A múlt héten két olyan japán kislemez is megjelent, mely személyes érdeklődésemre tart számot. Az egyik a JAM Project: ONE CHANCE!, mely csak digitális formában jelent meg, a másik CD-n is kapható, Kitadani Hiroshi jelentetett meg végre egy kislemezt, Bokura no Spectra címmel.
A JAM Project kislemez csak a címadó dalt tartalmazza, sajnos a karaoke verziót lespórolták róla. A Super Robot Wars DD mobilos játékhoz adtak ki egy új dalt. Az előző dal is JAM Project dal volt, a D.D ~Dimension Driver~, az a Tread on the Tiger's Tail kislemez harmadik dala. Az egy átlagos dal, tipikusan "egynek jó, de nem nehéz annál jobb JAM Project dalt felmutatni" példája. A ONE CHANCE! egy kicsivel jobb. Lényegében ugyanarra az alapra épül, mint a korábbi JAM Project dalok, tehát van benne szintetizátoros hangzás, de élő hangszerekkel sem bántak szerényen. De ahogy az együttesnél szokás, az éneken van a fő hangsúly. Az együttes rajongójaként azt szoktam mondani, hogy még ha a dal felépítésében és struktúrájában nincs innováció, akkor emlékezetes énekkel dallamokkal lehet szerethetővé tenni a dalt. Ebben a JAM Project mindig jól teljesít, ez a dalban is hallható. Ezt a dalt is ahogy újra és újra meghallgatom, oda jutok magamban, hogy ismét van egy jó JAM Project dalunk. Szeretem hallgatni, hogy otthonosan mozognak abban, amit énekelnek, jól is áll nekik és szeretem hallgatni, hogy szeretnek ilyen dalokat énekelni. Ezt a dalt is elsősorban az ének dallama teszi emlékezetessé, illetve a refrén előtti felkiáltás. A borító pedig most is rendkívül stílusos. A betűtípus hard rock feelinget ad, maga a dal messze nem ennyire kemény, csak olyan "JAM Project-es". A tagok erős hangja adja elsősorban a dal rockos hangzását.
Tehát összefoglalva, sok újdonságot nem tartalmaz ez a dal, de aki szereti az együttes stílusát, az nem fog csalódni.
Nagyobb érdeklődésre tarthat számot Kitadani Hiroshi új kislemeze, mely egy átlag anime dalhoz képest nagyon jóra sikeredett. Ő is az az énekes akit azért nem foglalkoztatnak, mert a One Piece-en kívül nincs más olyan dala, ami kereskedelmi sikert hozott. Pedig ez a kislemez is hűen bizonyítja, milyen nagy kár érte. Nem véletlen a JAM Project tagja, neki is nagyon jól áll ez az erőteljes anime zenei stílus. Ezekben a dalokban elsősorban az éneken van a fókusz, az az elsődleges, hogy azzal adják át azt az erőt, amit az anime vagy dorama közvetíteni akar.
Akár a maga módján is. Ez a dal is az Ultraman legújabb szériájának, a Blazar-nak a betétdala. Ez Japán egyik emblematikus sorozata, mely a japán TV-zés kezdete óta ('60-as évek) készül belőle újabb és újabb széria. Én személy szerint egyetlen egy részt se láttam a sorozatból, de szerintem nem túlzok, hogy mindenki, aki benne van a modern japán kultúrában legalább hallott az Ultramanról. Ennek a legújabb szériájához kérték fel Kitadani Hiroshi-t, hogy énekelje fel a betétdalt. És jól tették! Hihetetlen jól énekel, nagyon jó hallani az erőt a hangjában, az egész sorozatot erősíti vele. Szerencsére elérhetővé tették digitálisan is a dalok karaoke változatát, tehát aki hozzám hasonlóan megszerette ezt a két dalt, de velem ellentétben van olyan erős hangja, hogy el is énekelje, akár elő is adhatja karaokén. De jól hallatszik, hogy az ének az, aki igazán viszi a prímet. Ezt a dalt inkább csak az énekessel igazán jól hallgatni, de vele nagyon. Kitadani Hiroshi megint nagyot énekelt, ezen a kislemezen is bizonyítja, hogy miért is szeretjük őt annyira. Erőteljes hangjával elhiteti velünk, hogy van hitele az ilyen sorozatoknak, hiszen a dalok önmagukban is hallgathatók.
Az, hogy ez a stílus ennyire hiteles lett, leginkább a JAM Project-nek köszönhető. Nagyon érdekes ugyanis megfigyelni ezen dalok fejlődését az évtizedek során. Első nagy hírvivője Mizuki Ichiro volt a '70-es években, aki a kedves hangjával, elsősorban a gyermeki báját ragadta meg ezeknek a szuperhősös anime sorozatoknak (Mazinger Z, Devilman, Getter Robo), majd a '80-as években erősödtek meg ezek a dalok. Ekkor lettek igazán népszerűek a különböző Super Sentai sorozatok, melyeknek olyan előadók énekeltek betétdalokat, mint Miyauchi Takayuki, Kageyama Hironobu, akik ugyan próbáltak valamiféle erőt belevinni a hangjukkal a betétdalokba, de inkább olyan hallgatni az általuk énekelt dalokat, mint amikor egy kissrác bizonygatja, hogy ő mennyire erős. Amikor Miyauchi Takayuki a Choudenshi Bioman (1984) openingjében próbált erőt belevinni a "CRUSH!! ATTACK!!" részbe, azon nagyon jót lehet mosolyogni, meg kifejezetten bájos (egyébként jó értelemben), de erősnek semmiképp nem nevezhető. Ő jó példája annak, hogy miért nem lehet ezeket a sorozatokat 14 év felett komolyan venni. Hasonlóan énekelt Kushida Akira is, aki elsősorban a Kinnikuman szériával vált ismertté a '80-as években.
Aztán a '90-es években a háttérbe szorultak ezek a dalok, mert jöttek az igazán sikeres anime kislemezek, melyek másfelé irányították a fókuszt. Ezek a dalok a JAM Project-nek köszönhetően élik a reneszánszukat, hiszen az együttes olyan énekeseket foglal magába, akik az erőteljes hangjukkal ténylegesen erőt visznek az ilyen sorozatok betétdalaiba. Így ezeknek a daloknak van egy hallgatótábora világszerte, akik hűen követik ezeket a dalokat. Közéjük tartozom én is. Ahogy éneklik ezekhez az animékhez, sorozatokhoz készült dalaikat, egy szélesebb korosztály számára teszik szerethetővé a szuperhősös sorozatokat.
Kitadani Hiroshi legújabb kislemeze kiváló példa arra, hogy miért is szerethetők ezek a dalok. A kislemezből egyébként két változat is megjelent. Az artist edition borítója terjedt el, de van egy limited pressing kiadás is, melynek borítóján maga Ultraman szerepel. Itt is könnyű a választás, ha arra vetemednék, hogy megvegyem a kislemezt. Mivel az előadóban vagyok érdekelt, ráadásul a limited edition-t azon túl, hogy csak félévig lehet kapni, semmi extrát nem csomagoltak a kiadványhoz (se DVD, se Blu-ray), így számomra teljesen indokolatlan, hogy ¥2.200 legyen.
Összességében azt lehet mondani, hogy két nagyon jó kislemezzel lettünk gazdagabbak, melyek hallgatása közben azt érzem, hogy jó 2023-ban a jelenben lenni. Jó 2023-ban japán dalt hallgatni, nem tartok igényt a retróra, a nosztalgiára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése