Az az igazság, hogy több idol animét is láttam már, de az volt az élményem, hogy nagyrészük mind egy kaptafára készülnek, a karakterek személyisége faék egyszerűségű, a dalokat alig tudom megkülönböztetni egymástól. A Paradox Live rapperei még ha nem is kaptak komplex személyiséget, legalább jól megkülönböztethetők egymástól. Mindenkiben van valami saját, valami egyedi, valami szerethető. Nem beszélve arról, hogy a csapatoknak saját stílusuk van! A dalokat meg az elmúlt közel 3 hónapban annyit hallgattam, mintha hosszú évek óta ismerném. És már bőven van olyan, ami személyes kedvenc lett, amikről tudom, hogy legendásak lesznek számomra.
Úgy vagyok a Paradox Live-val, hogy azért hozták létre a projektet, hogy megmutassák a Hypnosis Mic készítőinek, hogy így kell rapper projektet csinálni. Mindenben két vállra fekteti a Hypmic-et, sokkal többet kihoztak a kislemezeken hallható voice drama történeteiből. Leginkább a kivitelezés az, amiben nagyon jó az anime. Egyszerűen nézeti magát. Tetszik az alaptörténet szimbolikája, és bár az egész összességében eléggé kiszámítható, aki figyeli a részleteket, nem éri különösebb meglepetés a végére, de mivel szerethetők a karakterek, ezért azt gondolom, hogy átélhető a történet. Az a rap, amit az utolsó részben lenyom az egész bagázs... Amíg élek, nem fogom elfelejteni! Sugasano Allen legendás volt, és ahogy aztán csatlakoztak a többiek... Teljesen elérzékenyültem tőle, ott az egész csapat eggyé vált! A seiyuu-k nagyon tehetséges rapperek! Szerintem külön tanították őket, mert megítélésem szerint néhol olyan magas színvonvalú a rap, hogy csak sok gyakorlással lehet odáig eljutni.
Itt szúrnám közbe, hogy nem vagyok hardcore rap rajongó, mindazonáltal egy-két dolgot tudok arról, hogy miről szól a valódi, amerikai rap háború. Elsősorban a '90-es évek-beli eseményekről tudom, hogy a rap háborúknak komoly tétje volt. Némely emberéleteket követelt. Vannak rap dalok azokból az időkből kifejezetten sötét hangulatú, hiszen az tényleg az alvilágról, a nyomorról szólt, és azok adják elő, akik abban ténylegesen érintettek. A rap másik oldala (számomra sötét oldala), amikor valaki kitört a nyomorból, és nem képes másról rappelni, hogy neki sikerült, és mennyire menő lett. A videoklipben is medencés villa, hatalmas autó, gyönyörű nők voltak láthatók. Emlékszem én ilyen dalokra, klipekre, ezek a dalok bőven tettek arról, hogy távol tartsam magam a raptől
A Paradox Live viszont egyáltalán nem ilyen. Nemcsak azért szerettem meg nagyon a projektet, mert közel áll az ízlésemhez, hanem egyszerre komoly is és játék is az egész. Játék abból a szempontból, hogy a rapperek (seiyuu-k) ideális esetben nem élték meg azt, amiről rappelnek, de komoly, mert a rap minőségét magasnak tartom. (Mivel nem vagyok szakértő, ezért a minőséget ténylegesen nem tudom megállapítani, de nagyon bejön, ahogy rappelnek.) És ahogy feljebb már írtam, a csapatok stílusa jól elkülöníthető egymástól. Lényegében azt is ki lehet jelenteni, hogy képviselnek valamit. A BAE lazaságának és szabadságvágyának köszönhetően a zenéjük és a rapjük sokkal inkább ösztönösnek hat. Ők lázadnak a toxikus szüleik ellen. A cozmez a leginkább negatív csapat, esetükben talán leginkább a depresszióra lehet asszociálni. Talán itt is megírtam, hogy a BAE és a cozmez igazi dilemma abból a szempontból, hogy szülők nélkül rosszabb élni, vagy rosszabb, de mérgező szülőkkel? Alapvetően nincs jó válasz, de az anime mégis eldönti a kérdést, hiszen kettejük közül a BAE az optimista csapat, akik hisznek a jobb jövőben, a cozmez viszont pesszimista. Esetükben még ha érthető is, inkább ijesztő, hogy a csúcsra vágynak, mert azt érzem, hogy azt nem sok jóra használnák. A négy rap csapat közül a cozmez jeleníti meg a leginkább a valódi, amerikai hardcore rap-et, néhány dalukat tényleg lesújtó lelkileg hallgatni.
A The Cat's Whiskers-ben a jazz által megjelenik az elegancia, ami szintén egyedi színezetet ad a Paradox Live repertoárjának. A dalaiknak is különleges dallama van, ráadásul mind a négyüknek megvan a maga egyénisége, de együtt nagyon erősek. A "READY GO GO GO!" szöveg óta külön figyelem őket. Az Akanyatsura pedig a féktelen bulizást jeleníti meg, nekik is vannak olyan dalaik, amiket nem fogok elfelejteni. Négyük közül a BAE lazasága és szabadságvágya áll hozzám a legközelebb. Azt gondolom, hogy abból következik aztán az Akanyatsua féktelen bulizása, tehát számomra a két rap csapat között szoros kapcsolat van.
A trap és a phantometal jó szimbóluma annak, hogy azzal, hogy önmagadról énekelsz (és rapelsz), önkénytelenül is felszínre törnek a traumáid, amit újra és újra át fogsz élni. Ha nem rendezted le magadban, akkor jön az erózió, tehát eluralkodik rajtad, aminek következménye akár a halál is lehet. Valamilyen szinten ez a való életre is igaz, hiszen nem képes jól élni az, aki nem dolgozta fel a traumáját. SPOILER! Ahogy az is érdekes volt, hogy Nayuta az ikertestvére által kreált fantom volt, mintegy érzékeltetve, hogy Kanata soha nem volt képes lélekben elengedni a testvését. Számomra az anime legnagyobb rejtélye az, hogy Nayuta hogy tért vissza az élők közé? És ahogy elnézem, nem én vagyok az egyedüli, aki nem tudja a választ, hiszen a Fandom oldalon Nayuta idővonalában van egy nagy kérdőjel. A többi rész rendben van. SPOILER VÉGE!
Azt sajnálom, hogy a második évadot még nem jelentették be. Hiszen befejezték már a második évad rap csatáit is, volt is olyan gondolatom, hogy azért siettek vele, hogy befejezzék az anime első évadának végére, hogy bejelenthessék a második évadot. Nos, ez elmaradt. De őszintén remélem, hogy lesz majd folytatás, mert a második évadra is micsoda csapatok és dalok jönnek! Mindenképp jó lenne, ha a Road to Legend is kapna animációt.
Igazából azt gondolom, hogy a Hypnosis Mic igazi érdeme az, hogy utat biztosított a Paradox Live-nak. Hiszen, ha nem létezne a Hypmic, akkor a Paralive se lenne. Most már egészen biztos vagyok abban, hogy a Paradox Live a történetével, a karaktereivel és a dalaival ugyanúgy az életem része lesz, mint a Haikyuu!! Vannak hibái az animének, hiszen sokszor nem a megfelelő dalt játszották az animében. A voice doramák a különböző kislemezeken hallgathatók meg, ezek kaptak anime adaptációt. Mindegyik voice doramához tartozik két dal, mely az adott rap párbajhoz tartozik. Ezeket nem mindig "párosították" össze jól. De így is nagyon megszerettem az egész projektet, a Yuzuki-san Chi no Yon Kyoudai. mellett számomra az idei év animéje!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése