Válogatásalbum 30. évforduló alkalmából

Okui Masami március 8-án jelentette meg válogatásalbumát debütálásának 30. évfordulója alkalmából. Talán beképzeltnek hat a Mas"ami Okui"terpiece cím (olyannyira, hogy vagy négyszer kellett megnéznem, hogy írtam-e a címet...), de az ő esetében ez talán elnézhető, hiszen tényleg nagy dolgokat hajtott végre a japán zenei iparban. Kezdve azzal, hogy a '90-es években a hangjával, olykor egyedi hangszerelési ötletekkel egyedivé tette a sablonos '90-es évek anime betétdalait. De ugyanígy említhetjük az ezredforduló utáni korszakát, amikor zsigeri mélységgel énekelt életének fájdalmairól, hiányairól, veszteségeiről, kétségeiről. Majd ebből felállva olyan erős és magabiztos albumokat készített, ami bárkinek dicsőségére válna. Ezután ugyan kevés fejlődést láthattunk a dalaiban, de azok mind képviseltek egy egyenletesen magas színvonalat, melyeket élmény volt hallgatni. De sajnos zuhanás Okui Masami karrierjét is jellemezte, amikor megszüntette a saját kiadóját és átigazolt a Lantishoz. Az ott megjelent első albumokban erős kompromisszum volt érzékelhető. Nem azt az Okui Masami-t hallhattuk, akit megszokhattunk. De ebből is fel tudott állni az utolsó két albuma már emlékeztetnek a fénykorának albumainak minőségére. De hogy is alakult a karrierje?

Áttekintés

Az, hogy Okui Masami ilyen magas szívonalú karriert futhatott be, az nemcsak a tehetségének, tudásának köszönhető, hanem az autonóm személyiségének. Okui Masami már a legelső dalainak szövegeit is ő írta és az első általa írt zenére sem kellett sokáig várni, hiszen az 1995-ös Slayers anime ending dalának (melyet Hayashibara Megumi-val együtt énekelt) zenéjét Okui Masami szerezte. Ezután főleg a szövegírás maradt a fő profilja, zenét az elején csak elvétve szerzett. De igazán nagy szükség nem volt rá, hiszen 1996-tól a StarChild-nál dolgozó Yabuki Toshiro egyengette Okui Masami énekesnői karrierjét, szerzett neki zenét olykor hangszerelte is a dalait. Yabuki Toshiro pedig hamar észrevette, hogy Okui Masami nemcsak autonóm személyiség, hanem érdemes is hagyni, hadd járja a maga útját, hiszen van tehetsége, tudása, nem utolsósorban nagy munkabírású. Így az énekesnő már a kezdetektől szabad kezet kapott. Yabuki Toshirónak csak a zeneszerzéssel, hangszereléssel és a dalok kereskedelmi sikerre vitelével volt gondja.

Az első nagy törés Okui Masami karrierjében 2001-ben volt, amikor Yabuki Toshiro elhagyta a StarChild kiadót. Az énekesnő ugyan kérte, hogy legalább a DEVOTION albumot csinálja meg vele, de a menedzser nem vállalta. Nem akart olyan munkát vállalni, amibe nem tudja szívét-lelkét beletenni. Így Okui Masami megtapasztalta az autonóm személyiségének árnyoldalát: Tényleg mindent egyedül kellett csinálnia. A DEVOTION volt az első olyan album, aminek produceri munkásságát, marketing népszerűsítését is neki kellett csinálnia. És a tapasztalatlanságának meg is lett az eredménye. Amíg a 2000-ben megjelent NEEI albuma a 11. helyen nyitott a heti album eladási listán, addig a DEVOTION album csak a 30. helyet tudta elérni.

Talány marad, hogy hogyan alakult volna Okui Masami énekesnői karrierje, ha Yabuki Toshiro mellette marad, de 2004 után otthagyta a King Records-ot, hogy megalapítsa saját kiadóját "evolution" néven. Ekkor különös fordulatot vett Okui Masami karrierje. Albumai sokkal erősebbek, felszabadultabbak lettek. Mintha csak meg lett volna írva az, hogy Okui Masami amennyire csak lehet, független legyen, hiszen akkor tud igazán brillírozni, ha megélheti az egyéniségét. A saját kiadója által megjelent albumok különleges ékkövei az énekesnő karrierjének. Ha valakinek tetszenek az ott megjelent dalok, akkor kijelentheti magáról, hogy kedveli Okui Masami egyéniségét és a dalokat neki írták. Kereskedelmileg messze elmaradtak a '90-es évek albumaitól, hiszen például a God Speed csak a 111. helyet tudta elérni a heti lemezeladási listán, a Masami Life meg csak a 110. helyet, de ez mégsem tűnt "problémának", mert annyira erős volt az, amit Okui Masami képviselt, hogy teljesen elfedte azt, hogy az albumokból csak töredéknyi mennyiséget adtak el (szó szerint. Okui Masami legsikeresebb albuma a V-sit. 48.330 példányban kelt el, ehhez képest például a God Speed eladásai 3.006-nál megálltak). Csak élveztük a dalok olyannak, amilyenek.

De hát a kereskedelmi siker hiánya felett nem lehetett a végtelenségig következmények nélkül szemet hunyni. Már a 2010-es i-magination album is már "evolution-Dwango Entertainment" kiadói korpodukció volt. Ez önmagában rossz jel volt, ahogy be is következett 2011-ben az elkerülhetetlen: meg kellett szüntetni az evolution kiadót és ha további szólóalbumokat akar kiadni, akkor át kell igazolnia a Lantishoz, mely a JAM Project album kiadásait is gondozza. Az együttes, melynek énekesnője Okui Masami.

És sajnos meg is lett a következménye. A 2012-ben megjelent Love Axel ugyan zeneileg hozza az énekesnőtől elvárt színvonalat, de más téren rettenetesen elmaradt a korábbi albumok minőségétől. Egyáltalán nem érzékelhető az énekesnő egyénisége a dalokban. Ez nagy csorba volt az azt követő albumán is. Okui Masami tud énekelni, tud zenét szerezni, szöveget írni, de nem érhető tetten az egyénisége, annak hiánya pedig komolyan érzékelhető. Szólnak, szépek, szeretjük, de nem az igazi. Az első album, mely valamennyire visszaadja a régi albumok hangulatvilágát, az a 2018-as HAPPY END. Ez az album végre egyedibb lett, ami érzékelhető plusz az előző albumokhoz képest. De azt nehezen nézem el Okui Masami-nak, hogy az első dalának szövegében megengedett magának egy "I have no regrets in my life" sort. Több helyen is kifejtettem már, hogy óriási baj az, ha valaki nem bán semmit az életében, mert az megvonja magától a fejlődés lehetőségét. Ha Okui Masami tényleg így gondolkodik, az törésvonal lesz kettőnk között, de ezzel még együtt tudok élni. Már csak azért is, mert ez az ezt követő, máig legutolsó albuma a 2021-es 11-elevens- már ténylegesen emlékeztet a régi időkre.

Az albumról

Így jutottunk el 2023-ig, a jelenkorig, amikor is örülhetünk a 30. évfordulós válogatásalbumának.

Ebben a 12 perces videóban bele lehet hallgatni a dalokba. A Lantis megvette a jogokat a King Records-tól, hogy felkerüljenek Okui Masami ott megjelent dalai is helyet kaphassanak az albumra.

Az albumra, melyen 3 lemeznyi dalt hallgathatunk. Az első lemezre kerültek fel a King Records-os dalok. Sok klasszikus mellett azért hiányérzetet kelt, hogy olyan dalok maradtak le a lemezről, mint például az "It's DESTINY -Yatto Meguri Aeta", "J" vagy akár az "I WAS BORN TO FALL IN LOVE". A második lemezre az evolution kiadó által gondozott dalok kerültek fel. Ahhoz képest, hogy az első lemez inkább hiányosnak mondható, a második lemez pont, hogy "túlzottan teljes". Hiszen olyan dalok is helyet kaptak erre az lemezre, mint a "God Speed" vagy a "SOLDIER ~Love Battlefield~", melyek nem is anime- vagy videojáték betétdalok, kislemezen sem kaptak helyet korábban. Ezeket a dalokat csak azok ismerik, akik az albumokat is hallgatják. De nagy öröm számomra, mert mindkét dal nagy személyes kedvenc az énekesnőtől. Az talán furcsán veszi ki magát, hogy ennek a lemeznek az utolsó dala a Takarabako -TREASURE BOX- ezen a lemezen kapott helyet, hiszen már nem evolution-ös dal. De érthetővé válik, hogy miért itt hallható, ha megnézzük a harmadik lemez dallistáját. Erre a lemezre ugyanis csak a Lantis által kiadott dalok hallhatók. Azokból meg van annyi, hogy egy egész lemezt kitöltsenek. A harmadik lemezen kapott helyet két régebbi dal újrahangszerelt változata. Az egyik a Hayashibara Megumi-val közösen énekelt Slayers opening a Get along. Belehallgatva mindenképp jónak tűnik, de azért lehet hallani, hogy mekkora a különbség aközött, ahogy 1995-ben énekelt és ahogy most, 2023-ban énekel. A másik régebbi dalának sokkal inkább szimbolikus értéke van. Hiába is keresnénk a ONENESS-t bármelyik korábbi albumán, nem találnánk meg. Ez a dal a 2005-ben életre hívott Animelo Summer Live nevű élő koncert első "évadának" (mivel a sikerének köszönhetően évenként új koncertet szerveznek) volt a dala. A dal, amit mindegyik fellépő előadó elénekel. A dalt Okui Masami írta (ahogy a koncertsorozatot is ő találta ki). A dal szimbolikus egyrészt abból a szempontból, hogy megemlékezik a koncertsorozatról, másrészt hogy egy ilyen szép, egységről szóló dallal zárja ezt az albumot.

Interjú

Okui Masami az album megjelenésének örömére több interjút is adott, ezek közül egyet mutatnék be. Az interjú szabad fordítás, saját gondolatokkal kiegészítve. Beszélt a kezdeti időkről is, hogy egyáltalán honnan indult a karrierje. Amit tudunk róla, hogy az érettségi után elkezdte az Osakai Zeneművészeti Egyetemet (az énekesnő Osakában nőtt fel), de annyira ambíciózus volt az énekesnői karrierjét illetően, ráadásul lehetőség adódott arra, hogy vokalistaként elinduljon, hogy abbahagyta az egyetemet és Tokióba költözött. 1989-ben, 21 évesen került fel a japán fővárosba. De már ekkor kereste a lehetőséget arra, hogy kitörhessen és szólókarrierbe kezdhessen. Ekkor találkozott Honma Akimisu-vel, lényegében ő mutatta be Okui Masami-t Yabuki Toshirónak, aki később a menedzsere és producere lett. Így kerülhetett a "Wink" nevű lányegyüttes kórusába, mely mint akkor ismert és népszerű együttes, már jelentett valamit, hogy Okui Masami ott vokálozhatott.

Itt derül ki, hogy Okui Masami korábban dolgozott együtt Hayashibara Megumi-val, mint ahogy azt eddig tudtuk. Már a kezdetektől besegített neki a refrénbe, azokat Okui Masami írta a dalhoz. És mivel jónak ítélték meg a munkáját, ezért lehetőséget kapott arra, hogy énekelhessen. Okui Masami annyira megörült a lehetőségnek, hogy természetesen azonnal elvállalta. Így lett ő a "Dare Yori mo Zutto..." dal énekesnője. A dalt 1993 júniusában vették fel és akkor nem volt még tisztázott, hogy csak egy dal erejéig kap Okui Masami lehetőséget arra, hogy énekeljen, vagy ezt egy szerződés követi. Maga Okui Masami is úgy gondolt erre a dalra, hogy csak ez lesz, utána visszamegy vokalistának.

Itt Okui Masami egy érdekes kijelentést tett: Ő maga nem volt járatos az animékben. Ez önmagában érdekes kijelentés, hiszen Hayashibara Megumi anime betétdalokat énekelt, ugyanakkor ha jobban utánajárunk azoknak az időknek, nem egy furcsa kijelentés. Annak ellenére, hogy már a kezdetektől léteztek anime betétdalok, voltak erre szakosodott előadók, mint például Mizuki Ichiro, később Kushida Akira vagy Kageyama Hironobu. Vagy maga Okui Masami is hivatkozott Mitsuko Horie-ra, de maga az "anime dal", mint stílus csak későn került a köztudatba. Ezt csak a JAM Project hozta be az ezredforduló után. Előttük túl kevés volt az olyan előadó, aki ténylegesen anime betétdalokra szakosodtak. A '90-es években is az volt még a bevett gyakorlat, hogy a japán együtteseknek megvolt a maguk karrierje és mellesleg énekeltek anime betétdalokat. Hayashibara Megumi volt az első, aki ténylegesen sikerre vitte az anime betétdalokat. Ő volt az, aki éveken át konstans Top 10-es albumai és kislemezei voltak. Ezért volt Okui Masami számára nagy kiugrás, hogy Hayashibara Megumi-val együtt dolgozhatott.

Okui Masami maga úgy jellemzi a '90-es évek anime betétdalait, mint szigorú keretek között megénekelt dalok, melyeket pontosan és precízen kell előadni. Később Okui Masami beszél arról, hogy maga is nézett olyan animéket, mint a Candy Candy vagy a Devilman, sőt ezekből lemezei is voltak, de akkoriban egyáltalán nem volt ebben perspektíva. Nem gondolt arra, hogy ő maga is ilyen dalokat énekelhetne. Csak akkor tudatosodott benne, hogy ő anime énekesnő lesz, amikor az első stúdióalbumán a "Gyuu"-n dolgozott. De hogy mennyire nem volt akkor elterjedt műfaj az "anime dal", jól jelzi, hogy amikor Okui Masami az első albumának megjelenése alkalmából interjúkat adott és kérdezték, hogy pontosan milyen stílust képvisel, csak körülírni tudta, de pontosan nem tudta megfogalmazni. Mivel akkoriban az anime betétdalok kifejezetten alacsony színvonalúnak számítottak (ami nem is csoda, hiszen az animék már akkor is elsősorban a tizenéves korosztálynak készültek), és mivel a dalok szigorúan az animéhez készültek, ezért precízen meghatározott kereteken belül kellett megírni, ahol nem feltétlen a világszívonalú zene és a mélyenszántó szövegek domináltak.

A Get along sikerében egyébként se Hayashibara Megumi se Okui Masami nem igazán bízott. Ez teljesen megalapozott volt, hiszen tényleg nem volt jellemző akkor, hogy anime kislemezből olyan sokat adjanak el. Végül megtörtént az elképzelhetetlen: a Get along kislemezt ott jegyzik 1995 legsikeresebb anime kislemezei közé. Összesen 76.800 példányt adtak el belőle (az Oricon hivatalos számításai szerint, a tényleges eladás ennél jóval magasabb lehet), mely akkoriban kiugró eredménynek számított. Senki nem számított ekkora sikerre. A Get along sikere volt az, aminek hatására Okui Masami eldöntötte, hogy végleg megveti a lábát a japán zenei iparban. Ekkor körvonalazódott benne az is, hogyan akarja írni a dalait. Egy 16 ütemes tánczenét talált ki rockos elemekkel. Ebben azért talált partnerre Yabuki Toshiro személyében, hiszen ő is szerette a dallamos rock zenét. Ezért közös megegyezéssel alakították így a későbbi dalokat. Ennek köszönhető az, hogy Okui Masami dalaiban jellemzően dominálnak az élő hangszerek. Természetesen a szintetizátor sem maradt el, de a különbség az átlag anime dalokhoz képest tetten érhető.

Persze Okui Masami és Yabuki Toshiro közös döntése még nem lett volna elég. Az egész King Records rábólintott arra, hogy Okui Masami saját csapattal dolgozhat a dalain. Egyből a kezébe vette a szövegírást, hogy ténylegesen arról énekeljen, amit gondol, amiben hisz, ezáltal legyenek ténylegesen sajátok a dalai. A King Records olyan szinten nem korlátozta Okui Masami szövegírói munkáját, hogy arra is zöld utat kapott, hogy az anime dalok szövegei is teljesen sajátok legyenek. De nemcsak ennek köszönhető, hogy Okui Masami anime dalai ennyire egyediek lettek: Az énekesnő bevallotta, hogy semmilyen tapasztalata nem volt anime dalok szövegeinek írásában. A tapasztalanságából jött az, hogy teljesen egyedi dalszövegeket írt és hogy ebben senki nem korlátozta, ebben egyfajta felszabadultságot élt meg. Saját maga talált ki minden ötletet és azok meg is valósultak.

Azért Okui Masami érzékelte, hogy egy anime betétdalt illő az adott animéhez is írni, de ő ezt úgy oldotta meg, hogy amikor olvasta a mangát a készülő animéből, elemezte magában a főszereplő személyiségét és az egész közeget, így próbálta meg kitalálni a szöveget. Ugyanakkor fontosnak tartotta azt is, hogy a szövegek önmagukban is éljenek. Ezért olyan szövegeket írt, melyek a mindennapi életről szólnak. Így elérte azt, hogy az anime dalai önálló életre keltek. Rajongói annyira kiemelték az anime dalokat, hogy sok esetben maguk a dalok népszerűbbek, mint az anime. Sokan konkrétan Okui Masami-tól származtatják azt, hogy az animéhez írt dal különvált az animétől. Van egy olyan tézis, hogy Hayashibara Megumi-t és Okui Masami-t nemcsak a Slayers köti össze, hanem az is, hogy Hayashibara Megumi a sikerével ágyazott meg a későbbi nagy anime előadóknak (például Mizuki Nana, Kuribayashi Minami, Chihara Minori), Okui Masami pedig az egyedi szövegeivel utat tört azoknak az anime daloknak, melyek önmagukban is élvezhetők, függetlenül az animéktől. Tehát tőlük származtatják azt, hogy az anime zene mára olyan lett, amilyen. Ezt persze Okui Masami szerényen tagadja, de szerintem nagyon is tudja, hogy ez az igazság. Ezért annyira jelentős az énekesnői munkássága.

Ezután beszélt Okui Masami a másik nagy sikeréről a Rondo-revolution-ról. Ezt a dalt eredetileg saját dalnak írta, a maga női mivoltát akarta kifejezni ebben a dalban. Az csak a véletlen műve volt, hogy pont a Shoujo Kakumei Utenának íródott a dalt, mely animének pont két lány a főszereplője. Ezért a dal kiválóan passzolt az animéhez. De hogy mennyire sajátnak tervezte a dalt, jelzi, hogy a Rondo-revolution kislemezből két változat jelent meg. Megjelent egy "saját" Okui Masami verzió is, melynek B-side track-je az I can't... címet kapta. Ez egy ballada, melyben a személyes korlátairól, kétségeiről énekel.

A '90-es évek második felében Hayashibara Megumi sikerének és Okui Masami egydi anime dalainak köszönhetően (és hogy Okui Masami is tudott slágerlistás helyezést elérni) terjedt el egyre szélesebb körben az anime zene, ismerte fel egyre szélesebb réteg, hogy ezt lehet komolyan is művelni, ebben van potenciál. Ezért Okui Masami 1998-ban lehetőséget kapott arra, hogy Amerikába utazzon és ott szerezzen tapasztalatot. Itt találkozott Steve Lukather-rel és Mr. BIG-gel és megkérte őket, hogy zenéljenek a későbbi dalaiban. Több dalában is játszottak, ekkor énekelte fel a Yu-Gi-Oh! Duel Monsters anime második opening és ending dalát a Shuffle-t és az Ano Hi no Gogo-t és mindkét dalban játszott a két világhírű énekes, zenész.

A Shuffle kemény rockos hangzásvilága tényleg egyedinek számított, akkoriban ez egyáltalán nem volt megszokott, hogy egy anime dal hard rock legyen. Viszont ekkor történt meg az, hogy Okui Masami és Yabuki Toshiro közös munkája megszakadt, aminek következtében nemcsak az történt, hogy Okui Masami-ra szakadt a produceri munka, hanem ritkábban is énekelt. A kettő között nyilván van összefüggés, de a ezután az énekesnő sokáig nem énekelt anime betétdalt. Ő maga is imázst akart váltani, ami nemcsak abban volt tettenérhető, hogy áttért a ténylegesen rock zenére, hanem az albumborítón látható nevét is "Masami Okui"-ról "okui, masami"-ra változtatta. A nevének ilyetén módon történő írásával jelentek meg a még King Records-nál megjelent albumai.

Itt megakad az interjú lendülete, Okui Masami maga is bevallotta, hogy ez egy különösen nehéz időszak volt az életében. El is hagyta egy karrierjében nagyon fontos ember, és a King Records berkein belül a többiekkel sem találta a közös hangot. Ez keserű mosollyal nyugtázta, részletekről természetesen nem beszélt. Ugyanakkor mégis felszabadultabban írt dalokat a crossroad és ReBirth albumokhoz, hiszen bár jelentek meg kislemezek ezen albumok dalaiból, de nem anime betétdalok voltak. Akármennyire is kapott szabad kezet anime dalok írásához, saját daloknál még nagyobb felszabadultságot érzett, mert itt még annyi megkötése sem volt, hogy valamennyire az adott animéhez igazítsa a dalokat. Így a DEPORTATION ~but, nevet too late~ kislemeztől kezdve (mely még a DEVOTION album kislemeze) még őszintébben fejezte ki önmagát. Okui Masami ezekre a dalokra saját irodát kapott, és ekkor még végképp csak minimálisak voltak a megkötések. Ugyanakkor Okui Masami elismerte, hogy problémát jelentett az, hogy azáltal egy album ennyire saját, nagy anyagi vonzattal is járt, hiszen azáltal, hogy az albumokat teljesen egyedül csinálta, ő maga volt a producere az albumainak, az azt is jelentette, hogy minden anyagi felelősség az övé volt. De hogy Yabuki Toshiróval való közös munkája után mennyire nem volt felhőtlen Okui Masami kapcsolata a King Records-szal, arra sejtelmesen utal az énekesnő, hogy "bizonyos körülmények" között hagyta ott a kiadót 2004-ben.

Bár a King Records-nál azért valamelyest lenyugodtak a kedélyek és megkérték arra 2003-ban, hogy adjon ki egy anime albumot, melyen más előadók dalait dolgozza fel. Így készült el a "Masami Kobushi" című album.

A kiadó azt is rossz szemmel nézte, hogy Okui Masami tagja lett a JAM Project-nek, hiszen az az együttes a Lantis-hoz volt szerződve. Meg hát megalapította a saját kiadóját az "evolution"-t. Az első kislemez, mely a saját kiadóján belül jelent meg, az "Olive" címet kapta. Az énekesnő szerint a jövő reménységéről szól a dal. Az olivabogyó, ha meg is érett, sem esszük meg, hanem feldolgozzuk, utána lesz ehető és finom.

Okui Masami ugyanakkor bevallotta, hogy meghívásra lett tagja a JAM Project-nek és félt az együttestől. Tudta jól, hogy bár az ő dalai is tartalmaznak rockos elemet, de a JAM Project stílusához képest túlzottan visszafogottnak érezte a dalait. Erősnek képzelte a többi tagot magához képest. Valószínűleg ezért kapott bemutatkozásként egy saját kislemezt, Little Wing címmel, mely a Scrapped Princess anime opening dala volt, hogy Okui Masami saját stílusában mutatkozzon be, mint JAM Project tag. Lényegében egyfajta "bátorítás", hogy közénk tartozol az egyéniségeddel is. A félelme ellenére Okui Masami-t érdekelte a JAM Project, hiszen nagyon rajongója volt a LAZY nevű együttesnek, melynek Kageyama Hironobu is tagja volt.

Lassan, de fokozatosan Okui Masami megélte a maga teljes felszabadultságát. Csatlakozott a JAM Project-be, elindította az Animelo Summer Live-ot 2005-ben és újra anime énekesnő lett. Az interjúból az szűrhető le, hogy az anime dalszerzésnek egy újszerű élményét élte meg az új munkái által. Okui Masami rengeteget dolgozott 2005-ben, ezt úgy írta le, hogy fárasztó volt, de rendkívül módon élvezte. Újra visszatalált önmagához.

Ugyanakkor más módon is dolgoznia magán annak köveztében, hogy a JAM Project tagja lett. Hiszen négy nagy hangterjedelmű férfihoz (plusz Matsumoto Ricához) csatlakozott és kifejezetten a nagy hangterjedelmű dalokra fókuszálta. Okui Masami elmondása szerint fizikailag is edzenie kellett ahhoz, hogy a JAM Project dalokat el tudja énekelni. Nyilván megvolt a maga énektudása, hangterjedelme, énekelt szólóelőadóként is nagyot, de nem a hangterjedelmen volt a hangsúly. De ő inkább csak örült a plusz munkának, mert a JAM Project-nek köszönhetően kitárult előtte a világ. Szólóénekesnőként csak a saját kis csapatával dolgozott, minden ismertsége onnan származott. De a JAM Project-nek köszönhetően sok új barátja lett, illetve az Animelo Summer Live-nak köszönhetően sok más előadóval is komolyabb barátságot kötött. Végezetül nagyon jó döntésnek tartja, hogy a JAM Project tagja lett.

Dalok szempontjából is kitárult előtte a világ. Még King Records idejében, elkezdett olyan zenészekkel együtt dolgozni, mint Monta vagy Suzuki "Daichi" Hideyuki, akik az erőteljesebb elektronikus dalokban voltak jártasak. Erre is vitték el Okui Masami szólókarrierjét. Ez remekül megfigyelhető a ReBirth és a Dragonfly albumokban. Valamint ekkor kezdett el az internet terjedésének köszönhetően világszerte nőni Okui Masami ismertsége, vállalt Amerikában is koncertet. Annak ellenére, hogy örült, hogy beindult a JAM Project-tel való közös munka, meg az Animelo Summer Live is sikeres volt, néha fárasztónak élte meg a rengeteg munkát.

Ezután ugranak az időben és a 2010-es évekről lesz szó, amikor is jelentősen megnőtt az anime előadók mennyisége a japán zenei iparban. Ennek következtében csökken a JAM Project jelentőssége, és hogy Okui Masami is érezte ebből a nyomást, bevallotta, hogy elvállalt bármilyen felkérést. Ez is oka annak, hogy romlott Okui Masami albumainak minősége, ahogy csatlakozott a Lantis-hoz. Nem utolsósorban olyan fiatal előadóknak is besegített, mint például Suzuki Konomi, aki jóval egyszerűbben műveli azt, amit Okui Masami csinált. Ugyanis a '10-es évekre oly módon változott az anime zene, hogy az erőteljes hangzást egyszerűsítették le. Annak alapján írtak egy egyszerű, sablonos zenét, dallamvilágot és a fiatal előadó meg a maga hangjával felénekelte a dalt.

És itt szakítanám meg az interjút és adnék hangot a személyes véleményemnek. Mert azt gondolom, hogy Okui Masami óriási hibát követett el azzal, hogy bármire igent mondott, amire felkérték. Az tiszta sor, hogy csak abból, amit ő csinál már nem lehet úgy albumot készíteni, hogy az jövedelmező legyen, de akkor hátra kellett volna lépnie. Elfogadni azt, hogy új idők járnak, neki itt már nincs helye. És nem beleállni olyan dalokba, mint a "Dive To Future" vagy a "Takarabako -TREASURE BOX-", amik meg sem közelítik Okui Masami nívóját. Az, hogy ezek a dalok a későbbi albumokon is helyet kaptak, szintén oka annak, hogy romlott a Lantis-os albumainak minősége.

Ugyanakkor a Takarabako -TREASURE BOX- siker lett, ugyanis a 15. helyen nyitott az Oricon kislemezeladási listán, amivel a legjobb helyezést elért Okui Masami kislemez lett.

Visszatérünk a JAM Project-hez, és rátérünk a GARO dalokhoz. Okui Masami bevallása szerint nagyon szereti a sorozatot, mert egyezik a világnézetével. Elgondolása szerint GARO széria leegyszerűsítve a világ működését mutatja meg. Ezért kifejezetten örült, hogy a GARO-hoz írt szövegeket, mert ezekben  a dalokban pont meg tudta fogalmazni a világnézetét, amiben hisz.

Az albumra két másokkal énekelt dal saját verziója is felkerült. Az egyik a Hayashibara Megumi-val énekelt Get along, a másik az első Animelo Summer Live betétdala a ONENESS. A Get along-ot énekelte Okui Masami egyedül is koncerteken, illetve élő felvételként hallható a BEST-EST koncertalbumon is. De stúdióváltozatot Okui Masami-tól csak most kapott (míg Hayashibara Megumi Get along szólóváltozata 2006 óta létezik). A ONENESS pedig a THE BRIDGE alcímet viselő 2005-ös Animelo Summer Live betétdala. Bár a koncert csak Japánban volt, de az anime dalok ekkor már világszerte váltak egyre ismertebbé, így Okui Masami úgy vélte, hogy az anime dalok mindenféle politikai, kulturális nézeteken felül áll, azt mindenki szereti. Az anime dalok rajongói egy egységet alkotnak. Nekik szól, nekünk szól ez a dal, ezért kaptaa ONENESS címet.

Okui Masami azt is elmondta, hogy nem gondolta volna, hogy az Animelo Summer Live ilyen hatalmas koncertté növi majd ki magát. Az volt az eredeti célja, hogy az anime előadók két-három dal erejéig bemutatkoznak, előadják a dalaikat és a végén közösen énekelnek. Ezt teljesen természetes módon képzelte el, mintha énekelni tudó barátok álltak volna össze egy koncertre. Nem is volt cégek, irodák birtokában a koncert, ezért is volt ennyire szabad egy-egy koncert. Csak évekkel később vált azzá a koncertsorozat, amivé lett ma.

A végére kitérnek arra, hogy tényleg Okui Masami volt az, aki azzá tette az anime zenéket, ami mára lett. Ezt őszintén megtiszteltetésnek veszi, mert akkor úgy érzi, hogy volt értelme a karrierjének. Ez annak ellenére nagy dolog, hogy nem is tervezte, hogy anime énekesnő lesz. Egyre több fiatal anime énekesnő vallja be, hogy hatással volt rá Okui Masami korai munkássága. Inspirálta őt. Ugyanakkor ma már annyira telített az anime zenei ipar, hogy nagyon nehéz kitörni.

Ezt az interjút fordítottam magyarra, egészítettem ki saját gondolatokkal.

Sok új információt tartalmazott számomra ez az interjú, amik által kétségtelenül csak még jobban megnőtt az énekesnő a szememben, ugyanakkor érzékelhető volt, hogy voltak nehéz időszakai és ügyelt arra, hogy a kínos témákat ne eressze bő lére. Ez is a japán felfogás része. Ugyanakkor továbbra is azt gondolom, hogy amikor Okui Masami érezte, hogy elfogy körülötte a levegő, akkor hátra kellett volna lépnie, nem elvállalni mindent, ami ráadásul méltatlan is a művészi nagyságához. De ezekkel a hibákkal együtt is azt mondom, hogy Okui Masami marad minden idők legjobb japán énekesnője számomra.