14 éve már, hogy japán könnyűzenét hallgatok, és ez idő alatt, azért már sokkal árnyaltabban látom azt, amit az egész mögött van. Semmiképpen nem ilyen nagyon ördögi dolgot kell elképzelni, egyszerűen arról van szó, hogy egy idő után nekem gyanússá vált az, hogy mindegyik japán énekes és együttes ugyanazokkal a mozdulatokkal, hanglejtéssel, műmosollyal (mert az) promotálják az új kiadványaikat, ahogy az interjúkban is megnyilvánulnak. Mintha minden egyes énekes egy előre beprogramozott robot lenne. Gyakorlatilag teljes létjogosultsága van az ázsiai szigetországban a Vocaloidoknak (akármennyire is gyűlölöm őket), mert ha Japánban már számítógépes program is tud énekelni, akkor ugyanúgy el tudja mondani azokat a szövegeket, csak be kell programozni a hanglejtést és a mozdulatokat. No, de hogy visszatérjünk a hús-vér énekesekhez, aki csúcsra járatta ezt a pozitív gondolkodást, ezt a “mindig mosolygunk” attitűdöt, az Yonekura Chihiro.
Gyakorlatilag az egész énekesnői karrierjét erre a mentalitásra építette. És meg kell hagyni, hogy az elején kifejezetten jól csinálta. 1996-ban debütált, az első albumai még kedvesek, szerethetők voltak (bár ezalól nagyon csúnya kivétel az “always” album, ami a mézzel leöntött cukor tipikus esete), nekem speciel sokáig az volt az érzésem, hogy jól csinálja. Habár az első bekezdésben negatív aspektusból írtam erről a pozitív attitűdről, de azt is érdemes tudni, hogy Yonekura Chihirónál érződik az, hogy ez belülről jön. És sokáig… ha nem is feltétlen meg tudott újulni, de kifejezetten szerethető dalokat, albumokat adott ki, csak egy idő után, ahogy a pozitív gondolkodás is kényszeressé válik, úgy Yonekura Chihiro albumai is kényszeressé váltak. A 2002-ben megjelent “jam” album szerencsére még a szerethető kategóriába tartozik, konkrétan a kedvenc albumom az énekesnőtől. Így amint lehetőség adódott, meg is vettem magamnak.
Az albumon 11 dal van, az alábbiak:
- Dolphin Song
- Butterfly Kiss
- Hidamari wo Tsurete
- Amai Amai Doku
- Kohaku no Yurikago
- Hama no Mary
- Lens Goshino Sora no Shita de
- It’s a beautiful day
- Little Soldier ~album version~
- Lilac no Hanataba wo
- "Ai no Uta" ~album version~
Erősen indul az album. A “Dolphin Song” egy energiával teli vidám dal. Konkrétan látom magam előtt a tengert, ahogy úszkálnak a delfinek, és mi is ott úszunk velük. Nagyon tetszik, ahogy “lágy erővel” szól az elektromos gitárszóló, nagyon jól visszaadja azt a kellemes, tengerparti élményt, a dinamika, a gitárszóló “lágy ereje” pedig a víz erejét szimbolizálja. Hihetetlen jól meg van írva a dal. Aztán jön a “Butterfly Kiss”, melyet ott jegyezhetünk az énekesnő legjobb dalai között. A “Groove Adventure Rave” anime openingje, egyébként jól jelzi, hogy nem mindig érdemes zene alapján választani, mert maga az anime egyébként egy középszerű shounen, mely kapott Yonekura Chihiro által egy kiváló openinget és endinget (az is szerepel ezen az albumon “Kohaku no Yurikago” címen), de maga az anime nem mondható emlékezetesnek. De a Butterfly Kiss egy dinamikus és hangulatos dal. A Kohaku no Yurikago pedig egy csendes, rejtélyes, már-már misztikus dal, ami tipikusan az éjszaka hangulatát emeli.
Az első 6 dal rendben is van, viszont az album második fele kifejezetten sablonos. Ott már azért érződik, hogy fogynak az ötletek. Ugyan kellemes dallal van dolgunk, de már inkább egy témára íródtak a dalok, és ez rontja az album összképét. Emellett előre vetíti, hogy milyen dalok várhatók a későbbi Yonekura Chihiro lemezekre. 2003-tól jöttek ugyanis azok az albumok, amiket ugyan lehet becsülni azért, mert élő zenével vették fel a dalokat, illetve az énekesnő is szépen énekel, tehát megvannak az alapok, csak éppen nagyon szépen énekel a semmiről. Ez az album még a határmezsgyén belül van, tehát a hibái ellenére szerethető. Olyannyira, hogy nagyon szépen zárja le az énekesnő az albumot. Egy dal erejéig, az “Ai no Uta”-ra kilép Yonekura Chihiro a sablonjából, és felénekel egy élettel teli, szerethető dalt, amit egy gyönyörű szép akusztikus gitárral kísért, csendes dallal zár. Az lényegében nem más, mint a “Hidamari wo Tsurete” egy részletének akusztikus változata. Az valami csodálatosra sikeredett. Gyönyörű a dallama, igazán érzelemmel teli, megindító az ének, egyik érv, hogy miért szeretjük Yonekura Chihirót. Ismét bizonyítja, hogy tud úgy érzelmeket énekelni, hogy az tartalommal legyen megtöltve.
A zene szerencsére nagyon jó, mindegyik dalt élő hangszerekre vették fel. A borító viszont hagy kívánnivalót maga után. Egyrészt ennyi sok eperlekvárt látni szinte émelyítő. Másrészt a kameraállásért hatalmas fekete pont a fényképésznek. Már a főborítóra is olyan kép került, ahol mintha az énekesnőt guggolva fényképezte volna. Csak a kép alsó részén látszik az énekesnő. Teljesen indokolatlan, ugyanis bár nyilvánvalóan kiderül, hogy egy üvegházban lett fényképezve, de semmi értelme nincs a tetőtérrel “befedni” a borító felső részét, mert semmi extrát nem ad a kép mondanivalójához. De a belső borítón is vannak képek, melyek a kameraállás miatt kifogásolhatók. Pedig Yonekura Chihiro kifejezetten szép arcú énekesnő, akiről nagyon jó képeket róla lehet csinálni (főleg, ha hosszú haja van), de néhány képet a kameraállással nagyon elrontottak. Amik viszont rendben vannak, azon nagyon jók. Ami még furcsa, hogy vannak “üres”, teljesen fekete oldalak, azokon vannak a szövegek. Az kicsit disszonáns, valami áttetsző kép jó ötlet lett volna.
Tehát, a mai másik ünnepeltünk Yonekura Chihiro, akit szintén isten éltessen! Alapvetően azt lehet róla mondani, hogy becsülendő hogy következetesen kitart az értékrendje, hite mellett, csak pont itt kezdett kifáradni. De a tartalmas dalok nagyon erősek, mindenképp emelik az album színvonalát. Ha mindegyik dal erős lett volna, magasan ez lett volna az énekesnő legjobb albuma. De aki szereti az énekesnő stílusát, az szeretni fogja ezt az albumot is. Én is szeretem, csak egy idő után már sok nekem. De amikor hangulatom van hozzá, bármikor nagy örömmel hallgatom ezt a korongot.
Ének: 8/10
Zene: 9/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 5/10
Hangulat: 8/10
+ Az énekesnőtől megszokott színvonal
– De sajnos nem mindegyik dal esetében, a borítón több kép rosszra sikeredett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése