A borító tanúsága alapján a BURNOUT SYNDROMES egy lakható bolygót fedezett fel, amelyek a kiküldött asztronauta oxigénmaszk nélkül is tud sétálni. Ezt a bolygót sajátította ki magának az együttes. De ha szétnézünk, egy ideje lakhatnak már itt, hiszen a polcokon szépen el vannak rendezve a használati tárgyak. Lesz mit felfedezni űrhajósunknak.
És ha meghallgatjuk az albumot, meggyőződhetünk arról, hogy milyen világot fedezett fel magának a BURNOUT SYNDROMES.
Én azt gondolom, hogy szívesen laknánk itt. Az együttes a Haikyuu!! második évadának második openingjével debütált, de hamar bebizonyították, hogy több is van bennük, mint néhány (egyébként kiváló) Haikyuu!! dal. Az elmúlt 7 évben a BURNOUT SYNDROMES tényleg kialakított egy saját világot, ahova bármikor belépést nyerhetünk, ha meghallgatjuk a dalaikat. Van egy sajátságos hangulata a dalaiknak, aminek köszönhetően már róluk is ki lehet jelenteni, hogy van egy saját miliőjük, ami által meg lehet különböztetni a többi együttestől. És ez csakis az övék.
Ezt a világot erősíti az új album. És mi szeretünk benne lenni! Világszerte egyre nagyobb rajongótábora van a csapatnak, és annak köszönhetően, hogy a Sony Music Labels már egyre inkább a külhoni anime rajongókat célozza meg (hiszen a Crunchyroll is a Sony-hoz tartozik), ezért az ismertségük folyamatosan nő.
Az új dalok meg gondoskodnak arról, hogy a csapat ismertsége méltán legyen egyre nagyobb. A címadó dal, a The WORLD is Mine is jó példa, de az album csúcsa a FLOW-val közösen énekelt I Don't Wanna Die in the Paradise dal. Ha két kiváló csapat összedobja a tudását, abból csak valami még jobb születhet. Főleg, ha nemcsak hogy érvényesül mind a két csapat egyénisége, de azok még illenek is egymáshoz. A FLOW rapje továbbra is elsőszámú, de a BURNOUT SYNDROMES énekese is próbára teszi magát a műfajban. Azt gondolom, hogy ígéretes, de sokkal inkább a refrénben jön ki az igazi tudása, amikor mély érzelemmel énekel a kétségeiről. A FLOW a magabiztos rapjével hozta a "minden tőlem telhetőt megteszek" érzést, a BURNOUT SYNDROMES énekese meg csodálatos érzékkel énekli ki a kétségeit. Biztos jól csinálom a dolgomat? Itt még nem érhet véget. Nagyon jól alliterál a címre a "Just wanna die, like a samurai" szöveg, ami kiválóan érzékelteti, hogy az együttes csak akkor elégedett a munkájával, ha a legvégsőkig elmentek, de akár még azon túlra is. Aki még mindig kételkedik az auto-tune létjogosultságában, az hallgassa meg ezt a dalt, és meggyőződhet arról, hogy bizonyos esetekben inkább kiemeli a szöveg érzelmi mondanivalóját, minthogy belerondítana a dalba. Zenében és mondanivalóban is kiváló dalt hozott össze a két csapat, amire biztos, hogy sokáig fogunk emlékezni.
Az album másik gyöngyszeme az OCEAN -WORLD Edition-, amiben ha nem is hangzana el a víz csobogása, még akkor is áradna belőle a nyugalom, az áramlás érzete. Az egész dal, de még az ének is olyan, mintha a víz alatt lennénk. Ebben a dalban is rappel az énekes, és azt érzem, hogy ebben sokkal magabiztosabban teszi, mert jobban kijön az egyénisége. Olyan nyugalommal mondja fel ritmusra a szöveget, mintha teljesen átszellemült állapotban lenne. A zene is kiválóan alkalmas relaxációra. A dal végén a felerősödő zene egyfajta felébredés egy szép álomból, melyben jó eséllyel egy lányt látott, akit olyan csodálatosnak látott, mint az óceán. Ez az egyedüli lassú dal az albumon, ami viszont lassú víz partot mos elmélete alapján mégis kiválóan illik az album koncepciójába. De az egész BURNOUT SYNDROMES repertoárjának egy kivételes gyönyörűsége, mely a csapat egész eddigi repertoárjában is kiemelkedő. Egyáltalán nem bánjuk, hogy elsodort ez az óceán.
De ha felébredtünk az álmunkból, azért két hibát felfedezhetünk az albumon. Az egyik a 10. dal, a Mr.Wakakusa Starmine dal refrénje. A dalnak van egy egyenletes lüktetése, és az a kisebbik gond, hogy ezt megtöri a második sor végén gitárszóló, de a refrénben a szövegíró nem talált olyan szót, amivel a dinamika megtörését érzékelteti. A szövegnek nyilván értelmesnek kell lenni, ezt át lehet hajlított énekkel hidalni, és talán az lett volna ide a jó megoldás, ha az énekes kissé darabosan énekel egyre magasabban, ahogy a gitár is szól. Itt nem hangzik jól a sima, folyamatos ének.
A másik negatívum az utolsó dal, a FLY HIGH!! angol nyelvű változata. Az hallható, hogy az énekes sokat gyakorolt, hogy a lehető legjobban énekeljen angolul, de a menőzős énekstílus nagyon nem az övé. Vagy csak ebben stílusban tud jól angolul beszélni, vagy azt gondolták, hogy valamit módosítani kell az énekstíluson, hogy a nyugati közönség jobban be tudja fogadni a dalt. Rossz döntés! Aki szereti a BURNOUT SYNDROMES-t, az pont az énekes érzékeny, mégis öntudatos énekhangja miatt szereti. Nincs szükség arra, hogy kijöjjön a saját szerepéből, főleg, hogy valami olyat vegyen fel, ami nem áll neki jól.
De még így is kiváló az összhatás. Méltán lehet szeretni a BURNOUT SYNDROMES-t a dalaik miatt, a zeneszerzői kvalitásaik miatt és az énekes egyedi hangszíne miatt. Ez az album a visszatekintés mellett bizonyítja, hogy bőven vannak még tartalékaik. Fogunk még tőlük jó dalokat hallani.
Ének: 9/10
Zene: 9/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 8/10
Hangulat: 8/10
+ Kiváló összegzés, ugyanakkor bíztató jövőképet ad.
- Inkább hanyagolják az angol nyelvű dalokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése