Különleges két nap a tegnapi és a mai Okui Masami pályafutásában. Tegnap volt a Dragonfly album megjelenésének a 20. évfordulója. Ez szám szerint a 10. stúdióalbuma, ezen dupla kerek nap alkalmából egy megemlékező cikket írtam a személyes blogomban, személyes vonatkozásokkal. Ma pedig a 15. stúdióalbumnak, az i-magination megjelenésének van a 15. évfordulója. Nem vagyok számmisztikus, hogy megfejtsem, hogy van-e bármilyen jelentősége a 15-ös szám dupla jelenlétének (az igazat megvallva, nem is hiszek benne annyira), de mivel ötévente egyszer lesz két ilyen egymást követő nap az énekesnő karrierjében, ezért illőnek gondolom, hogy megemlékezzek erről. Főleg, hogy idén lesz 19 éve, hogy Okui Masami zenéje, művészete az életem része.
Különleges album ez, mondhatni egy korszakot zár le, hiszen ez az utolsó album, melyet Okui Masami a saját kiadójánál jelentetett meg. Hozzáteszem, hogy a fentebb említett album volt az első, melyet az énekesnő saját maga jelentetett meg, tehát több szálon is kapcsolódik egymáshoz ez a két remek kiadvány. Volt előszele annak, hogy Okui Masami nem fogja sokáig húzni a saját megjelenést, hiszen a Dwango Entertainment vette "szárnyai alá" a kiadót. Erre utal az is, hogy ez az album nem "EVCA", hanem "DGEA" betűkóddal jelent meg. És mivel ebből az albumból sem sikerült sokat értékesíteni, ezért sejthető volt, hogy a Dwangónak nem fogja megérni fenntartani az evolution kiadót.
Inkább nézzük is, hogy milyen dalok kaptak helyet ezen a korongon. Azt gondolom, hogy Okui Masami dalainak döntő többsége olyan, amit bárki elénekelhet: Férfi, nő, mindenkinek jól állnak. Ám ez az album kifejezetten nőies témát, koncepciót kapott. Az alaptéma: "Az élet aktiválása. A gyönyörű istennőknek és neked..." (起動する命、美しき女神たちとあなたへ…) Ez erősen érződik is. Okui Masami korábban is megvillogtatta a nőiességét, és ezt leginkább azért volt jó tőle látni, mert láthatóan tisztában volt a maga női mivoltával. Azzal maximálisan élt, ugyanakkor tiszteletben tartotta a saját határait. Nem akart több lenni annál, ami. Ez tiszteletreméltó, példaértékű mentalitás. Ebből a női erőből kapunk egy nagyobb dózist ezen az albumon.
Nagyon szép utat jár be az album. A Starting Over egy igazi útindító dal, utána viszont három pesszimistább, depresszívebb dalt hallhatunk, mintha az énekesnő a fájdalmát, traumáit akarja gyógyítani. De igazán optimista és erős csak a második felére lesz az album. A 7. dal, a Good-bye Good luck félreérthetetlenül egy múltbéli kapcsolat lezárásáról, annak elengedéséről szól. Utána vesz csak igazi lendületet az album. Olyan elementáris erővel tör fel a Sono Toki Daremo ga Megami To naru dal, hogy konkrétan az önazonosság himnusza is lehetne. Okui Masami-é biztosan, és büszkén kiteheti az ablakba, mert ilyen hiteles és erős dallal nem sokan büszkélkedhetnek. Egyértelműen az az album csúcspontja. Ezután éli tovább a saját egyéniségét, a Niji-Iro Shooter egy igazán fantasztikus és dinamikus szerelmes dal. Majd a végére a Flower dallal megnyugszik és mintegy útravalóként elénk tárja a bölcsességet, hogy ha a szerelem virágát folyamatosan öntözzük, akkor az mindig szépen és élettel teli fog ragyogni.
Ez a jellemző az Okui Masami albumokra. Mindegyiknek van koncepciója, témája, mondanivalója. Ettől egyediek a lemezei, mindegyik egy szép ívet jár be. Ráadásul a különböző stílusokat a saját képére tudja formálni, ezáltal akármelyikben is énekel, mindegyik jól áll neki.
De az album nemcsak abban utolsó, hogy a saját kiadója jelentette meg, hanem abban is, hogy itt zenél utoljára azokkal a zenészekkel, akikkel akkor kezdett el együtt dolgozni, amikor a King Records-nál maga kezdte el kiadni a dalait. Ők nagyban meghatározták Okui Masami '90-es évek anime zenei dömping utáni egyedi, mással össze nem téveszthető zenei stílusát. Ezt az albumot is színesíti az a sajátságos rockzene, ami ekkor az énekesnő zenei hangzását fémjelezte.
Habár az előny, hogy az album női mivolta ellenére mindenki számára hallgatható, valójában ez leszűkíti azok körét, hogy kik azonosulhatnak ténylegesen a dalokkal. Az előző albumok inkább szóltak a rajongóknak, ezt az albumot én is inkább kvázi kívülállóként szoktam hallgatni. De ez szerencsére nem akkora hátrány, mert Okui Masami hallhatóan lubickol a dalokban. Tehát az önazonosság tetten érhető.
A borító rózsaszín háttere is erősíti az album nőies mivoltát. A képek egy stúdióban készültek, nincs különösebb témájuk, koncepciójuk. Bár ez volt az az Okui Masami album, amit megjelenése előtt előrendeltem, aztán amikor megláttam a borítóképet, annyira megijesztett, hogy majdnem lemondtam az előrendelést. Mintha egy robot lenne. Erősen futurisztikus hatást kelt, és igazából a mai napig nem tudtam megbarátkozni vele, mert úgy érzem, hogy távol áll az album mondanivalójától. A többi képen már a megszokott arcát láthatjuk.
Érdemes meghallgatni ezt az albumot, hozza az énekesnőtől megszokott színvonalat. Bár az összképhez konkrétan nem tesz semmit a munkásságához, inkább kiegészítik. De teljesebbé teszi, van néhány dal, amivel gazdagította Okui Masami a repertoárját. Bár nem ér fel a korábbi albumok mestermű színvonalához, jelentősen megnőtt az értéke akkor, amikor a Lantisnál elkezdte kiadni a dalait, és hallhatóan nagyon nehezen találta meg a helyét az új közegben. Aki szereti Okui Masami munkásságát, annak ez az album is tetszeni fog, aki ismeretlenül hallgatja meg, jó eséllyel azoknak fog bejönni az album, akik szeretik a rockzene nőies vonalát.
Ének: 8/10
Zene: 8/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 8/10
Borító: 6/10
Hangulat: 9/10
+ A dalok egy téma köré vannak építve, nagyon jó az előadás
- Nem feltétlen ajánlható mindenkinek, a borító elmarad a korábbi albumoktól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése