Tegnap, azaz február 14-én két olyan kislemez is megjelent, ami az érdeklődésemre tart számot. Az egyik a JAM Project: Sore wa Kegare Naki Shura no Namida, a másik a SPYAIR: Orange kislemez. Vegyük nagyító alá mind a kettőt.
JAM Project: Sore wa Kegare Naki Shura no Namida
Ami a dalokat illeti, az biztos, hogy felfrissültek. Most letette a tollat Kageyama Hironobu és a társaira bízta a zeneszerzést. Ez azért örömteli, mert változatosabbá teszi a JAM Project zenei repertoárját. Mások más aspektusból hozzák ki a JAM Project stílust, így sokkal tovább lesz az együttes friss és érdekes.
A kislemez az új GARO sorozat, a Hagane wo Tsugu Mono betétdalait tartalmazza, a karaoke verziókkal együtt összesen 6 dalt hallgathatunk meg. Az meglepett, hogy a zenén Kajiura Yuki dolgozott, konkrétan felkerült a kislemezre a sorozat fő témája. Egy rövid, 1 perces zene, amiben a JAM Project tagok egyedi stílusban énekelnek. Volt erre korábban is példa, 2012-ben a Makaisenki fő témáját énekelték el, fel is került a THE MONSTERS albumukra. Az új dalt Kajiura Yuki írta, igazából nem érintett meg. Mondjuk egyébként is furcsa viszonyulásom van Kajiura Yuki-hoz, hiszen volt idő, amikor olyannyira nagyra tartották a zenei munkásságát, hogy olyan érzésem volt, hogy nemhogy trend volt rajongani a zenéjéért, hanem konkrétan elvárás volt őt tisztelni. Nekem is tetszik a Pandora Hearts anime zenéje, de például, amikor meghallottam, hogy a .Hack//Roots-nak milyen sablonos, unalmas openinget írt, akkor voltam vele úgy, hogy maradjunk annyiban, hogy Kajiura Yuki is csak ember, neki is vannak rossz dalai. A .Hack//Roots zeneileg az ALI PROJECT miatt fantasztikus és emlékezetes.
De hogy visszakanyarodjunk a kislemezhez, JAM Project és Kajiura Yuki régóta kölcsönösen tisztelik egymást, de megítélésem szerint a The Age of Dragon Knights albumra sokkal jobb zenét írt. A kislemez címadó dala a sorozat ending dala, és az már igen! A Sore wa Kegare Naki Shura no Namida egy Fukuyama Yoshiki - Okui Masami koprodukció, és megint tanúbizonyságot adtak arról, hogy ha ők közösen írnak dalt, abból csak jó dolog születhet! Már a NEW BLUE-val is remekül kihozták a csapattagokból az érzelgős oldalukat, ott jegyzem az legszebb dalok között, amit valaha hallottam. Az új dal dinamikus és friss. Talán azért is tett jót a JAM Project-nek a szünet, mert teljesen olyan, mintha kipihenték volna magukat és újult erővel vágtak bele a munkába. Teljesen átjárja ugyanis az új dalt a megújulás! De ami még ennél is fontosabb, az optimizmus, ugyanis jellemzően magas hangon énekelnek az énekesek. Nagyon érdekes, hogy ez a dal is lassan indul. Az ének is szerényen, lassan kezd. És itt lenne egy kis kritikám, ugyanis nincs bridge a verse és a refrén között. Mivel a verse sem úgy zárul, mintha vége lenne, ezért kicsit váratlanul jön a refrén. Ahol ráadásul be is indul a zene, úgyhogy hiányzott ott az átmenet. De amilyen erővel és dinamikával éneklik a refrént, az nagyon motiváló. A koronát a refrénre egyértelműen Okui Masami teszi a végén, amikor gregorián stílusban énekel. Idén lesz 18 éve, hogy ismerem őt és már annyiszor bizonyította, hogy nem hiába szeretem őt annyira, és kell még ez is! Mindig rácsodálkozok az énekesnői kvalitásaira. Most is csodálatosan énekel, megerősíti, mélyíti a dalt. Okui Masami többször is nyilatkozta, hogy szeret GARO dalokon dolgozni, mert közel érzi magához a sorozat mondanivalóját, ezért könnyen tud olyan dalt írni, ami passzol a franchise-hoz. Ez ebben a dalban is átjön. Mindent kihozott magából, ami csak tőle telik. Az eredmény meg egy kiváló dal, aminek méltó helye van a JAM Project repertoárban.
Ráadásul még videoklip is készült a dalból! Érdemes megnézni.
A harmadik dal, a Ran egy Kitadani Hiroshi - Okui Masami koprodukció. Ez inkább sablonos lett. Önmagában jó dal, de a címadó dal árnyékában nem tud érvényesülni. Aki szereti a JAM Project stílust, annak tetszeni fog ez a dal is. Szerintem idővel ráérzek én is a hangulatára, és akkor teljes értékű lesz a dal.
A kislemez egyébként csak digitális formában jelent meg, CD-n majd március 27-én vehetjük kezünkbe. Azt meg őszintén remélem, hogy az új kiadó új távlatokat nyit majd a csapatnak.
SPYAIR: Orange
A kislemezre a karaoke változatokkal együtt nyolc dal került fel. Felénekeltették ugyanis az új énekessel az összes korábbi Haikyuu!! betétdalt, ezek kaptak a címadó dal mellett helyet.
Összefoglalva a véleményemet, dolgoznia kell még az új énekesnek azon, hogy belopja magát a szívembe. Tud énekelni, jó hangja van, de nem tudja minden esetben visszaadni a hangjával a dal mondanivalóját.
Ugyanakkor az Orange kellemes meglepetés. Nyugodtabb, inkább a movie érzelgősebb oldalára fókuszáltak. Lassabb, a zene is visszafogott, az énekes is inkább kimértebben énekel. Ebben a dalban jól énekelt, a refrén is rendben van. Csakhogy a dal annyira visszafogott, hogy semmi nincs benne, ami emlékezetessé tenné. Egy jó, de átlagos dalt hallunk. Inkább arra fókuszáltak a dal írása közben, hogy a meccs érzelmi mivoltát hozzák ki, hogy ez milyen sokat jelent Hinatáéknak, nem a dinamikus oldalára mentek rá. Azt el tudom képzelni, hogy a movie endingjeként jól fog érvényesülni a dal. Aki Japánban van, mindenképp nézze meg a moziban, biztos nagy élmény lesz.
Az Imagination és az I'm a Believer új változatairól már írtam korábban itt és itt, ezért most csak összefoglalnám a gondolataimat. Továbbra is azt gondolom, hogy az Imagination új változata jól sikerült. Jól énekelte, kifejezetten kíváncsivá tett, viszont az I'm a Believer valamivel rosszabb lett. Itt jött ki nálam az, hogy nem tud az énekes erőből énekelni, ezáltal nem tudja átadni a szöveg mondanivalóját. Nem kedvencem az I'm a Believer, de az eredeti énekes nagyon jól énekelte el, ugyanis a hangjával, az énekstílusával is érzékeltette, hogy miről szól a dal.
És hogy mennyit kell még tanulnia az új énekesnek, az leginkább a One Day - New Version - dalból derül ki. A One Day pont, hogy egy nyugodt dal, aminek finomsággal kell nekimenni. Erre az énekes olyan durván nekirontott, hogy kő kövön nem maradt. Az eredeti One Day-ről sem mondanám, hogy egy nagyon jól sikerült dal, de endingnek remek. Nemcsak az anime epizódot zárta le, hanem olyan, mintha egy korszaknak is búcsút intene. És mint kiderült, ez hatványozottan igaz, hiszen az anime is ott ért véget, mint sorozat, ahogy az énekes és nem is nem sokkal utána lépett ki az együttesből a betegsége miatt. Van is egy olyan gyanúm, hogy azért is lett annyira visszafogott az előzőekhez képest a One Day, mert az énekesből se tellett már sokkal több. És talán azért is akarták az új énekessel is felénekeltetni a dalt, mert talán eredetileg így képzelték el. Ne legyen igazam, mert ez lényegesen rosszabb. Ráadásul a hang is fél hanggal feljebb van, amitől még harsányabbnak hangzik a dal. Tehát nemcsak az énekes hibája, hogy annyira rossz lett az új változat, hanem a hangszerelőé is. Azt gondolom, hogy nem is játszották fel újra a dalt, hanem fogták az eredeti változatot, és számítógéppel fél hanggal feljebb vitték az egészet.
Tud énekelni az énekes, van is hangszíne, de még nem tudja jól használni. Sokat kell még tanulnia, hogy tényleg jó énekes lehessen. Egyelőre távol áll még attól. Ettől függetlenül megveszem majd az új kislemezt. Mégis csak Haikyuu!! ...
Hát elég könnyű dönteni, egyértelműen a JAM Project kislemez sikeredett jobbra. Olyannyira, hogy a Sore wa Kegare Naki Sura no Namida igencsak jó pályázatot nyújtott be az év dala címéért. De hosszú még a 2024-es év, és még biztosan érkeznek jelöltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése