Pedig nem ismeretlen együttesek énekeltek az animének korábban sem. De talán egyedül csak az első opening volt értékelhető. A KANA-BOON-nak egyébként is van tapasztalata shounen animékben, hiszen a Boku no Hero Academia-nak is egy elég jó openinget énekelt. De az utána lévők... Ismerem a 3. opening előadóját, a Qyoto-t is, akik a DIVE!!-nak énekeltek openinget. Tőlük egyébként sem vártam sokat, mert a DIVE!!-nak is egy erősen felejthető openinget énekeltek, a Borutóban, ha lehet, még inkább alulmúlták magukat. Aztán jött a Brian the Sun szintén a BNHA-ból, majd miwa, akinek nemhogy a BNHA történetének legrosszabb endingjét köszönhetjük, de a Borutónak is olyat énekelt, hogy felkerült az "átugranó openingek" listájára. Nem bírom az énekesnő nyávogó hangját, ráadásul a stílusa is annyira sótlan, ezen megítélésemen csak erősített a Boruto openingje. Majd jött a Sambomaster, amely csapatot még az eredeti Narutóból ismerhetjük. Az énekes mély, rekedtes hangja ugyan ad egy egyedi színezetet a dalnak, de ettől az opening még ugyanúgy ötlettelen, nem hallom, nem érzékelem, hova akar kifutni a dal. A végén már inkább tettem-vettem, miközben szólt az opening, mert háttérzenénél nem több. Amikor is megérkeztük az Ikimonogakarihoz, és VÉGRE!! VÉGRE!! Egy olyan openinget hallgathatunk, amiről bizton állíthatom, hogy nemcsak emlékezni fogunk rá, hanem legendaszámba megy.
Olyan ez a dal, mintha már maguk a készítők is megunták volna és az egyik egyszer csak felszólalt, hogy "Nem igaz, hogy senki nem képes ma már jó zenét írni, valaki hívja vissza az Ikimonogakari-t, ők tudják, mi a dolguk." És hát, berúgták az ajtót rendesen... Azért is fájdalmas a fenti lista, mert a Narutót többek között a legendás openingjei, sok esetben a legendás endingjei miatt is lehetett szeretni. A Naruto sok előadónak nyitott ajtót az ismertség felé, amit teljes mértékig megérdemeltek, hiszen az egész sorozat a Shippuudennel együtt tele volt emlékezetes dalokkal, amik mind alátámasztották, hogy Naruto nemcsak álmodik arról, hogy Hokage lesz, hanem keményen küzd is érte. Mindemellett ugyanolyan ő is gyerek, mint bárki más. Végignéztem a Naruto összes, 720 részét, még a fillereket is, minden hibájával együtt szívesen néztem. Egyedül a vége volt rettenetesen illúzióromboló.
Aztán jött a Boruto, ami számomra akkora visszaesés volt már az elején is, hogy a 14. rész után évekig jegeltem a sorozatot. Idén év elején vettem rá magam, hogy mégis folytassam, azóta is nézem. Miben látom a változást? Valahogy olyan érzésem volt, mintha a Boruto reflektálna arra, amikkel kritizálják a mai gyerekeket. A Naruto gyerekei az internet korszak előtti gyerekeire emlékeztetnek, akik sokat játszottak a szabadban, mindig benne voltak valami csínyben, a felnőttek idegeire mentek, próbálgatták a határaikat, de elmondható róluk, hogy volt egy gyerekkoruk. A Boruto gyerekei meg olyan, mint akik már beleszoktak a modernitás kényelmébe, nem igazán van saját személyiségük, egyéniségük, jövőkép se nagyon rajzolódik ki, nincs miért izgulni értük, a személyes problémáik is "jódolgában már azt se tudja mit akar" érzetet adnak. Hangsúlyozom, hogy alapvetően nem így gondolkodok a mai gyerekekről, ráadásul csendben megjegyzem, már az én gyerekkoromban is mondogattak ránk mindenféléket, pedig én az internet előtti időkben, a '90-es években nőttem fel. Tehát az évtizedek múltával nem változnak a frázisok.
Mégis végig olyan érzésem volt, mintha a Boruto openingjei és endingjei is erre az elkényelmesedett, semmilyen gyerekkorra reflektálnának. Azért vannak ilyen unalmas openingjei és endingjei, mert a gyerekek élete is ennyire eseménytelen. És tényleg: Amíg a Narutóban szerettem, a Botuóban kifejezetten idegesítettek a fillerek. Két olyan karakter van a Borutóban, akit szeretek: Mitsuki és Yamanaka Inojin. Mitsuki macskás epizódjait Mikazukival teljes elfogultság, de imádtam. Macskabolond beszél belőlem, de ha ezt nem veszem figyelembe, akkor összességében azt tudom mondani, hogy a Boruto a 129. rész körül lendült fel, amikor Sasukéval visszatért az apja gyerekkorába és lényegében az apjával egyidősen hajtottak végre küldetést. Ezek az epizódok is nagyon jól visszaadták, hogy mennyire más volt a Naruto, mennyire más volt az eredeti cél az animével. Nosztalgikusak voltak azok az epizódok. Konkrétan elérték nálam, hogy aztán a későbbi epizódokkal is elnézőbb legyek. Mondjuk szerettem korábban is, például Mitsuki kitérőjét Sekiei-vel, de ez is erősen Naruto utánérzés volt, hogy ahogy Naruto eldöntötte, hogy megkeresi Sasukét, ugyanúgy Boruto is eldöntötte, hogy megkeresi Mitsukit. Illetve Boruto és Tento kalandját is érdekesnek tartottam.
Érdemes megnézni a dal videoklipjét is, az is hihetetlen ötletes lett.
Én elvoltam eddig az Ikimonogakarival, meghallgattam a Blue Bird-öt, a Hotaru no Hikari se volt rossz, sőt még az Ookiku Furikabutte openingjüket is ismerem, a Seishun Line-t, ezek a dalok mind bizonyítják, hogy tud énekelni az énekesnő, jó dalokat írnak, de a BAKU az, ami igazán nagyot ütött nálam, és azt érzem, hogy gazdagítják az anime zenei repertoárt. Örülök, hogy létezik ez az együttes. Ráadásul ez a csapat is a Sony Music Labels Inc.-hez tartozik, úgyhogy tényleg ennek a kiadónak köszönhetjük manapság a jó anime dalokat.
Mindenesetre bízom abban, hogy az Ikimonogakari opening előszele annak, hogy az egész sorozat nemcsak jó irányt vett, hanem ténylegesen fellendülőben lesz. (Az utolsó harmadára...) Ha csak a zenére alapozunk, akkor minden esély megvan rá, hiszen ezután tér vissza a FLOW, és mint a csapat rajongója természetesen már ismerem a dalt és örömmel vettem tudomásul, hogy lesz jó Boruto opening. Most már tudom, hogy nemcsak a GOLD az egyedüli jó nyitódal. Illetve lesz még a KANA-BOON-nak még egy openingje, arra is kíváncsi leszek, illetve a listát az ASIAN KUNG-FU GENERATION zárja, mely csapatban talán az egész Naruto széria legzúzósabb openingjét köszönhetjük. Tehát van bizalmam abban, hogy az igazán jó openingek csak ezután jönnek és sugallják, hogy a jó történéseket csak mostantól láthatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése