Tényleg érdemes a 2. részen egy kicsit komolyabban elmélkedni, mert olyat láthattunk, ami azt gondolom, hogy elég gyakori egy olyan családban, ahol 3 gyerek van. A "Mikoto to Minato" címet kapta ez az epizód, tehát a két középső testvérről szól, akik között csak 11 hónap korkülönbség van. Meglepett, hogy ez egy visszaemlékezős epizód, nem emlékeztem arra, hogy a mangában lett volna ilyen. De jó volt, jól megoldották. Onnan indult a történet, hogy Minato szokásához híven otthon felejtette az ebédet. De aggodalomra semmi ok, hiszen a hallgatag, de gondoskodó bátyus elhozta neki. Itt jön a képbe Minato egyik barátja, Nikaidou Yuuma, aki megjegyezte Mikotónak nagyon szeretheti a testvérét, ha ezt megteszi érte. Ezen Mikoto erősen elgondolkodott.
Ekkor kezdődik a visszaemlékezése, ugyanis nem mindig volt így. Amikor kisebbek voltak, gyakoriak voltak a veszekedések kettejük között. Ráadásul akkor még élt az anyjuk, ám inkább azt érzékeltem, hogy nem főtt a feje a gyerekek gondján: Amikor Mikoto annyira bedühödött Minatóra, hogy ellökte és szegény, beverte a fejét a szekrény egyik polcába, csak ennyit tudott az idősebb testvérnek mondani: "Te vagy az idősebb, igazán tudnod kellene viselkedni!". De hát alig egy évvel idősebb, mégis hogy várhatja el tőle, hogy viselkedjen úgy, mintha sokkal idősebb és bölcsebb lenne? Ritka nagy átok lehet alig egy évesen egyből középső testvérnek lenni, és néhány év múlva meginni ennek a levét. Hiszen így lényegében soha nem kapta meg azt a figyelmet, azt a gondoskodást, amit egy kisgyerek joggal elvárhat.
Innentől teljes mértékig érthető, hogy miért ő a magába forduló, hallgatag a testvérek közül: Nem hallgattatott meg soha a kiáltása, a fájdalma, az igénye, ezért egy idő után feladta, hogy bármilyen úton-módon jelezze is a külvilág felé, ha baja van. Ebből lesznek egyébként a szorongó-elkerülő kötődési mintázatú gyerekek. Ők a nagyon jó gyerekek, akik látszólag nagyon jól elvannak magukkal, miközben... Valójában nagyon is figyelik a környezetüket, és sokkal többet észlelnek belőle, csak nem adják a külvilág tudtára.
Őszintén sajnáltam a kis Mikotót, de Minato is érezte, hogy rosszat tett: az volt a legszebb jelenet, amikor Minato a maga eszközével próbálta megjavítani az általa eltört kis játékrobotot, de sírva vallotta be, hogy nem sikerült. Végül békére leltek egymás mellett. Köszönhető ez Hayato bölcs közbenjárásának. Az milyen már, hogy a legidősebb testvér sokkal jobban kapcsolódik az öccseihez, mint az anya a gyerekeihez? Van egy olyan félelmem, hogy nem szokatlan ez Japánban. A magukat halálra dolgozó szülőknek kisebb bajuk is nagyobb annál, minthogy a gyerekükhöz kapcsolódjanak... Ez is oka annak, hogy Japán az egyik legjobban öregedő társadalom a világon, és ez az anime epizód kiválóan bemutatja azt, hogy amíg a felnőttek látástól vakulásig robotolnak az ázsiai szigetországban, addig nem képesek odafigyelni a gyerekük valódi igényeire. Meg is fordult a fejemben, hogy felelőtlenség az anya részéről 3 gyereket vállalni (Gakuto ekkor még nem volt meg), ha nem tud rájuk megfelelően vigyázni. Ilyen munkamorál mellett felelős döntés a szülők részéről, ha vállalnak is gyereket, akkor is egyet, szélsőséges esetben kettőt, mert rá(juk) még esetleg tudnak figyelni. És gyakorlatilag Hayato az, aki - tekintve, hogy akkor még nem dolgozott - tudott megfelelően figyelni az öccseire, és mediátorként segített nekik megoldani a problémájukat.
Ennek köszönhetően Mikoto megszerette Minatót, de érdekes látni, hogy a túl kicsi korkülönbség is legalább annyira problémás a testvéreknél, mint a túl nagy, főleg, ha a testvérek kisebbek. Hiszen akkor az előbb született fiatalabb testvér túl hamar avanzsál középső testvérré, amit, mint tudhatjuk a pszichológusoktól, az egyik legrosszabb állapot, hiszen szendvicsbe kerül. A legidősebb testvér viszont sokkal idősebb, így ő megkapta kiskorában a neki járó gondoskodást, ennek köszönhetően egészséges pszichéjű fiatalember lett. Mikoto problémája meg megoldódni látszik, de neki feladata teljes mértékig feldolgozni a kiskorában történteket. Az anime tanúsága alapján ő is szószátyárabb lenne, ha kiskorában rá is figyelt volna az anyja. Szerintem ő akkor lenne igazán a helyén, ha jobban kifejezné önmagát.
Nagyon szép anime, érdemes nézni. Az ending is nagyon szép, érzelmileg szépen zárja le a történetet. Az egyetlen komolyabb problémám az animével a karakterdizájn. Aránytalanul kicsi volt Mikoto gyerekkorában. Elvileg 6-7 éves volt a visszaemlékezésben, de inkább egy totyogó, 2-3 éves érzetét adta. Inkább tűnt úgy, mintha Hayato lenne az apa (mentálisan mondjuk ő volt), mert annyival magasabb volt.
A testvérek közti magasságbeli különbségek sajátossága már a mangában is feltűnt, Minato sokkal kisebb volt, mint Mikoto. Meg az arcforma közti különbség a mangában sokkal jobban kitűnt, mert olyan érzetet adott, mintha Mikoto már 14-15 éves lenne, Minato meg 9-10 éves. Vélhetően a mangaka a hosszúkás arccal akarta kifejezni, hogy Hayato és Mikoto érettebben gondolkodik, míg Minato és Gakuto nem feltétlen. Bár Gakutónál sántít ez az elmélet, hiszen ő csodagyerek státusszal bír. De a kerekded arc nála a gyerek mivoltát emeli ki. Leginkább Mikoto és Minato közt látható az "aránytorzulás". Az animében ezt annyiban korrigálták, hogy Minato magasabbnak lett rajzolva, így ott nem annyira feltűnő a karakterdizájn hibája.
Mindenesetre aki szereti a hitelesen érzelemdús történetet, annak jó szívvel ajánlom az animét. Látszik, hogy a Shuka animációs stúdió munkája volt a Natsume Yuujinchou 5. és 6. évada. Kiválóan bánnak az érzelmekkel.
Közben eszembe jutott, hogy a játékrobotra emlékszem a mangában, úgyhogy jó eséllyel mégis volt ott is visszaemlékezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése