Az őszi szezon első animéi

Nagyon vártam az őszi szezont, hiszen 9 olyan anime is van, ami érdekel. Ebből kettőt már meg is néztem, ezekről írnám meg az első benyomásaimat.

Az Overtake! nagyon ígéretesen indul. Az az érdekes, hogy eddig egy olyan autóversenyes animét se láttam, ahol ennyire átéreztem volna a száguldást, mint az Overtake!-ben, pedig az Initial D-t is végignéztem. Az Overtake! éreztette velem először igazán a Forma 1 érzést. Pontosabban hőseink Forma 4 versenyzők (Forma 1-Forma 3 létezik a valóságban, a Forma 0 meg lényegében a Nintendo jogtulajdona, mint F-Zero), lényegében három versenyző mindennapjait követhetjük nyomon. Van a két piros ruhás versenyző, Harunaga Satsuki és Tokumaru Toshiki, akik élnek-halnak a versenyzésért, de itt van a legelöl Asahina Haruka, aki bár itt a képen bár mosolyog, de valójában leginkább egyedül szeret versenyezni. Elmondása szerint neki nincs szüksége mások biztatására, ő egyedül is meg tudja nyerni a versenyt. Eddig biztos így is volt, de az 1. részben egy csúnya baleset ráébreszti őt arra, hogy ő is ugyanolyan versenyző, mint a többi, ő is képes hibázni. És ott van még a fotósunk, Madoka Kouya, aki teljesen kiégett a szakmájában. A lényeg az, hogy ők ketten lényegében egymást is biztatva fedezik fel újra a hobbijukat, látják meg újra a szépségét. Mindenképp szimpatikus, látom a potenciált a sorozatban. Persze a fő kérdés, hogy mit hoznak ki belőle. A száguldás érzése megvan, a karakterfejlődés lehetősége pedig adott. Jó esély van arra, hogy egy jó anime kerekedjen ki belőle.

A Migi to Dali viszont eléggé furcsán indul. Úgy emlékszem, hogy a mangában jobban kihozták azt, hogy a középkorú házaspár is rejteget valami titkot, de ettől az animében eltekintettek. De ez a kettős személyiség az ikrekben azonnal megjelenik. A szemek tűnnek furcsának, a mangában realisztikusabban volt megrajzolva. Abból a szempontból viszont hozta a várakozásaimat, ugyanúgy káoszosan indult, ahogy a manga is. Bár az, hogy mutatták a legelején a halott édesanyát, azzal érzékeltették, hogy az ikrek nem véletlenül viselkednek gyanakvón a házaspárral is. De hogy az animében nem érzékeltették, hogy mintha a házaspár is rejtegetne valamit, indokolatlannak tűnik ez a viselkedés. Ráadásul az, hogy senki nem tudja, hogy ők ikrek, de mindent mennyire jól megcsinálnak (elvileg egyedül...) erősen emlékeztet a Sakamoto Desu ga?-ra.

Nagyon érdekes, hogy elsősorban a zenével adják vissza a történet rejtélyes mivoltát. Megítélésem szerint az elég jól sikerült. Bár az opening és az ending első hallgatásra nem maradt meg bennem, de a soundtrack eléggé erősre sikeredett, főleg a kórussal. Érdekes volt hallani Murase Ayumu hangját is, egyáltalán nem a Haikyuu!!-val, sokkal inkább a Bakuten!!-nel tudtam gondolatban beazonosítani. Ott volt Tsukiyuki Mashirónak hasonlóan rejtélyes hangja, mintha kiismerhetetlen akarna lenni. De ezért jó seiyuu Murase Ayumu, hogy egyszerre képes a lelkes, hangos, élettel teli karakter hangját visszaadni, de ha csendesen beszél, jól illik rá a titokzatos, sejtelmes karakter hangja is, tehát jó választás volt.

Nem valami jó a Migi to Dali átlagértékelése, és az igazat megvallva, nem is lep meg. Nagyon messzire vezetnek a szálak, még az ikrek sem tudják, honnan fúj a szél. Ezért hat nagyon furcsának, hogy a fiúk még a fogadott szüleikkel szemben is gyanakvók. Érdemes megvárni a további részeket, ha a mangával együtt halad a történet, akkor nagyjából a felétől várható, hogy ténylegesen beindul a történet.