Album megjelenések évfordulójáról rajongók meg szoktak emlékezni. Ezt szeretném most én megtenni Okui Masami: DEVOTION albumával kapcsolatosan. Továbbra is ezt tartom a valaha hallott legjobb albumnak, nagyon fontosnak tartom az énekesnő karrierjében, mert nagyon fontos érzelmeket énekelt ki. Japán előadók közül ugyanis nagyon kevesen vannak azok, akik egy teljes albumot szentelnek az élet nehézségeiről, és azt úgy éneklik meg, ahogy Okui Masami. Tehát, amikor valaki tényleg a fájdalmát énekli ki, és nem külső felelőst keres, nem hibáztat senkit, nem mutogat senkire. Egyszerűen csak énekel arról, ami nyomja a szívét. Ez teszi az egész albumot hitelessé és csodálatossá.
Az album elkészülte nem ment zökkenőmentesen, mert 2001-ben történt változás a King Records-nál. Okui Masami korábbi albumainak producere Yabuki Toshiro ekkor hagyta el a kiadó céget. Ő volt ugyanis a StarChild részleg igazgatója, sok anime kislemez az ő hozzájárulásával jelent meg a StarChild-nál. Ez pedig megmagyarázza, hogy miért esett vissza annyira a DEVOTION album eladása az előző evek Okui Masami albumaihoz képest. Még a 2000-ben megjelent NEEI-ből is 27.340 példányt adtak el, és a 11. helyen nyitott a heti lemezeladási listán, ami egyébként a legjobb helyezés az Okui Masami albumok között. Ehhez képest a DEVOTION-ból csak 13.790-et adtak el, és csak a 30. helyen nyitott az Oricon album eladási listán. Persze az albumot nem "hagyta el" teljesen Yabuki Toshiro, hiszen az elején, amíg a cégnél dolgozott, azért segítette az album létrejöttét. Így Okui Masami nem egyedül producerelte (magának) az albumot, viszont az árulkodó, hogy a lemezborítón Yabuki Toshiro mellett egy bizonyos "P.M. CREATIONS" név is olvasható, tehát sejthetően fix helye volt a StarChild-ból való kilépése után. Mindenképpen nagy kár Yabuki Toshiróért, hiszen nagyon jól egyengette Okui Masami karrierjét a '90-es években. Neki volt köszönhető, hogy egyrészt Okui Masami maga írhatta a dalokat már az elejétől, másfelől az énekesnő egyedi stílusát be tudta fogadni az animerajongó közösség. Így lett olyan ismertsége, produkáltak annyi eladást az albumai, hogy megérte a cégnek foglalkoztatni az énekesnőt.
De az is árulkodó, hogy Yabuki Toshiro csak a Sora ni Kakeru Hashi, Megami ni Naritai ~for a yours~ és a Shuffle kislemezek dalainál működött közre, egyébként az egész albumot Okui Masami egyedül csinálta. Persze voltak segítői, de az énekesnő másik nagy segédje, a dalainak hangszerelője, Tsutomu Ohira sem dolgozott már együtt Okui Masami-val, bár az ő neve már a NEEI album borítóján sem olvasható. Ez az album egyébként egy változás közepén készült, hiszen azok a zenészek, akik a '90-es években játszották fel Okui Masami dalait, fokozatosan hagyták el az énekesnőt, és az újak, akikkel aztán az egész 2002 utáni zenei stílusát megalkotta, szintén csak fokozatosan jöttek, így a változás a zenei stílusban nemcsak abban keresendő, hogy Okui Masami esetleg érett érzelmileg és mentálisan, melynek köszönhetően egyre komolyabb dalokat írt, hanem abban is, hogy kicserélődtek körülötte a zenészek. Bár egyébként Yabuki Toshirót felkérte Okui Masami arra, hogy még ha ki is lépett a cégtől, legalább az albumot fejezze be vele, de ő ezt visszautasította, mondván, hogy nem tudja már a szenvedélyét beletenni az album munkálataiba. Ez azt gondolom, hogy korrekt hozzáállás volt. Ha ő tényleg nem érezte, hogy szívét-lelkét bele tudja adni az albumba, akkor ez volt a jó döntés. Részleteket, a kilépés okait nem tudom, hogy esetleg történhetett-e valami a kiadónál, de az biztos, hogy Okui Masami a 7. stúdióalbumára megtudhatta, milyen nemcsak a dalírással, énekléssel, egyéb munkálatok mellett az album kiadásával, annak marketingjével is foglalkozni.
Úgyhogy biztos, hogy nagyon megterhelő volt annyi munkát hirtelen a nyakába venni, és részint ennek is, meg a tapasztalatlanságának is volt köszönhető, hogy ebből az albumból jóval kevesebbet adtak el, mint az előzőekből. Nagyon nagy kár érte, és Yabuki Toshiro akármennyire is volt korrekt, azért egy kiváló albumot hagyott "veszni". Mert ahogy az előzőek is, ez az album is egy meghatározott koncepció alapján készült el, amiről a borítóképek is árulkodnak. Sőt, talán a DEVOTION az első olyan Okui Masami album, mely borítójának képei legalább annyira árulkodnak a témáról, mint a dalok. Az énekesnő ugyanis egyetlen képen sem mosolyog, mindenhol elmélyülten mered maga elé, mintha az élet nagy kérdésein merengene. Olyan érzetet ad ez az album, mintha Okui Masami érzelmileg mélyponton lett volna, amikor ezt az albumot készítette. Az album egyéb képein nehezen kivehető, hogy mi látható. Mintha lenne egy kép egy virágról (az jó eséllyel lótusz lehet), illetve mintha az égvolt lett volna lefényképezve. Mindenesetre a fehér, világoskék, halvány színek szintén hozzájárulnak az album témájához. És nagyon tetszik az egyedi, fehér-átlátszó színű tok is, a rajta függőlegesen az énekesnő neve és az album címe. A középen lévő virágszerű mintából én a lótuszt nézem ki, ami nemcsak a 8. dal címére utal (lotus), hanem a keleti vallásokban a tisztaság az ártatlanság és a megújulás szimbólumaként is használatos. Hiszen a lótuszvirág a koszos vízben is tiszta marad, ezért ez a keleti vallások egyik alapvető virága, szimbóluma. A fehér színű tok is a tisztaságot sugallja, úgyhogy azt kell mondjam, hogy annak ellenére, hogy ezt az albumot Okui Masami túlnyomórészt már egyedül készítette, sikerült az addig leginkább koncepcionális albumot kiadnia. Annak ellenére, hogy a DEVOTION-on is vannak vidám dalok, alapvetően a mély gondolatok dominálnak. A vidám dalokat úgy fogom fel az albumon, hogy annak ellenére, hogy Okui Masami mélyponton van, azért nem felejt el élni.
Habár önmagában a DEVOTION szónak is van jelentése (rajongás, odaadás, önfeláldozás... tehát a cím is árulkodik a mondanivalóról), valójában két másik szó harmadikjaként született a cím. Az egyik a "dedication" (felajánlás) a másik a "deep affection" (ragaszkodás, szeretet, bántalom) szavakat rejti magában a cím. Tehát ez az album minden ízében tökéletesen "megkomponált" és ami a legfőbb, hogy nagyon lehet érezni a jelentését. Hiába ismerem már 13 éve az albumot, a mai napig nehéz hallgatni ezt az albumot. Nehezek a dalok, és aki hozzám hasonlóan érzelemközpontú, az nagyon érezheti a dalok valódi jelentését, anélkül, hogy értené a szöveget. Ezért van az, hogy ez az általam valaha hallott legeslegjobb album, a 100%-os album. Már amikor először hallgattam, akkor is olyan szinten volt rám hatással, hogy amikor a végére értem, olyan érzésem volt, mintha más ember lettem volna. Teljesen átjárt érzelmileg a hangulata, ez volt az az album, amelyik véglegesen Okui Masami rajongóvá tett. És hogy ilyen érzelmekkel viseltetek az album iránt, minimum kötelességemnek éreztem, hogy megemlékezzek róla a megjelenésének 20. évfordulója alkalmából. Tényleg tájékozottnak tartom magam zenei téren, így bátran ki merem jelenteni, hogy nem is volt, és nem lesz a világon még egy olyan album, amelyik ennyire meg fog érinteni érzelmileg. Amíg élek, ez lesz számomra a világ legjobb albuma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése