Még a halál sem választ el

Nemcsak a nyári szezon, de az idei év egyik legnagyszerűbb animéjének tartom a Hikaru ga Shinda Natsut. Fajsúlyos történet a barátság jelentőségéről, szakralitásáról, tele szimbólumokkal. Azonnal felkeltette a figyelmemet, ahogy értesültem, hogy lesz egy ilyen anime, és megnéztem az első előzetest.

Annak ellenére kezdtem el egyből olvasni a mangát, hogy egyébként nem az én stílusom a horror. De volt egy olyan érzésem, hogy a mondanivalója erősebb, mint a szándék, hogy a néző / olvasó féljen. Ez így is történt. Inkább misztikusnak mondanám a történetet, semmint ijesztőnek. Nemcsak rejtéllyel van tele a történet, hanem szimbólumokkal is. De miről is van szó?

Indou Hikaru félévvel ezelőtt elment a hegyekbe egy hétre, ám akkor nem tért vissza. Egyszer csak mégis felbukkan. Legjobb barátja Tsujinaka Yoshiki akár örülhetne is, hiszen nagyon hiányolta a barátját. Ám hamar észreveszi, hogy valami nincs rendben Hikaru körül. Egyből szóvá is teszi, és Hikaru nem is tagadja, hogy ő nem ő, hanem egy szellem, aki a fiú testébe költözött. Hikaru ugyanis meghalt. Ám nemcsak a hasonlóság kísérteties, hanem birtokolja Hikaru emlékezetét és a személyiségének javát is. A szellem arra kéri Yoshikit, hogy ne árulja el senkinek a titkot, nem akarja megölni a fiút. Innen indul a történet.

Nagyon érdekes, hogy az anime azzal indul, hogy Hikaru keresésére indul az egész falu, a mangában ilyen jelenet nincs. Ez jó plusz volt, adott egy kis extra izgalmat a történetnek. A történet alapvetően két szálon fut. Az egyik, hogy felfedik a falu rejtélyét, és ami az Indou családot érinti, egészen pontosan a fiútagokat. Ők azok, akik ha felmennek a hegyre, akkor nem térnek vissza. Ugyanez történt Hikaruval, de ő valamiért, ha szellem formában is, de visszatért. Egyébként nagyon érdekes, elkezdett érdekelni, hogy a japán folklórban a szellemek, youkaiok fiúkat ejtenek áldozatul? Nézek még egy nagyon régi tokusatsu sorozatot, a Choujin Bibyunt, aminek minden egyes epizódjában egy bizonyos tárgy youkaija a "főgonosz". És a 15 rész alatt, amit láttam, emlékeim szerint csak fiúk voltak az áldozatok. Ha esetleg van ilyen jellegű összefüggés, ki tudja.

Halni vagy nem halni?

Bár azt érzem, hogy itt most másról van szó. Én ugyanis ebben a sorozatban a halált szimbolikusan látom. Ugyanis a történet másik fő szála a fiúk közti barátság, amit mint láthatunk, még a halál sem választhat el! Sokkal inkább Yoshiki kerül fókuszba, hogy mit kezd az érzéseivel, hogy Hikaru elvileg nincs többé, mégis ott van mellette. Fókuszba kerül az érzelmi elengedés, annak nehézsége. Az anime remekül rámutat arra, hogy mennyire nehéz elengedni valakit lelkileg, ha az emléke mindenhová elkísér minket - szó szerint. Különösen egy olyan ember számára, mint Yoshiki, akinek érzékeny mivoltát kiválóan és átélhetően közvetítette mind a manga, mind az anime. Így ragaszkodása érthető, neki sokkal nehezebb elengedni a szeretett barátját, mint egy átlagembernek. Hikaru pedig szellem mivoltában is védelmezi Yoshikit. Azért is értelmezem a halált szimbolikusnak, mert itt-ott túlzottan emberi Hikaru viselkedése. Ahogy bánik Yoshikival, a többiek számára is teljes joggal észrevehetetlen, hogy Hikaru valójában nincs többé. Van egy olyan érzésem, hogy az lesz az egész történet vége, hogy végig emberségesen bánnak Hikaruval, ezáltal a szellem teljesen emberi lesz, ezáltal kel Hikaru kvázi újra életre.

A történetvezetés is fantasztikus. Nemcsak hogy egyenletesen lavírozik a két történetszál között, hanem fokozatosan ismerjük meg a falu rejtélyét. Ebben a fiúk segítségére egy középkorú hölgy, Kurebayashi Rie lesz a segítségükre, aki nemcsak információval látja el a két jóbarátot, hanem el is viszi őket, hogy a helyszínen vizsgálódjanak. Így szépen lassan felszínre kerülnek a a titkok. Eddig hivatalosan 38 fejezet van kész a mangából, és a legkevésbé sem tűnik úgy, hogy a közeljövőben lesz vége. Sőt, sokkal inkább egy hosszú történetet képzelek el, 100+ fejezettel, több évaddal.

Az biztos, hogy megérdemli ez a mű a hírverést, mert ilyen formában még senki nem mutatta be a barátság fontosságát. A mangaka, Mokumoku Ren nyilatkozott úgy, hogy igyekezett, amennyire lehet, visszafogni a horror elemeket, hogy széles réteg által legyen fogyasztható ez a mű. Én sokkal inkább azt látom, hogy így tudta ábrázolni a mondanivalóját úgy, hogy el is jusson az emberekhez. Az biztos, hogy nagyszerű munkát végzett.

A népszerűség a manga eladásokban is mérhető. Az első kötetből az első három hónapban 200.000 példány kelt el, mára az eladások már 3,5 millió példánynál járnak. Kritikusok pedig dicsérettel illetik a rajzstílust, karakterdizájnt és a történetet is. A mangaka, Mokumoku Ren először a gimnáziumi vizsgáira készülve kezdett el rajzolni, amiket a vizsgái után a Twitter közösségével is megosztott. Felfigyelt rá a Young Ace Up szerkesztősége is, aki felkérte a mangakát, hogy a manga a weboldalukon jelenjen meg. A mangaka egyik nagy kedvence a Tokyo Ghoul, jó eséllyel ez is inspirálta a műre. A mangát a kritikusok nemcsak dicséretükkel méltatták. A Takarajima kiadó által évente publikált Kono Manga ga Sugoi! 2023-as kiadványában a Hikaru ga Shinda Natsu lett a legjobb férfiaknak szóló manga.

Miben rejlik a mű titka?

A történet népszerűségének egyik nagy titka az úgynevezett "Függőhíd-effektus". Ez azt jelenti, hogy a háttér és a közeg az, ami miatt ijesztőnek tűnik, nem maga az esemény. Ez a nézőben, olvasóban enyhe szorongást és félelmet okoz. Valódi veszéllyel ugyan nem fenyeget, de segíti a nézőt, olvasót abban, hogy jobban kötődjön a történethez. Ez a pszichológiában használt "izgalom téves tulajdonítása", aminek az a lényege, hogy félelemmel kapcsolatos fiziológiai reakciót tapasztalnak, amit az emberek tévesen romantikus izgalomnak tulajdonítanak. Ez azért lehetséges, mert sok ingernek hasonlók a fiziológiai tünetei, a mangaka pedig ezt használja ki kiválóan. A való életben is megtörténik ez, ezért van az, hogy a krízishelyzetek mélyítik a barátságot. Ezért van az, hogy sokan BL-történetnek hiszik a Hikaru ga Shinda Natsut, hiszen folyton ott lóg a levegőben, hogy veszélyben vannak a fiúk. Bár az hozzátartozik az igazsághoz, hogy Mokumoku Ren valóban BL-mangaként mutatta be 2021-ben a történetet, de a kiadónál már nem így volt publikálva. Inkább úgy, mint egy horror, mely felnövéstörténet mutat be, queer elemekkel.

És hogy mennyire szoros köztük a barátság, jelzi Hikaru egyik mondata is (nem idézem pontosan, de a lényeg benne lesz): "Mi azért szeretjük egymást ennyire, mert sajátságosan látjuk a világot." Ebbe minden benne van. Csak azok szerethetik egymást ennyire, akik a világ törvényeire fittyet hányva, teljes mértékig elvárások nélkül élik az életüket.

Ezzel együtt a mangában ritkán használt hangutánzó szavakat láthatunk. Ez is izgalmassá, egyedivé teszi a történetet, ugyanakkor a mangaka nagyon ügyel arra, hogy a kontextusba illeszkedjenek, hiszen a megfelelő hatást csak így érik el.

A falut Mokumoku Ren nagyanyjának szülőfalujáról mintázta. Egy olyan faluban nőtt fel, ahol a házak egymás után érték egymást, ezekbe a szomszédok szabadon járhattak-kelhettek. Emellett azt is akarta, hogy a szereplők valami sajátságos, jellegzetes dialógusban beszéljenek, ezzel is is még hitelesebbé téve a falusi közeget. Végül a Toukai régió hegyvidéki részét választotta. Ennek része a Mie prefektúra, itt található a falu, ahol a történet játszódik. A szereplők közül néhányan Mie dialektusban beszélnek.

A manga angolul a Yen Press gondozásában jelenik meg, eddig öt kötet látott napvilágot, a hatodik kötet 2025. október 28-án jelenik meg. Japánul viszont már hét kötet elérhető.

És ami a zenét illeti

A zene az animének az a része, amiről lesújtó véleményem van. Mintha énekeseknek fogalma nem lett volna arról, hogy miről szól az anime, csak úgy írtak valami dalt, ha már felkérték  őket. De a végeredmény személyes véleményem szerint tragikus lett. Azért hallgattam az openinget sokszor, mert ezzel éltettem a fejemben tovább az animét, amikor megnéztem, így igazából azért maradt meg bennem, mert sokat hallgattam.

Azt érzem, hogy az énekes, Vaundy elsősorban a lassú részekkel adta vissza az anime légkörét, de összességében egy átlagos pop-rock dalt hozott össze, ami bármelyik anime betétdalnak elmehetne. Pedig hallható a Saikai bizonyos elemeiben, hogy nyomokban fellelhető az anime sajátságos légköre, de legalább ennyire is érvényesül. A borító viszont nagyon tetszik, ahogy Yoshiki szeméből nézünk Hikarura. Az nagyon hatásos lett.

Az ending egy bizonyos TOOBOE nevű előadó műve, az Anata wa Kaibutsu, ami, ha lehet, még annyira sem köthető az animéhez, mint az opening. A kislemez többi dalát is hallgatva nyilvánvaló, hogy az énekesnek markáns stílusa van, ami alkalmas lenne arra, hogy egy ilyen animének énekeljen dalt. Ehhez képest borzalmasan sajnálatos, hogy pont az ending dalban nem élt vele! Szintén egy átlagos pop-rock dalról van szó, amibe sehogy nem illeszkedik az énekes egyénisége, ezért kifejezetten idegesítőnek hat a dal.

Végsősoron egyik dalt sem tudom az animéhez kapcsolni. És amit még rosszabbnak tartok, hogy csak az ending dal jelent meg CD-n. És hogy az összkép még rosszabb legyen, kizárólag CD+Blu-ray limitált kiadásban (volt) kapható (villámgyorsan elfogyott) embertelen magas áron. Ráadásul olyan extrákat csomagoltak a kiadványhoz, amik nem köthetők az animéhez, ahogy a Blu-rayen sem animés tartalom lelhető fel. Többször írtam már arról, hogy azért tartom jónak, hogy egy anime betétdalt tartalmazó kislemezből az anime és artist editiont is gyártanak, mert a vásárló maga döntheti el, hogy melyiket veszi meg annak fényében, hogy az anime miatt érdekli a kislemez, vagy az előadónak rajongója. Ennél a kiadványnál ennek a kettőnek egy furcsa elegye figyelhető meg. Minden szempontból jobb az opening dal (még ha nem is sokkal), és az nincs kislemezen... Nem lesz Hikaru ga Shinda Natsu CD-m.

Verdikt

Mint látható, a Hikaru ga Shinda Natsu megannyi titkot rejt magában. Én azt mondom, hogy a '20-as évek eddigi legnagyszerűbb művéről van szó, a mangaka minden elemében a legtöbbet hozta ki a műből. One-Shotok egy Doujinshik után ez az első komoly munkája. És egyből nagy hírnevet szerzett magának. Ennyi mögöttes tartalom után nincs is mit hozzátennem, kezdje el mindenki olvasni a mangát!

Anime: My Anime List | AniList | IMDb | Snitt | Hivatalos weboldal | Twitter (japán) | Twitter (angol) | YouTube | Netflix

Manga: My Anime List | AniList | Moly | Twitter | Yen Press | Web Ace

Amikor egy anime túlzottan átlagos

Mindig a dicséret hangján beszélek azokról az animékről, ahol azt látom, hogy "nem akar több lenni, annál, mint ami". Azért erény ez, mert az alkotó tiszteletben tartja a karaktereit, a műfaji kereteket, és nem operál sokszor feleslegesen hatásvadász jelenetekkel, hogy elnyerje a néző szimpátiáját. Ám mintha ennek a lónak is lenne egy túlsó oldala? Mintha átesett volna rajta az Ao no Hako.

Mielőtt elmerülnénk az animében, érdemes kicsit elemezni a címet. Blue Box néven terjedt el angolul, de ahogy az szokott lenni, az angol cím nem adja vissza az eredeti értelmét. A helyzet ugyanis az, hogy valójában semmi köze nincs a kék színhez. Régen mind a kínai, mind a japán nyelvben az "ao" (írásjele) egyszerre jelölte a kék és a zöld színt. A "midori" valójában egy újkeletű szó, leginkább akkor használják, amikor egy élőlényt vagy tárgyat zöld színűnek írnak le. Az "ao", mint zöld átvitt értelemben is használatos. Bír például "friss" és "frissen termett" jelentéssel, de ne felejtsük el, hogy a fiatalság szóban is szerepel a kék kanjija: 青春. Ebből kiindulva az "ao" jelenthet akár ártatlanságot, naivitást is. Így már sokkal jobban érthető, hogy mit is takar a cím valójában: "Az ártatlanság doboza". Nyissuk is fel ezt dobozt, nézzük meg, hogy mit rejt.

Hogy mennyire nem spilázták túl az animét, jelzi, hogy az alapkoncepció is meglehetősen egyszerű. Inomata Taiki, a tollaslabda klub tagja szerelmes az eggyel felette járó Kano Chinatsuba aki a kosárlabda klub erőssége. Konkrétan ő a kosárlabda csapat legjobbja. Taiki pedig keményen edz, hogy méltó legyen a szíve választottjához. És nem is kell feltétlen sokat küzdenie érte, hiszen a lány anyja messzire utazik, addig a fiú családjánál lakik.

Telitalálat a fiú szívébe! Ez egyébként azért történhetett meg, mert a fiú és a lány édesanyja gimnazista korukban csapattársak voltak és azóta is barátok. Ebből egyébként arra lehet következtetni, hogy a gyerekek már egészen kiskoruk óta érzelmeket táplálnak egymás iránt.

De azért gondoljuk végig: Hány animében láttunk ilyet, és mekkora az esély arra, hogy a valóságban ilyen megtörténik? A magam részéről azon nem vagyok fennakadva, hogy a Taiki azért akar jó lenni, hogy méltó legyen a lányhoz. Az első nagy szerelmek sok esetben szólnak arról, hogy méltók akarunk lenni a szívünk választottjához, és ezért teszünk is. Bár igaz, hogy Taiki nem tűnik annyira rossznak, de hogy nagyon igyekszik és keményen dolgozik azért, hogy jobb legyen, az tény. Sokat edz a csapattársaival, igyekszik a versenyeken is helytállni. Ezzel a csapattársai tiszteletét is kivívja.

Chinatsuról egyébként nem mondható el, hogy született kosaras. Eleinte kifejezetten rossz játékos volt. A kemény és kitartó munkájának köszönhető, hogy idővel kiváló játékos lesz. Ez egyébként reflektál arra, hogy amit több sportoló portréinterjújában mondott: 10% tehetség, 90% kemény munka. Ez a sportolók egyik alaptézise és én magam is láttam a való életben csodálatos átváltozásokat külső és sportolói kvalitás tekintetében.

Idővel belép egy harmadik is, Chouno Hina, aki szintén a fiú szívére pályázik. Ő a gimnasztika csapat egyik tehetsége. Ő maga úgy gondolja, hogy nem valami szorgalmas, de ha látja maga előtt a célt, akkor odateszi magát. Csodálja Taiki hozzáállását, ha arról van szó, hogy teljesítse az elé táruló kihívásokat. Egyébként szereti heccelni a fiút (amire lássuk be, esetlen mivolta bőven alapot is ad), de igyekszik játékos keretek között maradni. Taikit ez eleinte idegesíti, de végül barátok lesznek. De a lány részéről a barátság hamar szintet lép... már ha a barátság következő szintje a szerelem.

Ez a hármas próbál valahogy dűlőre jutni. Bár az anime egyáltalán nem csinál titkot abból, hogy Hinának esélye nincs Taikinek, de van olyan, hogy ők kettesben mennek el valahova, töltik el együtt a szabadidejüket.

Azt jó elgondolásnak tartom, hogy nemcsak sportanime az Ao no Hako, hanem Slice of Life is. Egyrészt manapság egyre nagyobb divat a műfajok keveredése, másrészt miért is ne nyerhetnénk betekintést egy sportoló-jelölt mindennapi életébe? A sportanimék egyik problematikája lehet, ha a karaktereket csak az általuk választott sportágának vonzáskörzetében látjuk, privát életükben nem igazán. Pedig miért is ne lehetne nekik is "magánéletünk"? Ebbe is betekintést enged ez az anime.

A baj nem itt van. Sokkal inkább ott, hogy az egész teljesen súlytalan. Egyik műfajból sem hozza ki az alkotó a legtöbbet. Sportanimeként is annyira átlagos, hogy semmi nincs, amit kiemelné a sablonból. Pedig a műfaj egyik fő erénye az, hogy megmutatja azokat a sportolói erényeket, amivel egy való életbeli sportoló is rendelkezik. Ezzel inspirálva a nézőt, akár példaképként is szolgálhat. Slice of Life jelenetből sem igazán emelhetők ki jelenetek. Mintha mindenki előre megkapta volna a forgatókönyvét, mindenki tudja, hogy mit játszik, hova fut ki a karaktere, érzései. Még csak az sincs meg, hogy Taikinek esetleg mind a két lány tetszik, nem tud választani köztük. Pedig a Metro együttes Roppant kényes című dala óta tudhatjuk, hogy egy srácnak bőven lenne oka egyszerre két lányt is szeretni. Itt nem élnek ezzel a lehetőséggel.

Ugyanakkor a rajzstílus és az animáció nagyon szép. A karakterdizájn csodálatos, az animáció is rendben van, az érzelmek is átélhetők. A vereség fájdalmát is érzékletesen rajzolták meg, de talán az egész anime legerősebb jelenete az utolsóelőtti részben az a biztos szerelmi vallomás. Nehezen tértem napirendre felette... Tehát jól látszik, hogy lett volna lehetőség a műben. Borzalmasan sajnálom, hogy ennyire nincs tétje a történetnek. Ha fajsúlyosabb lenne, emlékezetesebbek lennének a jelenetek akkor könnyen lehetne korunk egyik nagy ígérete. Erre kiváló példa a fentebb említett 24. rész jelenete. Tehát megvolt a potenciál az animében.

Az animáció egyébként a Telecom Animation Film stúdió munkája, akiknek köszönhetjük az Orange animét is, ahogy az Ijiranaide, Nagatoro-sant is, valamint a Rick és Morty animeadaptációját is. Egyik személyes kedvencem tőlük, amin jól szórakoztam, a Muteki Kanban Musume volt.

A mangakától egyébként nem állnak messze a sajátságos romantikus történetek. Miura Kouji több one-shot manga mellett a másik komolyabb műve a Sensei, Suki desu.. Bizony nem ámítás, diák szerelmes a tanárba, és mindent megtesz a lány azért, hogy meghódítsa a tanára szívét. Akár a folyosón a többi diák szeme láttára megcsókolni őt. Az alkotó másik hosszabb műve az Aozora Rubber amelyben egy fiú ikerpár történetét kísérhetjük végig, akik ugyanabba a lányba szerelmesek. Vajon melyiküket választja a lány? Hogyan alakul ennek hatására az ikrek testvéri kapcsolata? Ezek a manga nagy kérdései, ám az Ao no Hako az egyedüli olyan műve, mely nemcsak népszerű, hanem közkedvelt is, így nem okozott komoly fejtörést, hogy melyik kapjon animációt.

Az Ao no Hako is One-shot mangaként indult hódító útjára. Egyáltalán nem szokatlan, hogy egy komolyabb mű egyszerű történetként kezdi. Ezzel egyrészt felmérik az igényt, másrészt kitalál a mangaka egy alaptörténetet, megnézi, hogy az mennyire működik, és amin kell, változtat. A Haikyuu!! is One-shot mangaként kezdte, mielőtt elindult volna a sportaniméket megváltó útján. Abban Kageyama volt a főszereplő, aki felfedezte Hinatát. Kifejezetten barátságos volt, biztatta, hogy eddzen, hiszen nagyszerű sportoló lehet belőle. Igencsak nagyot fordult az alapkoncepció...

A manga népszerűségét jelzi, hogy az első kötet megjelenésekor alig egy hét alatt 170.000 példányt adtak el. Még 2021-ben nevezték a Tsuji ni Kuru Manga Taisou (Next Manga Award) díjban, melyben a jövő nagy ígéretei között szavaznak a rajongók. Az Ao no Hako Japánban a 8. helyet érte el az 50 indulóból, de hogy milyenek a véletlenek, pont 2021-ben indították el, hogy ne csak Japánban lehessen szavazni, hanem világszerte. A globális szavazáson ugyanis az Ao no Hako diadalmaskodott. De a Nationwide Bookstore Employers' Recommendation szavazáson is a 4. helyet érte el 2022-ben. A kritikák is inkább a történet érzelmes mivoltát emelik ki a gyönyörű rajzolás mellett.

Bár kritikával is illettem az animét, sokkal inkább azt gondolom, hogy érdemes megnézni. Van is rá lehetőség, hiszen fent van Netflixen is, valószínűleg magyar szinkronnal is. A magam részéről nyelvtanulás, szintentartás céljából Netflixen japán nyelven, holland felirattal nézek animét, így a magyar szinkront minőségét illetően nem tudok nyilatkozni. De a második évadot már bejelentették, addig is nézzük meg még egyszer az animét, olvassuk a mangát.

Hivatalos weboldal | My Anime List | Anilist | Twitter | Netflix | VIZ | MANGA Plus

Az atomtámadás 80. évfordulójának emlékére

Ez most némileg rendhagyó blogpost lesz, hiszen animéken keresztül emlékezek meg a Hiroshimát és Nagasakit ért atomtámadás 80. évfordulójára. A japán médiát ebben a hónapban érthető módon a megemlékezés dominálta. A Japan Times több túlélőről is hírt adott, sőt, egy korabeli levelet is közölt, ami az akkori körülményeket írta le. Felkavaró volt olvasni.

Az évforduló hatására úgy döntöttem, hogy megnézem az egyik legismertebb atomtámadást feldolgozó anime movie-t, a Hadashi no Gent. Jó eséllyel magyar vonatkozása is van, hiszen Mezítlábas Gen címmel van hivatalos címe, így jobban elérhető azok számára, akiknek gondot okoznak az idegen nyelvek. A magam részéről megmaradtam a jó öreg japán szinkron - angol felirat párosításnál. Hallottam korábban is a movie-ról de eleddig nem éreztem késztetést arra, hogy megnézzem. Maradjunk annyiban, hogy most értem meg rá mentálisan.

És hát igen... Vannak azok a filmek, amiket iskolákban vetítenek oktató jelleggel, hiszen egy film mégis csak sokkal inkább megmarad az emlékezetekben, mint egy tankönyv leírása, vagy tanár magyarázata. A Hadashi no Gen az a film, amit, ha ráhatásom lenne, nemcsak Japán iskolákban vetítenék le, de talán az egész világon is. Nem tudok még egy olyan animációról, mely ennyire felkavaróan mutatja az atomtámadás szörnyűségét és az azt követő apokaliptikus állapotokat. Bár azt hozzáteszem, hogy eleve kevés háborús filmet nézek, mert eléggé beleélős típus vagyok, és eléggé a hatása alá tudok kerülni egy-egy sokkoló alkotásnak. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy ezt a posztot is az éjszaka közepén írom...

A film kiválóan mutatja be azokat a szörnyű állapotokat, amikben a japán civilek éltek a háború alatt (ebben legalább ennyire fantasztikus a Hotaru no Haka, vagyis a Szentjánosbogarak sírja is), és hogy rendszerint a gyerekek azok, akik a felnőttek erején felül is küzdenek a túlélésért. Sokszor úgy, hogy az optimizmusukat is megőrzik. Teljesen logikus: Egyrészt a gyerekek sokkal kevesebb ideig éltek, ezért nemhogy az események politikai vonatkozására nincs rálátásuk, hanem arra sem, hogy mennyire méltatlan körülmények között élnek. Ez különösen igaz azokra, akik a II. világháború során voltak gyerekek. Másrészt a gyerekekben sokkal, de sokkal erősebben munkál a túlélési ösztön. Ennek köszönhető, hogy két hősünk, a testvérpár Gen és Shinji erejükön felül küzdenek az éhséggel és a félelemmel, hogy a családjuknak a körülményekhez képest élhető lehetőségeket biztosítsanak.

Erre szükség is lesz, hiszen az anyjuk a negyedik gyermekükkel várandós (a fiúknak van egy Eiko nevű nővérük is). Igen, a film nem szűkölködik drámai jelenetekben sem, de remekül megtalálták annak az arányát, hogy a film úgy legyen "filmes", hogy amennyire csak lehet, a valóság talaján maradjon. A későbbiekben előfordulnak olyan drámai jelenetek, amin ugyan erősen elgondolkodtam, hogy azon posztapokaliptikus körülmények között tényleg így viselkednének-e az emberek, de ezt most el tudom azzal a gondolattal engedni, hogy nem éltem meg a földi poklot, nem tudom, hogy viselkednék ilyen helyzetben.

Hihetetlenül hatásos volt a naptár, ahogy mutatták a "nagy napot" és az idő múlását. Ezzel éltek a Chikyuu ga Ugoita Hi filmben is, mely az 1995-ös Nagy Hanshin földrengésről szól, ott is az óra ketyegése volt az egész anime legsúlyosabb jelenete. Nem különben volt hangsúlyos a Hadashi no Genben is, amikor mutatták a 8 óra 15 percet. Amikor teljesen gyanútlanul készülnek az emberek az aznapi teendőikre, miközben a néző tudja, hogy küszöbön az a pillanat, amelytől kezdve minden... MINDEN megváltozik. És feszült figyelemmel nézi a filmet. És akkor megtörténik... Nemcsak magát a jelenetet volt borzalmas látni (értsd: kiváló volt az animáció), hanem azt aggyal betudni, hogy még egy ilyen kiváló film is csak egy kis szeletét képes átadni abból a borzalomból, amit az ott élők akkor átéltek. Elrettentésként használták, hogy a Császár megadja magát, de senkinek, még csak elképzelése sem volt arról, hogy egy atombomba mekkora pusztításra képes. Mindent magával sodort. A városnak, ha jól tudom, legalább a harmada azon nyomban a földdel vált egyenlővé. Többezer fokos hőmérséklet keletkezett az atombomba közelében, emberek a közelében gyakorlatilag azonnal elporladtak.

Nyomában pedig olyan állapot alakult ki, amiben a túlélők sem jártak jobban. Hősünknek, Gennek az volt a szerencséje, hogy pont nem volt otthon, az atombombától meg "tisztes" távolságban, így sértetlenül megúszta. De érdekes volt az a pillanat, amikor magához tért, és nem emlékezett semmire. A sokk hatására rögtön kikapcsolt az agy, és törölte az utóbbi x idő eseményeit. Ennek következtében már csak a döbbenet maradt, amikor szétnézett és mi lett a városból. És itt a lényegi elemzést abba is hagynám, mert már csak spoilerezni tudnék. Még annyit megírnék, hogy szintúgy nagyon megrázó volt az a jelenet, amikor az atombomba utána eleredt az eső. Mivel ivóvíz érthető módon nem volt a városban, ezért az emberek megváltóként tekintettek az esőre és úgy álltak alá, hogy valami nedvesség érje őket. Ám az atomtámadásnak az is egy következménye volt, hogy a levegő megtelt radioaktív anyagokkal, így hamar kiderült, hogy amit égi áldásnak hittek, az valójában átok. Ezek ráhullottak az emberekre, ami újabb életeket követelt. Ez is olyan, amiről állítólag senki nem tudott.

A történet alapjául szolgáló manga részben önéletrajzi ihletésű, hiszen alkotója Nakazawa Keiji lényegében a saját maga által megélt jeleneteket rajzolta meg. Ő maga is Hiroshimában született és nőtt fel. A manga pedig összesen 10 kötetes, így bőven volt anyag a folytatásra. Bár a nyugati filmipar sajnos ritkán használja ki a folytatások adta lehetőségeket (művészeti szempontból), de a Hadashi no Gen 2-vel jobb nem is történhetett, minthogy megszületett. Az igazat megvallva a leírás alapján valamivel könnyedebb folytatásra számítottam, abból az elméletből adódóan, hogy a japánok nagyon gyorsan talpra állnak a katasztrófákból és építik újjá a rommá lett épületeket, kezdenek új életet. Ehhez képest ugyanannyira nehéz mű, mint az elődje de másképp. Három évvel az atomkatasztrófa után vagyunk, Hiroshima már kezd éledezni. Beindul a kereskedelem, de a szegénység még mindig rettentő mértékű. Az emberek boldogulnak, ahogy tudnak, ám ennek azok az árván maradt hajléktalan gyerekek fizetik meg az árát, akiknek semmilyen lehetőséget nem biztosítanak arra, hogy a mindennapi életet a körülményekhez mérten gyerekhez méltóan éljék. Ők ugyanis nem járhatnak iskolába. De nem biztos, hogy jobban járnak azok is, akik iskolába járnak, hiszen egy éppen hogy újjáépített épületben folyt a tanulás. Épp annyira volt oktatásra alkalmas, hogy ha eleredt az eső, gyorsan abbamaradt a tanulás, hiszen beesett a tantermekbe is. Így Gen végül úgy döntött, hogy ha göröngyös úton is, de az élettől vesz leckéket. Ez nagyszerű lehetőség arra, hogy a kereskedelemben is kipróbálja magát, segítve a nagybeteg anyján. A radioaktív sugárzás ugyan jelen van még a városban, amiről sajnos a további halálos áldozatok is igazolnak, de a természet már mutatja a zöld arcát. Ami tényleg meglepő annak fényében, hogy jelen kémiai tudásom alapján én is azt gondolnám, hogy 70 év múlva nőhetne ki egyáltalán a fű a városban (tehát napjainkban), de hála istennek, a természet erősebb a kémia törvényeinél.

A második film is hibátlan lenne, ám beleront az összhatásba, hogy a futójeleneteket CGI-jal oldották meg. Sajnos látható, hogy 1986-ban még nem tudták úgy megoldani a számítógépes jeleneteket, hogy azt mondhassuk rá, hogy "nem zavaró". Mindezzel együtt érdemes megnézni, mert remekül ábrázolja, hogy az atombomba hatásai évek múlva is erősen érezteti a hatását.

Azt el kell mondjam, hogy a filmet részint a Békés Megyei Anime Társaságnak köszönhetően néztem meg. Havonta összegyűlnek Békéscsabán a Csabagyöngye Kulturális Központban, én is elmegyek néha, és az augusztusi havi összejövetel alkalmából az egyik törzstag tartott előadást az atomtámadásról. Hatásos volt. Majd levetített egy movie-t, mely egy svájci orvosról, Marcel Junodról szól. Neki saját emlékműve van a Hiroshimai emlékparkban, ugyanis életének egyik hősi tette volt az atomtámadás áldozatait gyógyszerrel és élelemmel látta el. Arra hirtelen nem emlékszem, hogy volt-e közvetlen ráhatással arra, hogy végül 15 tonna gyógyszer érkezzen Amerikából, de az biztos, hogy nagyban segítette a betegellátást, amíg Japánban volt.

A film alapötlete nagyon jó, de sajnos eléggé félresikerült. Azzal kezdődik, hogy egy középiskolás osztály tesz látogatást a Hiroshimai Emlékparkban, onnan két lány lesz figyelmes Junod emlékművére. Hogy választ kapjanak azon kérdésükre, hogy ki is volt ő, egy időutazáson vesznek részt, ahol szellemként végigkövetik az orvos munkásságát, hőstetteit. A movie alapvetően remekül és hatásosan mutatja be, hogy sokszor milyen viszontagságok árán tudta csak elérni, hogy eljuttassa a gyógyszert a sebesülteknek, javítson a hadifoglyok életkörülményein, de a lányok kommentálása megtörte az esemény flowját, és rontotta az összhatást. Az odáig érteni vélem, hogy ők az átlagember gondolkodását jelenítették meg, aki döbbent értetlenséggel figyeli a borzalmakat, és helyettünk teszik a fel az olykor költőinek ható kérdéseket. Csak az a helyzet, hogy 1939-1945 közötti eseményekhez egy 2010-es elmének nincs közvetlen hozzáférése. Ezért a lányok kommentálása az események súlyához mérten kifejezetten bugyutának hatottak. Kár érte, mert az vitán felül áll, hogy nagyszerű ember volt (bár hozzáteszem, én is most hallottam róla először), de ennél méltóbb megemlékezést is megérdemelt volna. Nem volt jó ötlet, hogy két generációkkal későbbi elme kommentálja az eseményeket.

A Hadashi no Gen egy nagyon hatásos film volt. Gondolom, hogy nem ez az egyedüli japán animáció, mely a Hiroshimai atomtámadás történéseit dolgozza fel. Azt nem tudom megítélni, hogy van-e jobb, tekintve, hogy csak ezt láttam. De azt bizton ki merem jelenteni, hogy a Hadashi no Gen volt olyan hatással, hogy oktatófilmnek is elmehetne. Mellesleg több verziót is olvastam, hallottam arról, hogy mi történt a második atombomba ledobása után. Egyik tézis szerint a Császár még a Nagasakit ért atomtámadás után sem akarta megadni magát, mondván, hogy a város lakossága az országért adta az életét. Ezen nincs mit csodálkozni, a japánoknál dicsőség egy ügyért az életüket áldozni. Állítólag közvetlen alattvalói könyörögtek, hogy adja meg magát feltétel nélkül, mert a veszteség már sokkal nagyobb lehet ahhoz képest, amit a méltóság megőrzésével nyerhetnek. Így lett vége Japánban is a háború. Egy második történet, amit hallottam, hogy a szavazatok 50-50% arányban oszlottak meg, hogy Japán megadja magát, vagy sem. Végül a Császár billentette át az 50%+1 szavazatával a megadás felé. Az biztos, hogy az első atombomba után a Császárnak esze ágában sem volt megadnia magát, azért, amit fentebb írtam: Hiroshima lakossága a háborúért áldozta az életét. Ennek fényében nekem a két hallott történet közül az első tűnik logikusabbnak.

Azóta a japánok fő szószólói lettek a békének. Érdekes híreket lehet olvasni: Nagasakiban összeült egy konferencia hogy 2029-re az összes atombombát semmisítsék meg. Ezt eleinte nagyon ígéretes hírnek tartottam, de aztán több barátommal is megvitatva, nem tudtunk megegyezni abban, hogy ez feltétlen jó lenne. Egyre szélesebb körben terjed ugyanis az a tézis, hogy atombombáknak köszönhető, hogy a mai napig nem tört ki a III. világháború, és relatív béke van. Mert a világháborút ma már csak elveszíteni lehet. Jelenleg kilenc olyan ország van, mely rendelkezkezik nukleáris fegyverekkel és az ahhoz szükséges szállítóeszközökel. Érdekes azt látni, hogy több olyan ország is atomhatalomnak nevezhető, mely nem épp az emberi jogairól híres, mégsem vetették be egyszer sem 1945 óta. Bár nem vagyok történész, szakértője meg végképp nem vagyok a témának, de az kijelenthető, hogy nem emberségből nem vetették be, sokkal inkább a várható veszteségek miatt.

Mindent egybevetve, aki csak egy kicsit is magáének érzi a japán szemléletet, gondolkodást, kultúrát, az mindenképp nézze meg a Hadashi no Gent.

A 2025. nyári szezonban nézni tervezett animék listája

Több nagysikerű anime, mint például a Dandadan vagy a Kaijuu 8-gou is most jelentkezik a második évadával, de én ezeket már csak azért sem most fogom nézni, mert az első évadát se láttam, plusz vannak mások prioritásban.

Egészen pontosan 6 animét választottam ki. Öt közülük talán érthető, hogy miért választottam (aki ismeri a személyes ízlésemet), egy viszont furcsának tűnhet. De lássuk is, hogy melyek azok.

Hikaru ga Shinda Natsu

Ez jó előre felkeltette az érdeklődésemet, olyannyira, hogy el is olvastam az elérhető mangafejezeteket. És maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Egy misztikus horror-történet: Hikaru visszatér, legjobb barátja, Yoshiki pedig nagy örömmel fogadja. Ám hamar rájön, hogy valami nem stimmel a fiú körül. Hikaru valójában meghalt. De akkor hogy térhetett vissza? Ki lakozik a testében? Milyen átok sújtja Hikaru családját? Miként érinte ez a falut? Ezekre keresi a választ a történet. A manga rajzstílusa kiváló! A sötét színek kellően érzékeltetik a falut övező sötét titkok jelentőségét, ahogy a karakterdizájn is kiváló. Az előzetes alapján is sokat remélek az animétől.

My Anime List | Anilist | Hivatalos weboldal | Twitter (JP) | Twitter (EN)

Az anime a Netflixen lesz megtekinthető.

Dr. Stone: Science Future Part 2

Igazából már csak azért van ez az anime a listámon, hogy becsülettel végignézzem, egyébként elveszett már a varázsa. Addig volt egyedi, amíg a szereplők kialakítottak egy civilizációt, és az újabb találmányokkal segítettek magukon. De úgy gondolom, hogy sokat vesztett a nimbuszából az anime, ahogy az újkorba értünk. Leginkább azért, mert az újabb találmányok már sokkal inkább dokumentálva vannak, így kevesebb az ötlet az újabb évadokban. De hátha kapunk valami érdekességet.

My Anime List | Anilist | Hivatalos weboldal | Twitter | Instagram

Az anime a Crunchyrollon lesz megtekinthető.

Grand Blue 2nd Season

Na ez tűnhet furcsának, hogy listámban van. Kvázi kihívásként néztem meg, egyik ismerősöm mondta, hogy nem az én ízlésem ez az anime. Na mondom magamban, "aztat majd én megmondom, hogy mi az én ízlésem" ... Nos igen, tényleg nem vicces nekem az, amikor egy srácnak, aki rosszul van, nem vizet kap, hanem 96%-os alkoholt. Meg úgy bebasznak, hogy már nem is a detoxikáló kell, hogy értük jöjjön, hanem a hullaszállító. Ha úgy vesszük, van egy üzenete az animének: Most éljünk féktelenül, amíg egyetemisták vagyunk, mert utána... Valóban nem ez az ideális egyetemi élet, amit el tudok képzelni, és nem is lennék részese egy ilyen közösségnek, de külsős nézőként, hogy van olyan, aki úgy dönt, hogy most bulizza ki magát, miért is ne? Igazából pont azt becsülöm az animében, hogy egyáltalán nem kertel: Amit bevállalt, abba teljes mellszélességbe beleáll.

My Anime List | Anilist | Hivatalos weboldal | Twitter

Fermat no Ryori

Ennek nemrég ment a Live Action változata Netflixen és nagyon érdekes volt. Szerettem nézni, úgyhogy kíváncsi vagyok az animére. Kitada Gaku gyerekkorában kiváló volt matematikában. El is határozta, hogy matematikus lesz, amíg Asakura Kai megállítja, hogy "Nem úgy van az! Szakács leszel, ha én mondom!" Asakura egy francia étteremben séf, a segítségével Kitada megtalálja a kapcsolatot a szakácsmesterség és a matematika között, aminek köszönhetően kiváló ételeket készít. A karakterdizájn kissé furcsának hat, de ha megüti a dorama nívóját, akkor animében is remek alkotás lehet.

My Anime List | Anilist | Hivatalos weboldal | Twitter

Karaoke Iko!

Nem igazán tudom, hogy mit várhatok ettől az animétől, de mivel éveken át karaokéztam Anime- és MondoConokon, gondoltam, ennek emlékére megnézem. De úgy tűnik, nem egy könnyed szórakozás lesz: Karaoke verseny elé nézünk, ahol a vesztesnek tetoválást kell magára varratnia. Bizony, a jakuza van a verseny mögött. Ez egy kicsit megijesztett, de amíg a végtagok a helyükön maradnak, addig nincs komoly baj. Lehet, hogy mi nézők, tényleg szórakozni fogunk rajta.

My Anime List | Anilist | Hivatalos weboldal | Twitter

Kimetsu no Yaiba Movie: Mugen Jou-hen

Ezt a három részes movie-t is megnézem, ha már eddig néztem a sorozatot. Nem tudom, hogy fogják-e magyar mozik adni (ahogy kémkedtem, Németországban igen), már egy ideje feltűnt, hogy eltűntek az animék a magyar mozikból. Hátha ezt érdemes lesz megint licenszelni. Ha igen, rajtam nem fog múlni a mozis nézettség.

My Anime List | Anilist | Hivatalos weboldal | Facebook | Twitter (JP) | Twitter (EN)

Most jobban van mit nézni, mint a korábbi szezonokban.

A barátság igazi próbája

Messze nem annyira egyértelmű, hogy a gyerekkori barátságok felnőtt korban is kitartanak. Ahhoz, hogy két ember között megmaradjon a barátság szakralitása, mindkét félnek ugyanúgy dolgozni kell érte. Ám ezt a munkát jelentősen megnehezíti, ha a felek útja időközben különválik, más élmények, tapasztalatok vezetik útjuk során. Erről mesél nekünk a Fureru., mely véleményem szerint az egyik legszebb anime a barátság fontosságáról.

Három srácról, nevezetesen Onoda Akiról, Sobue Ryouról és Inohara Yuutáról szól a történet. Egy szigeten nőttek fel, majd 20 évesen Tokióba költözve, együtt elindulnak a felnőtté válás útján. És annak ellenére, hogy már az elején másfelé tereli a fiúkat az élet, az elején minden simának tűnik. Volt is olyan érzésem az első felét illetően, hogy a barátság tényleg a magasba emeli az embert.

Eleve pozitív példával indít az anime. Onoda Aki ugyanis nemcsak hisz a természetfeletti lényekben, jelenségekben, hanem őriz is egy furcsa, sündisznó-szerű állatot. Ezért kinézték az iskolában, ahogy eleinte a fentebb említett két barátja is. Ám ahogy meglátták nála a kisállatot, és maguk megtapasztalták a képességeit, úgy fogadják barátjuknak a fiút. Innen indul a közös útjuk, mely egész a felnőttkorukig vezeti őket.

És hogy mi ez a kisállat? Nagyon hasonlít arra a misztikus lényre, mely annak a szigetnek a jelképe, ahonnan származnak. A hiedelem szerint az állatnak köszönhetik, hogy a sziget lakói összetartanak, segítik egymást a nehéz időszakban. Az ő neve Fureru, és találó, hogy sündisznó-szerű, hiszen a majd látni fogjuk, ahogy az anime ábrázolja, hogy az emberek mind egy láthatatlan szállal vannak összekötve. Az igaz barátok között pedig csodálatosan fénylik ez a bizonyos szál. Ez abban is megnyilvánul, hogy a fiúk, ha megérintik egymást, hallják egymás gondolatait, ami remek szimbóluma a "szavak nélkül is megértik egymást" jellegű baráti kapcsolatnak. Innen származik a "Fureru." (érintés) cím, a lény is innen kapta a nevet.

Ám később azért próbára lesz téve ez a barátság. Nemcsak az okozza a bonyodalmat, hogy másfelé viszi őket az élet, hanem a személyiségük különbözősége is, ami a főváros forgatagában csak még jobban kiéleződik. Onoda Aki a legcsendesebb hármójuk közül, mégsem véletlen, hogy az ő szemszögéből követjük leginkább nyomon az eseményeket. Hiszen, ahogy a mondás tartja, a csapat legcsendesebb tagja van a leginkább jelen a közösségben. Igaz ez hősünkre is, aki ugyan nem sokat beszél, de nonverbális jelekkel nyilvánvalóvá teszi, hogy ő figyel a leginkább a történésekre, ő viseli mások sorsát a leginkább a szívén. Ő egyébként egy bárban dolgozik felszolgálóként. Sobue Ryou viszont barátjának szinte tökéletes ellentéte. Vígkedélyű, hangos, mindenkivel megtalálja a közös hangot. Egy ingatlancégnél dolgozik ügynökként. Azért is vállalta be a fővárosi életet, hogy a családja nehéz körülményein segítsen. Inohata Yuuta az, aki talán a legkevésbé vonja magára a figyelmet. Őt a divat érdekli és divattervező szeretne lenni. Hármójuk közül ő az, aki leginkább túlgondolja a dolgokat és hiszi néha azt, hogy barátai szándékai vele szemben ártóak.

További bonyodalmat okoz az is, amikor a fiúk rájönnek arra, hogy Fureru csak azokat a gondolatokat, érzéseket közvetíti a barátok között, mely a barátságot építi. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a fiúknak mindenben egyet kell érteni, de ha az érzéseik ártanak a barátságuknak, azt Fureru nem közvetíti. Ez okozza a bizonytalanságot és a félreértést. Yuuta például azt hitte, végleg megszakadt a barátsága a két fiú között és el akart tőlük költözni.

A film végére teljesen az elvonttá, misztikussá válik a történet. Merthogy a szálak, amik összekötik az embereket, azok néha összegabalyodhatnak. És hát ember legyen a talpán, aki azt ki tudja bogozni... Talán az egyik hátránya a filmnek, hogy ez a jelenet jobban elhúzódott a kelleténél. Pár nappal a film megnézése után is csupán jeleneteket tudok visszaidézni a fejemben a majdnem fél órás eseményből. Így a vége azt az érzetet adja, hogy talán túl hosszú a 106 perc a movie-nak.

De nem ez a fő ok nálam, amiért nem érdemli meg a maximális értékelést, hanem a betétdal. Az OST nagyon szép. Ketten írtak zenéket a movie-hoz. Yokoyama Masaru remekül érzékeltette a film mondanivalóját. Egyébként igen változatos repertoárral büszkélkedhet, hiszen olyan animéknek írt zenét, mint a KimiKiss Pure Rouge, Nobunaga the Fool, Aoashi vagy a Youkoso Jitsuryoku Shijoushugi no Kyoushitsu he. A Fureru.-höz írt dalai remekül közvetítik a film mondanivalóját, valósággal megelevednek előttem a jelenetek, ahogy hallgatom most is az OST-t. A másik zeneszerő TeddyLoid inkább DJ-ként dolgozik. Így elsősorban a vidámabb, oldottak jelenetek háttérzenéjéről gondoskodott. Az OST-t tehát mindenképp érdemes meghallgatni. A dalok jól meg vannak írva, és bár a két zeneszerző stílusa ugyan különbözik, de sokkal inkább kiegészítik egymást, semmint kontrasztban állnának egymással.

A betétdalt illetően viszont nem is lőhettek volna jobban mellé. A YOASOBI: Monotone dala annyira elüt az anime mondanivalójától, hogy konkrétan az egész összképet elrontja. Annyira egyben van az egész movie, annyira átélhetően közvetíti a mondanivalót, hogy több jeleneten is elérzékenyültem. Szinte minden egyes snittnél éreztem, hogy nagyon kell figyelni, és nem okozott csalódást a film. Erre a végére megszólal egy semmitmondó popsong, ami úgy hatott, mint egy gyönyörűszép álomból a kijózanító valóságba ébredni. Mintha csak azt akarná üzenni, hogy "Hiába álmodozol, úgysem lesz jobb az életed!" És visszatérek a monoton hétköznapokba. Nincs bajom a YOASOBI-val, megvan a maguk stílusa, és meg is van a megfelelő anime, melynek mondanivalóját tudják közvetíteni, nem véletlen lett világhíres az Idol, az [Oshi no Ko] openingje. De a Monotone nemcsak hogy nem illeszkedik az anime mondanivalójába, hanem megítélésem szerint a gyengébb dalaik közé tartozik.

De minden hibájával együtt is magasan ajánlott anime. Nem sok animáció van, amelyik ennyire csodálatosan és átélhetően érzékelteti a barátság jelentőségét és értékét. Ha folyamatosan époljuk a gyerekkori barátságunkat, felbecsülhetetlen kinccsel leszünk gazdagabbak. Ez volt számomra az anime legfőbb tanulsága, és felemelő volt látni erre egy ilyen csodálatos példát.

Hivatalos weboldal | Twitter | My Anime List | Anilist | Snitt

Amikor a BDSM új értelmet nyer

A különböző ecchik, hentaik, yaoik és egyéb kivetülései remek látletetet adnak a japánok testiséghez, szexualitáshoz való viszonyáról. A Haite Kudasai Takamine-san, pedig arról ad látletetet, hogy jobbnak ugyan túlzás mondani, de nem úgy nyíltan undorító, mint amilyen a Kore ga Watashi no Goshujin-sama vagy Kanokon volt.

Takamine Takane gyönyörűszép, nagyon jó tanuló, kiemelkedő a sportban is. Röviden, amibe ő belekezd, azt csak siker koronázhatja. És ha nem úgy sikerül, ahogy eltervezte, elég csak levenni a bugyiját, és mindent újrakezdhet. Ő rendelkezik ugyanis az „Eternal Virgin Road” képességével, aminek értelmében visszacsinálhatja a hibáit, és újra nekimehet.
Ezt veszi észre Shirota Koushi, akinek a sorsa ezáltal megpecsételődik, hiszen ezentúl szolgálnia kell a lányt. Méghozzá oly módon, hogy ha bármit hibázik a lány, leveszi a bugyiját, azt a fiúnak kell visszarakni.

Az anime próbál ebből viccesnek szánt jeleneteket faragni, és a leglehetetlenebb helyeken véghez vinni az akciót, de ezek kivétel nélkül annyira kínosak, hogy szavak nincsenek rá. Vicces alapvetően kétféle jelenet lehetséges. Vagy olyan, ami a valóságból indul ki, és az elé állít egy görbe tükröt, vagy amikor az ember saját magából csinál viccet. A legjobb az, ha a kettő együtt működik. Na most, hogy a nyilvánosság előtt egy fiú visszateszi egy lány bugyiját, az minden, csak nem életszerű. Magából az emberből meg nemigen lehet viccet csinálni, mert megítélésem szerint különböző mentális betegségekből nem lehet viccet csinálni. Márpedig ez a kapcsolat Takamine-san és Shirota-kun között minden, csak nem egészséges.
A lány ugyanis semmilyen hibát nem enged meg, még a fiú számára sem. A japánok igazán tudják, hogy kell a BDSM-et hentai-ba, sőt még ecchiben is megjeleníteni, de egyetlen olyan anime sem volt még, ahol ennyire burkoltan ábrázolták volna mint ebben. Hiszen Takamine-san nem az a fajta domina, aki korbáccsal bír jobb belátásra. Neki elég csak erélyesebben szólni, és Shirota-kun máris alászolgája a lánynak… Szó szerint. Ez azért működik (és ebben kétségtelenül nagyon jó az anime), mert Takamine-san kiállása és tekintete nagyon kifejező. Ez jobb animékben akár pozitív is lehetne, de jelen esetben a lány domináns mivoltának akar kreditet adni. És nincs mit tagadni, ebben tényleg jó az anime.

Vannak egyéb erényei is az animének. Nemcsak az arckifejezés sokat mondó, hanem seiyuu-kat is jól választották ki. Kubo Yurika karakán hangjával remekül adta vissza Takamine-san domináns személyiségét, Shirota-kun Kasuya Daisukének köszönhetően még a passzívak között is passzív lenne, ha meleg lenne.

És még egy pozitívum, hogy ennek az animének köszönhetem, hogy Okui Masami új kislemezzel jelentkezett. Bár ő lett az egyik élő példa arra, amire az elején utaltam, hogy az ecchik látleletei annak, hogy a japánok miként gondolkodnak a szexualitásról. Hiszen azt nyilatkozta, hogy amikor olvasta a mangát, meglátta Takamine-san ártatlan személyiségét, és mint egy első középiskolás szerelem, írta meg az opening dal szövegét, majd énekelte fel. Annak fényében, hogy az énekesnő fénykorában olyan mély tartalmi és érzelmi mondanivalójú dalokat énekelt, amire bárki büszke lenne, inkább kiábrándító volt tőle ilyet olvasni. Az tény, hogy voltak jelenetek, amikor Takamine-san inkább gondoskodó volt, de nagyon rossz jel az, ha valaki nem bírja elviselni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elgondolta. Tényleg, melyik a rosszabb? Ha bevágja a csaj a hisztit, vagy lehúzza a bugyiját?
Ami a dalt illeti, még az énekesnő rajongójaként is azt tudom mondani, hogy elmegy az opening (a kislemez második dala az a vérbeli Okui Masami dal, amiért annyira szeretjük őt, mi rajongók), az ending meg egy semmitmondó dal. De azért hallgattatja magát, mert az énekese, Furukawa Makoto egyszerűen lubickol minden ecchi, hentai, yaoi, BL-szerepben. Sőt, szeret rá is játszani a szerepeire, és hallhatóan élvezte ennek a dalnak az éneklését is.

Szóval nincs jelentős javulás a japánok szexualiásához való viszonyában. És azt hiszem, addig nem is lesz, amíg halálra dolgozzák magukat, nincs értéke az egyéniségnek, és a férfiak 10%-a még 40 évesen is szűz. Addig maradnak a maguk traumatizált fantáziájában, amik ilyesféle animéket szabadítanak a nagyvilágra.

30 éves Slayers kislemez

Ma jelent meg 30 éve minden idők egyik legnagyszerűbb animés kiadványa, Hayashibara Megumi és Okui Masami: Get along kislemeze.

Animés korszakom kezdete óta ismerem a dalokat (első japán dalok egyike volt, amit hallottam), és alapjában határozta meg japán zenei ízlésemet. Azóta bármikor szívesen meghallgatom ezeket a dalokat, ez nemcsak nosztalgia! Ez vegytisztán az a japán zene, amit annyira imádok!

És mindkét dalból készült videoklip! Nézzük meg ezen jeles évforduló alkalmából!

Amikor egy hátraszaltó elég

Eddig is nagyon szerettem a Bakuten!!-t, de a MondoConos Centimillimental koncerten megéltek arra ösztökéltek, hogy jobban bemutassam az animét. Engem is meglepett, hogy az énekest mennyire meglepte, hogy Bakuten!! CD-ket mutatok neki aláírásra. Ráadásul Bakuten!!-es póló volt rajtam, azt is mutatta a japán segítőinek, akik kísérték, hogy milyen pólóm van. Én a vasárnapi fotózáson is felismert engem. Megörült neki, azt gondolom, hogy ezzel külön jó pontokat szereztem nála.

Miért lehetett ez számára annyira fontos? Talán leginkább azért, mert egy olyan animéből vittem neki aláíratni, ami inkább mellékvágányon volt. Mert az tény, hogy nagyban meghatározza, hogy mit kap fel a média. És szerencsére most azon ritka esetek egyikével van dolgunk, amikor kijelenthetjük, hogy méltán lett a Given által ennyire felkapott a Centimillimental, de ha egy olyan munkásságához kötődő terméket viszünk aláíratni, ami nincs annyira felkapva, az mindenképp jó érzés az előadó számára, hiszen az azt üzeni neki, hogy szereted annyira, amit csinál, hogy mélyebben megismerkedj vele.

Főleg, ha érdemes is. Márpedig a Bakuten!!-nel érdemes behatóbban megismerkedni. Még úgy is, hogy nem az a tipikus sportanime, ami tele van emlékezetes jelenetekkel, vagy erős személyisége van a karaktereknek. Az anime bája a karakterek szerehetőségében és a gyönyörű animációban rejlik. Miről van szó?

Futaba Shotaro élete a sport. Ám sem az úszásban, sem a fociban, sem a baseballban nem tudott igazán érvényesülni. Egyik nap, amikor baseball edzés során szintén csak a kispadot melegítette, hazafele menet a parkban látott egy kisebb csapatot, mely épp valami alaki gyakorlatot hajtott végre. Shotaro csodálkozva nézte őket. Majd megnézve a versenyszámukat teljesen elbűvölte a mutatványuk. A csatlakozás ugyanakkor kétséges volt a részéről, hiszen úgy érezte, hogy nem eléggé felkészült. De végül úgy alakult, hogy csatlakozott a csapathoz. Hamar kiderült, hogy a gyerekkorában a különböző sportágakban szerzett képességek jól jönnek a ritmikus sportgimnasztikához, hiszen kellőképp vékony és rugalmas a teste. Így nem mennek el epizódok, amíg teljes értékű tagja lesz a csapatnak, szinte azonnal beilleszkedik. Ráadásul maga Shotaro is érzi magában, hogy mindig is ezt akarta csinálni.

Az anime abból a szempontból is rendhagyó, hogy nem egy országos bajnokságot akarnak megnyerni. Ez érzékelhetően oldja a hangulatot, mert nem az van, hogy keményen küzdenek a győzelemért, így a karakterek is oldottabbak. Gyakorlatilag ez adja az egész anime szeretetteljes mivoltát, de azért is volt ez jó húzás, mert annyi sportanimében láthattuk a kemény küzdelmet, és az ezzel járó sablonokat. A Bakuten!! ezt teljesen nélkülözi. Ez nemcsak azt hozza magával, hogy az edzések oldottabb hangulatban telnek, hanem sokkal inkább a karakterekre fókuszál az anime.

De azért, amit tudnak, megtesznek, hogy a versenyen jó eredményt érjenek el. A hatékony gyakorlás érdekében a srácok összeköltöznek, és teljes mértékig magukról gondoskodnak. Ez a fajta összetartozás adja meg az alapját a közös munkának. Ez egyébként emlékeztet a japán valóságshow-kra. Ez is megalapozza, hogy jobban kötődjünk a karakterekhez.

Ismerkedjünk is meg a srácokkal komolyabban.

Futaba Shotaro

Az anime főszereplője, aki egészen kiskora óta sportol, de eddig komoly eredményt nem tudott felmutatni. Majd egy baseball edzésről hazamenet lát meg egy négytagú csapatot, amint a parkban gyakorol. Később a versenyüket megnézve lelkesen csatlakozik a csapathoz. A gyerekkorban elsajátított képességek jól jönnek a ritmikus sportgimnasztikához is, ezért gyorsan tanul.

Alapvetően kedves, szerény, érzékeny srác, aki mindent megtesz a csapat eredményéért.

Misato Ryoya

Nincs sportanime hallgatag zseni nélkül, ebből még a Bakuten!! sem maradhat ki. Itt van Misato Ryoya, aki már komolyabb eredményt tudhat magáénak a sportban. Itt is megcsillogtatja a képességét. Természetes és légies mozgása valósággal elbűvöli Shotarót. Ő lesz a csapat igazi motorja, ráadásul abban is igyekszik különbözik az anime, hogy Misato egy idő után megnyílik és közvetlenebb lesz a csapattal is. Így egy kicsit közelebbről is megismerjük őt.

Shichigahama Masamune

A csapatkapitány, ő találja ki a koreográfiát, a tervet. Kiváló karakter, minden szempontból vezető személyiség. Nemcsak a magassága, kiállása miatt vívja ki mások tiszteletét, hanem a beszédstílusa okán is. Ono Daisuke személyében igazán harsány seiyuu-t kapott, aki csak kiemeli Shichigahama vezetői attitűdjét. Emellett tiszteli, szereti a csapatát, nem utolsósorban humorban is jeleskedik.

Tsukidate Keisuke

Ő a csapatkapitány helyettes. Mint látható Masamunétól teljesen különböző személyiség. Szerény, visszafogott, gondoskodó, akinek fontos, hogy a csapattagok jól érezzék magukat. Ő a legkiegyensúlyozottabb tag, még akkor is higgadt marad, amikor a többiek elveszítik a józan eszüket. Ezért ideális nemcsak a kedélyek csillapítására, hanem jó döntéseket is tud hozni. Annyira nem emlékezetes személyiség, de szerethető és higgadt mivolta mindenképp példaértékű.

Watari Kotaro

A képek egész jól árulkodnak bizonyos személyiségjegyekről. Watari Kotaro nagyon viccesnek gondolja, hogy megijeszti a nálánál fiatalabbakat. De persze könnyű leszerelni őt... Az idősebbeket ugyanakkor nagyon tiszteli. Ám nemcsak akkor hangos, amikor ijesztgetni kell: lelkesedését is hasonlóan extrovertált módon fejezi ki. Ennek fényében keményen edz is. Nem utolsósorban ő a csapat szakácsa. Kiválóan főz. Azonban úgy vélem, hogy Seiyuu-ja Kamiya Hiroshi, hibás döntés volt. Sokkal jobban állnak neki a csendes, visszahúzódó karakterek. Kotaro személyében erőltetettnek hangzik a kiabálás.

Onagawa Nagayoshi

Ha nem lennének épp elegen, akik gondoskodnának a csapat hangulatáról, akkor van szerencsém bemutatni Onagawa Nagayoshit, aki a csapat mókamestere. Mindig gondoskodik arról, hogy az együttélés és az edzés jó hangulatban teljen. Még abból is viccet csinál, hogy eltört a lába, és a többiek ápolására szorul.

Odavan az aranyos lányokért, imádja az idol lánybandákat. Külön poén, amikor Shotaróval és Misatóval együtt lemegy futni, a streaming alkalmazásban pedig a "Tantan Girls" dala hallható. A két fiú meg nem tér napirendre ezen furcsa zenei ízlés felett.

Nemcsak az anime élét tompítja, hogy nem egy mindent eldöntő versenyre készül a csapat, ahogy a sportanimékben szokás, hanem a karakterek személyéségét is. Ugyanakkor attól válik szerethetővé az anime, hogy így jobban kijön a természetes, laza személyiségük.

Egy rivális csapat is fókuszba kerül. De mivel ők messze nem szerepelnek annyit, ezért nem maradnak meg az emlékezetekben. Egyvalaki közülük viszont nagyon is kiemelkedik.

Tsukiyuki Mashiro

Viselkedése gyerekesnek, már-már butának hat. Bárkivel könnyen megtalálja a közös hangot, nagyon szeret mókázni emberekkel. Úgy tűnik, hogy viccelődik, de valójában jobban érdekli a másik, mint gondolnánk.

Emellett ő a csapatának a legerősebb tagja. Nagyon komolyan veszi az edzéseket, és szeret másokkal versenyezni. Az ő seiyuu-ja Murase Ayumu, aki ezen karakter "személyében" is megcsillogtatja a tehetségét, ugyanis kiválóan érzékelteti a hangjával a személyiségének kettősségét.

Az egyik legemlékezetesebb jelenete, amikor Futaba Shotaróval összetalálkozik a játszótéren, és ott önfeledten játszanak.

Bakuten!! Movie

Folytatásként kijött a Bakuten!!-ből egy 90 perces movie. Tehát nem egy recap filmről van szó, hanem a sorozat utáni történéseket meséli el. A movie jobban emlékeztet egy átlag sportanimére abból a szempontból, hogy a végén egy komolyabb megmérettetésnek lehetünk szemtanúja, így a srácokon is nagyobb a nyomás és a felelősségérzet.

Külön kiemeli a movie jelentőségét, hogy Watari kipróbálja magát vezetői szerepben, így ő lesz az, aki a legnagyobb jellemfejlődésen megy keresztül. Eddig is tudhattuk róla, hogy bár szeret marháskodni, játszani a nagyfiút, ijesztgetni a kisebbeket, de ha az edzésekre ő is ugyanúgy keményen odateszi magát, mint a csapattársai. Ez a movie többek között az ő felnövéstörténete, és ez valamivel közelebb is áll a seiyuu-jának Kamiya Hiroshi személyiségéhez. Tehát lényegében ő is magára talál.

A movie lezárása csodálatos volt, gyönyörű zenét írt oda Hayashi Yuuki, ahogy a wacci endingje is csodálatosan zárja le a movie-t. Mindenképp érdemes megnézni. A grafika ugyanolyan részletgazdag, realisztikus és nagyon szép, mint az animében. A mozgások és a gyakorlatok kivitelezése természetesen hatnak, az pedig erősíti az átélést, hogy a képarány a gyakorlatok kivitelezése során 16:9-ről 21:9-re vált.

Zene

Az anime egyik nagy erőssége a zene. Az OST-t az a Hayashi Yuuki szerezte, akit én csak a sportanimék koronázatlan királyának tartok, ha zenéről van szó. Itt is felismerhető a jellegzetes stílusa, de remekül felismerte, hogy az anime egyik fő mozgatórugója a karakterek és a közöttük lévő kapcsolat. Így kevesebb a dinamikus zene, több a lassabb, érzelemdúsabb dal. Leginkább az egyes gyakorlatokra írt zenék ütemesebbek. A különböző edzésekre, mindennapi eseményekre írt zenék inkább lassabbak. Külön színesítik a zenei palettát az egyes jelenetekhez írt dalok. Külön zene hallható például a 6. részben, amikor bújócskáznak a srácok. Hasonlóképp az egyes karakterek dalai is nagyon jóra sikeredtek. Furcsa, rejtélyes hangulata van a Shotaro no Kimochi dalnak, de a személyes kedvencem a Mashiro, mely talán nem annyira szól a karakterről, de önállóan hallgatni, kiváló alkotás lett.

Különleges vibe-ja van az OST-nak, csak ezt hallgatva is átérzem az egész animét. Gyakori, hogy végigmegy az adott jelenet a fejemben, amikor az ott hallható zene szól éppen.

A movie-hoz is készült külön OST album. Azon jobbára a sorozatban is hallható zenék hallhatók némileg átdolgozva. Szokása Hayashi Yuukinak, hogy az egyes animékhez írt dalait felhasználja a későbbi évadokhoz, vagy movie-khoz. Ez mindenképp jól jön, ha egyébként a movie hangulatában hasonlít a sorozathoz. A dalokat ilyenkor jellemzően nem egy az egyben hozza át, hanem áthangszereli, a movie hangulatához igazítja.

Jelen esetben is erről van szó. Az összes animéből vett dalt áthangszerelte, így új köntösben hallhatjuk azokat.

De új dalok is megszólalnak az OST albumon. Összesen 8 új dalt hallhatunk, ezek mind emelik a a movie színvonalát. Külön kiemelendő a végső gyakorlathoz írt új dal, ami tökéletesen átadja azt az érzést, ahogy a srácok szinte eggyé válnak a közönséggel. Így mi, a nézők is bevonódunk a gyakorlatba, mi is szinte eggyé válunk a csapattal.

Mindent egybevetve a sorozat OST-je a maga teljességében elmeséli az animét, a movie inkább csak kiegészíti. A movie OST-jének nincs akkora jelentősége, mint magának a mozifilmnek.

Mind az opening mind az ending nagyszerű munka. Abból a szempontból ugyan sablonos, hogy a Centimillimental által énekelt opening a dinamikus, az szól inkább a gyakorlatokról, az edzésekről, a csapatmunkáról, míg a wacci által énekelt ending lassú, érzelemdús, sokkal inkább szól a csapatszellemről és az összetartozásról. Mind a ketten az egyéniségüknek megfelelő dalokat énekelnek. Akik ismerik és szeretik a Givenből Centimillimental stílusát, azok tudhatják, hogy mire számíthatnak a Bakuten!! dalok esetében. A movie-ra énekelt dala nem a film elején hallható, hanem nagyjából 1 óra múlva egy bizonyos jelenet alatt.

A waccinak nagyon jól állnak az érzelemdús dalok. Komolyabban ismerkedve az együttessel, világosan lejön, hogy ez az énekes egyénisége. Néhány ballada igazán szívhez szól. A sorozat endingje inkább egy kedves, lassú dal, a movie endingje az, ami inkább érzelemdús. Az nagyon kihozza a film végén látható közönség előtt végzett gyakorlat érzelmi töltetét. Az énekes hangja is érzelemmel teli, és azt hallom, hogy nemcsak otthonosan mozog ezekben a dalokban, hanem szereti is beleszőni az érzelmeit a dalokba. Bár azt hozzáteszem, hogy a movie ending kislemeze egy Blu-rayt tartalmaz (mindegyik kiadvány egy extra DVD-vel Blu-rayjel van ellátva), mely egy rövid, kb. fél órás koncertet tartalmaz. Nagyon érdekes, hogy négy lassabb, érzelgősebb dal után ötödikre bedobja az Uchitama ~Uchi no Tama Shirimasen ka?~ dinamikus openingjét, ahol együtt táncol a táncosokkal. Annyira éli azt a dalt, hogy TV-n keresztül is teljesen magával rántott. Tehát jól állnak neki a dinamikusabb dalok is, de azt érzem, hogy elsősorban az érzelemdúsabb balladákban mozog otthonosan.

Valamennyi dal elérhető Spotifyon. Engedtessék meg, hogy megmutassam az animéből készült lejátszási listámat, mely az openingek, endingek mellett az összes OST dalt tartalmazza.

Manga

A manga az animével együtt jött ki, így nem arról van szó, hogy évekkel korábban indult a képregény, ami aztán beindult, és jött az animeadaptáció. Sajnos egyelőre csak japánul olvasható a manga, de mivel furiganázva van, ezért alap japán nyelvtudással is lehet vele boldogulni.

A sorozat történésén megy végig a két kötet nyolc fejezete, és ahogy elnéztem, olyan nagy különbségek nincsenek az anime és a manga története között. A rajzstílus viszont mindenképp figyelemre méltó, ugyanis sokban különbözik az animétől. Mindenek előtt nagyon szép, és részletgazdag. A mangában is elsősorban az érzelmekre helyezték a hangsúlyt, kihozza a karakterek szeretetteljes mivoltát. A tónusok is sokkal inkább lágyak, valamint külön érdekesség, hogy a haj nincs annyira dúsan megrajzolva, mint az animében. Ettől inkább természetesnek tűnik a megjelenésük.

Érdemes megfigyelni a két kötet borítója közti különbséget. Az első kötet kissé szabadnak, "kötetlennek" (milyen jól illik ide ez a szó) tűnik, míg a második kötet nemcsak ruházatban, hanem arcban, kisugárzásban is magában hordozza azt a fejlődést, amin Shotaro és Misato keresztülmentek. Az első kötet borítója remekül ábrázolja a kettejük közti különbséget. Ebből válnak közös munkával remek csapattársakká.

Amikor a kevesebb sokkal több

Már-már elcsépelt ez a mondás, de ha van anime, ami ennek igazságát hivatott igazolni, az a Bakuten!!. Semmiben nem akar több lenni annál, mint aminek szánták, de ebbe a relatív kevésbe kemény munkát tettek, hogy az anime a legszerethetőbb és a legvalóságosabb legyen. A gyönyörű grafika, a csodálatos zene, a szerethető karakterek mind gondoskodnak arról, hogy a szívünkbe zárjuk a Bakuten!!-t.

Bárkinek ajánlható ez az anime, aki szeretne a sportanime műfaján belül valami egyedit látni. Nem fogunk izgalmas edzéseket versenyeket látni, nem fogjuk a körmünket rágni, hogy megnyerjék a mindent eldöntő párbajt. Egyszerűen csak megéljük az adott jelenetet, és ezzel mindent megad, amit egy ilyen sorozattól várhatunk.

My Anime List | Anilist | Twitter | Crunchyroll | Fandom

Hivatalos weboldal: Manga | Anime | Movie