Bakuten!! - 1. rész

Epizódonként is elemzésre kerülnek olyan animék, amiket szeretek. A mélyére nézek egyes jeleneteknek, miről árulkodik, mit érdemes figyelembe venni, nem utolsósorban személyes okok, miért tetszik az adott jelenet, mit gondolok róla, illetve a saját véleményemet egybevetni a rajongók gondolataival. Az egyik ilyen anime, amin végig szeretnék menni, az a Bakuten!!

Cím: Bakuten Shitai! (バク転したい！)
Eredeti vetítés: 2021. április 8.
Író és rendező: Kuronayagi Toshimasa

Maga az anime egy későbbi jelenettel kezd, amikor a két később csatlakozó fiú Futaba Shotaro és Misato Ryoya a lelátóról nézi annak a négytagú csapat gimnasztika mutatványát, ahova később csatlakozni fognak. Nagyon jó ötlet volt az, hogy pont akkor világítja meg Shotarót a reflektorfény, amikor a fiúk elkezdik az alaki gyakorlatukat, és teljesen elbűvöli az, amit lát. A toll meg ami Shotaro felé repül jó eséllyel a szabadságot szimbolizálja. Úgy érzi, hogy teljesen önmagára talált, ahogy látta a fiúk mutatványát, ezáltal élheti meg a maga szabadságát.

Ezután visszamegyünk egy kicsit az időbe, amikor Shotaro még a baseballosok között kereste a helyét. Itt összehasonlítja a saját helyzetét a többi tinédzserével, amikor mindenki azon van a lehető legtöbbet hozza ki magából, de még annál is többet. Neki meg csak az jutott három éven át, hogy a kispadot melegítse. Egy ilyen alkalom után nem csoda, hogy csalódottan tart hazafelé. Ekkor megy el egy park mellett és látja meg azt a négy fiút edzeni, akiket később a lelátón fog megnézni. Itt kézen állnak a fiúk, Shotaro nem is érti, hogy miért csinálják, mégis amikor véget ért az edzésük, a fiúk után megy az épületbe, ahova bementek. A folyosón sok egyedül edző fiút lát, mások egymással beszélgetnek. Belép egy ajtón, itt jut be a lelátóra, ahol ő maga is megnézheti a ritmikus sportgimnasztika versenyző csapatait.

Shotaro előbb a lépcsőknél néz szét, majd talál egy szabad helyet, oda ül le. Mellette ül a későbbi csapattársa Misato Ryoya. Nagyon aranyos, ahogy szétnéz, ismerkedik a közeggel. Aztán egyszer csak meglátja azokat a fiúkat, akik a parkban kézen álltak. Ők lépnek most a pódiumra. Kezdésre kész pozícióba helyezik magukat, nagyon összpontosítanak. És amikor megszólal Hayashi Yuuki: Sparkle című dala, akkor kezdik el a mutatványukat. Azt érdekesnek tartom, hogy a mutatvány alatt a képarányt megváltoztatják 21:9-re. Gondolom ez azért van, hogy a néző jobban a gyakorlatra tudjon fókuszálni. A végére vissza is vált a képarány 16:9-re. A fiúk egyébként végig kiváló munkát végeztek, a gyakorlatsort hibátlanul mutatták be, mégis a 8. helyen (utolsóelőtti helyen) végeztek 15,050 ponttal, úgy, hogy az első helyezett csapatnak 16,750 pontja volt. A fiúk csalódottak, Shotaro sem érti, hogy miért lettek ennyire lepontozva. Ekkor magyarázza el neki Ryoya, hogy valójában jól lettek pontozva ahhoz képest, hogy csak négyen voltak. Ryoya másik oldalán Tyukiyuki Mashiro ült, aki tovább magyarázta Shotarónak, hogy ahhoz a férfi ritmikus sportgimnasztika csapatnak hat főből kell állnia. Lehetnek négyen is, de annyival kevesebb pontot kapnak, hiszen bizonyos alaki mutatványhoz kell fixen a hat fő, ezt értelemszerűen nem tudják kivitelezni.

Annyira furcsa egyébként Mashiro hangján Musare Ayumu-t hallani, csak a magas hang emlékeztet Hinata Shoyo-ra a Haikyuu!!-ból, egyébként még azt a hanglejtést, beszédstílust se hallom ki, ahogy Hinata beszélt. Ryoya, mint Ishikawa Kaito teljesen nyilvánvaló, valahányszor hallom őt, egyből Kageyama ugrik be. Mindenesetre a magyarázat után érti meg Shotaro, hogy bár a 8. helyen végeztek, miért is számít nagyon jónak a 15,050 pont. Ekkor szól egyébként az egyik kedvenc Bakuten!! OST dalom, a “Jun’i Happyou”, amit nyugodtan lehet “eredményhirdetés”-nek is fordítani. Nemcsak a címe miatt, de hangulatában is illik ide ez a zene, mert kicsit melankólikus, de mégis ott van az, hogy ebből tovább lehet lépni.

Elég későn, a 8:40-nél kezdődik az opening, amit a Centimillimental énekel, és a Seishun no Enbu címet kapta. Én ezzel a formációval először a Given animében találkoztam, hiszen annak is ők adják elő az openingjét. Az akkoriban nem ragadott meg (nem hallgattam magában a dalt), viszont a Bakuten!!-t szeretem annyira, hogy a Seishun no Enbu-t külön is hallgassam. Ez is az a fajta dal, amire nem érzek rá az első néhány végighallgatás után, de később megkedvelem. Ebben jó eséllyel az is közrejátszik, hogy mint “Bakuten!! betétdal” kedvelem meg, de ehhez az is kell, hogy maga a dal is azért valamennyire jó legyen. Szerencsére van annyira jó, hogy komolyabban is odafigyeljek rá. Így végül megkedveltem a dalt. A dal hangulatában egyébként főként magára a sportra fókuszál (ezért is van az opening videóban több sportjelenet is), a szöveg egyébként a fiatalkorban megélt érzelmekről szól. Hogy sírunk, szenvedünk, nevetünk, ezek formálják a személyiségünket, leszünk végül azzá, akik.

Utána jön a családi vacsora, ahol Shotaro mesél arról, hogy mit látott, mi ragadta meg a figyelmét. Felmerül persze az is, hogy a baseballban nem találta meg a számítását, de szerencsére a szülei engedik, hogy sportot váltson. Mondták, hogy abba az iskolába mehet ahova akar (persze csak ha választásra kerül a sor…), szabadon sportolhat, amíg nem megy a tanulás rovására. Ez mindenképp pozitív attitűd egy szülő részéről engedni, hogy a gyerek, hadd csinálja azt, amiben örömét leli, de tanulni mellette ugyanúgy kell.

Vacsora után Shotaro a szobájába vonul. Elnézegeti a falon lévő gyerekkori képeit: Amikor kicsiként elkezdett úszni, majd később, amikor focizott, majd nagyobbként, amikor baseballozik. Ekkor gondolkodik el azon, hogy azt csinálhat, amit akar, oda mehet, ahova akar. Igen… A képek tényleg arról tanúskodnak, hogy Shotaro szülei engedték, hogy a fiuk azt csináljon, amit akar. A próbálkozások ugyan érzékeltetik, hogy nem ismeri még eléggé önmagát, ő sem tudja, hogy mit akar pontosan, de az mindenképp becsülendő, hogy folyamatosan próbálkozik, és csinálja, amit meg tud csinálni.
Eszébe jut a ma látott előadás, szívéhez kap, nem is lehet kérdés, hogyan dönt.

Másnap reggel Shotaro készül az iskolába. Érdekes látni rajta, hogy nem úgy lelkes, hogy rohan, meg ügyetlenkedik, fordítva veszi fel a ruháját, hanem teljes nyugalomban öltözködik, mintha egy átlagos iskolai nap lenne a mai. Pedig ez az első iskolai napja, és új sportágat kezdhet el. Shotaro ilyen, ő belül éli meg az érzelmeit. A “Shoshukan” magániskolába fog járni. Az évnyitón az igazgató beszéde alatt Shotaro illedelmesen, diszkréten mosolyva áll vigyázba.

Később a férfi ritmikus sportgimnasztika klub négy tagja (akik a versenyen részt vettek), azon tanácskozik, honnan szerezzenek minimum még két embert, hogy teljes legyen a csapat. Tudják, hogy nem lesz könnyű, hiszen sokkal többen akarnak focizni, kosárlabdázni vagy röplabdázni. De a csapat vezetője, Shichigahama Masamune teljes lelkesedéssel mondja, hogy idén meg fogjuk csinálni és továbbjutnak a versenyen. Bár a többiek továbbra se nagyon hisznek benne, mégis elkezdenek toborozni. A klub női tagja Kurikuma Asao, a menedzser egy nagy köteg prospektust ad a fiúknak. Watari Kotaro (Jó az, ha van az animében két szinte teljesen egyforma nevű srác…) kapta a legnagyobb köteget, azt se tudja, mit kezdjen vele. A csapat vezetőjével együtt kezdik is akkora lelkesedéssel, hogy többen is felkapják a fejüket a környéken. Onagawa Nagayoshi annyira túlbuzogja a dolgot, hogy lányokat is meghív a klubba. Kotaro módszere kissé agresszív (csatlakoztok, vagy ellátom a bajotokat!), őt Takisake Keisuke utasítja rendre.

Shotaro meg lopva nézi a fiúkat. Teljesen meg van rémülve, erre még nem készült fel. De arra ő is felkapja a fejét, amikor Misato Ryoya teljes nyugalommal jelentkezik a csapatba. Amíg Shotarónál egy madár jelzi, hogy teljesen el van szállva a döbbenettől, a többi fiú kiugrik a bőréből, hogy máris bővült egy taggal a klub. Igazán szívélyesen üdvözlik Ryoyát. Ettől Shotaro csak még kellemetlenebbül érzi magát. Nem feltétlen gondolom önbizalomhiánynak azt, hogy Shotaro eleinte nem mer odamenni a fiúkhoz, sokkal inkább fakad a fiú félénk, visszafogott személyiségéből. Akik inkább introvertáltak, szeretik előbb felmérni a terepet, megfigyelni, hogy biztos jó helyre kerülnek-e. Talán sokan ismerik azt az érzést, hogy milyen az, amikor valaki valamit meg akar tenni, de fél odamenni. Erre látunk egy jó példát.

Továbbra is rettenetesen félénk, de valamit nagyon akar, hiszen ellopódzik a fiúk klubhelyiségébe. Az ajtón keresztül fülel. Ekkor veszik fel Misato Ryoya adatait, a menedzser pedig interneten utánanéz, hogy ki is az új tag. Gyorsan talál róla információkat, hiszen egy profi sportoló, bajnokságokon ért el dobogós helyezéseket. Innen pedig megtudjuk az aktuális napot: 2022. április 7., ami egy csütörtöki nap. Eközben hamar kiderül, hogy Shotarónak is lenne alapja arra, hogy belépjen a klubba: Az ablakon keresztül bámészkodik be és hihetetlen bravúrral tartja meg magát a kezével az ablakpárkányon. Már-már gyanús a többieknek, hogy mit keres Ryoya egy ilyen csapatban. De a csapat vezetője, Masamune letolja, hogy ez úgy hangzik, mintha ez a klub nem lenne egy profi számára megfelelő. Ryoya egyből el is kezdi elemezni, hogy milyen hibát vétettek a fiúk, amik miatt pontlevonások jártak. De ezeken lehet segíteni.

Shotaro meg odakint egyre nehezebben tartja meg magát. Ekkor jön ki Asao a teremből, Shotaro annyira megijed, hogy leesik az ablakból. Shotaro teljesen megrémül, a lány meg konstatálja, hogy behatolót kapott el. Kijönnek a fiúk is megnézni, hogy mi a helyzet. Kotaro és Nagayoshi letámadják Shotarót, amitől szegény csak még inkább megijed. Ryoya azonnal felismeri Shotarót, vele nézte a négy srác mutatványát. Már csak ebből is arra következtet a négy srác, hogy Shotaro csatlakozni akar a klubba, és mivel ígéretes tag, megnézheti az első órát. Így kerül be végül Shotaro a klubba.

Egyből a tornaterembe kerülünk, ahol bemutatkozással kezdenek a fiúk. Előbb a már meglévő tagok mutatkoznak be. A harmadéves csapatkapitány: Shichigahama Masamune. Helyettes a szintén harmadéves Tsukidate Keisuke. Majd a másik két tag: Nagayoshi Onagawa és Watari Kotaro. És a két újonc: Misato Ryoya és szegény Futaba Shotaro aki izgalmában elhadarja a teljes nevét. Meg is nyugtatja Keisuke, hogy nincs mitől félni, az első alkalom csak bevezető. Csak arról szól, hogy ráérezzenek a sportgimnasztikára. Nagy kő esik le Shotaro szívéről. Ekkor mutatkozik be két “külső” tag: Shisaku Shida, a coach, valamint Kurikoma Asao, a menedzser, egyben az egyetlen női tag. A személyisége egyébként erősen emlékeztet a Hoshiai no Sorából Mitsue Kanakóra, aki hasonlóképpen csendes volt, csak benne volt némi elutasítás is a fiúk felé.

Kezdődik is az edzés, futnak a fiúk, majd jön a bemelegítés többi része. Shotaro furcsállja, hogy hason kell feküdnie, miközben Keisuke a háta mögött tornáztatja Shotaro karját. Rögtön el is magyarázza Keisuke, hogy ezzel nézik, hogy mennyire rugalmas. Örömmel nyugtázza Shotaro, amikor Keisuke mondja neki, hogy adottsága van a ritmikus sportgimnasztikához. Ekkor mondja el Shotaro, hogy korábban úszott, focizott és baseballozott. Tökéletes alapok. Mozgáskoordináció az úszásból, fociból az egyensúly és baseballból az izomfejlesztés. Eközben Ryoya egy hátraszaltóval megmutatja, hogy mire képes. Hibátlan kivitelezés. A coach egyből emeli is tétet és egy komolyabb mutatványt akar látni Ryoyától. Ez is tökéletes. Shotaro alig hisz a szemének. Keisuke máris felajánlja a lehetőséget, hogy ő is gyakorolhat. A csapatkapitány és a coach együtt elemzik a Shotaróban rejlő lehetőségeket, míg további módszerekkel veszik szemügyre, hogy a fiú mennyire rugalmas. Lábat magasra emelni, különböző pózokban megmaradni. Ezek még fájnak Shotarónak, egy kicsit bizonytalan is a dolgában. De amikor aztán szóba kerül a tavalyi verseny, Shotaro teljes lelkesedéssel mesél arról, hogy lenyűgözte őt a csapat mutatványa. Ne is várakoztassuk meg Shotarót, a kapitány egyből felajánlja, hogy megpróbálhatja a hátraszaltót. A fiú teljesen megijed, ő erre nem volt felkészülve.

Miközben a többiek más módokon gyakorolnak, addig Masamune bevezeti Shotarót a hátraszaltó rejtelmeibe. De az ilyen “vhoosh”, “bwash” meg “bam”-ból nem sokat ért Shotaro (ellenben Hinatával nagyon jól megértenék egymást). Az első próba segítséggel is meglehetősen esetlenül sikerül. A mellkasából kellene több erőt belevinnie. Másodjára már ketten segítik Shotarót. Kicsit zavartan konstatálja a fiú, hogy lesz dolga a hátraszaltóval. Ekkor jön Ryoya, aki teljes természetességgel csinál egy olyan hátraszaltót, mintha egy madár könnyedségével repülne a levegőben. Ekkor látja meg Shotaro, hogy milyen az, amikor a mellkasának erejével lendíti magát. Masamune “tesztként” megkérdezi Shotarótól, hogy ennyi volt mára? A fiú tűzzel a szemében válaszolja, hogy nem, még akar gyakorolni. Masamune mosollyal nyugtázza, hogy Shotaro nem rémült meg. Masamune is arra volt kíváncsi, hogy nem-e bátortalanította el Shotarót az, hogy látott egy vérprofi hátraszaltót, de mint kiderült, nem.

Ekkor szólal meg a háttérben az ending dal: wacci: Anata ga Iru című dala, ami ideális lezárása az animének, hiszen kellemes, lágy, remekül átadja az anime egyszerű, könnyed, barátságos hangulatát. Ezek után a harmadik próbálkozás már sokkal ígéretesebb. Shotaro ettől nagyon belelkesedik. Örömmel konstatálja, hogy soha nem érezte, hogy valamit ennyire jó érzés csinálni és hogy ennyire is lehet élvezni azt, amit csinálunk. Semmi nem érdekelte őt ennyire. Egyből ráérzett, hogy miről szól ez a sport. Szabadon szállni a levegőben. És ahogy minden forog körülötte, úgy érzi, megnyílik a világ előtte. Már abban elérte Ryoya szintjét, hogy ő is ugyanúgy érzi a sportgimnasztika lényegét, mint a tehetséges csapattársa. Nem is kérdés, hogy ezt akarja csinálni.

Ezzel vége az első résznek. Nagyon aranyos és szerethető. A szereplők nem feltétlen erős személyiségek, leginkább a kedves, szeretettel teli légkör az, ami igazán szerethetővé teszi az animét. A ZEXCS stúdió munkája az anime. Egyáltalán nem hallottam róluk korábban. Meg is néztem, milyen animéket készítettek, nem csoda, hogy nem hallottam róluk, egyet se láttam még közülük. A Diabolik Lovers-ről hallottam, illetve a legnézettebb animéjük egy romanikus shoujo a “Suki tte ii na yo.” kifejezetten szimpatikus, ezt betettem a tervezett listába. Ami az animációt illeti, azt gondolom, hogy leginkább a mozgás kivitelezése az, amiben erős az anime. A karakterdizájn vegyes összképet ad. Érzelmeket nagyon jól tudják jeleníteni a karaktereken, nagyon tetszik, ahogy Shotaro arcán is látni az esetlenséget, ártatlanságot, ami egyébként illik is a múltjához. Szerető családban nőtt fel, ahol szabadságot kapott a szüleitől, azt csinálhatott, amit akart, tehát egy ilyen gyerekkorhoz eléggé rosszul “állna” egy koraérett személyiség. Kedves, ártatlan, jólelkű srác, akiből sugárzik az a szeretet, amit a szüleitől kapott. Azt adja a többieknek, amit otthonról kapott. Valamint itt is alkalmazzák azokat a bizonyos sablonokat, hogy a kedves, nyitottabb személyiségeknek nagyobb szemük van, a zárkózottabbaknak meg kisebb. Az haj az, ami nem tetszik, hogy ennyire dús, ennyire szétáll. Ilyet nem láttam még animében, és nem is tetszik nekem. A színek alapvetően jók, kellemesek. Összességében érdemes nézni, jó volt látni az animét. Az első rész összpontszáma.

8,5 pont