A Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru karaktereinek jellemzése

Az animék elsődleges célközönsége a tizenévesek. Lehet ezt üzleti okkal is magyarázni, hogy ők azok, akik már nem kicsik, mégis befolyásolhatók, ezért kiváló marketing célközönség a különböző franchise termékek értékesítésére, de ez nemcsak leegyszerűsített, sokkal inkább lebutított magyarázat. Az már inkább megállja a helyét, hogy a tinédzserek látásmódját lehet a leginkább formálni. Az persze, hogy melyik anime milyen módon formál szemléletet, egyáltalán akar-e szemléletet formálni, az egy másik kérdés. De az kétségtelen, hogy ahogy a mesék jellemzően gyerekeknek szólnak, gyerekek nyelvén íródnak, nekik fogalmaznak meg tanulságos történetet, úgy az animék is jellemzően a tinédzsereknek szólnak, őket szólítja meg a szereplőivel, mondanivalójával. De ahogy vannak mesék, melyek felnőtteknek szólnak, ugyanúgy vannak animék, melyek az idősebb korosztályt célozzák meg.

Erre kiváló példa a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru. Már a műfaji besorolás sem Shounen, hanem Seinen, vagyis a célközönsége a felnőtt férfiak. A főszereplő fiúk is egyetemisták, a látásmódjuk is ennek megfelelően komolyabb. Ez már abban tetten érhető, hogy a srácok célja nem a győzelem. Sportaniméről beszélünk ugyanis, a 10 futó srácról van szó, akik közösen indulnak a Hakone Ekiden nevű versenyre. Aki ezen a versenyen az első 10 helyek egyikén végez, automatikusan meghívást kap a jövő évi versenyre. A fiúk az első 10 helyek egyikét tűzték ki célul. Másik komoly különbség a tinédzsereket felvonultató sportanimékhez képest, hogy a srácokat egyéb problémák is foglalkoztatják. Úgy is mint munkavállalás, családtagok segítése. A szerelem már a tinédzsereket is foglalkoztatja, a párkapcsolat ebben az animében inkább háttérben marad. Arról mondjuk tesznek tanúbizonyságot, hogy szeretik a lányokat, de csak az egyiküknek van párkapcsolata, az is megszakad a sport miatt.

Röviden összefoglalva, az anime alkalmas arra, hogy mélyebben bemutassuk a karaktereket. Fontos tudni, hogy erősen spoilertartalmú ez a leírás, így aki nem látta az animét, de szeretné megnézni, itt álljon meg a poszt olvasásával. Mindenki más meg tartson velem egy elmélkedésre. Kezdjünk is neki.

Kiyose Haiji

Ő a csapat vezetője, a csapatkapitány, a coach, aki sok mindent megtesz a többiekért. Ő az, aki kitalálja, hogy induljon a csapat a Hakone Ekiden-re.

De az, ahogy közölte a többiekkel, hogy részt vesznek a Hakone Ekiden-en, eléggé övön aluli húzás volt tőle. Ugyanis csak akkor mondja meg a többieknek, hogy mik a tervei, amikor Kurahara Kakeru megérkezik. Általa válik tíz főssé a csapat. 10 fősnek kell lenni az egyetemi csapatnak ahhoz, hogy indulhassanak a Hakone Ekiden-en. Azzal kezdődik az anime, hogy Kiyose Haiji megtalálja Kurahara Kakeru-t és ráveszi, hogy költözzön oda, ahol ő lakik. Elmegy megnézni, hogy hol lakik, ekkor mondja meg Haiji, hogy mi is a terve. Ez komoly megrökönyödést vált ki a többiekből. Sugiyama Takashi meg is kérdezi, hogy ez nem számít átverésnek? Ekkor Haiji rámutat arra, hogy milyen olcsó az albérlet.

Ez a személyének vitatható része. Lássuk be, teljesen jogosan kérdezi Shindo, hogy ez nem-e számít átverésnek és a többiek is joggal háborodtak fel Haiji váratlanul jött bejelentésén. Haiji azért volt inkorrekt a többiekkel, mert azt is most adja a többiek tudtára, hogy természetesen nem kötelességük részt venni a futóversenyen, de akkor ki kell költözniük. Tehát nincs érdemben választási lehetőség. A felnőtt viselkedés és kommunikáció egyik ismérve, hogy valós választási lehetőséget adunk a másiknak. Itt ez nem történt meg, hiszen gondoljuk el: A szemeszter kellős közepén mily jó dolog másik albérletet keresni...

Haiji ezzel lényegében sarokba szorította a többieket, mégis rá tudta venni a csapatot, hogy vegyenek részt a versenyen. Köszönheti ezt a kiváló kommunikációs készségének. Haiji ugyanis úgy kommunikál, hogy felismeri, hogy mi az, amivel hatni tud a többiekre. Kiismeri a másikat és "személyre szabja" a kommunikációját, hogy hatással legyen rá. Ez alapvetően nagyon hasznos tulajdonság, hiszen ez jelzi azt, hogy figyel a másikra. Pont emiatt nehéz is elérni, hiszen ahhoz, hogy tudjuk hatni a másikra, ahhoz például az kell, hogy rá tudjunk hangolódni a másikra. Hogy tudjunk a másik fejével gondolkodni, hogy tudjuk, mi az, ami jó neki, miért olyan a gondolkodása, amilyen és azt teljes mértékig elfogadjuk. Ezzel nagyon jól lehet motiválni a másikat. Haiji rendelkezik ezen képességgel és ez nagy erény, ugyanakkor ezzel manipulálni is lehet. Haiji lényegében ezt teszi. Azzal veszi rá a többieket a futásra, hogy tudomásul veszi és elfogadja, hogy a többieknek más elképzelésük van a jövőjükről, mégis hajtűkanyart vesz és ráirányítja a többieket a futásra.

Az önbizalomhiány forrása

Ugyanakkor érdemes egy kicsit komolyabban elemezni, hogy mire utal ez a fajta kommunikáció. Azt gondolom, hogy aki nem kommunikál nyíltan és őszintén, azt többek között önbizalomhiányból teszi. Nem bízik abban, hogy a többiek elfogadják és megértik őt, esetleg nem veszik majd őt komolyan. Pontosabban saját magában nem bízik. Abban, hogy tud úgy kommunikálni a többiekkel, hogy addig, amíg hiányos a csapat, mindenki belemegy a tervébe. Ezért megvárta a tizedik tagot és akkor közli a többiekkel, hogy mire is készül velük együtt, amikor lényegében nincs választási lehetőségük. Hiszen a sarokba vannak szorítva azzal, hogy ha nem vesznek részt a versenyen, akkor ki lehet cuccolni a lakásból. Hiszen amíg nem teljes a csapat, addig több ideje lenne a többieknek is kiköltözni, ő pedig nehezen talál a helyükre másokat. Tehát nincs meg az a meggyőződés saját magában, hogy ő egymaga rá tudja venni a többieket, hogy tartsanan vele, ezért külső segítséget kér az élettől, hogy megvalósuljon az álma.

Az anime csak jelenetekben mutatja, hogy miért olyan nehéz ez Kiyose Haiji-nak. Ő egyszer nagyon jó futó volt, emlékeim szerint készült korábban a Hakone Ekiden-re, de volt a egy komoly sérülése. Jelenetekben mutatják, hogy Haiji egyszer rehabilitáción is volt, egy időben nem tudott rendesen járni. Ez értelemszerűen derékba törte a futói karrierjét, de a Hakone Ekiden-t nem akarta elengedni. Azt életében egyszer meg akarja csinálni. Gyakorlatilag erre kellettek a lakótársai, hogy tizedmagával indulhasson a nagy év eleji egyetemi futóversenyen és továbbjutó helyezést érjen el. A végére arra is utalást kapunk, hogy az apja miatt fontos neki. Ő abban a felső-középiskolában volt a futócsapat edzője, ahova a fia is járt, így értelemszerűen őt is edzette. Durva tekintetéből egyből kiderül, hogy szigorú edző hírében állhatott, Haiji pedig jó eséllyel neki akart megfelelni és addig hajtotta magát, amíg végül az izomszalag szakadása megállította őt. A képekből pedig kiderül, hogy az apja nem sajnálta a fiát, amikor sérült volt. Annyira hajtotta a bizonyítási vágy, hogy a szervezetének egy sérüléssel kellett megálljt parancsolni.

Erényei

De azt nem szabad elfelejteni, hogy bár úgy-ahogy, de rávette a többieket, hogy fussanak, de aztán keményen dolgozott értük. Azért, hogy a csapat tényleg eggyé kovácsolódjon össze. Igazi vezetőként egyengette a többiek útját. Segítette őket mindenben, amiben csak tudta: Bíztatta a többieket, folyamatosan számon tartotta, jegyzetelte, hogy ki mennyi idő alatt futja le a szükséges távot, folyamatosan jelentést tartott a többieknek erről, főzött rájuk, illetve igyekezett azt is elérni, hogy a vacsora közös legyen. Az anime az esetleges megtorpanásokkal jól érzékeltette, hogy valamit megtartani nehezebb, mint elérni. Tehát nemcsak valamilyen úton-módon elérje, hogy a többiek vele tartsanak, de dolgozik is azért, hogy az álma tényleg valóra váljon és ez kétségtelenül sokat enyhít azon tettén, hogy nem hagyott sok választási lehetőséget a többieknek.

Mit lehet Kiyose Haiji-tól tanulni?

Haiji ideális karakter azoknak, akikben vezetői ambíciók szunnyadnak. Kiváló példa arra, hogy milyen az ideális vezető, aki ténylegesen azon dolgozik, hogy a csapat úgy alkosson egy egységet, hogy abból mindenki az egyéni képességeihez mérten a legtöbbet hozza ki.

Korunk nyugati társadalma előszeretettel hozza ki megfelelési kényszernek és "stockholm-szindrómának" az olyan helyzeteket, ahogy Haiji viszonyult az apjához. És ezt negatív aspektusban mutatja be, hiszen aki megfelelési kényszeres, az jó eséllyel túlságosan vágyik valakinek a szeretetére, hogy kész akár saját magát is feláldozni. Viszont Haiji maga is szerette a futást, hiszen ebbe nőtt fel. Ezért Haiji esete azért nem tűnik feltétlen megfelelési kényszernek, mert megvannak a saját képességei arra, hogy beteljesítse az álmát. Sokkal inkább látszik az, hogy Haiji profitált apja szigorából, hiszen kihozta belőle a vezetői képességét és hogy az álmaiért vezetőként is képes keményen dolgozni. De hogy az utolsó részben, amikor ő futotta a saját részét azért feltette magában a kérdést: "Látod ezt, apa?", nyilvánvalóvá tette, hogy nagyon is ki akarta vívni az apja elismerését és látszik az egész anime során, hogy az apja szeretetének hiánya okán komoly önbizalomhiánnyal küzd. Ugyanakkor pont ez a megfelelési kényszer hozta ki az erényeit, úgyhogy ez a téma egyáltalán nem fekete vagy fehér.

Ugyanakkor intő példaként is szolgál, hiszen azzal, hogy oly módon jelentette be a többieknek a Hakone Ekiden-be való indulási igényét a többiekkel együtt, hogy nem hagyott nekik sok választási lehetőséget, komoly jel az önbizalomhiányra. Az az ember, aki ténylegesen hisz önmagában, az úgy kommunikálja a másik felé az igényét, hogy tiszteletbe tartja az elutasító választ és tényleges választási lehetőséget hagy a másiknak.

Tehát Haiji esetében érdemes arra fókuszálni, hogy kiváló vezető és alkalmas arra, hogy összetartsa a csapatot.

Kurahara Kakeru

Ő az anime főszereplője, vele érzékeltetik a futás lélektani oldalát. Mi elől futsz el? Mi elől menekülsz? Teszik fel a kérdést szinte már az elején. Természetesen teljesen jogosan. Az anime egyből ráirányítja a figyelmet arra, hogy Kakeru múltjában valami nincs rendben. Egyébként is erősen introvertált, ő maga is bevallotta, hogy rosszul kommunikál másokkal. De felmerült bennem a kérdés, hogy akkor is ennyire rossz lenne a kommunikációs képessége, ha nem lenne olyan a múltja, amilyen?

De ebből nem is csinál titkot az anime, hiszen Kakeru olykor aggresszíven adja mások tudtára, ha valami nem tetszik neki. Ugyanakkor az is látható, hogy meg is bánja a dühkitöréseit. Ekkor mintha tudatosodna benne, hogy ez nem ő. Ekkor nem ura a gondolatainak, cselekedeteinek, valami más irányítja őt.

Háttértörténet

Fokozatosan adagolja is az anime, hogy pontosan mi is. Nagyjából az anime közepére áll össze teljesen a kép. Még gimnazista korában, amikor klubban futott, akkor fakadt ki rettenetesen. A coach egy rettenetes zsarnok volt, aki nem tűrte meg a gyengeséget. Mindenkitől elvárta a teljesítményt és a győzelmet és ezt diktátor módjára a többiek tudtára is adta. De történt egyszer, hogy az egyik tag, aki ráadásul ösztöndíjjal tanult abban az iskolában, megsérült a térde, ezért nem volt képes a coach elvárásainak megfelelő teljesítményt produkálni. Az edző annyira nem könyörült meg a srácon, hogy hiába borult úgy térdre előtte, hogy már megalázta saját magát (Japánban, akinek annyira mélyen kell meghajolnia, hogy a feje szinte már a földön van, akkor valami nagyon-nagyon súlyos dolog miatt kell bocsánatot kérnie), egyáltalán nem hatotta meg az edzőt és a szegény srácnak szinte a hidegvérű bűnöző arcával közölte a fiúval, hogy neki nincs ideje a gyengékre. Ez volt az, amire Kakeru úgy bedühödött, hogy nekiment az edzőnek és teljes erővel akkorát behúzott neki, hogy eltört az orra.

A felettessel szembeni erőszakot egyáltalán nem tolerálja a japán társadalom. Jelen esetben is teljesen mindegy, hogy mi volt Kakeru indítéka, mennyire volt jogos, a fiú ezen tettének következménye, hogy az egész csapatot eltiltották az összes futóversenytől. Ezért van az, hogy Sasaki Kousuke, Kakeru gimnazista csapattársa gyűlöli a fiút. Azért mondja rá, hogy csak saját magával foglalkozik, mert a csapat érdekében nem volt képes visszafojtani az indulatát. Ugyanakkor érzékelek egy olyan magyarázatot is, hogy Kakeru a hős megmentő szerepében akart feltűnni, aki megmenti a szegény szerencsétlen srácot. És hogy ezen nemes címet elnyerje, ennek oltárán feláldozza a többiek álmát. Lehet mondani Kousukéről, hogy teljesen igaza van és japán szemszögből valóságosan ábrázolja a jelenetet az anime, de az róla árulkodik, hogy Kakeru tettének negatív következményére fókuszál. Miért gyűlöli érte annyira? Biztos, hogy egy életre meg lett vágva az álmaitól? Vagy nem azért, mert ő valójában nagyon is érzi az edző stílusát? Hiányolom, hogy több dologra nem tér ki az anime. A klubtevékenység lett feloszlatva Kakeru tettének következtében? Vagy csak az, hogy versenyre nem indulhatnak? Vagy azért, mert versenyre nem indulhatnak, ezért nem látták értelmét a klubtevékenységnek, ezért az "önkéntesen" lett feloszlatva? Vajon az iskola tudott az edző parancsnoki mivoltáról? Ő az iskola attitűdjét reprezentálta? Ezekre mind nincs válasz, ugyanakkor azt gondolom, hogy individualista nyugatiként akármennyire is szeretjük és tiszteljük a japán kultúrást, nehéz átélnünk a keleti kollektivista felfogást, mely azt mondja, hogy a "bűntény" megtörtént, itt nincs látnivaló. Talán ezért is van az, hogy nem kaphatunk választ a fentebb feltett kérdésekre.

Hatása a jelenre

Az biztos, hogy Kakeru-t borzalmasan emésztette a bűntudat a tette miatt. Vélhetően azért mondogatta az elején, hogy ő csak egyedül fut, mert úgy gondolta magában, hogy joggal dühösek rá a többiek, ezért elkönyvelte magában, hogy alkalmatlan arra, hogy egy csapat tagja legyen. Ugyanakkor az, hogy pöröl magában emiatt, nyilvánvalóan jelzi, hogy nem ez a valódi énje. Az, hogy rosszul kommunikál, nem feltétlen közösségi sportoló, az nem azt jelenti, hogy magának való. Amikor a poharat az asztalhoz csapta és dühösen rárivallt a többiekre, akkor nem a többiekre volt dühös, hanem saját magára, mert nem képes magát annyira elengedni, mint a többiek. A többiekben az ő vágyott énjét látta meg, amit elvesztett és nem tudott visszaszerezni. Kakerut másra tanította az élet, ami kibillentette a hitvilágából. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem rosszindulatból tette, amit tett, de mivel ott és akkor nem volt bocsánat a tettére, ezért túlzottan magára vette és ez nagyon rossz hatással volt a szociális fejlődésére.

Tanulságos az a jelenet, amikor újra megmutatják, hogy Kakeru lopott az éjjel-nappali boltból és ott áll előtte a másik énje (mondhatjuk lelkiismeretnek vagy bűntudatnak) és kérdezi magát, hogy nem szégyelled, amit teszel? Amikor ilyen helyzetbe kerülünk, az mind jele annak, hogy nem vagyunk harmóniában a valódi énünkkel. Abban a jelenetben Kakeru a saját gyermeki, ártatlan énje kérte számon az akkori énjét és mivel az nem akarta meghallani, ezért a lopott zsákmánnyal elfutott. Elfutott a saját énje elől, nem akart szembesülni vele.

Óriási dolog volt a 13. részben, hogy mintegy "meggyónhatta" a bűnét a csapattársainak és ők ezt megértéssel fogadták. Érdemes figyelni, hogy Kakeru hogy összeszorítja az öklét, amikor a számára igencsak kínos részhez ér. De pont az ő esete bizonyítja, hogy ha valakit egy támogató közeg vesz körül, akkor bármit el lehet mondani, és biztos, hogy megértéssel fogadják, bármi is történt vele. Ez elősegíti, hogy megváltozzon és újra a régi legyen. De azt azért fontos tudni, hogy a változás nem egyik napról a másikra történik, ahogy Kakeru esetében láthatjuk az animében. Az egy hosszú folyamat eredménye. Persze volt támogató közeg, amely segítette Kakerut, de az anime lespórolta a változás folyamatát. Abból a szempontból talán érhető is, hiszen egyrészt ez nem egy pszichológiai anime, másrészt a 23 rész sem elegendő ahhoz, hogy egy hosszú folyamatot a maga teljességében megmutasson, ezért azt a részt, amikor Kakeru újra a régi önmaga lett, érdemes úgy kezelni, hogy ott egy nagyot ugrott az anime és a folyamat végeredményét mutatta meg.

Mit lehet Kurahara Kakeru-től tanulni?

Nincs menekvés a múltunk elől. Teljen el akármennyi idő, mindig hatással lesz a jelenünkre és addig ott fog kísérteni, amíg fel nem dolgoztuk és a helyére nem tettük. Ez egy teljesen természetes folyamat. Ha rendetlenséget csináltunk a szobánkban, addig nem lesz rend, amíg nem tettünk mindent vissza a helyére. Ugyanígy működik a lélek is. Bár Kakeru esetéhez talán jobban illik a "szoba közepére hánytunk" asszociáció. Akármennyire is undorodunk attól, hogy takarítsunk magunk után, az addig ott lesz, amíg el nem takarítottuk. Ugyanígy követeli meg a lélek a rendet, legyen bármekkora rendetlenség, öntsön el minket bármennyire is az undor és a szégyen, amikor szembenézünk vele, addig nem lesz rend és nem leszünk újra teljesen önmagunk, amíg nem rendeztük le a múltunkat. Mindenkinek a múltjának van olyan része, amitől összeszorul az ökle, ha csak rá gondol, hát még azzal szembesülni. De addig nem lesz rend bennünk, amíg nem tesszük azt rendbe.

Fontos tudni, hogy az a valóság, hogy Kurahara Kakeru megváltozott, csak az nem, hogy az csettintésre történik meg. Az, hogy Kakeru összeszorította az öklét és el merte mondani a társainak, hogy mi történt vele, az egy hosszú folyamat része (még ha nem is az első lépése), azt még sok egyéb is követi, főleg, ha a múltja olyan szinten kísérti a jelenét, hogy az normalitássá vált számára. Felülírni egy normalitássá vált törvényszerűséget nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Az anime csak a "nem lehetetlen" részre tér ki.

Musa Kamara

A sorozat ösztöndíjas tanulója. Tanzániából származik, és mint afrikai, sokan várják tőle, hogy ő a tipikus afrikai futó, aki olimpiai- és világrekordot megszégyenítő sebességgel fut. Ezért gondolhatnánk, hogy ő ideális gyorsfutó a csapatban, aki Kakeru mellett igazi erőssége lesz a csapatnak. De valójában ő is csak egy futó a többiek mellett, aki megtesz mindent, amit tud. De a tudása nincs egy olimpikon szintjén.

Igazán szerény, érzékeny, gondoskodó személyiség. Törődik a társaival, mindenre a segítségükre van. Sokat nem tudni a múltjáról, így lényegében csak abból lehet összeállítani a személyiségét, amit az animében látunk. Szeret meditálni, sok időt tölt a kádban egyedül, szinte elmerül a spiritualitásban. Érdekes hallgatni az ezzel kapcsolatos gondolatait, amikor egyszer Kakeru-nek azt elemezte, hogy a víz által a holdat a kezében tarthatja, amikor az ablakból látható volt a hold. Szép gondolat, de szegény Kakeru nem tudott vele mit kezdeni.

Bár alapvetően mindenkivel jóban van, de Sugiyama Takashi-val van a legközelebbi kapcsolatban, hiszen mindketten erősen érzelemközpontúak. Emellett kifejezetten szégyellős, szerény srác, ezáltal is hordoz egyfajta emberi értéket. Szimpatikus, hogy nem nyomul senkire az érzékeny, gondoskodó mivoltával, de akinek szüksége van rá, annak minden további nélkül segít.

Rasszizmus

Nem lehet megkerülni a kérdést. Az anime ugyan szerényen kezeli a témát, de fontos tudni, hogy a japán egy meglehetősen homogén társadalom, számukra a külföldi jelenléte még messze nem annyira természetes, mint mondjuk egy hollandnak. Az animében is megjelenik a rasszizmus. Először vicces formában, amikor Kakeru menne fürdeni, már sötét van és nem látja, hogy Musa már ott van. Borzalmasan megijed tőle.

A másik viszont tanulságos. Amikor már kész a weboldal és a fiúk hirdetik magukat az utcán is, támogatókat keresve, egyik nap Kakeru és Musa a belvárosban sétálnak, amikor hallják, hogy két férfi "méltatja" Musa színesbőrű mivoltát. Kakeru az, aki teljesen felháborodik, menne leteremteni a férfiakat, de Musa megállítja a kérdéssel: "És mit mondasz nekik?" Ez egy fontos jelenet, nem annyira ritka az, hogy az érintett maga kevésbé háborodik fel az eseten, mint az, aki megvédené az érintettet. Musa teljesen higgadtan kezelte, hogy a távolból megszólják őt afrikai mivolta miatt. Valószínűleg azért állította le Kakeru-t, mert látva az indulatát, tudta, hogy nem feltétlen olyan mondanak a két pasinak, ami segít a helyzeten. Gyűlöletre nem lehet gyűlölettel válaszolni, mert az még nagyobb gyűlöletet szít.

Pozitívnak tartom ezt a mentalitást. Hiszen a rasszizmust soha nem lehet teljesen kiölni. Egy adott társadalomnak van egy normája, aki attól eltér, azt fenyegetőnek gondolhatják a társadalom egységére, ezért azt kiközösíthetik. Ez alapvetően egy törzsi, egyszerűbben szólva ösztönös gondolkodás. De hát az ember attól a legértelmesebb lény, hogy komplexebben tud gondolkodni. Ezt az ösztönös gondolkodást is azzal tudná meghaladni az emberi elme, ha magát az egyént nézné, és nem azt, hogy melyik törzsbe, csoportba tartozik és az a csoport esetleg veszélyes-e akár az ő személyes biztonságára, akár a csoportja biztonságára. Musa mintha tudomásul vette volna azt, hogy nem fogja mindenki azt nézni, hogy ő milyen ember. Ő egy idegen országban van, ahol jobban jelen van a rasszizmus, ahol jobban megvannak azok az emberek, akik azt nézik, hogy ő egy idegen törzsből származik. Ennek megfelelően viselkedett.

Mit tanulhatunk Kamara Musától?

Lehetne mondani, hogy érzékenységet. Bár nem ismerem az afrikai kultúrát és társadalmat, de feltételezem, hogy ott azért jobban jelen van az, hogy egy férfinek erőt kell sugároznia, nem lehet érzékeny. Ennek ellenére rendkívül szerény, gondoskodó, szerethető személyiség. A rasszizmust meg egyén szintjén példamutató módon kezelte.

Sakaguchi Youhei

Avagy King-san. Szereti a műveltségi vetélkedőket, minden kérdésre azonnal rávágja a választ. Tehát ő a vetélkedők királya, innen a név. Egyébként Kakeruhöz hasonlóan ő is meglehetősen lobbanékony személyiség, a csapatból ő volt a legjobban kiakadva Haiji nagy bejelentésén. Senki nem mondhatja meg, hogy tegyen, úgy rendelkezik az élete felől, ahogy ő akar. Márpedig mivel végzős az egyetemen, ezért a munkakeresésre van a legnagyobb gondja.

De vajon tényleg minden álma, hogy dolgozzon? Sugiyama Takashi irányítja a figyelmünket a kérdésre, amikor megkérdezi Youhei-től, hogy miért akar ennyire dolgozni? Mi a célja vele? Még egy kérdést lehet neki feltenni: Miért görbe a háta, amikor fut? Az az animében nyilvánvaló, hogy nem örömében keres munkát, nem azért jár állásinterjúkra, mert alig várja, hogy valahol alkalmazásban legyen. Eleinte azt gondolhatnánk, hogy ő is csak azért akar dolgozni, mert ez az elvárás, mert dolgoznia kell, hogy független legyen, hogy fenntartsa saját magát.

És nem is járnánk messze az igazságtól. Azt most ne firtassuk, hogy mennyire független az, aki dolgozik, de az anime végére választ kapunk Shindo nagy kérdésére. Youheit nem igazán szeretik az emberek. Nem annyira érdekes a társasága, ezért elkerülik. Pedig nagyon vágyik barátokra, valójában szereti az embereket, csak úgy rakta össze a fejében ezt a dolgot, hogy neki mindenképp teljesíteni kell azért, hogy az emberek is szeressék őt. Ez látszólag nem viseli meg nagyon. Mintha természetes lenne, hogy őt nem lehet azért szeretni, aki, neki mindenképp fel kell mutatnia valamit azért, hogy elismerjék az ő személyét.

Pont ugyanekkor jön rá még egy nagyon fontos dologra: Az, amit ő mindig is keresett, valójában ott volt az orra előtt. Ott volt mellette 9 olyan pasi, akik elfogadták volna őt olyannak, amilyen. A sport tőle egyébként nem idegen, hiszen felső-középiskolában focizott, ugyanakkor ő a tizesfogat legalacsonyabb tagja, mindössze 165 cm magas.

Mit tanulhatunk Sakaguchi Youhei-től?

Túlzottan egyszerű megfogalmazás az, hogy sokszor hajszolunk valamit, amire nagyon vágyunk, miközben ott van előttünk. Sakaguchi Youhei múltját ugyan egyszerűbben mutatja be az anime, de még ha nem is helyezi rá a fókuszt, nagyon jól megmutatja, hogy nagyon nehéz változtatni azon a mentalitáson, ami a személyes normánkká vált.

King-san azért nem esik kétségbe attól, hogy munkát keres, mert az vált számára normálissá, hogy őt nem lehet azért szeretni, mert ő egyszerűen van, hanem neki folyamatosan teljesíteni kell az elismerésért. Azért hordja le annyira keményen Kiyose Haiji-t, mert úgy van vele, hogy akadályozza azért, hogy előre jusson az életében és csak az anime végén jön arra rá, hogy valójában pont ő adta meg neki azt, amire mindig is vágyott.

Sakaguchi Youhei szüleit ugyan nem ismerjük meg az animében, ezért nem tudhatjuk, hogy milyen a családi háttere, de az biztos, hogy nagy trauma egy ember életében, aki nem tapasztalja meg azt, hogy lehet őt szeretni csak a személyéért szeretni, azért mert köztünk van. Ez is olyan dolog, amin lehet változtatni, de nagyon kemény és következetes mentális munkával. Természetesen az anime ezt a munkát is "megspóroltatta" a karakterrel, csak az eredményt mutatja meg, ahogy Kakeru esetében is, de mindkettejük esete valós és mindkét eseten lehet segíteni, csak komoly munkát kell belefektetni. De érdemes, mert teljesen meg lehet újulni utána.

Sugiyama Takashi

Azaz Shindo. Nem derül ki, miért kapta ezt a nevet, egyébként "csodagyerek" jelentéssel bír. A fiúk közül ő a legérzékenyebb, ő figyel a leginkább a többiekre. Ő az, akit nemcsak az érdekel, hogy milyen érzelmi állapotban van a másik, hanem hogy mi van a hátterében. És a valódi válaszokra kíváncsi. Úgy kérdez ugyanis a másiktól, hogy kihozza belőle azt, ami ténylegesen bántja őt, ezáltal jól érzékelhető, hogy tényleg arra kíváncsi, hogy mi játszódik le a másikban. Emellett képes olyan tanácsot adni, ami tényleg személyre szabottan a beszélgetőpartnerének szól. Emellett rendkívül gondoskodó, nagyon tud aggódni a többiekért.

Ő az, akit mindenki szeret és keményen dolgozik, hogy a tudásával segítse a csapatot. Ő csinálja meg a weboldalt a csapatnak, ha kell, másnap reggelig dolgozik rajta. Nem egyszer látjuk őt a laptop mellett aludni. A csapat érdekeit teljes mértékig a sajátja elé helyezi. Ezért van az, hogy ő ugyan kiváló tanácsot ad másoknak, de saját magán nem tud segíteni. Ő ugyanis az egyedüli a fiúk közül, akinek barátnője van. Már az önmagában érdekes, hogy az anime tanúsága alapján titkolta a többiek elől a barátnőjét. És jól látható, hogy nem élvez számára prioritást a kapcsolat, amit a lány meg is érez. Őt csak egy jelenetben látjuk, amikor szakít Shindóval. A lányt komolyabban nem ismerjük meg, még az arcát se látjuk. A fiút megviseli a szakítás, emlékezetes az a jelenet, amikor plusz kört akar futni, hogy ily módon adja ki magából az indulatot, a fájdalmat. Shindo soha nem beszél magáról a többieknek, mindent magában tart. Magában örlődik, a futással akarta az ebből felgyülemlett energiáit levezetni. Egyébként a ruházatán is látszik, hogy a magát inkább a másikra figyel. Túlzottan egyszerű, "házias" az öltözködése, nem fordít sok gondot az öltözködésre. De néha pont azzal tesz kárt a másikkal, hogy magára nem figyel eléggé és ez közvetlen érinti a másikat. Erre a párkapcsolata a legjobb példa.

De talán pont ezért van az, hogy amikor a csapat elengedi magát és bulizik egyet, Shindo az egyik, aki módszeresen lerészegedik. Vélhetően azért, hogy ily módon eressze ki a gőzt, de az is lehet, hogy valójában rosszul bírja az alkoholt. Még mielőtt bárki alkoholistának gondolná őt, csak akkor iszik, amikor ereszd el a hajam van a többiekkel.

Családi háttér

De honnan ez az áldozatkészség? Shindo nagy családban nőtt fel. Sok testvére van és ha nem is ő a legidősebb (nem emlékszem arra, hogy kitérne erre az anime), de mindenképp a nagyobb gyerekek közé tartozik, akinek, hogy enyhítsen a szülei terhein, segíteni kell nekik. Emellett a hegyekben lakott, az iskolája pedig 10 km-re volt, tehát a hosszú gyaloglás biztosított, ahogy a nagy kitartása is. Ilyen családi háttér mellett nem csoda, hogy normává vált számára saját maga háttérbe helyezése és szinte csak a másikra figyel. A sok gyaloglás pedig megalapozta a kitartását és állóképességét, ami elengedhetetlen a futáshoz.

Legfontosabb üzenete

Azért ha arról van szó, ki tud állni magáért és a csapatáért. Tőle származik az a mondás, amikor Sasaku Kousuke azért teremtette le Kakeru-t, hogy nem szégyelli magát, hogy ilyenekkel fut, akkor állt a csapattársa elé Shindo és mondta, hogy "mi a saját versenyünket futjuk". Ez egy rendkívül fontos mondat, de ez is olyan, hogy csak akkor hangzik hitelesen, ha tényleg hisz magában az, aki ilyet mond. Ez is hosszú belső munka eredménye. Hogyan alakítható ki az önbecsülés? Gyerekkorban támogató szülők által, akik visszajelzésekkel erősítik. Ha hibázik, akkor is bíztatják, hogy csinálja tovább, ne adja fel. Ha pedig mégsem lehetséges, akkor helyezzék arra a fókuszt, hogy mindent megtett. Így nem törik meg a kudarcokban, így alapozódik meg az, hogy egy idő után az ember arra helyezi a fókuszt, hogy maga fejlődjön és a másikhoz mérje magát folyton.

Amellett pedig nem lehet könnyek nélkül elmenni, amikor a végén betegen futotta le a maga 20 km-es távját. Azért az megfordult a fejemben, hogy ez vajon tényleg lehetséges? A legtöbb ember volt komolyan lázas és influenzás, mindenki tudhatja, hogy milyen, amikor még az ágyból is nehéz felkelni. Van az a mentális állapot, ami olyan szinten felülírja a betegséget, hogy csak azért is lefutja a 20 km-es távját, még ha az életét teszi érte kockára? A válasz valószínűleg ott van, hogy egy manga legyen akármennyire is valóságos, azért szeretik feszegetni a valóság határait, jó eséllyel jelen esetben is ez történt. Egy biztos: Dramaturgialiag az egyik legszebb jelenete az egész animének és azt gondolom, hogy mindenki, aki megszerette Shindót, a családjával együtt... ha nem is sírt, de egy kicsit könnyezett érte.

Mit tanulhatunk Sugiyama Takashi-tól?

Valódi figyelmet és hogyan lehet jól szeretni. Bár a "jól szeretni" résznél egy kicsit elakadtam, mert az semmiképp nem előny, ha csak a másik szolgálatába állítjuk magunkat. Annak hosszútávon súlyos mentális és egészségügyi következményei vannak, úgyhogy semmiképp ne ezt tanuljuk el Shindótól. De azt igen, hogy valódi odafigyeléssel tényleg sokat segíthetünk a másikon.

A gondviselés is nagyon szép tőle. Amibe belekezd, addig azt nem hangja abba, amíg nem végez vele. Emellett pont annyi érzékenység van benne, amennyi nemhogy nem teszi őt nőivé, inkább erősíti a férfi mivoltát. Főleg, ha hozzátesszük a kitartását és az állhatatosságát.

Ha még azt megtenné, hogy jobban kiállna magáért, akkor mindenképp az egyik legpozitívabb karakter lenne az animék történetében.

Iwakura Yukihiko

Az egész anime talán legsúlytalanabb karaktere. Talán ő a legkevésbé emlékezetes szereplője az animének. Teszi, amit kell, lefutja a neki kiadott távot, de nem mondható el róla, hogy bármi olyasmit is mondott vagy tett volna az animében, ami által egy életre megjegyeznénk őt magunknak.

Annyiban hasonlít Kakeru-höz, hogy ő is erélyesebben szól azért, ha valami nem tetszik neki. Például nem bírja elviselni a dohányfüstöt, amit a lakótársa, Hirata Akihiro szétfúj a lakásban. Annak ellenére, hogy ő inkább extrovertált, nem mondható a szavak emberének. Kommunikál, de kevésbé célirányosan. Honnan a probléma?

Családi háttér

Minden frusztrációja a családjától ered. Mozaikcsaládban nőtt fel, az anyja később hozzáment egy másik férfihoz, akitől később gyereke született. Tehát Yukihikónak van egy féltéstvére. Ami emlékezetes, hogy az anyja hatalmas örömmel jelentette be a féltestvér érkezését, de a saját öröme volt fókuszban és nem vette figyelembe, hogy Yukihikót hogy fogja érinteni a hír. Szemmel láthatóan rosszul. Nem tudott örülni neki.

Az is érdekes jelenet volt, amikor Yukihiko egyszer hazatelefonált és nagy indulattal beszélt a családjával. Épp arra járt Kakeru, amikor végzett a beszélgetéssel, ekkor vallotta be, hogy komoly problémája van azzal, hogyan kommunikáljon másokkal. Tehát sorstársak. Yukihikón keresztül jól látszik, hogy a rossz kommunikáció sok esetben a rossz családi háttérből fakad. Ami látható volt az animében, hogy a szülei (vagyis csak az anyja volt látható) nem vette figyelembe Yukihiko igényeit. Már amikor először láttam az animét, akkor is nyilvánvaló volt számomra, hogy mennyi egyoldalú volt az anya öröme. Nagyon jól átadta az anime Yukihiko döbbent fájdalmát, szinte érzékeltette, hogy az sokkal több önmagánál. Néha olyan érzésem volt, hogy az anime nemcsak a korlátai miatt mutatta be az egyes karakterek múltját, hanem azért is, mert aki tovább tudja gondolni, az a látottakból simán le tudja szűrni, hogy mik történhettek még.

Sportolói háttér

Neki is van egy komolyabb sportos múltja. Kendózott, a prefektúrai bajnokságig jutott el. Bár az igaz, hogy a kendo teljesen másfajta sportág, de néhány sporthoz köthető erényt, mint kitartás és bajtársiasság, ott is elsajátíthatott, ami jól jön most a futáshoz.

Mit lehet tanulni Iwakura Yukihikótól?

Nehéz nála meghatározni, hogy mit lehet tanulni tőle, mert nem emlékszem arra, hogy magában bármiféle konklúzióra jutott, ahogy elemezte saját a helyeztét futás közben. Úgyhogy leginkább magunk vonhatunk le következtetéseket. Yukihiko esetében nyilvánvalóan látszik, hogy mennyire káros a rossz családi háttér és ha a tagjai nem figyelnek egymásra. Ő ennek egyik kárvallottja, ennek oka az, hogy jobban a külvilág tudtára adja, ha valami frusztrálja őt. De akkor ő soha nem a másikra dühös, hanem a családi helyzetére, hogy volt egy közeg (ami ráadásul minden gyerek számára alapvető), ahol nem figyeltek rá, nem fejezhette ki önmagát. Ez van hatással arra, hogy hajlamos arra, hogy indulatos legyen. Tehát a lényeg: Lerendezni a családi múltat, ha arra a család nem nyitott, akkor külső segítséggel.

Kashiwazaki Akane

Talán ő az, aki elsőként megjegyez magának a néző, főleg, ha meglátja futni. Hányan gyűlölik a futást legalább annyira, mint ő? Hányan futnak hasonló sebességgel, mint ő? Mégis az a mentális fejlődés, amin az anime során a szereplők keresztülmentek, nála érzékeltették a leglátványosabban.

Volt is honnan felkapaszkodnia, hiszen tényleg neki van a legkevesebb köze a sporthoz. Ellenben rendkívül választékosan fejezi ki magát. Sokat használja az irodalmi japán nyelvet, ezért sokak számára nem is feltétlen érthető, hogy mit mond. Gyakran beszél metaforákban, allegóriában, jelenlegi érzelmi állapotát gyakran fejezi ki átvitt értelemben, képi világgal. Hogy ez honnan származik, nem tudni, hiszen az anime tanúsága alapján ő a csapat fő otaku tagja. Óriási manga gyűjteménye van, azok meghatározott rendszer szerint van elrendezve. Azok csakis és kizárólag oda kerülhetnek és elvágólag kell a helyükön legyenek. Illetéktelen kéz, ha csak megközelíti a mangákat, olyan pánikkal rohan szeretett kiadványai megmentésére, mint más a szerelméért. A képek tanúsága alapján tisztes videojáték-gyűjteménye is van. Az ugyan kérdés, hogy hol játszik (nem is játszik az animében...), hiszen TV nincs a lakásban. Talán az ad magyarázatot a választékos szókincsére, hogy ő az irodalom szakos a fiúk közül. Egyébként a manga klub tagja.

Beceneve Ouji-san (herceg), amit a szókincséért és a szép arcáért kapott. Alkalmanként hangsúlyozza is, hogy milyen jól néz ki. A hercegi címnek egyedül a ruházata mond ellent, ugyanis meglehetősen egyszerűen öltözködik. Otthon gyakran csak egy mackónadrágban és ingben van. Viszont a feliratos pólói, amikben az anime első felében fut, mindenképp érdeklődésre tartanak számot.

Fejlődés

Tényleg elképesztő fejlődésen ment keresztül. Az elején nemcsak a futása volt rettenetesen lassú, de a testtartása is borzalmas volt. A testtartása mellett a pólófeliratai voltak megmosolyogtatóak. És mégis tette a dolgát. Az első komolyabb lépés volt tőle, amikor az interneten majdnem rendelt egy futópadot magának. Attól végül azért állt el, mert túl drága volt. Aztán ha jól emlékszem, pont Shindo volt az, akinek volt egy használaton kívüli futópad a családjában. Megkérte a szüleit, hogy küldje el nekik és akkor lesz amin gyakorolhat Ouji-san.

Ezután lassan és fokozatosan csökkent az ideje, érte el szép lassan azt a bizonyos 30 perc alatti időt. Ez komoly lélektani határnak minősül, ugyanis ahhoz, hogy nevezhessenek a Hakone Ekiden-re, ahhoz minden egyes tagnak 30 perc alatt kell lefussa az 5 km-es távot és ha jól emlékszem a 10 km-t 70 perc alatt, de ezt most hirtelen nem tudom visszaidézni. A lényeg az, hogy Ouji-san kemény munkájának köszönhetően sikerrel teljesítették az első megmérettetéseket, ezért folytathatták tovább az edzéseket.

Nagyon érdekes, hogy Kakeru az, aki állítása szerint nem tud jól kommunikálni emberekkel, mégis ő volt az, aki érdemben kimozdította Akanét és kitalált neki egy olyan edzéstervet, ami által ő is a csapat erőssége lett. Semmi mást nem csinált, mint leült vele mangát olvasni, illetve futásnál azt csinálta, hogy háttal futott, Ouji-san-nak arccal tartotta elé a mangát, hogy olvasson, miközben fut. Baleset persze nem történt, hiszen Haiji ott futott előttük, hogy figyelje a terepet.

Kakeru semmi mást nem csinált, mint Ouji-san hobbiját tiszteletben tartva bírta futásra. Ez azért volt nagyszerű tőle, mert Kakeru az egyéniségével együtt hozta ki Akanéból a legtöbbet. Ráadásul ezzel azt is érzékeltette, hogy ő úgy teljes értékű, ahogy van, őrá ugyanúgy számítanak, mint a többiekre.

Így jutott Ouji-san arra a konklúzióra, hogy gyűlöl futni, de még jobban gyűlölné magát, ha nem lenne ennek a közösségnek a tagja. Ennek köszönhetően győzte le végül az utazáskor előjövő hányingerét és futotta le végül tisztességesen az ő 20 km-es távját.

Hamisságok az animében

Ugyanakkor sajnos itt kell rávilágítsak arra, hogy a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru akármennyire is igyekszik valóságos lenni, néhány hamisság fellelhető, amit ráadásul pont Ouji-san esetében lehet látni. Az egyik, hogy amikor még lassan fut, akkor is az 5 km-t kb. 35 perc körül futja le. Ha egy kicsit utánaszámolunk, ez nem számít annyira rossznak. Ha arányt vonunk (ami egyébként futásnál helytelen, de most tekintsük el ettől), akkor 12 perc alatt 1,71 km-t futna le, ami ugyan még a gyenge kategóriában van a Cooper-teszt szerint (az ő korosztályában), de azzal a sebességgel, amivel ő fut, ha a rossznak lenne alsó határa, az alatt kellene, hogy legyen.

Amikor a futópadon kényelmesen sétál, egyszer 12 km/h-t mutat a gép. Az már bőven a futás kategóriája. Ha 12 perc alatt végig 12 km/h-ban futna (vagy a kép tanúsága szerint sétálna), akkor 2,4 km-t tenne meg, ami az ő korosztályában a "nagyon jó" kategóriája.

Tettem utalást egy másfajta "hamisságra" is Shindo esetében, de az azért más, azért fogadható el, mert azt lehet átvitt értelemben is értelmezni. Ott az leginkább azt mutatja meg, hogy ha van miért küzdjünk, akkor bármire képesek lehetünk. Ouji-san esetében ez azért problémás, mert az ő csodáihoz konkrét értéket rendeltek, ami egy olyan anime esetében igenis szóvá kell tenni, amelyik a valóságra törekszik.

Mit tanulhatunk Kashiwazaki Akanétól?

Egy igazán jó közösség képes kirángatni az embert a maga biztonságos közegéből, főleg, ha megértéssel kezeli az ő sajátosságait. Ouji-san egy idő után mindent megtesz azért, hogy a csapat teljes értékű tagja legyen, mert az számára többet ér, minthogy a saját kis kényelmes világában maradjon.

Tehát érdemes megtalálni azokat az embereket, akik elfogadnak minket olyannak, amilyenek vagyunk, velük alkotni egy csoportot, közösséget és általuk lehet a legjobban fejlődni. És ez egyáltalán nem hamisság.

Hirata Akihiro

A csapat egyetlen hosszúhajú, dohányzó, egyben szőrös tagja. Valamint a maga 178 cm-ével ő a csapat legmagasabb tagja is. Érdekes a "Nico-chan senpai" beceneve, hiszen a "Nico" alapvetően lehet japános is, de valójában a nikotinfüggőségéről kapta a becenevét. Még a házimunka-táblázaton is egy cigaretta van a neve mellé rajzolva. A "chan senpai" meglehetősen egyedi párosítás, nem tudom, honnan van. Csak a saját tippemet tudom írni, hogy a "chan" arra utal, hogy a nikotin függője, a senpai, meg mint harmadéves egyetemista, sokak számára ő az idősebb.

Alapvetően higgadt személyiség, mindenkivel jóba van. Ő készséggel alávetette magát a futásnak, később még a dohányzásról is leszokott. Ennek egy érdekes módját választotta: Drótból készít apró fémfigurákat, amiket aztán Iwakura Yukihiko elad és a pénzből a csapatot támogatják. Az összefüggés a mozdulatsorban van. Van olyan, aki valójában csak azért szokik rá a dohányzásra, mert valójában egy mozdulatsorra szokik rá. És ha valaki ehelyett talál egy másik mozdulatsort, akkor jó esélye van arra, hogy leszokjon a káros szenvedélyéről. Tehát a dohányzásból fakadó mozdulatsort egy olyannal helyettesítette, amivel nemhogy magát nem magát károsítja, de másoknak is hasznára van vele. Bár Akihiro nem a mozdulatsor miatt szokott rá a dohányzásra, de azt helyettesítve ő le tudott szokni.

Miért szokott rá a dohányzásra?

A többséghez hasonlóan Akihirónak is van egy sportolói múltja az első komoly kudarc. Méghozzá ő is futott. Csak Kakeru-vel és Haiji-val ellentétben neki nem voltak sikerei a futásban. Bár kettejük sportolói múltját sem lehet egyértelműen sikernek elkönyvelni, de Akihiro volt az, akinek az edzője megmondta, hogy neki ez nem megy. Adja fel és csináljon valami mást. Akihiro tényleg abbahagyta a futást, utána szokott rá a dohányzásra, amolyan "szarok az egészségemre, ha semmit nem érek" elven.

A higgadt személyisége sem a nyugodt mivoltából fakad, hanem egyszerűen nem érdekli semmi. Az a fiaskó komolyan lerombolta az önbizalmát. Ebből származik az apátiája. Pedig neki is csak a megfelelő időt kellett megvárnia, aztán visszatérhet oda, amit szeretetett csinálni.

Mit lehet Hirata Akihirótól tanulni?

Nem kell feltétlen végleg lemondani az álmainkról. Van olyan, hogy rosszkor vagyunk rossz helyen, de az élet úgyis elénk állítja a lehetőséget, hogy később folytassuk a tevékenységünket. Akihirónak is eljött az ideje, amikor ténylegesen azt csinálhatja, amit szeret.

Bár az anime ezt némileg fatalista módon mutatja be, hiszen Akihiro elé került a lehetőség, de a valóságban sokszor nekünk kell a lehetőség után menni vagy azt megragadni. És azt is fontos tudni, hogy mikor kell feladni. Egy pár kudarc után felállni kifejezetten előny, meg is erősíthet minket, de ha túl sokszor bukunk el, akkor tényleg érdemes elgondolkodni azon, hogy tényleg az-e a mi sorsunk.

Jo Taro és Jo Jiro

Az ikrek maradtak a végére. Ők a tipikus szórakoztatók, akiknek mindig jókedvük van és másokat is bármikor jókedvre derítenek. A szüleik könnyen elintézték a nevüket, ugyanis "taro" végződésű nevet kizárólag elsőszülött fiúgyerekek kaphatnak (pl: Rintaro, Kotaro, Shotaro), míg a "jiro" végződésű nevet kizárólag másodszülött fiúgyerekek kaphatnak (pl: Tanjiro). A fiúk meg konkrétan "csak" a végződést kapták meg névként, de természetesen önálló névként is működik. Meg se kell tőlük kérdezni, melyik született előbb, a névből kiderül. A "Jota" és a "Joji" becenevek meg ötletesek.

Bár az anime végén, futáskor azt mondják, hogy ők valójában nagyon is különböznek, de ez a történet során érdemben nem derül ki. A mangaka sem fordított nagy gondot arra, hogy arcra bármiben is különbözzenek, az egyik, amiben meg lehet különböztetni őket, hogy Jiro az, aki nyakláncot visel. De személyiségben semmiben nem különböznek. Mind a ketten igazi társasági emberek, mindenkit jókedvre derítenek és könnyedén veszik az életet. Az anime végén igazából olyan dolgokat mondanak különbségnek egymás között, ami a történet szempontjából irreleváns: például más ételt szeretnek vagy más csajokkal randevúztak tinédzserkorukban. Mert a másik, amiben szintén egyformák, hogy imádják a lányokat. Mi más motiválná őket a futásban ha nem az, hogy minél több női rajongójuk legyen? Ha lányok vannak, minden megvan a boldogságukhoz.

Ezért is örülnek Katsuta Hanako jelenlétének, az animében ráadásul még az is összeköti az ikreket, hogy mind a ketten elkezdenek udvarolni a lánynak. Szerencsére nem alakul ki köztük rivalizálás. A szimpátia kölcsönös, hiszen Hana-chan is örömmel van együtt a fiúkkal és bár nem mondja ki nyíltan, de utalásokból kiderül, hogy melyiküket is szereti pontosan. (Egyébként érdekesség, hogy Hana-chan a Light Novel-ben Kakerube szerelmes. De több mindent módosítottak az animében az eredeti műhöz képest, kezdve azzal, hogy a mangában teljesen másképp néznek ki a karakterek.) Úgyhogy a szerelem ha a maga módján is, de megjelenik az animében.

Az ikrek is sportoltak, egészen pontosan fociztak felső-középiskolában. Ők sem ágálltak annyira Haiji tervén, de volt egy jelenet, amikor komoly kétségük volt az egész Hakone Ekiden sikerességét és értelmét illetően. De még a kétségük is közös volt... De ez volt az egyedüli olyan jelenet, ami adott egy kis mélységet a személyüknek, egyébként ahogy írtam feljebb, mindig vidámak, viccesek, társaságukban pezseg az élet, de azért, ha arról van szó, a helyén van a szívük. Az viszont érdekes, hogy maga Jo Taro is elismerte, hogy az öccse jobb a futásban. Mintha elengedte volna azt a nyomást, hogy az elsőszülött mivoltából fakadóan neki kell mindenben az öccsével jobbnak lennie (ahogy a keleti kultúrában szokás) és ez nem jelent számára problémát. Sőt, pont ettől könnyebbült meg. Talán pont ezért van az ikrek között teljes harmónia, mert elfogadják a saját gyengeségüket és tisztelik, ha a másik valamiben jobb.

Mit lehet tanulni Jo Tarótól és Jo Jirótól?

Annyira sekélyes a személyiségük, hogy az ő esetükben végképp semmilyen mélyenszántó tanulságot nem lehet levonni. Talán azok számára lehet az ikerpár jó útmutatás, akik legbelül érzik magukban ezeket a személyiségvonásokat, de nem tudják, hogy bontakoztassák ki. Mert egyébként jófej srácok, semmi idegesítő nincs bennük. Nagyon társaságiak, nagyon kifelé élnek, de adott esetben érzik a helyzet súlyosságát és ha kell, félre tudják tenni a vicces énjüket. Tehát koordinálni a személyiséget, erre ideálisak.

De azért egymás elfogadása fontos. Ha valakinek van ikerpár ismerőse, az tudhatja, hogy ha van testvérpáros, akik között ténylegesen megjelenik a rivalizálás, akkor azok az ikrek. Itt ez teljesen kimarad. Egymás kölcsönös elfogadása és tisztelete példaértékű a fiúktól.

Összegzés

Nagyon érdekes volt ezt összeírni. Több hétig tartott, mert azt akartam, hogy egy komoly, komplex cikk legyen, ami méltó az anime színvonalához. Voltak elakadások, volt olyan, amikor pár nap szünetet tartottam. És mindig akkor tértem vissza, amikor jöttek az új gondolatok, emlékek az anime kapcsán.

Nagyon szerettem írni, mert olyan érzés volt, mintha mindegyik karakter személyes ismerősöm, barátom lenne és több évnyi ismertség után mutatnám be őket. Másrészt bizonyos részletek nekem is csak ezen cikk írása során állt össze. De ahogy többször is írtam, az anime nem tér ki bizonyos részletekre, de ha odafigyelünk arra, hogy a szereplők hogy viselkednek, akkor össze lehet rakni a képet. Ugyanis van összefüggés az egyes karakterek múltja és a jelenbéli viselkedésük között, ez adott lehetőséget egy komplex cikk megírására.

Az anime egyike a Production I.G remekműveinek. Ahogy utaltam rá, a művet erősen a saját stílusára szabra a stúdió, hiszen a mangában mindenki teljesen másképp néz ki, ráadásul emlékeim szerint bizonyos jeleneteket is másképp animáltak meg. Csak az első 8 fejezet érhető el online, csak ezekhez volt szerencsém, de emlékszem, hogy kevés jelenetet ismertem fel egy az egyben. Ráadásul a manga sokkal korábban jött ki, 2007-2009 között. Előbb jött ki a Live Action film a mangából, még 2009-ben. Aztán végül a Production I.G úgy döntött, hogy a szárnyai alá veszi a mangát, hogy aztán 2018-ra megjelentesse az egyik legnagyszerűbb animéjét. A stúdiónak kiváló érzéke van ahhoz, hogyan tegye élővé a karaktereiket. Közel hozzák a nézőhöz a szereplőket, nem véletlen volt olyan érzésem a cikk írása közben, mintha tényleg személyesen ismerném őket. Az érzelmek hitelesen vannak meganimálva, a párbeszédek természetesnek hatnak, a kérdések és gondolatok meg ténylegesen gondolkodásra késztetnek.

Igazán élmény volt dolgozni ezen a cikken. Még várhatók írások az animéből, hiszen ha rászánom magam, kielemzem az anime mind a 23 részét. A karakterek elemzésében pedig nagy inspiráció és segítség volt Kádár Annamária: Mesepszichológia című könyvtrilógiája, biztos, hogy várhatók más animékből is karakterelemzések.