Mindig jó baráti ajánlásra animét nézni, van úgy, hogy így jut el hozzám egy olyan mestermű, aminek alig van hírneve. A Romeo no Aoi Sora szintén egy olyan anime, mely kiváló példa arra, sokszor az igazi kincseket tényleg nem a legnézettebb és a legközkedveltebb animék között kell keresni. Valahol mélyen el vannak rejtve. De hogy segítsem ezt a kiváló animét a felszínre hozni, bemutatom részletesen, hogy miről is van szó. Bár nehéz lesz, mert ha részletesen akarok írni az animéről, nem tudok róla úgy írni, hogy az spoileres legyen. Így inkább azt mondom, hogy mindenki maga döntse el, hogy tovább olvas-e vagy sem.
Ahogy a Disney, úgy a japánok is alkalmanként elővettek egy-egy régi történetet és azt mozgóképre vitték. Többször nyugati szerzőkkel is együtt dolgoztak. Kiváló példa erre az Chiisana Ahiru no Ooki na Ai no Monogatari: Ahiru no Kwak, ami egy holland-japán koprodució. Ez Magyarországon is futott a '90-es évek elején "Alfréd a Kacsa" címmel. De kapott animét Tom Sawyer kalandjai, ahogy a The Wind in the Willows című brit mesekönyv is ismertté vált a japánok számára 1993-ban. A Romeo no Aoi Sora egy 1941-ben megjelent svájci regénynek, a "Die Schwarzen Brüder"-nek az animeváltozata. A könyvnek nincs magyar fordítása, de angolul is olvasható The Black Brothers címmel. Elnézve a különböző fordításokat számomra nagyon érdekes volt látni a holland változat címét: Levende bezems... (Élő seprűk...) Csak ezért megérte hollandul tanulni, esküszöm! Mindenesetre az eredeti történetből készült film is 2013-ban, mely YouTube-on szabadon megtekinthető eredeti német hanggal, angol felirattal.
Maga a történet a 19. század közepén játszódik Svájc olasz kantonjában. Sonogno a falu neve, ahonnan Romeo (az eredeti történetben Giorgio a srác neve) származik. Ez ma is létező település Svájc Ticino tartományában, kemény 86 fő lakja. Romeót kénytelenek a szülei eladni, mert az apja súlyosan megbetegszik és az orvost csak úgy tudják kifizetni, ha eladják a fiukat. Kutattam utána, hogy létezett-e gyerekkereskedelem 150-170 éve, mert eleinte nagyon úgy tűnt, hogy az a férfi (akit csak halálistennek hívnak), az "adás-vétel" szabadon, az egész falu tudtával történt meg. De csakhamar kiderül számomra, hogy illegális volt a bűnözőcsoport tevékenysége, hiszen nemcsak bújtatták az megvásárolt gyerekeket, hanem oly szépen mosolyogtak, amikor valaki idegen becsengetett hozzájuk. A gyerekek a leleményességüknek köszönhetően kiszabadulnak. Romeo itt találkozik Alfredóval, akivel barátságot köt.
Romeo végül göröngyös úton Olaszországba kerül, egészen pontosan Milánóba. Egy családapához szegődik, aki kéményseprőként dolgozik. A család eleinte keményen bánik Romeóval, egészen pontosan rabként, hiszen a fiú 85 líráért megvásároltatott. A padlást utalják ki neki szobaként és kötelessége segíteni az apának a munkában. Romeo viszont egyáltalán nem veszti el az életkedvét, sőt, bebizonyítja, hogy legyen ő szabad vagy rab, juszt is vidám életet fog élni. Ez igencsak meglepte a családapát és mivel Romeo ténylegesen a segítségére van, egy idő után nemcsak kedves lesz hozzá, de fel is szabadítja. Onnantól kezdve bár a szerződés szerint dolgozni kell neki, de szabadidejében azt csinál, amit akar. Ekkor indul be igazán a történet.
Érdekes látni a különbségeket a film és az anime között. Az önmagáben meglepő, hogy a főszereplő srác neve (a regényben is) Giorgio, mindenki más nevét meghagyták az animében. Ahogy az is különbség, hogy a filmben az anya lesz beteg, az animében az apa. Érdemes megnézni a filmet azért is, mert számomra legalábbis több minden a filmben lett világos. Például miért pont Romeo (vagy Giorgio) volt az, akit az emberkereskedő magával akart vinni és hogy lehet az, hogy Alfredo és Romeo elég hamar tudtak találkozni.
Viszont ha csak a filmet látnám, nem érdekelne ennyire a történet. A film alapvetően jó, tetszett, jók voltak a színészek is, de összességében az volt az érzésem, hogy taplraesett gyerekek történetét látom, akiknek mindennapjait ugyan motiváló volt követni, de semmi nem emeli ki az átlagból. Az anime az, amelyik naggyá teszi számomra a történetet. Az animében nemcsak a karakterdizájn kiváló, hanem az érzelmeket is nagyon szépen jelenítik meg. Néhány jeleneten elérzékenyültem, sőt a My Anime List-en például a 14. résznek csakis 5 csillagos értékelése van. Az első olyan anime epizód, aminél azt láttam, hogy csak kiválóra értékelték. És azt gondolom, hogy ez az érzelmek kiváló megjelenítésének köszönhető. Sőt, nem egyszer azt is megengedték maguknak a készítők, hogy egy-egy következő epizódot elég nagy érzelmi csinnadrattával vezették fel, de aztán kiderült, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Többször mást vártam, mint amit kaptam, és ahogy olvastam az egyes epizódokhoz tartozó beszélgetéseket, többen be lettek csapódva. Ahogy az is érdekes volt, ahogy Angelettát angyalként (Tenshi) vezették volt több epizódon keresztül, mint egy rejtélyes személyt. Ment is a fórumokon a találgatás, hogy ki is lehet ő. A válasz sokkal göröngyösebb az animében, mint a filmben. Ráadásul a filmben Angeletta járt be a Giorgiónak kiutalt padláshelyiségbe, az animében meg Romeo járt be Angeletta szobájába.
Az anime lényegében már 1995-ben kihasználta annak előnyeit, hogy sorozatban meséli el egy könyv történetét, hiszen tele van olyan mellékszállal, amik nélkül ugyan teljes a film (és vélhetően a könyv is), de sokkal több lett tőle az anime. Ilyen például az, hogy Angelettát örökbe fogadta az a család, ahol Romeo lakik, mint ahogy Angeletta sem megy a filmben Párizsba, hogy megoperálják a tüdejét. Ezek nem szerepeltek az eredeti történetben, de kiváló húzásai voltak az animének. Igazából teljességgel meg lehet bocsájtani az érzelmi játékokat, mert még "a következő rész tartalmából" rész is annyira érzelgős, amennyire annak lennie kell, de egyáltalán nem viszi túlzásba.
Érdekes azt is látni, hogy a 19. században egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy egy gyerek nemhogy nem jár iskolába, hanem alkalmasint kötelessége dolgozni. A film jobban átadja, hogy a gyerekek mennyit értek akkoriban. Nem túlzok: az adás-vételre szánt gyerekeket úgy minősítgették, ráncigálták, mint egy kivénhedt kurvát, akire már 5 forintot se szánnának a férfiak. Semmi emberi méltóságuk nem volt. És a filmben is jól látszik, hogy hiába Milánó nagyváros, ott is könnyű volt a különböző bandák által bajba keveredni. Semmilyen információt nem találtam arról, hogy ezekben az időkben mennyire volt általános a gyerekkereskedelem, de a filmben is úgy jelenítették meg, mint nyíltan létező jelenséget. Giorgio nagyanyja is mesélt arról az unokájának, hogy egyszer őt is eladták és két évig ő is dolgozott valakinek kislányként. Sokszor ez a szegények egyetlen pénzszerzési lehetősége krízishelyzetben, hogy eladják a szeretett gyermeküket. Ugyanakkor a filmben sokkal nyilvánvalóbb az, hogy bizonyos szempontok alapján történik a kiválasztás.
Ugyanakkor az anime sokkal jobban érzékelteti, hogy bár Romeo ugyanúgy gyerekkereskedők áldozata lett, szemmel láthatóan nem vesztette el a hitét. Ugyanolyan vidám és életre való srác, mint amikor a szüleivel élt együtt. A munkájába is minden tudását beleadja. Ő is teljes erejéből üvölti, hogy "SPAZZA CAMINO!!!" mint a családapa. És arra is lesz aztán lehetősége, hogy újra találkozzon Alfredóval, sőt ismét összeáll az a csapat, mely azokból a fiúkból áll, akiket az emberkereskedők tartottak fogva. Ők lesznek aztán a Fekete Testvérek. Innen az eredeti cím.
Nagyon érdekes, hogy a különböző címek mennyire máshová helyezik a hangsúlyt. Hiszen a Die Schwarzen Brüder (A fekete testvérek) utal csapatszellemre, hogy együtt minden nehézségen keresztül mennek, mindig kitartanak egymás mellett, míg a Romeo no Aoi Sora (Rómeó kék ege) a szabadságra helyezi a fókuszt. Érjen bármilyen nehézség, bárhol találhatsz fényt a sötétségben. Ezt nagyon szépen mutatta be az anime, amikor Romeo kéménysperőként dolgozik, feljut a kémény tetejére és rácsodálkozik a kilátásra és a kék égre.
A történetből egy élőszereplős sorozat is készült 1985-ben. 12 részes, úgyhogy nem hosszú, de nem szántam rá magam, hogy megkeressem és megnézzem. És a japánoknak volt merszük musicalt is készíteni az anime alapján. Nem láttam még jó musicalt (ez persze nem azt jelenti, hogy nincs) és a kép tanúsága alapján ez a mű sem váltja meg a musical műfaját.
De az animét mindenképp érdemes megnézni, mert egy nagyon szép történetet mesél el a bátorságról, a bajtársiasságról, és arról, hogy bármerre is vezessen minket az utunk, soha ne adjuk fel. Hinnünk kell abban, hogy van értelme az életünknek. Másképp nincs értelme élni. Idealizált a történet, de határozottan van valóságalapja.
De nem hibátlan. A főtörténet gyakorlatilag Alfredo halálával véget ért (ezzel szemben a filmben folytatódik). Az utána következő jelenetek szépek, de már lehetett érzékelni, hogy az egy átmenet a befejezés felé. A vége viszont nagyon szép volt: Romeo szép ifjúvá nőtt, tanár lett, gyerekeket tanít írni. Kedves gesztus volt az anime készítőitől, hogy megemlékeztek az eredeti történet főszereplőjére, az egyik gyerek saját neveként leírta az eredeti főszereplő nevét: Giorgio. És az is nagyon szép volt, hogy Romeo és Bianca a közös gyereküket Alfredónak nevezték el, mintegy érzékeltetve, hogy Romeo legjobb barátja a gyerekében él tovább. Ugyanakkor elvarratlanul hagyták az Angeletta-szálat. Nem tért vissza Párizsból, fogalmunk sincs, mi történt vele, ahogy Halálistenként elhíresült férfi is ott vigyorgott az utolsó részben. Rontott az összképen, a filmben ő is megkapta a jussát.
De ezeket leszámítva egy csodálatos animével lettem gazdagabb. A hibái miatt elfogultság az a 10 pont, amit a MAL-on megszavaztam neki, de az a 96%-ból, amit az AniList-en adtam neki, egy tizedet nem engedek, mert a hibái eltörpülnek amellett, hogy ebben az animében minden összeáll. Gyönyörű a rajzstílus, a karakterdizájn, Milánó részletesen le van rajzolva, nagyon jól átadja a 19. században járunk. Az érzelmek átélhetőek, semennyire nincs eltúlozva. "A következő rész tartalmából" érzelmi játéka meg bőven elnézhető. A mondanivalót is valósághűen, nagyon szépen meséli el a történet, úgyhogy ha van anime, ami mindenkinek ajánlott, az a Romeo no Aoi Sora.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése