszerre. Az omegaverse világban ugyanis egy alfa férfinak lehet több omega partnere, de omegának csak egy alfa férje lehet. Ez erősen emlékeztet a közel-keleti országok többnejűségére. Köztudott, hogy azokban az országokban egy férfinak több hitvese is lehet, míg az asszonynak csak egy férje. Én ezt azért érzem az animében ellentmondásosnak, mert biológiai működést is számbavesz. Elég sokat beszélnek a feromonról és az arra adott reakciókról. Ez az a kémiai vegyület, ami a vonzóvá tesz minket a másik számára, irányítja a nemi viselkedésünket. És olyan érzésem volt, mintha az animében úgy beszélnek a feromonról, mintha kizárólagossá tenné a párválasztást és hogy kihez vonzódunk szexuálisan.
És ne feledkezzünk meg a harmadik archetípusról, a bétáról, melynek jeles képviselője Hirai Yuuki. A béta férfi személyiség terén az alfa és az omega között helyezkedik el. Külsőre inkább alfa férfi képét adja, de érzékeny, visszafogott, és rendkívül gondoskodó. Yuuki Hiromuék szomszédja és gyakran vigyáz Hikarira (később a lányra, Hinatára is). Náluk találkozik Matsuo Tomohiróval, akivel... fogalmazzunk úgy, hogy saját ritmusukban, de alakul a kapcsolatuk. Tomohiro szintén alfa, úgyhogy a béta férfi archetípusnak eleddig egy képviselője van. Pont az, akivel a leginkább tudok azonosulni minden szempontból.
Azért örülök ennek az animének, mert különböző archetípusokon keresztül mutatja be azt, hogy attól, hogy valamilyen neműnek születtünk, az nem determinálja szűken, hogy úgy is kell viselkednünk. Az alfa, béta, omega léteznek a valóságban is, csak nem elterjedtek. Sőt, összesen hét archetípus van: Alfa, béta, gamma, delta, lambda, szigma és omega. A valóság annyiból árnyaltabb, hogy a legtöbb férfi valójában "hibrid". Tehát nincs kőbe vésve, hogy ki hova tartozik. Ez pedig azért jó hír, mert van lehetőség a fejlődésre. Az animében, meg egyáltalán az omegaverse művekben (jelen ismereteim szerint) nincs átmenet.
Azt gondolom, hogy egy ilyen mű akkor lehet jó, ha az egyenrangúságra törekszik, és az egyes archetípusok erényeire fókuszál. Mert így hiteles és pozitív képet adhat arról, hogy attól, hogy valamilyen neműnek születtünk, még nem determinálja a viselkedésünket. Én binárisan gondolkodok a nemekről, és azt gondolom, hogy jóval kevesebb nembináris ember van a világon, mint ahányan annak tartják magukat. Megkérdeztem ugyanis néhány nembináris embert, hogy miért tartják magukat annak, és a legtöbbjüknek az volt a válaszuk, hogy "mert így nem kell megfelelniük a születési nemükből fakadó társadalmi elvárásoknak". Ez szöget ütött a fejembe. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy sokkal nagyobb rend lenne a fejekben, ha nem szűken határoznák meg a nemi sztereotípiákat, és elfogadnák azt, hogy mondjuk egy férfi is sírhat. Meg merem kockáztatni, hogy sok ember "visszatérne" a saját neméhez, és nem lenne vagy 56 nem, ha a társadalom sokkal toleránsabban kezelné társadalmi elvárásokat. Ehhez persze az kell, hogy az egyes archetípusok egyenrangúként legyenek kezelve, és ne társadalmi hierarchiaként. Ez azért is lenne üdvözítő, mert ezek a különbözőségek és bélyegek a férfiak életét is ugyanúgy megnehezíti. Sok férfitársamon látom, hogy csak azért viselkednek úgy, ahogy, mert a társadalom ez várja el tőlük, de az egyéniségük mást diktálna. Tehát ez az egyik legfőbb ok arra, hogy sok emberből hiányzik az önazonosság.
Bár a Tadaima, Okaeri.-ben érződik a hierarchia, de úttörőnek és progresszívnek tartom, hogy egy ilyen mangából anime készülhetett. Ha a későbbiekben egy olyan műből is készülne animáció, ahol egyenrangúság van az egyes archetípusok között (biztos van ilyen is), az lenne az igazi, mert utat nyithat a tényleges egyenjogúság felé. Addig is örülök a Tadaima, Okaeri.-nek.
Hálás köszönetem Jucukynak a részletes magyarázataiért, neki köszönhetően sokat megértettem az animéből és a műfajból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése